Az íróasztalom előtt görnyedve pakolom az aktákat, tárgyakat, helyet készítve elő a gondolataimnak, hogy összerakjam mindazt, amit eddig sikerült megszereznem információkat. Nem olyan régen érkeztem vissza, s nem foglalkoztam azzal, miként is nézek ki, így jelenleg egy vásott kölyök koszos arca az első benyomás. Megszoktam a terepi viszonyokat, s ha valaki annyit röpköd madár formában, hogy ne legyen feltűnő a hoppanálással a figyelni kívánt helyszínen, az olyan, hogy esős és saras idő, meg se konnyan. Azért egy forró tea jól esne. Jelen pillanatban azonban mugli cuccal foglalom le és segítem az agyam, az pedig egy Kojak-nyalóka. Muszáj lefoglalnom fizikailag magam, amikor gondolkodom, és a nyalóka a legjobb megoldás. Irodám meg csak azért van, mert hamar kiderült, ha elkap az ihlet a főzetekre, és kísérletezni van kedvem, el nem csoszogok a laborokig. Márpedig voltak nem túl jól sikerült főzetek is, amelyek el sem jutottak a fázis végéig. Így legalább a fal kap belőlük, nem a kollegák. A kollegák sokkal másabbat kapnak, mint például ma az egyik, aki hónapok óta azon kesereg, hogy nem kapott jegyet arra az előadásra, ami a hétvégén lesz, és meg akarta lepni a nejét vele. Snassz odaadni csak úgy, s egy időzítővel egybekötött bűbájjal fogja majd magát felfedni a mugli doboz, amit, ha kinyit (nyissa ki, különben a teteje a képét találja el), egy undorító bohóc fog ugyan előugrani belőle, még undorítóbb flitterekkel, ám alatta ott lesz, szépen borítékba téve a két jegy. Holdent várom, s mivel szeretek időt nyerni, egy kicsivel több időt hagytam magamnak felkészülni, előbb érkeztem, mint írtam. Ha kiszúrt, így jártam, de az agyamban lévő anyagokat át akarom fésülni és rendszerezni még egyszer. Nem volt sem könnyű, sem nehéz az információszerzés. A kapott név alapján kutatni kezdtem, felépíteni az illető profilját, hogy ez alapján el tudjak indulni, felkutatni. Legalábbis, a nyomára bukkanni, és egy ideig megfigyelni, szokásokat, mintázatokat lesni, s legfőképpen, ha rábukkanok a búvóhelyére, feltérképezni a védelmi vonalakat, a bejutási lehetőségeket. Na, idáig nem jutottam azért el. Egyszer sikerült a nyomára bukkannom, azt követtem, míg el nem tűnt a semmibe, és onnan hiába kerestem más módon, szintén csak egy ideig jutottam el. És igaz, jobb, mint a semmi. A várakozás, hátha felbukkan, az viszont nem jött be. A lehetőségek viszont jelentősen leszűkültek, merre is keressem. Az asztalon még egy nyalóka várakozik, becsomagolt állapotban, Holdenre, rábízva, mit is akar vele kezdeni. Láttam valahol egy beszámolót, amin éppen jár a fejem, és az éppen itt kell, hogy legyen nálam. A szekrény alatti dobozba tettem, ha jól emlékszem, márpedig az ritkán ver át. Lehajolok a dobozhoz, keresve nem is a mappát, hanem valami mást. A zajra, akármi is legyen az, hirtelen egyenesedek ki. - Ifn! - gyorsan kikapom a nyalókát a számból. - Igen?
