Jesse Leonard Slughorn

Roppantul kedves vagyok másokkal szemben, kicsit sem előítéletes, de ugyanakkor nem is megvezethető. Könnyedén ismerkedek barátságos és udvarias jellemem révén, ámbár koránt sem szeretek a középpontban lenni. Olykor félreértenek emiatt, hisz' azt hiszik egyúttal közvetlen és társaságkedvelő vagyok, holott inkább zárkózott és nehezen megnyíló alkatként ismerhetnek meg azok, akikkel mélyebb és tartalmasabb a viszonyom. Szeretem megismerni az embereket, sőt számomra a vér nem jelent többet egy múló faktumnál. A szeretteimért bármire képes volnék, de egy idegenen is előszeretettel segítek, ugyanis nem hazudtolnám meg sohasem saját magam.

Vannak olyan szituációk, amelyekben túlzottan makacsul ragaszkodom a nézeteimhez, amelyeket már vagy ezredjére játszottam le az elmémben. Képes vagyok ritkán túlgondolni a körülményeket, ezáltal mindenféle opcióra felkészülve. Voltaképp' talán ennyi, ha csak nem vesszük ide a túlzott kedvességet, ámbár a munkában képes vagyok ezen állásfoglalásomat félretenni, ekként iktatva ki az érzelmeket és adva teret a valóságalapnak.

Ami azt illeti, nos hát... koránt sem volt ínyemre a magyarázkodással járó ceremónia, mégis meg kellett indokolnom a váltásom okát és annak miértjeinek mibenlétét. Hosszasan bámultam a felettesem arcvonásait, aki kicsit sem helyeselte az áthelyezésemmel járó igényemet. Tudtam már a legelején, miszerint nem lesz ez könnyű folyamat, s miként megfogja próbálni az ellenérvelést, ám nem tágítottam a céljaim mellől. Voltak úgymond előrébb helyezendő prioritások a magánéletemben, amikre sokkal több időt kellett szentelnem a jelenlegieknél. Mondhatnánk azt is, hogy saját magammal szúrok ki, ámbár a megfogalmazás nem volna helyénvaló. A legtöbbet a családom jelentette nekem, s nem a karrierépítés eshetősége. Mélyen felsóhajtok, ahogy a válaszomra váró úriemberre tekintek. Tudom, hogy az idő az szent és sérthetetlen, ellenben egy ilyen esetben jobb átgondoltabban belevágni ebbe, nem igaz? Nyilván nem szándékoztam elhúzni a végtelenségig az esetet, mert mindkettőnknek rengeteg elintéznivalója akadt még. Ezzel szemben, viszont szükségem volt az ajánlására, mivel úgy könnyedén átraktak volna egyik helyről a másikra; az ő szava mérvadóbb volt, mintsem az enyém.
- Leonard, kérlek, elpazarlod a tehetségedet! - Sosem ismertem őt úgy, mint, aki alapjáraton osztogatja mások részére a bókokat. Rendkívül határozott és szigorú jellemmel bírt, mindig képes volt kritizálni másokat és szemrehányni azt, ha valaki... valaki baklövést ejt. - Miért akarod egyáltalán ezt? Miért akarsz mindent eldobni egy másik részleg miatt? - Tekintete kétség nélkül kérdő volt, míg a hangja érdeklődést tükrözött, s egészen mélyen dorgáló színezet is árnyalta, amiért azt akarom tenni, amit. Mindig is tiszteltem őt és a társait; adtam a parancsokra, tettem a legjobbat és áradoztam egy jobb közérdekű jellegről, de most... mostan elvesztek a reménybe vetett hittel járó aspektusok. Csodáltam az erőfeszítéseit, tetszett, hogy szigorú és hű az ideológiákhoz, volt abban az őszinteségben valami, ami...
- Az életet a nehéz döntések általi lépések adják. Ez a sorsunk: meghozzunk egy elhatározást és cselekszünk visszafordíthatatlanul. - A hangom a végére szinte elhalkult, midőn nyeltem egyet. Ha mindig másokra hallgatnék, vagy az ő érdekük szerint cselekednék, akkor lehetne belőlem akár ötven ikertesó is, de komolyan. Kissé nyugtalanított, hogy miért nem zárhatjuk már le. Csak írjon egy nyamvadt papírt a másik részlegnek és helyezzenek át a fenébe is.. Ez annyira nagy kérés volna a részemről?! - Tudom, hogy ellenzed és talán más körülmények között még egyet is értenék veled, holott jól ismerlek: nem vagy ilyen. Nem könyörögsz senkinek, hogy maradjon, sőt... aki nem olyan azt elküldöd melegebb éghajlatra. Nem szokásod jópofizni, meg barátságosnak lenni, s még egyéb ilyen nyalánkságok, azonban lásd be: nem minden a hajlam. - Folytatom érvelés gyanánt, miközben igyekszem reálisan beszélni. Mindenhez ugyan én sem értek, de vannak, akik jobbak; meg lesznek újabb személyek is a planétán a jövőre való tekintettel. - Várj, most biztosra veszem, miként azt jegyeznéd meg nekem, hogy sikeres vagyok, de az a helyzet, kérlek, miszerint ez nem minden. Az indokaim nagy része magánjellegű ezt aláírom, ellenben sokkal könnyebb úgy dolgozni, hogy nem a terepre vagy szakosodva. Valamivel unalmasabb, nem oly' izgalmas, ám lássuk be; pszichomágiát tanultam. Menni fog és.... - Folytatnám az előnyeim felsorolását, de ő félbeszakít, lazán csendre intve.
- Ha arról van szó: megírom az ajánlólevelet, sőt még tanúskodom is melletted, hiszen kimagasló arányban teljesítesz. - Jegyzi meg kellő komolysággal. - Csakhogy holtbiztosra akarok menni, hogy tényleg ezt akarod-e, mert, ha nem... még nem késő, de azt is tudom természetesen, hogy makacs vagy és mindent átgondolsz alaposan. Sajnálni fogom a tényt, hogy nem fejleszted tovább a képességeidet, mert a legjobbat akarom neked, Jesse. - Immár' barátként szólít meg, mintsem felettesemként. Bólintok, hangsúlyosan teszem meg, elérve azt a hatást, amit kell. Nem kívánok aludni rá egy nappal sem többet. Jobb lesz nekem a másik részlegen; könnyebb munka, ideálisabb és akár még le is egyeztethettem, miként elmenjek, ha az kell. Részben némileg kötetlenebbnek tűnik.
- Köszönöm. - Lehajtom a fejemet, rá sem pillantva. Nem mondom azt, hogy nehéz, mert nem az. A családért teszem. Nekem ők többet jelentenek, mint bármely érdem, vagy tanulás iránti igény kielégítése. Halkan búcsúzom el tőle, majd fellélegezve kilépek az iroda fullasztó falai közül.

Mélybarna hajfürtök, világoskék íriszek, megviselt vonások, megfelelő testalkat, elegáns ruhadarabok és helyenként kiegészítők tarkítják a kínálati választékomat. Hétköznapi viseletben a lazább darabok dominálnak nálam, míg a munkában és egyéb helyzetekből kifolyólag inkább elegánsabb megjelenést kölcsönzök magamnak, mintha csak egy politikus volnék és számítana a megjelenés.