Skyler Shunpike

Stan Shunpike, a Kóbor Grimbusz kalauza sosem volt a legélesebb kés a fiókban, kár is lenne tagadni. Senkit sem lepett meg igazán, amikor 1996-ban egy kocsmában, hogy felvágjon a barátai előtt, hangosan hirdette magáról: ő bizony tudja a halálfalók belső köreinek legféltettebb titkait. A Minisztérium példát statuálva elfogta a fiatal férfit és ártatlanul, hosszú hónapokra Azkabanba zárták, ahonnan csak a valódi halálfalók tömeges kitörése után szabadult, akkor is az Imperius-átok hatása alatt. Nem csoda, hogy Stan a háború után sosem lett már a régi, képtelen volt szabadulni az Azkaban és az Imperius hatása alatt elkövetett tettek szörnyű emlékeitől. Sem a véletlenül becsúszott gyerek - ez volnál te -, sem a sebtében megkötött házasság nem tudta kimozdítani a fiatal férfit a depresszióból és poszttraumás stresszből. A házasságuk édesanyáddal hamar véget ért, alig pár hónappal a születésed után Stan összepakolta a holmiját és lelépett. Alig ismered őt, a rendszertelenül küldött gyerektartás, a szökőévente közösen ünnepelt születésnap, Stanley részeg dörömbölése az ajtótokon, mikor pénzre lett volna szüksége nem hozott túl közel titeket egymáshoz.
Mindig is tudtad, hogy a te családi háttereddel legalább ötször olyan keményen kell dolgoznod az életben, mint másoknak, ha vinni szeretnéd valamire. Márpedig te már pár éves, totyogó kislányként is tudtad, hogy nem egy londoni panelházban szeretnéd végezni, örömtelen és monoton munkahelyek között csapongva, céltalan és minden mélységet nélkülöző emberi kapcsolatok felszínét kapargatva. Senki sem várt sokat tőled a Roxfortban, mikor meghallották a neved, pedig az igazság az, hogy kivételesen tehetséges boszorkány vagy. Úgy gondolod, hogy okosnak lenni önmagában csak fél siker - pedig sokan a fél karjukat odaadnák a te eszedért -, a szorgalom, kitartás és a konkrét célok megfogalmazása nélkül önmagában semmit sem ér. Elsős korod óta keményen dolgozol, minden tanévet évfolyamelsőként zártál, ötödikes korodban a tanári kar számára nem volt kérdés, hogy téged kell prefektusnak kinevezniük, szinte nem létezett olyan szakkör, amire nem jártál, még akkor is, ha emellett kevés időd jutott igazán tininek lenni. Nem mintha a diáktársaid hívtak volna magukkal szórakozni, finoman fogalmazva sem tartoztál a népszerű lányok közé. Felváltva aggatták rád a stréber, a csóró, a furcsa és ennél sokkal sértőbb jelzőket, pedig tulajdonképpen sosem ártottál senkinek, sőt, te igyekeztél mindenkivel kedves és segítőkész lenni... a magad módján. Ha eddig nem lenne egyértelmű, a szociális készségeid nem a legjobbak, világ életedben jobban megtaláltad a közös hangot a felnőttekkel, már tizenegy évesen is könnyebben beszélgettél McGalagony igazgató asszonnyal a kedvenc könyveidről, mint a többi elsőssel. Az évek alatt visszahúzódó lettél, nehezen nyitsz mások felé, az önbizalmad pedig szinte a nullával egyenlő - bár sokan éppen az ellenkezőjét feltételezik rólad. Nem látnak a felszín alá, azt hiszik, hogy a tanórákon minden közbeszólásod, a kérdéseid véget nem érő sora valamiféle feltűnési viszketegségből és intellektuális arroganciából erednek, pedig erről szó sincsen. Hajlamos vagy ostorozni magad a legkisebb hibáért is, könnyen elkeseredsz a kudarctól és a kritikától, sosem érzed elég jónak a munkádat, mégis hajt egy belső kényszer, hogy tanulj és menetelj előre.
A Roxfort után aurorképzőre jelentkeztél - talán tudat alatt az édesapáddal történtek, talán a munka presztízse, talán a segíteni akarás, talán valami teljesen más motivált, annyi biztos, hogy senki sem tántoríthatott el a céljaidtól. Téged vettek fel a legmagasabb pontszámmal abban az évben és később sem tetted alacsonyabbra a megugrani kívánt lécet. Az alapképzés három éve alatt mindvégig kitűnő eredményeket szereztél, nem is volt kérdés, hogy jelentkezel a nyomozói továbbképzésre, majd 2022 szeptemberében a varázsbűn-üldözési kommandó egyéves képzésére, amit jelenleg is végzel. A tehetségedre már az alapképzés alatt felfigyelt a varázsbűn-üldözési kommandó parancsnoka, Holden Briggs, aki azóta is egyengeti az utadat a parancsnokságon. A kapcsolatotok persze nem ilyen hollywoodi filmbe illően zökkenőmentes: a személyiségedből adódóan nagyon rosszul viseled a kritikát, különösen az olyan durván megfogalmazott, bár építőnek szánt megjegyzéseket, amelyek a parancsnoktól érkeznek. A képletet tovább bonyolítja a parancsnok irányába érzett plátói rajongásod - nincs ebben semmi igazán meglepő, hiányzott az életedből a felnőtt férfi minta. És ha ez önmagában nem lenne elég, még bőségesen fel kell nőnöd a kommandóval járó feladatokhoz, hiszen tankönyveket elejétől a végéig megtanulni és tökéletesen zárni egy gyakorlati órát nem ugyanolyan, mint a hamarosan rád váró éles bevetések. Meg kell keményedned, ezt te is tudod. De előtted nincsenek leküzdhetetlen akadályok, nem igaz?

Alapvetően a fentebb leírtakon kívül semmihez sem ragaszkodom, de ezek sincsenek igazán kőbe vésve. Csupán a karakter életkorához (hiszen az aurorképzés éveinek száma adott), tehetségéhez, munkájához és a Holdennel kialakított kapcsolatához ragaszkodom, bár ennek részleteit veled közösen beszélném meg, szerintem sok lehetőség van kettejük mentor-mentorált plotjában és bármilyen ötletre nyitott vagyok. Pb, korábbi roxforti ház, az előtörténet részletei szabadon alakíthatóak, a nevet és családtörténetet is nyugodtan megváltoztathatod, ez igazából csak egy ötlet. Fontos, hogy Skyler még nem a kommandó teljes jogú tagja, jelenleg az egyéves kommandós továbbképzésben vesz részt.
Örülnék, ha a karakter önállóan is megállná a helyét, nyugodtan összekötheted más hirdetéssel, kereshetsz neki más karakterkapcsolatokat is az itt leírtakon kívül.
Az aurori képzésről és a kommandóról ITT olvashatsz bővebben, de szívesen válaszolok bármilyen kérdésre.
Gyere, nagyon várlak és biztosan nem szenvednél hiányt plotokban !