Eszem ágában sem volt panaszkodni a kurva jó dolgom miatt: a világ legcsodálatosabb nőjét tudhattam magam mellett - mertem volna mást mondani, letépte volna a tökeimet -, eddig semmihez sem fogható energia-és boldogságlöketet adott a jövőbeli apaság gondolata és tulajdonképpen minden szempontból kényelmesebb volt a magánéletem, mint korábban bármikor. A kényelmes magánélet viszont nem járt együtt a könnyen kialakítható egyensúllyal karrier és család (nevezhetjük ezt annak? Alina talán tiltakozott volna, bár el kellett ismernem, mérföldekkel jobb volt a helyzet vele kapcsolatban is, mint karácsonykor, amikor feletette velem azt az emberi fogyasztásra aligha alkalmas pudingot) között. Korábban nem okozott gondot hosszú órákkal tovább a Minisztériumban maradni, akár az éjszaka közepén leakasztani a fogasról az egyenruhát és bemenni dolgozni, de mostanság egyre többször azon kaptam magam, hogy az irodám, a parancsnokság kiképzőtermei és legfőképpen a terepmunkák helyett jobban vágytam a biztonságos, nyugodt otthoni közegre - és ez különösen furcsa volt, mert az otthon mostanság nem az egyedüllétet jelentette a lakásomban. Még időre volt szükségem ahhoz, hogy helyretegyem magamban ezt a változást. A munka azonban, különösen az, amit lassan egy éve végeztünk sokáig a legnagyobb titokban, nem várhatott és nem volt félresöpörhető, nem egy kibaszott romantikus mugli filmben éltem. Így is túl sokáig kiestem a melóból, hála a nyár végi balhénak Byrne-ék birtokán, ami után heteket töltöttem el gyakorlatilag magatehetetlen nyomorékként a Szent Mungóban, majd további heteket pazaroltam el azzal, hogy a Belső Ellenőrzést próbáltam meggyőzni a saját alkalmasságomról arra a feladatra, amit már több mint négy éve többé-kevésbé tökéletesen láttam el. Párkapcsolat, család, személyes gondok - ezek mind szart sem számítottak, miközben Corban Yaxley és a seggét nyaló rohadékok még mind szabadlábon voltak. Vagy legalábbis majdnem mind, hála egy jó időben kapott tippnek, Thaddeus Selwyn és még néhány ex-halálfaló faszkallantyú horogra akadt. Ez viszont közel sem volt elég, még a kézhez kapott lista mindegyik nevét sem tudtuk kipipálni. Ebben persze nem volt semmi igazán meglepő, olyan emberekre vadásztunk, akik több mint két évtizede a rejtőzködésre és hazudozásra rendezkedtek be. Nem voltam különösebben pozitív ember, azt hiszem, ezt bárki alátámaszthatta, aki kicsit is ismert. Abban azonban sem most, sem máskor nem kételkedtem, hogy a csapatom sikerrel fog járni. Az életemet is rájuk bíztam volna, bármelyikükre, így azt is tudtam, hogy idővel elő fogunk keríteni mindenkit arról a listáról. Lehet, hogy nem holnap, nem is egy hét vagy hónap, de talán még csak nem is egy év múlva, de le fogjuk vadászni őket. Az pedig, hogy elsőként Rupert fogott szagot, cseppet sem lepett meg. Estére járt már, túl a munkaidőn, mikor a Minisztériumba érkeztem a kérésére. A parancsnokságon alig lézengtek néhányan, csak a műszakba osztott járőrök és a munkafüggők ültek egy-egy íróasztal mögött. És természetesen Rupert, a saját irodájában, mindössze két ajtónyira az enyémtől. - Remélem, tényleg olyanra bukkantál, amiért megérte visszajönnöm a Minisztériumba - közöltem vele köszönés helyett, az irodába érkezve. - Mert az, hogy egy nyalókával a szádban látlak, kétségkívül kurva vicces és jövő ilyenkor is ezzel foglak baszogatni, de azért ennyiért nem vettem volna vissza az egyenruhát. Kérdés nélkül helyet foglaltam Ruperttel szemben, bár az ő birodalmában voltunk, a feletteseként nem éreztem szükségét a felesleges udvariassági köröknek és engedélykérésnek. - Szóval Rabastan Lestrange... Mit derítettél ki arról a faszkalapról? - A széken kényelmesen hátradőlve halásztam elő az egyenruhám zsebéből egy doboz cigarettát. - Bocs, de már órák óta nem gyújtottam rá, úgyhogy ezt most kénytelen leszel elviselni. Az asztalra dobtam a dobozt, miután kihúztam belőle egy szálat és meggyújtottam. Csak ekkor vettem észre az aktahalmok között pihenő, bontatlan nyalókát. - Szerintem ezt inkább add Prestonnak. Imádni fog érte. - Ha Jerry ezt hallotta volna, apai szeretettel vágott volna nyakon.
Good heart.
Bad temper.
