Nero Graves

Általában optimista vagyok. Igaz.
Nero a külső szemlélő számára vidám, optimista férfinek tűnhet, aki ritkán csügged el és magabiztosan - talán túlságosan is - vág bele mindenbe. Némileg ironikus módon nem látja sötéten a világot, kiaknázandó lehetőségeket talál ott is, ahol senki más. A problémák miatt nem szorong, nem ragad le a múltbéli hibáknál (egyet kivéve), inkább a jövőbe tekint, de sosem borúsan.

Könnyen befolyásolok másokat. Igaz.
Rendkívül karizmatikus ember, megnyerő külseje, sima modora könnyen kedvelhetővé teszi. Mindig tudja mit kell mondania, páratlanul idomul más emberekhez és bármilyen szituációhoz, kaméleonként képes alkalmazkodni, nagyon kevesen vagy megeshet, hogy senki sem tudja, milyen ember is valójában Nero Graves - és talán jobb is így. Már-már ijesztő könnyedséggel ismeri ki az embereket, tapint rá a gyengeségeikre és félelmeikre, amelyeket bűntudat nélkül ki is használ. Alapvetően nem is jellemző rá a bűntudat.

Általában zavartalanul alszom és kipihentnek érzem magam. Hamis.
Gyerekkora óta rosszul alszik, visszatérő rémálmok gyötrik egy bizonyos gyerekkori trauma miatt, számtalan pszichomágusnál járt, de csak részsikereket tudtak elérni. Nero úgy érzi, hogy az ikertestvérével történt tragédia - azon túl, hogy magát okolja érte - minden részletére nem derült fény, nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy valamilyen apró, de fontos elemet elfelejtett. Viszonylag kevés alvással is tökéletesen képes funkcionálni, energikus ember, igazi éjjeli bagoly, bár napközben sem szereti vesztegetni az idejét.

Kevesebb dologtól félek, mint más emberek. Igaz.
Nero a környezete szerint már-már túlzottan vakmerő. Félelemérzete nyilvánvalóan alulműködik, nem csupán kockázatvállaló, hanem valóban őszinte örömét leli a veszélyes helyzetekben. Gyerekkorában szándékosan keveredett olyan helyzetekbe, amelyekben megsérülhetett vagy akár meg is halhatott volna - mászás, ugrálás, agresszív varázslények, a lista igencsak hosszú volt. A fizikai fájdalom és a halál lehetősége nem rémítik meg, megveti a gyáva embereket.

Mindig az őszinteségre törekszem. Hamis.
Nero Graves kényszeres hazudozó. Nem az a fajta, aki önfényezésképpen nagyot mond - erre nincs is szüksége, megkérdőjelezhetetlenül sikeres és tehetséges varázsló -, csupán tudja, hogy az életben való boldogulásnak a záloga a külvilág felé mutatott kép fenntartása. Hazudik magáról, hazudik másokról, szemrebbenés nélkül, bámulatosan jól.

Könnyen együttérzek másokkal. Hamis.
Bár Nero könnyedén olvas az emberekből, mintha csak nyitott könyv lennének, ehhez empátia nem társul. Mások érzelmei nem érintik meg, sem a szomorúságuk, sem az örömük. Tudja, mikor mit kell mondania, hogyan kell viselkednie, de a magatartása nincs összhangban azzal az ürességgel, ami eközben a lelkében uralkodik. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Nero ne tudna kötődni. Akadnak emberek, akik fontosak számára, egyszerűen csak nem érzi át és nem is akarja átérezni a problémáikat és örömeiket.

Nem okoz gondot feltalálni magam eddig ismeretlen szituációkban. Igaz.
Könnyen rögtönöz, szereti a spontaneitás izgalmát. Éppen olyan jól képes improvizálni szociális szituációkban, mint átoktörőként terepmunka közben. Gyorsan reagál, nem habozik, könnyedén a kezébe veszi az irányítást. Nem szokása leblokkolni, az adrenalin jó hatással van rá.

