Egy illékony közegben létezünk, lélegzünk, s érzékelünk. A világ összhatása nyomást gyakorol felettünk, ahogy napról napra előrébb lépünk, s ezáltal pedig küzdünk a céljainkért. Mégis egyes berkeken belül: nem adjuk önmagunk, s nem is azok vagyunk, akiknek lennünk kellene. Színjátéknak mondható trükkökkel élünk, úgy mosolygunk mások utálatos társaságában, mintha a legjobb szándék vezérelne bennünket, s mindeközben titkon azt várjuk, miszerint végre véget érjen a nap. Hamis látszatot keltünk, míg az álarcunk mögött nincs más: csak egy tátongóan üres alkat. Mély szakadék húzódik meg aközött, akik vagyunk és akik voltaképp' lenni akarunk. Aztán némi idő után szépen elsorvadunk: a személyünk kelepcéjébe ragadva. Átokverte sorok között tengődünk keresvén a létkérdések értelmét, miközben... igazából magunkat temetjük el bensőleg. A filozófiai gondolatok szemléje kaotikusan kaparja az elménk falát: megremegünk, felismerünk, s megijedünk..
Acting is just a business
Az óramutató járásának kattogása jelzi egyedül az idő telését, miként a percekből rövidesen órák válnak, ekként lépve át a hajnal küszöbét. Olykor szinte hajlamossá válok belefeledkezni a forgatókönyv elolvasásának rejtelmeibe, ezáltal jobban megismervén az adott karakter ambícióit. Ezernyiféle szemszögből és perspektívából tekintem meg a helyzetkörét, igyekezvén elkapni azt az aspektust, amely által tökéletes alakítással visszaadhatom őt úgymond hiteles módon. Törekszem megragadni a lényeget, a szövegkörnyezet mögé látva beleélni magam az adott szituációba, s így téve lépéseket afelé, miként olyan összképet nyerjek róluk, amelyek nincsenek mások birtokában. Lényegében a szcenárió nem tartalmazza a miérteket, sőt legtöbbször a nyers szöveg leírását mutatja meg a számunkra, amit bemagolni egész' könnyű, ellenben, ha tehetségesek vagyunk, akkor megérthetjük a reveláció árnyalatát. A horológium ketyegésének bűvölete jelzi a realitás táptalaját, 'mely felőrlő kényszerrel rángat vissza hosszú időtávlat múltán. Kellően megzavar a folyamat kapcsán, s eltántorít a további olvasás tényszerűségétől. Írisztükreim a számlapra siklanak, enyhe letaglózással fogadván a kései kelleget. Egy újabb álmatlan éjszakát tudhatok a magaménak és egy ismételt kimaradást az otthoni környezettől távol. Egy kifinomult, mély lélegzetvétel, egy laza, kecses mozdulat és egy szimpla, ámde határozott lépéssel hagyom el az öltözőt. Az utam a színpadhoz visz, melynek hetykén foglalok helyet a peremén. A kora hajnalban érkező takarító pedig enyhe sokkhatással nyugtázza a jelenlétemet, miként végül eltűnik valamerre a hátsó helyiségek valamelyikében. Lassan bezárom a szemhéjaimat, magam elé képzelve a tömeget. Szinte látom kívülről önmagamat, ahogy felvázolok egy szerepet: eljátszom a legjobb módon és aztán... aztán hatalmas tapsviharral zárul az előadás. Másnap azonnal megjelenik egy újságcikk, amelyben az adott kritikus respektálja a tehetségemet és élteti mindazt, amit képviselek. Nem sokkal később anyám mellett állok; egy fényűző, ámbár neves rendezvényen, ami teljességgel az ő keze munkáját dicséri. Emberek számtalansága, látszatra hajló trükközés, megvetendően szánalmas alakítás.. Elborzadva rázom meg a fejemet, a sorok között futtatva végig a tekintetemet. Sokszor nincs szükségem erre: sokszor már unom a folytonos mézes-mázas maszlagot, amely mögött megannyi gúny kivehető rejtelme sugall fel. Az emberek irigyek, utálatosak, kétszínűek... a valóság pedig roppant' fájdalmas. Előadsz valamit, játszol a szavakkal, érvelsz magad mellett... Jófejet vágsz mindenhez is, kedves vagy mindenkivel is és... lényegében bájologsz, miközben ők.. ők a háttérben kibeszélnek, lenéznek, vagy csak a sikered miatt tornyosulnak melletted. Újfent oxigént veszek önmagamhoz, leugorva a színpadról, s ekként elvegyülők az üres székek társaságában.
