Egy Bones, hmm... Hová is tegyelek? Ne a Mardekárba, igaz? Pedig nem teljesen képtelenség.
Nem, abban a házban valóban nem találtam volna meg a helyemet, bár van egy-két olyan tulajdonságom, amelyekkel megtéveszthettem volna őket. Ambiciózus vagyok, céltudatos, időnként kicsit talán nagyobbat álmodom, mint az átlag, és ha valamit nagyon akarok, akkor végig is viszem az azzal kapcsolatos terveimet. És van egy cselszövő, ravasz oldalam is, viccesebb pillanataimban szívesen török borsot mások orra alá, tréfálok meg másokat, de igazából sosem bántó, inkább játékos szándékkal teszem ezt.
Talán a Hollóhátba? Lenne benne potenciál, úgy érzem...
Akkoriban nem éreztem magamat kiemelkedően okosnak, és igazából azóta sem... Nincs nagy lexikális, vagy széleskörű, millió témát érintő tudásom. Nem kívánok mindent tudni vagy érteni. Ugyanakkor, ha valami valóban érdekel és fontos nekem, teljes szívvel-lélekkel belevetem magam a témába, nem sajnálom rá az időt, az energiát, hogy rendesen tájékozódjak, illetve megtanuljak mindent, ami kellhet. A főiskolán sem voltam startban az éltanulók között, de maximálisan odatettem magam, hogy végül kiemelkedő helyen végezzek, és kiváló gyógyító váljon belőlem. Még úgy is, hogy a tanulmányaim elvégzése közben végig dolgoztam is, kisebb-nagyon munkákat vállaltam plusz pénzért. Bár legtöbbször Madam Malkin szabászatában tevékenykedtem az Abszol úton, és tőle is rengeteget tanultam; általa kerültem bele a ruhák és a divat világába, és neki köszönhetően született meg a nagy álmom egy saját divatcégről.
Esetleg a Griffendélbe? Sok barátra lelhetnél ott.
Ehhez sem tartottam magam elég bátornak vagy hősiesnek akkor még, sőt, képtelenségnek tűnt az ötlet. Később persze változott a helyzet, és kiderült, hogy a jó öreg süvegnek nagyon is igaza lett. Sok griffendéles barátom lett, akiktől rengeteget tanultam, nem csak hasznos, sötét átkokat kivédő varázslatokról, hanem bátorságról, bajtársiasságról is. A nagynéném meggyilkolása után egyébként is sokat változtam abból a csendes, visszafogott, barátságos lányból, aki addig voltam, hisz rájöttem, hogy nekem is lépnem kell, minden eszközzel védenem azt, ami és aki fontos nekem, nem hagyhatom a harcot mindig másokra. És ezt a mai napig jól tudom kamatoztatni, mert a forrófejű gyújtogatókból álló - amúgy imádott - családommal szemben néha muszáj nagyon határozottan fellépni.
Már tudom, hol a helyed: HUGRABUG!
Igen. Valóban mai napig összetéveszthetetlen, büszke tagja vagyok ennek a háznak. A legfontosabb értékek számomra a hűség, a kedvesség, a megértés, az egyenlőség és az igazságosság. Alapvetően kiegyensúlyozott, és elég megértő, türelmes boszi vagyok, persze akad olyan, aki rendszeresen képes kihozni a sodromból - Seamusra néz. De egyáltalán nem nehéz kiengesztelni sem, vagy elnyerni a bocsánatomat. Olyan típusú ember vagyok, akinek többnyire mindenkihez van egy-két kedves szava, aki szeret jobb kedvre deríteni másokat, akinek fontos, hogy mások jól érezzék magukat a közelében. Szeretek másoknak kedveskedni, másokról gondoskodni, bár azért tyúkanyó típusnak igazából nem nevezném magamat. Inkább olyannak, aki csendben tesz-vesz a háttérben, odafigyel az apróbb részletekre is, de hagyja a másikat lélegezni, ugyanakkor mindig ott van, amikor szükség lenne rá. Szeretek továbbá keményen, becsületesen megdolgozni a sikereimért, de a kollégáktól is elvárom ugyanezt.
Életem története
Kezemet kopogásra emelem, de közvetlenül az ajtó előtt fél centivel megállok a mozdulatban. Talán jobb, ha most mégsem zavarom. Már annyiszor próbáltam beszélni vele, kideríteni, mit művel odabenn, segíteni neki, egyszerűen csak... vele lenni. Nem tudom, mi mást tehetnék még. Tehetetlennek érzem magam.