A családom nem örül a munkának, amit választottam magamnak. Igaz...?
Félreértés ne essék, Mr. és Mrs. Graves nem elégedetlenek a fiukkal, csupán a szülők természetes attitűdjével állnak Nero életveszélyes munkájához: jobban örülnének, ha az év nagy részében nem elátkozott piramisokban és ősi rúnákkal telepingált barlangokban tenné kockára az életét. Lebeszélni természetesen nem tudták róla, így anyagilag is támogatták saját átoktörő vállalkozása, a Memento Mori megalapításában, amely azóta az Egyesült Államok egyik legsikeresebb magán átoktörő szolgáltatásává nőtte ki magát.

Nincs sok önbizalmam. Hamis.
Nero Graves maga a két lábon járó önbizalom. Lehetetlen megingatni magabiztosságában, szorongásnak, kételyeknek ritkán ad csak teret, mások véleménye őszintén nem érdekli - bár szeret mások elismerésében és szeretetében sütkérezni -, ha nem is tévedhetetlennek és tökéletesnek, de általában embertársainál jobbnak tartja magát.

Szívesen flörtölök. Igaz.
De még mennyire, hogy szívesen flörtöl... Nerot szeretik a nők, ezt kár lenne tagadni, és Nero is szereti a figyelmüket. Alapvetően nem igényli a folyamatos társaságot maga mellett, egyáltalán nem társfüggő, de mégis szereti, ha mindig akad (legalább) egy nő mellette. Szórakoztatja a céltalan flört, szívesen bonyolódik bele bármiféle szándék nélkül. Gátlástalanul felhasználja külső adottságait és karizmáját a céljai eléréséhez.

Gyakran bajba kerültem az iskolában. Igaz. Hamis.
Nero problémás gyerek volt a történtek után. Nem az a fajta, aki nem írt házi feladatot, visszabeszélt a tanároknak és a szüleinek vagy elszökött a barátaival lerészegedni. Tulajdonképpen soha, senki sem tudta rábizonyítani, hogy Nero bármi rosszat tett volna, és az az igazság, hogy nem is akarták. Mégis ki hitte volna el az Ilvermornyban, hogy a közkedvelt, jófej, professzorok kedvence Nero Graves bárkit is bántana? Senki. Ha valaki meg is próbált panaszt tenni, az csak süket fülekre és csitítgatásra talált.

Nem szoktam aggódni, hogy megbántok-e másokat. Igaz.
Ha megbánt valakit, azt tudatosan és biztosan nem véletlenül teszi. Nem indulatos ember, nem cselekszik forró fejjel, nem szaladnak ki a száján meggondolatlan, érzelmektől fűtött szavak. Akkor ejt sebeket, ha tényleg akarja. Akkor viszont bámulatos érzékkel találja meg a legnagyobb fájdalmat okozó szavakat.

Nem szeretek vezető szerepbe kerülni. Hamis.
Szívesen ragadja a kezébe az irányítást és vitathatatlanul jó is benne, karizmájának és talpraesettségének köszönhetően. Nehezen viseli, ha utasításokat kap másoktól, de ha elkerülhetetlen, képes eltűrni, viszont mindig törekszik rá, hogy elkerülje azokat a szituációkat, ahol biztosan elragadják tőle a vezetés lehetőségét. Kevés embert tisztel annyira, hogy önként és örömmel hallgasson rá.

A legtöbb ember kedvel engem. Igaz.
Valószínűleg kevés olyan embert találnál, aki negatívan nyilatkozna Nero Graves-ről. Sok felszínes barátságot kötött az évek alatt, munkatársai elismerik szakértelmét és vezetői képességeit, új tanárkollégái többsége kellemes, intelligens fiatalembernek tartja, diákjai szabályosan rajonganak érte (nem csak a tinilányok), tulajdonképpen korábbi rövid életű párkapcsolatai sem értek viharos véget. És mégis, talán akadnak néhányan, akik érzik, hogy ez csupán a felszín és az alatt valami egészen más rejtőzik.