With it, it becomes creation
A tükörfelület jellegzetességéből egy megnyerő külsejű ember tekint vissza rám, aki látszólag teljesen elbűvölőnek vélhető. Karakteres arcvonások, átlagos testalkat, simulékony sajátosság.. Szinte már-már le sem tagadhatnám azt, miszerint valójából egy Gaunt vagyok. Erősen hajlok a semlegesség irányába, ámbár a felmenőink révén mindenképp' elfog egyféle büszkeség. Koránt sem vagyok aranyvér idealista, ellenben jellemző rám a sznobizmus. Kicsit sem vagyok elszállva önmagamtól, ámbár a szülői ráhatás jegyében: tisztában vagyok az értékeimmel. Imádom a fényűző életvitelt, a drága megjelenéssel járó kiváltságosságot, a márkás ruhadarabok áradatát, de ugyanakkor egy-egy szerepért bármit képes vagyok magamra ölteni. Egyszerre akarom a legjobbat és egyúttal azt is nyújtom vissza másoknak. Külső ábrázolás gyanánt rendezettség ír körül, annak ellenére is, miszerint gyakorlatilag abszolút csapongó egyéniség vagyok.
The more personal
Édesapám
Marvolo Gaunt: Kiemelkedő módon előkelő helyet foglal el a varázstársadalomban: rendkívülien elismert személyiség, rengeteg minden fűzhető a nevéhez, ugyanakkor pedig számtalan kapcsolati ággal rendelkezik. Nagyban befolyásolta a gyermekei nézetrendjét, ugyanis némileg vallja az aranyvér eszmeiséget. Egyáltalán nem vérmániás, ellenben mindig is felsőbbrendűnek gondolta a családjukat és egyúttal egyenesen büszke is volt a vérvonalukra. Mindaddig nem is neheztelt egyikükre sem, 'míg Cadmus ki nem hozta belőle az érzékelhető ellenszenvet. A feleség választása nem épp' szimpatizált apánk elveivel, ugyanis alapjában véve egy félvérű nőt választott társául, aminek ő kifejezetten nem örült, így mindig is volt egyféle feszültség a családi rendezvények alkalmával az asztal keretein belül.
Édesanyám
Lavinia Gaunt (neé. Urquart): Káprázatosan figyelemfelkeltő alkotásaival ragadja meg a nagy közönséget, amelynek révén számos elit, elismert és magas rangú vendég fordul meg az otthonában. Imádja a társasági életet, szinte élteti az aktív szociális megnyilvánulásokat, sőt egészen kellemesen lubickol eme átható figyelem áradatban. Számára is kifejezetten fontos a társadalmi elismeréssel járó tényképviselet, ahogy akár az aranyvér ideálistájának is nevezhetnénk, azonban a férjénél jobban ezt ő maga sem vallja. Mondhatni szeszélyes természetű nő, páratlan hangulatingadozásokkal tarkítva. Előszeretettel egyengeti az ifjú művészek sorsát, s olyan fényűző módon alkalmazkodik mindenkihez is, miként már fel sem tűnik senkinek a színjátékának jellege. Gyakorlatilag a rendezvények terepén érzi magát otthonosan és ezzel egyetemben extrém mértékben extrovertált személyiségjegyű.
