Titan Lovegood

Szerinte van az egész családjában egy nagy adag irónia, hogy míg ő képes mindent magával rántani hirtelen természetével, a süveg mégsem a Griffendélbe osztotta be. Pedig bátornak hiszi magát. Alkalmanként. Természete, mint a parázs: sokáig kell szítani, hogy lángra kapjon, de akkor aztán mindent visz magával. Nem feltétlenül rossz értelemben. Ha beindul benne ez a késztetés, megesett már, hogy olyan merev szabályokat sikerült ledöntenie, amiről úgy gondolták, képtelenség még csak megfúrni is.
Nem hisz a szabályokban, szerinte azt azok alkották, akik magukat védik, mások kárára. Elveszi a kreativitás édes folyamát, ami olyan helyekre képes magával rántani, amit a szabályok az életben nem képesek követni, nemhogy megérteni. A végtelen lehetőségeket kedveli, igaz, időnként azért az ezzel járó felelősséget nem igazán van kedve felvállalni. Olyankor vállat von, előveszi kisfiús és ártatlannak tűnő mosolyát, s vállat vonva elmormol egy bocsit, és már ott sincs.
Mégse lehet rossz lelkűnek nevezni, ez mindössze az igazságérzete, s szabadságvágya.
Mindez abból fakad, hogy véleménye szerint mindenki megérdemli a szabadságot és az igazságot. Törődő másokkal, még ha ez időnként lavinában is jelenik meg: ereje helyett sokkal inkább segítő szívét mutatja. Tűz helyett vízként: amely addig duzzad, míg végül mindent le nem tarol, mi útjába áll. A sors furcsa fintoraként, ahogy a Süveg Hollóhátba tette, úgy hirtelen természetként a víz elem lett a barátja.

Csendben kuporognak a szerkezet felett, s óvatosan csepegtet vizet rá.
- Te, ez nem fog működni, életünk végéig gubbaszthatunk felette, akkor sem fogod kinyitni.
A társa duplaanyira hirtelen jellem, mint ő maga, ő azonban vigyorogva támaszkodik öklére, figyelve a tárgyat.
- Figyeld csak...
A víz egyenletesen terül el a tárgy egyik felszínén. Az utolsó oldal, a korábbiak nem jutottak eredményre. Legalábbis, ő tudja, mit akar látni. Ahhoz, hogy fel tudják nyitni.
Most azonban a harmatcseppként guruló víz megáll egy helyen, majd előbb lassan, utána gyorsabban: eltűnik, a felső része kicsit szétterülve.
- Mondtam én, hogy zár van rajta, nem véletlen nem tudod varázslattal kinyitni. - vigyorog Thomasra, akinek most azon énje bukkant fel, aki nem szereti, ha másnak van igaza.
Felül, oldalt dőlve háttal a szerkezetnek, a hátizsákja felé nyúlva.
- Már csak egy.... mit csi... - de már nem tudja befejezni, a szerkezet megadja magát Thomas türelmetlenségének, ahogy a varázs tolvajkulcsot akarja beletenni.


- Te félkegyelmű, mondtam, hogy nem a megszokott módon nyílik. - szólal meg, amint kinyitja barátja a szemét. A Szent Mungóban. Még az utolsó pillanat ... inkább után, mint előtt, sikerült vízfalat emelnie közéjük s a szerkezet közé, s kicsit azzal ugyan elkésett, hogy maguk köré vonjon, burokként, levegőt közrefogva, így beterítette és meglendítette őket a víztömeg, amit a barlang résein át idézett maguk köré, így Thomas, Titan örömére, mert azért szereti, ha az igazság érvényesül, nekicsapódott a falnak.
Ki, majd a Mungóba hoppanált vele, hogy mielőbb ellássák.
Crystal telepszik melléjük, a baglya, csőrében egy levéllel. Felismeri, hogy a Minisztériumból van. Sóhajtva veszi ki, s nyitja meg.
- Kellett neked türelmetlennek lenni. Ha nem jövök vissza, akkor a seprűmet rád hagytam. Ne hozz anyukád sütijéből... vagy várj... mégis hozz. - vigyorodik el. Olyan kemény, hogy verekedni is jó vele. Tökéletes eszköz!

A tárgyalás nem volt bonyodalommentes. Kis híján felfedték a varázslóvilágot a muglik előtt, elfeledkezve arról, hogy a délutáni barlangász csoport már a bejáratnál van, ahová magukat tessékelte ki a víztömeggel. Szerencsére a bűbáj megoldotta, de csak azért, mert időben sikerült mindent és mindenkit elérni.
Sosem szerette a szabályokat. Korlátozzák, utasítják, s elrontják a móka ízét. Thomas türelmetlenségét, s az ő, majdnem szabályszegését, ahogy ő nevezi, bár szerette volna már így utólag, ha valóban meg is teszi, ő itta meg a levét, Thomas helyett is. Fél év az íróasztal mellett. Már az első héten a hullájával fognak beszélni. Vagy... a hűlt helyével.

Magas, szőke, vállig/lapockáig érő haj, világos bőr, és szemek, vékony testalkat. Többnyire kényelmes, terepre való ruhában jár, ha sok napfény éri a haját, szinte fehérre szívja ki a színét.