a férjem és a nő, akit szeret

Ez egy nagy szerelem története.
De nem a miénk.

Pedig jól kezdődött – én készséggel elhittem, hogy száznégy órányi ismertség elég az ilyesmihez, szerelem első látásra, a nagymamád gyűrűje már az ujjamon is volt, édesanyád és a húgod belevetette magát az esküvőszervezésbe, nekünk jóformán csak igent kellett mondanunk. Igent a boldogságra – a külön töltött estékre, a szinte baráti összebújásokra, a három egy pohár fehérborra, ami gyakran egyedüli társam a vacsora mellé. Hol vagy mindeközben, Edgar? Hol az ígéret, amit nekem tettél?

Mr. Bones jelenleg házon kívül van. Unalomig ismételt frázis a titkárodtól. Persze, tudom én – Mr. Bones meglehetősen elfoglalt, hiszen Mr. Bones már a Wizengamot ügyészei közé tartozik, nem semmi teljesítmény ez ilyen fiatalon – ráadásul ő maga is aspirál a lassan két évszázada sikerrel működő, Bones & Bones ügyvédi iroda vezetői székére, amiből az apja felállni készül. Csakhogy Edgar, hiába elsőszülött, a sors megverte számos, hasonlóan ambiciózus testvérrel és unokatestvérrel, akik nem rettennek vissza egy kis versengéstől, ha az előmenetel a tét.

Mr. Bones csak egy valamit szeret jobban a versengésnél. És az nem a felesége. Kapcsolata az alant látható hölggyel hosszú, kanyarokkal tarkított múltra tekint vissza – de ők a háttérben mindvégig kitartottak egymás mellett. Most viszont, hogy már hárman ülnek az asztalnál, csak az a kérdés maradt, hogy Mr. Bones esélyei kibírnák-e, ha a világ tudomást szerezne házasságon kívüli viszonyáról. Vagy, amint kiterítik a kártyáikat, szépen ívelő karrierje, mint egy hullócsillag, a földbe csapódik?

A férjem szeretőt tart.
Fogalmam sincs, ki vagy. Nem tudom, mi a neved, milyen színű a hajad, hányas melltartót hordasz, eszel-e húst, teszel-e tejet a teádba, van-e férjed vagy gyereked, értesz-e a kviddicshez, járatod-e a Bájitaltani Szemlét, szeretsz-e sokáig aludni vasárnaponként – nem tudom, ki vagy, de az illatodat már jól ismerem, mert érzem Edgar ingén szinte minden reggel, miután hajnalban jön haza. Ő sosem beszél rólad, de nem is kell megtennie – beszél helyette számtalan „későn jövök, drágám, ne várj meg!”, septiben zsebbe gyűrt levélpapír, a ruganyosság a lépteiben. Nem tudom, ki vagy, de minden nap gondolok rád. Te is gondolsz rám? Legalább egyszer-kétszer? Aközben vagy azután, hogy a férjemmel kefélsz?

A férjem szeretőt tart, de ez a házasságunkat nem fogja tönkretenni. Sejtem, hogy te előbb voltál neki, mint én. Sejtem, hogy nem valami mesebeli gonosz királynő vagy – csak egy nő, aki történetesen ugyanazt akarja, akit én. Sejtem, hogy nem holmi futó kaland vagy, nem, a parfümöd alapján érett, sokat látott, intelligens nő lehetsz, olyan, akinek van ízlése, van stílusa, van múltja a saját jogán – és valamiért mégsem tudod, mikor kell felállni az asztaltól. Nem tudom, miért alakult így a kettőtök története – hogy miért nem vehetett el téged, de most már nem csak ti ketten vagytok. Számolnod kell velem, V. És én nem hagyom, hogy elvedd tőlem azt, ami engem illet.