A little party never killed.... ~ Bernard & Betsy

Nem tudom, éreztem-e ilyen jól magam, mióta itt vagyok. Jelenleg azt se tudom, hogy hányadik pohár ital után érzem ezt, de nem gond, én bírom, csak már nem feszkózok azon, hogy megértessem magam másokkal.
Jóformán a két lányon kívül, akik elcibáltak ide, senkit nem ismerek, de ez cseppet sem zavar engem abban, hogy a hirtelen táncparketté avanzsált padlón rázzam a csípőm, tisztességes braízliaihoz híven.
Ezért vagyok annyira oda a bulikért, most senkit nem zavar, ki van mellette, az a két srác, akik múltkor még a folyosón nyírták egymást, most olyan jókedvűen ölelkezve üvöltik a zenét, hogy azon nekem mosolyognom kell. Én is pörgök, forgok, tartom a lépést, és van hogy a fejem hátra vetve sikítok a többiekkel, vagy épp kört formálva ugrálok. Nos, az utóbbiból kiszakadva történhetett meg az, hogy valakibe jól belekapaszkodtam, hogy el ne boruljak.
- Jajjj... bozsánatoddat kérem - pislog rá sűrű pilláim alól, ami vicces, mert hiába ecsetelem itt a többieknek, hogy ezt Istenke adta nekem, eskü nem mű, nem hiszik el. Egyébként most ki is vagyok sminkelve, meg a ruhám se olyan szolid, amilyen alapjáraton szokott lenni, bár.... Lyn szerint alapjáraton se az.
- Padló csúszik, ez cipő, kicsit nagy sarok - semmi gond, józanul is körülbelül ilyen szépen megy az angol, de ahelyett, hogy felhúznám magam, most csak jót vidulok.