Oldalra lépek egyet, majd a falnak vetve a hátamat a mennyezet felé emelem a pillantásomat, és mélyet sóhajtok. Még jó, hogy a gyerekek ilyenkor mind a Roxfortban vannak, és nem kell őt így látniuk. Ennyire elkeseredettnek, elveszettnek, reménytelennek. Nem kell látniuk, ahogy az apjuk szeméből kihunyt a szokásos csillogás, csintalan fény. De ez csak átmeneti, tudom jól, talpra fog állni ebből is. Bárcsak segíthetnék neki!
Sokat veszítettünk a háború, csata alatt és előtt is. Barátokat, családtagokat, iskolatársakat és tanárokat, példaképeket... Ám most szó szerint saját magából veszített el egy darabot, amit soha többé nem kaphat vissza. De előbb-utóbb túllendül ezen is. A Griffendéles makacssága átlendíti majd.
Átsétálok a konyhába, kinyitom a hűtőt, majd töltök magamnak egy pohárba abból a fehérborból, amit tegnap este bontottunk fel a vacsora mellé. Aztán helyet foglalok a konyhaszigetnél, és a fenekem éppen hogy csak éri a széket, Poppy már ugrik is fel az ölembe, ahol aztán kényelmesen elhelyezkedik. Az italomból aprót kortyolva szórakozottan simogatom a puha bundáját, de közben gondolatban még mindig Seamus-szel vagyok, és a megoldást keresem.
Nem volt könnyű a hetedév sem, aminek nem kicsi részét bujdosással töltöttük. Seamust rendszeresen bántották, átkozták, volt, hogy fizikailag is megütötték, de akkor legalább tényleg ott lehettem neki, hogy segítsek. Voltak hetek, amikor majdnem minden nap újabb sérülést láttam el rajta. Akkor éreztem magamban először motivációt arra, hogy gyógyító váljon belőlem. Madam Pomfrey-tól vettem is leckéket, minden jó tanácsát örömmel fogadtam, és később másokat is ápoltam, ha kellett. Seamus azonban... Bár utáltam őt szenvedni látni, mégis örültem, valahányszor hozzám fordult segítségért. Bárcsak most is megtenné! Ő most nem így látja, nem így érzi, de ez mindkettőnk kudarca. Magát hibáztatja, keresi az okot, a magyarázatot, hogy mit rontott el a bomba hatástalanításakor, de nekem is hasonlókon kattog az agyam nap mint nap, és azon töröm a fejem, mit tehettem volna másképp, hogy megmentsem a karját. Mit tehetnék most, hogy visszafordítsam a visszafordíthatatlant?
Már majdnem a pohár aljára érek, amikor az óra elüti a hetet. Az óra... amit még a nászutunkon vettünk Toszkánában. Halványan elmosolyodom az emlékekre. Arra a délutánra, amikor Dean Thomas széles vigyorral mesélte, Moose milyen őrült ötletet eszelt ki az esküvőnkre. Egy aknamező, komolyan, Finnigan? Ez még tőled is túl meredek. Végül meggyőzte őt, hogy én választhassak helyszínt, és tudom, ha azt mondtam volna, hogy legyen tengerparton a nagynap, arra is rábólintott volna, pedig teljes szívéből utálta a gondolatot is. Ehelyett azonban olyan helyszínt választottam, ami hidat képez kettőnk között, víz és tűz között: a szicíliai Cataniát, a Jón-tenger és az Etna tűzhányó között. Szerintem ma is képesek lehetnénk ilyen hidat találni kettőnk közé...
Neszeket hallok, ezért felpillantok, és a konyhaajtóban meglátom Cannyt, a fogai között egy darab papírral, szemeiben a szokásos csintalansággal, ami arról árulkodik, hogy valami rossz fát tett épp a tűzre.
- Hé, fiú, gyere csak ide! Mi van nálad? - A kutya először hátrálni kezd, mint aki aggódik, hogy szidást fog kapni, de végül közelebb jön, és sikerül elvennem, amit a szájában őriz. - Ez... egy tervrajz? Egy... karprotézisről? Seamus!? - emelkedem fel a székről teljesen elképedve a felfedezéstől.