Olykor erős késztetést érzek rá, hogy valami sokkolót vagy ártalmasat tegyek. Igaz.
A késztetés gyakori és erős, mégis ritkán enged neki. Az önkontrollját sokan megirigyelnék, bár gyerekkorában és fiatal tiniként még nehezebb feladatot jelentett számára az önuralom. Természetesen a fel-feltörő vágy, hogy ártson valakinek vagy valami igazán megbotránkoztatót tegyen pusztán az érzés intenzitása miatt, mindig ott pihen a felszín alatt.

Még sosem tettem semmi veszélyeset csak az izgalom kedvéért. Hamis.
Nagyon sokszor tett veszélyes dolgokat csupán azért, mert jó érzéssel tölti el. Mentségére szóljon, másokat nem rángat bele adrenalinkereső őrült ötleteibe, arra sem érez különösebb késztetést, hogy dicsekedjen a már-már öngyilkos vállalkozásaival. Képtelen lenne olyan munkát végezni, ahol nem érik izgalmak, tulajdonképpen a tanítást sem élvezi igazán, de egyelőre tűrnie kell, a Magic is Might akarata előtt még ő is meghajlik.

Nehezen viselem a kritikát. Hamis.
Nem érdekli a kritika, őszintén nem. Meghallgatja, talán meg is fogadja, ha racionálisan hasznosnak ítéli meg, de különösebb sebet a legbántóbban megfogalmazott bírálat sem ejt rajta. Emellett nem szokása másokat sem kritizálni, nem érdekli, más emberek hogyan alakítják az életüket és milyen hibákat követnek el. Professzorként nem szigorú, fontosabbnak tartja a diákjai töretlen rajongását.

Szeretek nyerni a játékokban. Igaz.
Nero imád győzni. Kisfiúként nehezen viselte a kudarcot - bár nem érte sok -, felnőttként pedig nagyon ritkán találkozik vele és nem is hajlandó elfogadni, ha valami nem sikerül neki. Ilvermornys diákként kviddicsezett és versenyszinten párbajozott, mindkettőben igazán tehetségesnek bizonyult.

Szeretek utazni. Igaz.
Örömét leli az utazásban, szeret új helyeket és kultúrákat megismerni, érdekli az ismeretlen és minden, ami más, mint a megszokott. Érdeklődik a történelem és más országok gasztronómiája iránt, őszintén lázba hozzák a számára szokatlan és eddig ismeretlen szokások. Tiszteletben tartja más népek kultúráját, tartja magát a "ha Rómában vagy, élj úgy, mint a rómaiak" szállóigéhez.

Az iskolában nehezen tanultam. Hamis.
Kiemelkedő tanuló volt, szívesen képzi magát a mai napig. Könnyedén tanul, jól és gyorsan vág az esze, kifejezetten kíváncsi természet. Nagyra tartja a lexikális tudást, bár eredeti szakmájában a tanultak magas szintű gyakorlati alkalmazása sokkal fontosabb az elméleti tudásnál. Ha valami azonban nem érdekli, abba nem fektet feleslegesen energiát, sosem volt kimondottan szorgalmas, inkább jó képességeinek köszönheti a sikereket.

Úgy gondolom, hogy bizonyos emberek megérdemlik, hogy kihasználják őket, amiért hagyják magukat megtéveszteni. Igaz.
Úgy gondolja, hogy mások kihasználása az élet természetes velejárója, az erősebb és okosabb emberek juthatnak csak előre, akár másokon is áttaposva. Nem rágódik sokat tettei következményein, mások helyzete nem érinti meg, nem furdalja a lelki ismeret, ha átgázol más embereken vagy visszaél a bizalmukkal, naivitásukkal.

Szerintem az emberek azért kötnek barátságokat, mert hasznosak lehetnek számukra ezek a kapcsolatok. Igaz.
Emberi kapcsolatai felszínesek, barátaihoz inkább érdek fűzi, nem érzelmek. Ez az érdek lehet csupán a szórakozás is, nem keres mindenben materiális előnyt vagy kapcsolati tőkét, de kétségkívül nem érzelmi kötődés motiválja a baráti köre megválogatásában.

