Why?// Alex & Lulu

To: Alex

Szerintem a bájitaltan az egyik legérdekesebb tanóra. Mindig mást kotyvasztunk és érdekes dolgokat tudhatunk meg, az alapanyagokról is, amiket nem feltétlenül mondana el gyógynövénytanon. Meg azért is szeretem, mert az estek kilencven százalékában egyedül dolgozhatunk, nem úgy, mint bűbájtannál.
Ma kicsit feszült voltam alapból. Még mindig nem múlt el a nyakamnál a lila csík, amit a nővény okozott. A kezem nem vészes a hosszú felső eltakarja. Plusz csak az egyik felkarom lila, a másiknál az alkar. Ha nem felejtem el, melyik-melyik akkor nem fog feltűnni senkinek...legalábbis remélem.
Szóval szalag a nyakamban, könyvek a kezemben. Így mentem órára. Már csak pár nap és levehetem és minden visszakerül a normális kerékvágásba. Feltéve, ha a sors nem tréfál meg és a nyakamba rak valamit. Had legyen már egy kis nyugtom, vagy eskü nyugdíjba megyek.
A szokásos helyemen ültem és hallgattam a tanár szavait. Vártam a feladat kiosztását, de ehelyett a halálos ítéletem szavait hallottam meg lepattogni a tanár száján. Éreztem ahogy kifut a vér az ereimből és ismét sajogni kezdenek lilás foltjaim. A csapatmunka nem az erősségem. Sőt! Utálok csapatban dolgozni. Mindig ugyan az. Vagy én csinálok mindent, vagy nem csinálok semmit, mert nem bíznak eléggé bennem, vagy nem ismernek, hogy kiosszanak feladatot nekem.
Szótlanul álltam ott úgy, mint akinek semmi kedve az élethez. Megkaptuk a társaikat én Alex-et kaptam. hiába osztálytársam egyszer sem beszéltem vele. Nem vagyok egy szociális egyén.
Némán álltam ott mellette tanácstalanul. Mit tegyek? Próbáljak meg vele beszélni? Vagy csak kezdjem el csinálni a feladatot?
Végül a könyvért nyúltam és megkerestem a receptet. Ebben az idegállapotban képtelen voltam emlékezni a receptre, pedig én vagyok az, aki mindent megjegyez, amit már látott egyszer.

From: Lulu

Még egy bájitaltan óra. Néha félve megyek be, nehogy olyanokat keverjek össze, amik robbannak. Már volt rá példa nem is egy. Épp ezért nem szeretem, ha egyedül kell dolgoznunk. Jobb, ha a tanár irányít minket, így biztos, hogy a megfelelő alapanyag, megfelelő mennyiségében kerül abba az üstbe. Az igaz, hogy eddig az volt az életcélom, hogy erre a bénaságra, amiben "szenvedek" keressek valami bájitalt, de akármennyire is próbálkozok egy egyszerű dolgot sem tudok megcsinálni könyv alapján. Csodálkozok, hogy eddig eljutottam és nem csaptak még ki.
Sóhajtva állok fel, ahogy meghallom, hogy megint nekünk kell valamit csinálni, viszont hamar mosolyra húzódnak az ajkaim. Csoportos feladat. Remek, legalább lesz valaki aki tudja is, hogy mit csinál. Odasétálok a kiválasztott társat és leültem mellé.
- Szia! - Még mindig mosoly van az arcomon. Igaz, hogy eddig nem beszéltem vele, de láttam már egy párszor. Kicsit olyan antiszociálisnak tűnt mindig is, de talán most más lesz.
- Mivel kezdünk? - Húzom oda magam elé az üstöt és várok arra, hogy mondja mi is az első lépés. Kicsit hülyének érzem magam, elvégre Hollóhátas vagyok, tudnom kéne mit kell csinálni, de sokkal jobban félek attól, hogy megint valami az arcomba robban. Lehet, hogy inkább fel kéne cserélni a feladatokat, hogy én nézem a könyvet, ő pedig kotyvaszt.

To: Alex

Érzem, hogy bal kezem elkezd zsibbadni és remegni. Ha ne lenne rajtam ennyi folt akkor máshogy reagálnék erre a szituációra.
Elkezdem lapozni a könyvet ahogy ideér hozzám. Kicsit érzem, hogy az agyam kevésbé funkciónál úgy ahogy kéne. Oh, hogy kapnék agyvérzést jobban járnék! Mély levegőt veszek és megnyugszom.
Félénken nézek a társamra és csak egy apró integetést invitálok neki. Ismerem magamat hiába próbálnék megszólalni csak hebegnék összevissza. Megtalálva a receptet ujjam végig simít a lapon.
- Rakj egy bezoárt egy mozsárba és törd finom porrá. Abból négy csipetet az üstbe. - adom ki az utasítást. Ezt ráhagyom legalább biztos, hogy rendesen porrá lesz törve, ha az erejét nézzük. Amíg ő ezzel foglalkozik én összeszedem a többi hozzá valót, hogy csak belekeljen rakni. Közben nem tévesztem szem elöl nem lenne jó felrobbantani a termet.
Visszatekintek a könyvre és az alapanyagokra. Elkezdem vakarni a fejem és gondolkodni.
- Lehet, hogy hibás a recept... - nem akarom megrémiszteni, de jobb ha ő is tud róla. - Látod? Az írja, hogy szükségünk lesz 2 fagyöngybogyóra, de sehol sem említi meg, hogy hol és mikor rakjuk bele.
mutatok a hozzávaló résznél és végig siklik ujjam megint az instrukcióknál.
Ha hibás maga a recept akkor nem tudom mit csinálhatnánk. Ahhoz képest, hogy ez egy ismétlő feladat nem emlékszem, hogy lett volna ilyen probléma akkor. Talán a könyv hibás és másoknál leírja, vagy nem is kéri a bogyókat? Társamra tekintek hát ha neki eszébe jut valami kellettek e a fagyöngyök, vagy most szarban vagyunk. Bárhogy is kikel találnunk valamit, ha nem akarunk rossz jegyet.