Vendég
Vas. Ápr. 24, 2022 8:55 pm
Ho&Ru(kk)
Teljes nyugalommal pakolok és várom Holdent. A Belső Ellenőrzésre úgy tekintek, mint kellemetlen szúnyogcsípésre. Kellemetlen, viszket, és hamar elmúlik. Nekem Holden lesz a parancsnok, ameddig csak létezem, és azon is túl, kiállok mellette, a többit meg kenjék a tollaikra (ne az enyémre, azért csípek, s pont azért, mert nem csípem). Az információkat muszáj vagyok azonnal Holden tudomására hozni, nem késlekedhetek. Gondolkodni utána is lehet, amint megvannak az információk, amiket összegyűjtöttem, megfigyeltem. S ami biztos, nem csak mi fejlődtünk az évek alatt. Azonnal kiegyenesedem a zajra, a nyalóka is a kezembe kerül. - Á, dehogy, csak hiányoltam már a képed - a folytatásra az asztalra tekintek, ahová a nyalókát készítettem ki a számára. - Már azért megérte iderángatnom téged, hogy kurva viccesnek találd - vigyorodom el, aztán máris átváltok komolyra, ahogy az egyik összekészített mappát landoltatom elé, Rabastan Lestrange nevével fémjelezve. Mivel titkosított, így csak egyelőre ketten olvashatjuk. Mielőtt leülnék, a cigarettás megjegyzésére dehogyis fintorodom el. Pontosan akkor, mikor a szájába teszi a szál cigit, tökéletesen leutánozva a mozdulatát, visszateszem a nyalókát a számba. Dögfáradt vagyok, a munkám komolyan veszem, a véleményemnek azonban jelentőséget adok, mégpedig jelenleg azt a párhuzamot mutatom meg, mennyire is hasonlít a cigi és a nyalóka, ha kilóg az ember (és félvéla) szájából. - Van cigirágóm is... - jegyzem meg, mielőtt a számba kerül a nyalóka. És már most látom magam, amint elrohanok, mit rohanok, kúszok a Mungóba, mert füstmérgezést kapott érzékeny madár... tüdőm. Egy fenét. Kibírom, ha ezen elbuknék, semmi keresnivalóm nem lenne itt. - Ó, neki egészen más ajándékom van - mosolyodom el sokat sejtetően. Jerryért is rajongok. De neki is személyre szóló ajándékokat tartogatok. De mire leülök, addigra a nyalóka már sehol. Elég cukor került belém, és most dolgozok. Komolyra váltok. - Nos.. Rabastan faszkalap Lestrange.... Lendítek a pálcával, mire a mappából egy térkép húzódik ki, majd szétterül előttünk, Angliát mutatva. - Swindonban azonosítottam elsőnek a nyomát, ott is bukkantam rá. Azután követtem - a helyszín felett kör jelenik meg, azután egy vonal kezd húzódni Bath felé. - Egy éjszakát töltött ott, azután tovább haladt Frome felé, de ott csak pár órát tartózkodott. És a végpont... Salisbury. Azután ott nem bukkant fel tovább, hiába vártam - és bőrig áztam, miközben a fán várakoztam. Sem Bath, sem Frome nem tartozik hivatalosan a Lestrange család ezen ágához, kivétel Salisbury. - És még csak nem is ez az érdekes, bár szerintem úgyis tudod, mit fogok mondani. Miért nem tudtuk felismerni, azonosítani?
Az íróasztalom előtt görnyedve pakolom az aktákat, tárgyakat, helyet készítve elő a gondolataimnak, hogy összerakjam mindazt, amit eddig sikerült megszereznem információkat. Nem olyan régen érkeztem vissza, s nem foglalkoztam azzal, miként is nézek ki, így jelenleg egy vásott kölyök koszos arca az első benyomás. Megszoktam a terepi viszonyokat, s ha valaki annyit röpköd madár formában, hogy ne legyen feltűnő a hoppanálással a figyelni kívánt helyszínen, az olyan, hogy esős és saras idő, meg se konnyan. Azért egy forró tea jól esne. Jelen pillanatban azonban mugli cuccal foglalom le és segítem az agyam, az pedig egy Kojak-nyalóka. Muszáj lefoglalnom fizikailag magam, amikor gondolkodom, és a nyalóka a legjobb megoldás. 
