Kávészünet ~ Levin & Alexandra

“Life is about trusting your feelings. Taking chances. Dare to be yourself. Learning from the past. Appreciating the memories. And realizing that life goes on…”

alán tudat alatt szándékosan kerültem a találkozást Mr. Dolohovval a választások után. Személyes kudarcnak éltem meg, és azóta is azon kattog az agyam, hogy mit tehettem volna még, mit csinálhattam volna másképp, hogy tehettem volna többet hozzá. Lelkes voltam, és talán túl naivan magabiztos is, készpénznek vettem, hogy lezárul a Maurice korszak, de nem így lett.
Nem, mikor először átjutottam a téglafalon, még eszmbe sem volt politikával foglalkozni, csak ahogy nőttem, ahogy nyílt ki a szemem, úgy döbbentem rá arra, hogy lehet és kell is, még nekem is. Persze otthon ez nem lehetett téma, az iskolás társaimat meg nem túlzottan érdekelték, valahol ez seígtett talán ahhoz, hogy most az állam alatt egy mappával, kezemben két papírpohárral lavírozzak le az első szintre, ahol készségesen segítenek nekem. Igen, nem magamtól teszek látogatást, konkrétan a bent lévő jelezte, hogy meg kellene ejteni ezt a kávézást. Tartok tőle, noha erre soha nem adott nekem okot a pletykákkal ellentétben. Nem tudom, hogy lát-e bennem valamit, vagy egyszerűen tényleg megértjük egymást olyan könnyedén, de a helyzet így áll.
- Nem felejtettem el, a kedvence - teszem elé az egyik poharat, s így szabad kezemmel már a mappát is.
- Csináltam egy kisebb statisztikát a "folyosói pletykák" alapján, szóval nem kellene készpénznek venni. Csak idegesített a tudat, hisz végig járattam a számat arról, mennyire fontos, hogy menjenek szavazni, és társai.... Erre tessék, a többségük képben sem volt a pártokkal, még csak a programokat sem olvasták el... egyszerűen a Protego szó volt szimpatikus nekik, a másik kisebb csoport szerint pedig Eric Briggs jó pasi.... most komolyan? - igen, kiakadok, és kortyolok a saját poharamból. Azonban a fel alá járkálásomból, a gesztikulálásomból és a hadarásomból lerí, hogy egyébként nem ártana mára leállni a koffeinnel, mert Merlin legyen megmondója, nem tudom, hányadik pohárnál tartok.
Ilyenkor még nem jár át a pánik, hisz míg ezzel foglalkoztam, könnyedén a szőnyeg alá söpörhettem a saját problémám, illetve kérdéseim, de most már ez sincs...