From: Lulu

Most, hogy egymás mellé kerültünk és előttem az üst, várom, hogy mit csináljak. Biccentek, ahogy kiadja az utasítást. Magam elé veszem a mozsárt és belerakok egy bezoárt. El is kezdem törni, és pár perc múlva már por állagú lett. Miközben törtem, azért a szemeimmel végig pásztáztam a termet egy párszor.
Belerakok egy csipet port az üstbe, amikor a tanár arra felé jön, én pedig szimplán rámosolygok.
Oké, szóval négy csipet kell. Figyelek én, így egész könnyű lesz a feladat. Bele is rakok négy csipetet, majd az üts felé hajolok. Elégedett mosollyal nyugtázom, hogy immáron benne van a négy csipet. (Ami öt valójában).
Várom a következő dolgot, miközben körbe tekintek a termen. Elég serényen dolgoznak, tökre úgy érzem, hogy eléggé le vagyunk maradva Hollóhátas létünkre. Ahogy meghallom a mellettem lévő hangját, odafordulok. Közelebb hajolok, hogy lássam mire mutat és végig olvassam, közben a széke háttámlájára teszem a kezemet.
- Hm, őszintén szólva én nem emlékszem arra, hogy fagyöngybogyót használt volna a tanár mikor ezt bemutatta nekünk. - Beszélek a könyvfelé fordulva, majd felcsillannak a szemeim, ezáltal felemelem a fejem. Rátekintek egy apró mosollyal a mellettem ülőre.
- Szerintem ez egy teszt. Nem is kell bele fagyöngybogyó. Nézd. - Bökök a többiekre a teremben. - Nincs náluk sem. - Jegyzem meg és baromira biztos vagyok, hogy azért van ez a csoportos feladat és pont ez a bájital, hogy felmérjék mennyire figyelünk órán.
- Én biztos vagyok benne, hogy nem kell, szóval lépjünk a következőre. Amúgy is annyi mindent részletesen leír és pont ezt ne tenné. Ez tuti teszt. - Mondom most már 100%-os meggyőződéssel. Azért leskelődök a többiek felé. Tuti nincs náluk fagyöngybogyó.

To: Alex

Elkezdem összeállítani a többi alapanyagot, így is időt spórolva. Mindig is gyors voltam, a teszteket is mindig első ként adtam be. Közben figyelem a társamat. Számolom mennyi csípetett rak bele és elgondolkodom.
- Biztos, hogy csak 4 csípetett raktál bele? - kérdezem tőle szelíden. Nem akarom kérdőre vonni, de nekem az ötnek tűnt, mit négynek.
Közben újra végig olvasom a receptet és kétségbe esek. Nem írja le, hogy mit kezdjünk a 2 fagyöngybogyóval. Társamhoz fordulva kérem ki a véleményét, hát ha ő jobban tudja. Ezért is hátrány, ha csapatban dolgozok. Egyedül már simán eszembe jutott volna, hogy kell e vagy sem, de most nem megy.
Alex-et nézve hallgatom véleményét és elgondolkodom. Nekem sem rémlik, hogy a tanár használta volna. Beleegyezve,hogy hagyjuk ki tovább megyek a receptben.
- Adj hozzá 2 csípet lapfűszert és közepes hőmérsékleten forrald 5 percig. - kezébe adom az üveget, amiben a fűszer pihen és nézem. Most már tényleg figyelek arra, hogy két csípet legyen és ne három, vagy egy. Nem lenne jó vége, ha elrontanánk. A végén a házvezetőnkkel kell, majd elbeszélgetnünk.
Közben előveszem az ón és a rézüstöt, hogy majd abba átöntjük és tovább forraljuk a recept szerint.
Sokáig kell, majd forralni a főzetet így van bőven időnk. Amúgy sincs már sok hátra. csak 74 perc forralás ezután az 5 perc után. Addig azt csinál, amit akar.