Testvéreim
Antioch Gaunt: Legidősebb fivér révén makulátlanul belesimul a családi elvárások tükröződésébe. Apánk személyiségjegyeit viseli magán megpecsételt bélyeg nyomán, ami meg-megmutatkozik a rezdülései okán. Szentül hiszi azt a berögződési stagnált, miként hagyományokhoz híven kötelességünk tovább vinni a családunk vértisztaságát, s habár igyekszik nem beskatulyázni másokat, ellenben le sem tagadhatná a Cadmus felé intézett látszólagos állásfoglalását. Elárulja őt a tekintete, ahogy azt sem moshatná le saját magáról, miként apánk reprezentatív vázlata.
Cadmus Elijah Gaunt: Hozzánk képest ő az ég és a föld szimbolitikája. Törékeny egyediség a gépezeti rendszerben, s nem a jellemén keresztül avanzsál ezzé. Tengernyi tematikában válik velünk ellentétesé: nevezhetnénk emiatt persze lázadó kivitelezésűnek is, azonban ennyire mégsem drasztikus a helyzet, habár kétségtelenül ő áll a legtávolabb a szülői közegtől. Csekély szintű 'szabadsággal' élhet, amely valamelyest vonzóvá varázsolja a karizmáját, s talán épp' ezért, avagy ki tudja, de határozottan őt jelöltem meg gyermekkoromban követendő példának, mindezt bezzeg' úgy, hogy akkoriban közel sem jöttünk ki jól egymással.
??? Gaunt: ???
Calypso Gaunt: Legfiatalabb tagja a "dinasztiánknak", ámde mégsem különbözik nagy mértékben tőlünk. Harmonikusan simul bele eme halványszerű piszkozatba, női ecsetvonásokkal színesítvén a sort. Anyánk kizárólagos örömére szolgál az üdítő jelenléte, ugyanis szerinte ennyi fiút követően épp' ideje volt már egy lánynak is. S pontosan ezért is tartsa őt ennyire nagy becsben, mintsem egy ritka természeti kincset.
Párkapcsolat
Jocelyn Gaunt: Jelentősen határozott fellépésű nő, magabiztos aspektussal vegyítve. Hozzám hasonlóan érdekli őt a művészeti adottságok kiváltsága, s meglepően jól bírja a velem járó bosszúságot. Míg én jómagam szinte elhatárolódom, addig ő jelenti az összetartó kapcsot köztünk. Könnyedén fog közre, húzza meg a határt és állja a sarat mindannak ellenére is, miszerint az ő helyében én már réges-régen elhagytam volna magam. Teljes egészében ő viseli azt a bizonyos nadrágot, s olykor ebből fakadóan veszekedésbe csap át közöttünk a hangulat, viszont igyekszik eltűrni e szélsőségességet.
Gyermekeim
Godric Salazar Gaunt: Tagadhatatlanul is az én fiam, az én törékenynek bizonyuló tükörképem, s egyben az a személy, akiért bármit megtennék. Az anyával ellentétesen engedékenyebb vagyok, már ha nem a színházi játszmájukról van szó, ugyanis azt az aprócska esetet a mai napig nem tolerálom. S habár a próba elmaradását emeltem ki maradandó sérelemnek, mégis.. az aggódás volt a legőrjítőbb gondolatmenet ama cselekményszál kiemelésében. Nehezen mutatom ki az igazi érzelmeimet, ami által lehetőség nyílik arra, miként a húgával egyazon sansz minősítése szerint, nos inkább az anyjukhoz kötődjenek.
Rowena Helga Gaunt: A feleségem magával rántó árnyalata tekint vissza róla rám. Öntudatos, markáns természet, talpraesett és életrevaló lány. Olyan valaki, akire, ha ránéz az ember, akkor rögvest és méltán irigykedik, ugyanis csaknem lerí róla az, miként tudja mit akar. Őszinte és szókimondó, sőt mindenképp' az anyához ragaszkodó. Egyaránt megtennék érte bármit, hisz' a legjobbat szeretném a számukra, ellenben az elszigeteltségem nem teszi lehetővé, miszerint bepillantást nyerjenek a kis lelkivilágomba, így éles határok húzódnak aközött, hogy ténylegesen mit is vélnek megjegyezni velem kapcsolatosan.
The more universal
Amortentia
Bármi, ami tulajdonképp' a művészeti ághoz köthető.
