Eric & Naomi

Hiába írtam neki, vagy üzentem, nem reagált. Egyik napról a másikra mintha felszívódott volna, nem tudtam elérni, s mindez így ment már egy teljes hete. Kiborított az egész, rossz érzés volt, hogy akinek mindenemet oda adtam, akinek egy évig jó voltam, aki azt ígérgette, hogy ott hagyja a nejét, mert új életet szeretne kezdeni velem, az most még csak életjelet sem ad magáról.
Idegesen szívtam a cigarettát, miközben újra megcsörgettem,mindhiába. Hiába volt vonal, nem reagált nekem, pedig tudtam jól, hogy a mágiával átitatott ketyeréjét ő is gyakran használja. Az egészben a legszörnyűbb viszont az volt, hogy senkivel sem beszélhettem erről sem, leginkább azért, mert apám egyik beosztottja volt, s könyörögve kérte, hogy tartsuk titokban a kapcsolatunkat. Emiatt a legjobb barátnőm, Cassidy sem tudhatott semmit, s amikor megérkezett a klubhoz, mosolyogva kellett úgy tennem, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Cassidy viszont látta rajtam, hogy valami nem stimmel, gyanakvón rá is kérdezett, hogy minden rendben van-e. Kedvem lett volna beszélni, olyan szívesen kiöntöttem volna a lelkem valakinek úgy mindenről. Már szóra is nyitottam volna a szám, ám ekkor bukkantak fel a többiek a háta mögött, s mivel ment a nagy puszis ölelkezés, már nem tudtunk normálisan beszélgetni.
Még slukkoltam egy nagyot a cigiből, majd kipréseltem magamból oldalra a füstöt, közben próbáltam elnyomni magamban minden szar érzést, hogy amint Jeremy közelebb hajol két puszi erejéig, már mosolyogni tudjak rá.
Ő klassz srác volt, de csak barátként tekintettem rá, a többiek viszont túl harsányak voltak. Imádták a bulikat, a hangos bulikat , szerették a piát és annak is örültek, ha bevittem őket olyan helyekre, mint mondjuk a Bacchus. Ez egy különleges hely volt, ide nem mászkálhatott be csak úgy bárki, de nekem sikerült elintéznem  - hála apa nevének - hogy bejussunk egy estére a baráti társasággal.
Ez volt az első alkalom, nem jártunk még itt korábban, és Eric is óvva intett, hogy efféle helyre jöjjek. Persze lehetett mende-mondákat hallani, de engem egyáltalán nem érdekeltek a rossz híresztelések. Amúgy is, amikor átjutottunk a ruhatáron, feltűnt, hogy mennyire menő a hely. A földszinten már dübörgött a zene, nagyon sokan voltak a tánctéren, jóval idősebb arcokat is lehetett látni, meg persze sok fiatalt is.
Tetszett maga a hely, de a kedvem a béka segge alatt volt, s úgy éreztem, ha nem akarok kilógni a sorból a többiek mellett, akkor kénytelen leszek inni valami ütőset. Nagyon meg sem kellett szólalnom ennek kapcsán, mert a fiúk már tereltek is minket a pult felé, és azonnal berendeltek két kör tequilát, amit egyszerre kellett lehúznunk. Ez kezdeti löketnek megtette, majd jött rá egy pohár pezsgő , csak hogy kipróbáljuk a ház legjobbját, aztán a röhögcsélés és pletykálás után nem sokkal már a tánctéren találtuk magunkat. Egy fél óra tánc után visszakanyarodtunk a pulthoz, ahol már feltűnt két ismeretlen pasas is, kicsit idősebbnek tűntek nálunk néhány évvel, de úgy tűnt, hogy jóban vannak az évfolyamtársunkkal, Henryvel.
Henry lekezelt velük, majd becsatlakoztak a társaságunkba. Feltűnt az, hogy elsőre felismertek, mind a ketten hosszan fürkésztek, az egyikük még egész helyes is volt. Rendeltek egy kör italt, mi is rendeltünk, megint lehajtottunk egy-két tequilát, azon kaptam magam, hogy máris Henry haverjával társalgok. Közben Cassidynek el kellett mennie mosdóba, Henry meg kiszúrt valami csajt, és egyenesen megindult az irányába. Jeremy meg a másik sráccal társalgott valamiről, nem tudom, hogy mi volt közöttük a téma, de nagyon mélyen belemerültek.
Én mire észbe kaptam, már a tömegben táncoltam újdonsült ismerősöm, Robert társaságában, s nem sokkal később Chace is odajött hozzánk. Chace volt az a fickó, aki Roberttel csatlakozott hozzánk a pultnál. Ő is beállt táncolni mellénk, rögvest két pasi is jutott, ami a táncot illeti.
Az elején még tetszett az egész, de néhány perccel később úgy éreztem, mintha nem is a saját bőrömben lennék. A villódzó fények izgalmas világ elvette az eszemet, később viszont mintha belassult volna a mozgásom. Lehunytam a szemhéjaim, majd amikor kinyitottam, homályosan megláttam Cassidy arcvonásait, aki próbál felém közelíteni, de nem tudja magát átvergődni a tömegen.
Nem tudtam, mit kiabál, mert nem tudtam leolvasni szájáról a szavakat, csak azt éreztem, hogy két kéz fog, s húz hátrafelé. Aztán egyik pillanatról a másikra csuklottam össze, s minden elsötétült előttem.

- Naomiiiii, engedjetek már oda! Hagyjátok őt! - Cassidy ideges lett, mikor meglátta, hogy Robert és Chace Naomit az emelet irányába terelik. Hiába próbált segíteni barátnőjének, olyan sokan kavarogtak a tömegben, hogy nem jutott el hozzá, ráadásul hiába kereste tekintetével Henryt és Jeremyt, sehol sem látta a barátokat.
Ideges lett, pillantásával próbálta nyomon követni az eseményeket, s rossz érzés fogta fel. Mivel nem tudott odabent semmit tenni, kénytelen volt kiszaladni az utcára a Bacchusból, hogy segítséget kérjen. Naomi az utóbbi időben sokat panaszkodott neki a folytonos aurori jelenlétre, hogy mennyire frusztrálják őt, ezért is szöktek ki éjszaka erre a bulira. Most viszont átkozta a percet, amiért ez így alakult. Nem tudta, hogy mit kellene tennie, kit hívjon először. Rettegett, és gyorsan kellett döntést hoznia. Így esett a választása Eric-re, akivel ő is jóban volt, csak az utóbbi időben távolodtak el.
Cassidy telefonon írt a Briggs fiúnak egy sms-et, majd fel is hívta őt.
- Eric, baj van. Gyere a Bacchushoz, két srác rosszban sántikál a húgoddal. Szerintem beadtak neki valamit - magyarázta a lány idegesen, közben már azon kattogott, hogy visszamegy és megpróbál eljutni Naomihoz az emeletre.