Dühös leszek, mikor a családom és barátaim bele akarnak szólni az életembe. Igaz.
Nem kedveli a kéretlen tanácsokat, dühét jól leplezi, de tagadhatatlanul idegesíti, ha valaki keretek közé akarja szorítani vagy "bele akar okoskodni" az életébe, ahogyan ő fogalmazna. Ha feltétlenül szükséges, meghallgatja mások javaslatait, de nagyon ritkán vagy inkább soha nem fogadja meg őket.

- Sajnálom, Brutus. Én tényleg azt hittem, hogy sikerülni fog...
Brutus már órák óta nem mozdult. Magzatpózban feküdt a földön, halántékát és arcát alvadt vér szennyezte, szemeit szorosan összezárta.

Talán fél napja történt. Talán egy. Talán csak pár órája. Az idő nyúlós, meghatározhatatlan masszává vált ezen a helyen.
- Szédülök. Fáj a fény. - Így kezdődött, Brutus a szemeire szorította a tenyerét, panaszos nyögdécselése betöltötte a pincehelyiséget. Csak egy apró ablakon át szűrődött be a napfény, mégis fájdalmas, elűzhetetlen sugarakként szúrt bele újra és újra a kisfiú koponyájába. Nero szinte érezte a gyötrődését, mintha az ő koponyáját is belülről feszítette volna valami, mintha osztozott volna az ikertestvére kínján.
Fél órán át, minden izmát megfeszítve, végkimerülésig nyomta el a halvány fényt, karjaiból kifutott az élet, feje zsongott a megerőltetéstől, még sosem használta ennyi időn át a képességét. A szüleik büszkék lettek volna rá, ha látják, hogyan borítja félhomályba a kicsiny szobát. De Mr. és Mrs. Graves nem voltak itt. Senki nem volt itt, csak az ajtónál álló őr.

- Igyál egy kicsit. - Hányással folytatódott, Brutus ajkai kiszáradtak, teste reszketett.
"Anya is mindig így csinálja. A legfontosabb, hogy ne száradj ki, mindig ezt mondja" - mantrázta magában Nero, miközben lassú kortyokban kényszerítette Brutusba a kancsóban itt hagyott vizet.
- Nero, nem látok rendesen. - Nero nem tudott mit válaszolni, csak erőtlenül tartotta ikertestvére vállát és újabb korty vizet kényszerített belé. Brutus beszéde hamarosan értelmetlen hangokká kenődött el, már Nero sem értette. Még sosem fordult elő, korábban szavak nélkül is képesek voltak kommunikálni.

Nem sokkal később Brutus rohamot kapott. Dobálta magát, remegett, a teste groteszk formákba hajlott. Nero ordítva dörömbölt az ajtón, de nem kapott választ.
Aztán a rángatózás abbamaradt, az ikertestvére összehúzta magát és elaludt. Nero közel araszolt hozzá, félpercenként ellenőrizte, hogy lélegzik-e még.

Nero még sosem félt ennyire. Akkor sem, amikor a nyíló ajtó árnyékába olvadva várta, hogy belépjen az őr. Sokat gyakorolt, a szülei azt mondták, hogy rendkívül tehetséges elemi mágus. Azt gondolta, sikerülhet. Csak jól kellett időzíteni, az árnyékokba simulni és elsurranni a férfi mögött, a meglepetés erejét kihasználva futásnak eredni. Kisgyerek volt, a gyermekek minden naiv optimizmusával.
Csak a pincehelyiségből nyíló folyosó feléig jutottak, lépteik visszhangoztak az üres térben, amelynek korábbi csendjét csak a vízvezetékek halk morajlása törte meg. Nerót arccal előre a padlóra lökte a férfi. Brutus erőtlen fényszilánkokat idézett, úgy pattantak le a férfi testéről, mint aprócska kavicsok az ablaküvegről. Alig látható karcolásokat hagytak csupán maguk után.
A varázsló megragadta Brutus vállát és a falnak lökte. A kisfiú koponyája szívszorító reccsenéssel csapódott neki a súlyos vascsöveknek.
Nero nem tudta, mennyi idő telt el azóta. De a félelem óráról órára növekedett benne.