Mumus
Miszerint kizökkenek a saját magam által felállított világképből.
Edevis tükre
Megszűnne körülöttem a fullasztó emberi csevej, nem vennének körbe ennyien és talán... talán végre teljesértékű tagjává válhatnék a saját családomnak.
Hobbim
Mindenféle művészeti ágazat irányába érdeklődést mutatok, mindezt attól függően, miszerint épp' milyen hangulatban és morálban vagyok.
Elveim
Merj nyíltan önmagad lenni, állj ki az elveidért és ne menekülj el a világ elől. - Mindezt annak ellenére is vallom, miként nem felelek meg a kritériumomnak.
Amit sosem tennék meg
Sosem lennék képes ártani másoknak, ellenben, ha szükséges, akkor nagyszerűen játszom a szavakkal.
Ami zavar
A bolygónkon zajló valós történések, amikben nem szeretnék szerepet vállalni.
Ami a legfontosabb az életemben
A saját családom, annak ellenére is, miszerint nem sok időt szánok rájuk.
Ami a legkevésbé fontos számomra
Minden, ami kívül esik a prioritásomon.
Amire büszke vagyok
A családi múltunkra, a kialakított jelenünkre, s a gyermekeim jövőjére.
Ha valamit megváltoztathatnék
Több időt töltenék azokkal, akiket szeretek és nem egy kreált illúzió láncolatban tengetném a perceket.
Így képzelem a jövõmet
Változtatni szeretnék magamon és a hozzáállásomon, azonban rettegek... rettegek attól, hogyha kilépek ebből a kényelmes gyártmányból, akkor olyan kerül a felszínre belőlem, amire én magam sem ismernék rá. Ezért már-már megrögzötten azt mesélem az álmatlan éjszakákon a saját részemre, hogy mindenkinek így a legjobb, s amilyen idióta vagyok: még el is hiszem.
Egyéb
Párszaszájú: Valójából Salazar Slytherin leszármazottja vagyok, s ennek révén örököltem meg eme csodálatos, de annál jelentéktelenebbnek vélt képességemet, aminek sok hasznát igazából nem veszem.
A Gaunt név szép csengése sokak szerint eltorzult az évek, nem is, inkább évszázadok alatt, az egykor dicsőséges aranyvérűek mostanra már sokkal lejjebb kerültek a nehezen körülhatárolható hierarchiában, mint Mardekár Malazár idejében - az elszegényedett, szellemileg nem teljesen ép rokonok és Voldemort Nagyúr megtették a hatásukat. Azonban a Gaunt család még most is, minden szégyenfolt és hátrafelé tett lépés ellenére is büszkén megállja a helyét a társadalom krémje között. Ez pedig egyszerre átok és teher annak, aki ezt az ősi nevet viseli. Olyan körülmények között nőttél fel, amelyről sokan még álmodni sem mernek és tudnak. Jómódban, semmihez sem fogható szellemi közegben cseperedtél, nem meglepő hát, hogy intelligens, művelt és rendkívül különleges felnőtt lett belőled. Azonban egy gyereknek nem mindig bonyolult könyvekre, kiterjedt kapcsolati hálóra, hajnalba nyúló vendégfogadásra van szüksége, hanem egyszerűen csak szerető szülőkre és stabil, kiegyensúlyozott családi életre. Ezt pedig a testvéreiddel nem kaptátok meg. Nagyon érdekes, hogyan próbálsz a színház és a családi élet között egyensúlyozni, megfelelni megannyi elvárásnak, miközben arra sosem fordítottál ennyi energiát, hogy megtaláld az igazi önmagad. Persze ahogy közhelyesen mondani szokás: nincs olyan, hogy túl késő. Talán éppen itt az ideje annak, hogy bátor legyél és visszatalálj az igazi, autentikus önmagadhoz, a színészkedést pedig meghagyd a Helios színpadára - persze ez közel sem ilyen egyszerű, de azt hiszem, egy támogató feleség és a bátyád mellett nem kell félned a változástól. Foglald le azt a szép skandináv pofidat, akarom mondani foglalózz és már vár is a játéktér !
!