Ha tükörbe nézek
Vörös hajam, itt-ott szeplőkkel tarkított fehér bőröm, és világos zöld szemeim vannak, amelyekkel Moose szerint a lelkébe látok. Hmm... lehet, hogy így van. A külsőm egyébként nem szokatlan látvány a varázsvilágunkban, bár ekkora boci szemei talán nincsenek minden második boszinak. Szeretek sminkelni, de sosem viszem túlzásba. Az öltözetem általában a kényelmes, sportos és az elegáns széles skáláján mozog; otthonra, illetve családi, szabadidős programokra inkább az előbbiből válogatva, ám a munkába vagy ha kimozdulunk, mindig adok a megjelenésemre, hogy az kellően kifinomult és ízléses legyen. Már medimágusként is így tettem, ám mióta nem egész két éve úgy döntöttem, hátrahagyom a gyógyítói pályát, és utat török magamnak a divatszakmában, ennek még több figyelmet szentelek.
Családom
Édesapám
Barclay Bones - A születésem után nem sokkal halálfalók miatt elveszítette a családja nagy részét, a szüleit és a bátyját, annak feleségét, illetve az unokaöccsét és unokahúgait is. Ez pedig érthető módon megtört benne valamit. Szerető férj és jó apa volt, de gyakran érezhető volt belőle az a bizonyos szomorúság és fájdalom, amitől mindig egy kicsit összeszorult a szívem. A második varázsló háború, és a húga elveszítése után pedig ez még rosszabb lett. Előtte komoly, jelentős kapcsolatai voltak mindenfelé, befolyása a Minisztériumban, és amikor tehette, hangot emelt az igazságtalansággal, az egyenlőtlenséggel szemben. De a nagy csata után, annak ellenére, hogy győztünk, befelé fordult, visszavonult a világ elől, mint aki belefáradt az életbe, majd idővel meg is betegedett, és sajnos huszonhat éves koromban el is veszítettük őt.
Édesanyám
Maida Bones (née Prewett) - Anyám vérbeli Prewett nő, tűzrőlpattant, határozott, kedves és gondoskodó. Azt hiszem, ez segítette őt át a nezebb éveken, a háborún és veszteségeken is, sosem tört meg, mindig igyekezett mások támasza lenni, apámé elsősorban, és persze az enyém is. Talán az egyetlen, amiben nem követte a családi hagyományokat, hogy csupán egyetlen gyermeket vállalt - igaz, sosem kérdeztem meg, hogy saját döntés volt-e, vagy csak így alakult, és bár egy időben nagyon szerettem volna egy testvért, kárpótolt azzal, hogy kiváló kapcsolatunk volt, és van jelenleg is. Az unokáit imádja, és mindig szívesen vigyáz rájuk, vagy tölt időt velük.
Párkapcsolat
@Seamus Finnigan - Nem emlékszem már a konkrét napra, amikor beleszerettem, valamikor a roxforti évek alatt történt, annyi biztos, hogy régen volt. A kapcsolatunk nem felhőtlen, annyira különbözőek vagyunk, szinte ellentétei egymásnak, hogy természetesen vannak közöttünk súrlódások, viták, de nem tudnám elképzelni az életemet nélküle. Volt idő, amikor megpróbáltam, amikor úgy döntöttem elég volt, nyugalmat szeretnék, egy kiegyensúlyozottabb kapcsolatot, nem aggódhatok érte folyton, és évekig próbáltuk külön, másokkal, de mindig újra és újra visszataláltunk egymáshoz. A szívnek nem lehet parancsolni, fel is adtam. Igazából minden őrült hóbortjával együtt is szeretem, csak kár azért a rengetek szép bútorért, a karjáért, meg az ideigeimért, és a valószínűleg majd túl korán őszülő hajamért.
Gyermekeim
Kenneth, Kevin és Amber - A gyerekek a büszkeségeim, annak ellenére is, hogy mindhárman az apjukra ütöttek, meg elég apásak mind. Anya segítsége persze jól jön, amikor "bibis" lesz az ujjuk, gyorsan tüzet kell oltani, vagy ha egy kis plusz törődésre vágynak, de az apjuk igazi mókamester, vele nem versenyezhetek izgalmas időtöltések terén. Bár én próbálom tartani a lépést, amennyire lehetséges, és nem túlaggódni a dolgokat, aztán meg néha mindenkinek jól jön egy "nyugisabb" este családi társaságjátékozással vagy filmezéssel, és egy tányér finom sütivel.