- Brutus, ébredj fel... - Nero megrázta a vállát.
Semmi reakció.
- Brutus, nyisd ki a szemed! Csak pár percre, eltüntetem a fényt, ígérem, megpróbálom, jó?
De Brutus nem nyitotta ki a szemét.

Nero hideg verítékben úszva ébred a professzori lakosztálya baldachinos ágyában. A szíve önálló életre kelve lüktet a mellkasában, a végtagjai épp olyan gyengék, mint akkor, több mint húsz évvel ezelőtt, az ikertestvére holtsúlyát a kezei között tartva.
Mély levegőt vesz, lerúgja magáról a takarót, az ágy melletti kosárban alvó furkászok azonnal mozgolódni kezdenek.
Régóta nem álmodott Brutusról. Talán a gyerekek állandó közelsége tehet róla, talán a minden adrenalint nélkülöző tanári állás ingerszegény környezete.
Ha két nappal korábban érkeznek, talán Brutus túléli - fogalmazódik meg benne életében legalább ezredszer a keserű gondolat. Még tisztán emlékszik rá, hogyan törték be a pinceajtót a Magic is Might varázslói, hogyan emeltek pálcát a férfire és hogyan villant fel a végét jelentő zöld fény. De addigra más késő volt, Brutuson már senki sem segíthetett.
Salemi Boszorkányvadászok voltak, azt mondták, Mr. Byrne és legmegbízhatóbb emberei gondoskodtak róla, hogy mindegyik koszos mugli Brutus után szálljon a sírba.
Neróból sokáig egy szót sem tudtak kihúzni. Négy teljes hónapig néma volt, nem kommunikált senkivel, a pszichomágusok persze nyugtatták a Graves szülőket, hogy adjanak időt a fiúnak feldolgozni a traumát.
Az idő, bármilyen közhelyes is, de valóban mindent elfed. A Graves család sosem lett a régi, de képesek voltak elfedni a felszín alatt feszülő tragédia nyomait, ki így, ki úgy.
Sokan azt mondják, Nero szerencsés és erős, amiért hétévesen élve hazakerült és túllendült a gyászon. Azt mondják, remek felnőtt lett belőle, szülei büszkesége, egy igazi álomfiú. Nem is látszik rajta, Merlinnek hála - hallja néha, ahogy összesúgnak a háta mögött... bár egyre ritkábban, huszonkét év távlatából egyre kevesebbet pletykálnak a Graves családot ért tragédiáról, mindig akad frissebb és szaftosabb falat, amin rágódhat az amerikai társadalmi elit.
Egyikük sem gondolná, mi történt tavaly májusban a Roxfort előző Sötét Varázslatok Kivédése professzorával.
Egyikük sem tudja, hogy amikor Nero végignéz a tanítványain, gyakran eszébe jut: bármelyiküket örömmel megölné, ha visszakaphatná Brutust akár csak fél percre is.
Egyikük sem sejti, hogy olykor még mindig hallja a csövekben zúgó víz és a koponya reccsenésének hangját.

Kifejezetten magas férfi, sportos, szálkás testalkattal, határozott, karizmatikus kiállással, olyan aurával, ami lehetetlenné teszi, hogy szürke egérként olvadjon bele a tömegbe. Sötét haját gondosan igazítja el minden reggel - bár el kell ismerni, jól áll neki az esetenkénti zilált kócosság is -, arcát legtöbbször rövid, gondozott borosta fedi, borotváltan jó pár évet letagadhatna. A barna szemszínt legtöbbször meleg, barátságos árnyalatként írják le, Nero tekintetét azonban sokkal inkább állandó, nyugtalan kíváncsiság jellemzi. Tagadhatatlanul jóképű férfi, külső adottságaival ő maga is tisztában van és előszeretettel előnyt kovácsol megnyerő külsejéből. Sokat mosolyog, még ha nem is őszintén.
Ruhatára nem hivalkodó, de árulkodik kiemelt társadalmi státuszáról. Mindig alkalomhoz illően öltözködik, épp olyan természetességgel képes tökéletesre szabott öltönyben létezni, mint egy piramis átkutatásához választott, nyakig sáros túrafelszerelésben.