From: Lulu[/b][/b]

Beletettem négy csipetet, az ötödiket azt el is felejtettem, annyira zavarban voltam, hogy a tanár pont akkor nézett ránk és jött arra felé.
Viszont az nem tetszik, hogy megkérdőjelezi a számolási készségemet, biztos vagyok, hogy annyit tettem bele amennyit mondott.
- Igen, tudok számolni. - Összeráncolom a homlokomat és tökéletesen kivehető az arcomról, hogy nem tetszik, ahogy beszólt.
Nem is szólok hozzá, egészen addig amíg nem mond valamit. Ránézek, majd a receptre és igazából nem emlékszem arra, hogy használtunk volna fagyöngybogyót. Azért a többiektől is lesek és náluk sem látok fagyöngybogyót. Szerencsére nem akadékoskodik és tovább lépünk ezen. Kicsit fura nekem ez a csaj, egyszer sem jutott eszembe, hogy csatlakozzak hozzá, amikor megláttam a klub helyiségben vagy a könyvtárban.
- Oké. - Lenyugtázom mit csináljak és elveszem tőle az üveget. Most két csipetet teszek ebből és közepes hőmérsékletre állítom. Nézem ahogy forr, bár egy valamit nem tudok szó nélkül hagyni.
- Mi bajod van? Olyan karót nyelt vagy. - Vonom össze a szemöldökömet, mert szerintem túlságosan is magába fordult. Az igaz, hogy azért mert egy házba járunk, nem muszáj nekünk barátoknak lenni, de így elég nehéz a közös feladatokat megoldani vele. Igazából remélem, hogy többet nem kell vele lennem egy párban. Olyan egoistának tűnik, aki azt hiszi mindenkinél mindent jobban tud.

To: Alex

- Bo...Bocsánat...Nem akartam... - nézek magam elé. Szégyellem magam, nem akartam megbántani. Pont, hogy segíteni akartam neki, mert nekem úgy tűnt, hogy eggyel többet rakott bele. De úgy látszik rossz néven vette... Úgy látszik ez, ma tényleg nem az én napom... Ezért nem szeretek csapatban dolgozni. Nem az én stílusom. Fogalmam sincs, hogy kell kezelni a többieket. Pedig Gina-val olyan jól el vagyok akkor az osztálytársaimmal, miért nem?
Folytatom az instrukciók ismertetését és félve figyelem ahogy csinálja. Ezek után már abban sem vagyok biztos, mit szabadna nekem és mit nem... Most szívesebben lennék a könyvtárban, egy jó könyvel a kezemben, egy eldugott helyen és élvezhetném a könyv érdekes történetét.
A kérdését viszont nem tudom hova tenni.
- Tessék? - kérdezek rá ösztönösen. - Oh...nem, én csak...én csak...nem vagyok valami jó csapatjátékos... és ilyenkor...kicsit ideges leszek. - vallom be őszintén. Bár az előző megszólalása miatt nem tudom jó ötlet volt e így megfogalmazni a dolgokat. Miért nem értek az emberi kapcsolatokhoz?M Miért kell ezeknek olyan bonyolultnak lenniük? Erről az jut eszembe, hogy apám elsütötte azt a viccet, hogy ha ennyire nem mennek az emberi érzelmek akkor vesz nekem egy olyan ázsiai játékot ahol randizni kell. Egyértelműen kiakadtam ahogy anyám is. Szerinte nem így kéne engem nevelni arra, hogy hogy szocializálódjak...nehéz az életem...

From: Lulu

Összevonom a homlokomat, amiért bocsánatot kér. Most mi van? Ahogy maga elé néz, csak felvonom az egyik szemöldökömet, nem akartam ennyire durva lenni, bár jelen pillanatban nem tudom mit követtem el. Ennyire érzékeny lenne?
- Megbántottalak? - Még mindig értetlenül nézek rá, pedig ő volt aki kérdőre vont és még én akarok bocsánatot kérni? Lehet tényleg csak segíteni akart, én meg jól leszidtam, hogy tudok számolni. Pedig én nem vagyok ilyen.
Csendben folytatom mellette a kavargatást és csak átgondolom, hogy mit csináltam. Aztán csak megszólalok, de talán nem a legjobb szavakat használom.
- Oh értem. Valahogy nekem sem mindig megy a csapatjáték dolog. - Rántom meg a vállaimat, de komolyan olyan, mintha épp sírni szeretne. Nem akartam ennyire megbántani és igazából jobban belegondolva nem is azzal van a bajom, hogy csapatban dolgozzak, hanem a csajokkal nem vagyok közös nevezőn.
- Én nem akartalak megbántani. - Fordulok felé és egy félmosolyt jelenítek meg az arcomon. Remélem, hogy ezzel inkább előről kezdhetnénk az egész beszélgetéses dolgot.
- De tudod mit, meghívlak egy béke kakaóra, ha elfogadod. - Kicsit bátortalan vagyok a vége felé, mert ilyenkor szokott jönni, a kedves vagy dolog, de semmi szükség rá és ezzel el is vagyok utasítva. Na nem mintha Lucyt randira hívnám, de attól még olyan érzés.
- Szerintem kész. - Nézek bele az üstbe és abbahagyom a kavargatást. Remélem, hogy jó lesz, jó jegyet akarok kapni.