Házi kedvencek
• Egy murmánc, aki a Poppy névre hallgat. Egész pici volt még, amikor egyik nyár végén, az iskolakezdésre bevásárolva megláttuk őt az Abszol úton. A gyerekek nem rajongtak érte túlságosan, Moose főleg nem, de én első látásra beleszerettem. A szerelem azóta is tart. • Seamus Cannonball nevű huskyja, akit én csak Canny-nek szólítok. Olyan mint egy negyedik gyerek, borzasztó okos, de folyton valami rosszban sántikál, mindent szétrág, szétszed... Amikor előkerül valahonnan bűnbánó szemekkel, már tudható, hogy megint tönkretett valamit. Szóval tökéletesen illik a családunkba.
A családomat látom épen, egészségesen, boldogan, a háttérben olyanokkal, akik a valóságban sajnos már régóta nincsenek velünk.
Hobbim
A munkám, tehát ruhák tervezése és varrása, olvasás, sütés-főzés, lakberendezés (a család gyakran tesz róla, hogy az otthonunkat újra és újra berendezhessem), és ha van rá lehetőség, szeretek táncolni menni Seamus-szel.
Elveim
Az élet minden formáját tisztelem és szeretem, és számomra fontos rendszeresen pozitivitást csempészni ebbe a sokszor elég negatív világba, azonban számomra a család és a barátok a legfontosabb, a hűség és harmónia, és ha valaki bántja a szeretteimet, az ellen nem félek bármilyen szükséges eszközzel fellépni.
Amit sosem tennék meg
Sosem hagynám el a családomat. Nem ölnék, szándékosan - és főleg ok nélkül - sosem ártanék senkinek.
Ami zavar
Általánosságban Seamus hobbijai és a tény, hogy a gyerekek is örökölték a hóbortjait, meg a tűzzel való viszonyát - de már kezdek lassan megbékélni vele.
Ami a legfontosabb az életemben
A férjem és a gyerekeim, második helyen pedig a saját vállalkozásom.
Amire büszke vagyok
A gyerekeim, a kapcsolatunk Seamus-szel, ami már sok próbált kiállt, és a nehézségek ellenére ma is szoros, illetve a cégem.
Ha valamit megváltoztathatnék
Sokszor kívánom, hogy bárcsak megmenthettem volna Seamus karját. Ezt leszámítva igyekszem nem a múltban élni.
Így képzelem a jövõmet
Sikerre viszem a cégemet, terjeszkedem, és nevet szerzek vele Európában és talán Amerikában is.
Egyéb
Vízelementalista vagyok, amiért néha naponta többször is hálát adok Merlinnek, mert a tűzmágus és robbantásmániás férjem és gyerekeim körében sokszor életmentő ez a képesség. Egyre több varázslatot el tudok végezni pálca nélkül is, amit először ösztönösen műveltem, majd tudatosan kezdtem gyakorolni, éppen azért, hogy a legváratlanabb vészhelyzeteket is időben hárítani tudjam.
Rengeteg tragédia övezte az utóbbi fél évszázadban a Bones nevet, talán mindenkinél többet veszített a családod a két varázslóháború alatt - borzalmas, de nem meglepő, hiszen magától értetődő, hogy a Sötét Nagyúr és követői korunk egyik legkiemelkedőbb, velük ellenszegülő varázslócsaládját szemelték ki maguknak. Szörnyű lehetett ebben a tudatban felnőni, miközben Voldemort egyre és egyre erősödött, azonban te méltó maradtál a Bones névhez, és bár nem a Griffendélbe osztott a Teszlek Süveg, bátran kivetted a részed a harcokból. Nem csoda, hogy a férjed ilyen menthetetlenül beléd esett, igazából szinte lehetetlen nem szeretni téged Nem vagy egyszerű helyzetben a káosz négy megtestesülése mellett, még szerencse, hogy a képességed a szó legszorosabb értelmében képes eloltani a sok tüzet, ami Seamus és a gyerekek után marad. Bár javaslom, hogy nyaralni ne a mostanság divatos erdei, modern faházak egyikébe menjetek, mert lehet kellemetlen plusz költségekkel járna Nagyon érdekes ívet fut be a karriered, nagyon kíváncsi vagyok, hogy ennyi év medimágusi munka után hogyan boldogulsz majd a divat világában, de biztos vagyok benne, hogy az eszeddel, személyiségeddel és talpraesettségeddel megtalálod a helyed ott is, akárcsak a Szent Mungóban. Futás foglalózni, vár a zurad (#susmus ) és a játéktér!
) és a játéktér!
