Ahogy újfent a tükörbe nézek, rosszul leszek. Nem csak azért, mert magának a százfűlé főzetnek olyan iszonyat íze van, hanem amiatt is, amit a tükörben látok. Rosszul vagyok magamtól, és még el is szégyellem magam, amiért a tükörből rám tekintő Lily Potter olyan undorral néz. Valaszínűleg az eredeti se tenne másképp, ha megtudná, mostanában miért lepzseltem annyit a közelében. És a legszörnyűbb... lenne más választásom. Másképp is le tudnám tudni ezt a dolgot, mégis hagyom, hogy ugráltassanak, csak mert.... félek. Hisz az infó még nekem is új, nem hiányzik, hogy már a Roxfort is attól legyen hangos. Nem tudom, honnan tudja, nem tudom, tudta-e egyáltalán, vagy csak beletrafált, de nyert. - Potter kiiktatva, mehetsz.... - nyílik az ajtó, ahogy meg lett beszélve, de annyi bőr mégsincs az arcán, hogy ő jöjjön ide... nem, a sleppet küldi. - Azért valamit nem értek, ha annyira odavan Flintért, miért nem ő beszél vele? - ráncolom a szemöldököm, mert teljesen feleslegesnek tartom az efféle praktikákat, a férfiak nem annyira bonyolultak, hogy ilyesmihez kelljen folyamodni. - Cccc... Potter nem beszél ennyit - jön a gúnyos felelet, mire magamra öltöm a felém dobott griffendéles talárt. - És még azt mondjátok magatokról, jó fejek vagytok - azért elhaladva mellettük, csak meglököm az egyiküket a vállammal, csak hogy érezze, mennyire szívesen csinálom. - Te nyomorult zabi... - sziszegi, de én a középső ujjam felmutatásán túl mást már nem reagálok erre. Azonban amint tudom, már nem látnak, megállok kicsit. Mély levegőt veszek, és próbálom rendezni a vonásaim. Bízom egy kicsit abban, hogy az észlelések nem valósak, és Flint nincs annyira oda Lilyért, hogy egy cetli okán találkozzon vele. Vagy ha mégis odavan, legalább kéreti magát, és ma nem jelenik meg. Adja Merlin, hogy ez így legyen, mert nagyon kellemetlen ez a szituáció.
Nem, a lépések közelednek, és felismerem Flint cipőjének jellegzetes hangját, úgyhogy összeszorítom a szemem, és előhalászom a létező összes tudásom, amit színjátszón szereztem. - Fliii....Caleb - hogy aztán az első adandó alkalommal elszúrjam. Én mindig Flintnek hívtam, rám ragadt, úgyhogy épp erre az egyre nem gondoltam, aztán most aggódhatok azon, hogy tényleg Calebnek hívják, és ne űzzön velem tréfát a memóriám. - Hát eljöttél - az a Lily féle mosoly jobban megy most, hogy Lily vagyok, na. De atyaúristen... mennyire távol áll ez tőlem. Egyszerűen én nem vagyok ilyen...
Gaunt-Fleming && Flint
Vendég
Csüt. Jan. 20, 2022 12:00 pm
LilyLeonie&Caleb
Az ál-Lily
☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆
V
égre kiengedték, már kezdett besavanyodni a gyengélkedőn, hiába hozott neki Lily könyveket. De legalább úgy tűnik, hogy még kellettlenül is, de Albus Potter jót tett az ügyének, ami egyrészt jó, másrészt zavaró is egyben. Neki ne segítsen az a gyerek, aki az eddigiket látva pszichopata! Az az egy szerencséje van, hogy Scorpius nagyon jóban van vele, így mivel Calebbel is jó a kapcsolata fogók gyöngyének, árnyalva van a kép, ez menti meg Pottert, hogy egyáltalán emberszámba vegye. Eddig nem igazán volt kapcsolata vele, de ezek után vélhetően nem is lesz, legalábbis nagyon reménykedik benne, és ha mégis, akkor kihúzza majd magát belőle valahogy. De mindegy is valójában, mert sokkal fontosabb, hogy kikerült a gyengélkedőből és örömmel ugrott egy hasast az ágyára. Azért ez mégis jobb, mint ahol eddig dekkolt. Gyorsan átvedlik kényelmesbe, hiszen már délután van és nem lesz több óra sem, így felkészülhet lélekben a holnapi napra. Meg is nézi, de már előre tudja, hogy mágiatörténet is lesz, amin legalább jókat lehet aludni, vagy levelezni. Mugliismeret is lesz, de azt már Mayaval gyakorolta, szóval azzal sem lesz igazán nagy gond. Egészen addig téblából, amíg a párnájára nem téved a tekintete, ahol egy kis cetli várja. Gyanakodva nézi meg, és szerencséje van. Lily Potter találkára hívja, nagyjából egy negyedóra múlva lesz a randevú. Mármint nem a szó szoros értelmében, de akkor fognak találkozni, már ha odaér időben. Fogalma sincs, hogy mit akar tőle éppen most a lány, de mivel van egy kialkudott segítsége, ő pedig tartja a szavát. Sóhajtva kapkodja magára a talárját, majd az ajtóból dobja vissza, mert közben rájön, hogy már nincs tanítás, szóval nem muszáj viselni. Kicsit kocogósabbra veszi a tempóját, de nem késik pár perccel többet. Potter már vár rá, kicsit furán áll, de a zöldeskék szemek továbbra is csillognak felé, ami újra és újra zavaróan furcsa érzéseket kelt benne. - Helló – köszön vissza, és megmosolyogja a javítást. Ahogy közeledik, úgy lassul le, hogy végül megálljon a lány előtt. Kérdőn néz rá, amire egy furcsa kijelentést kap, amivel egyelőre nem tud mit kezdeni. - Gondolom ezért hívtál, hogy eljöjjek – még mindig kicsit értetlenül néz, de azért egy halvány mosolyt megenged magának. – Na, mondd, miért kellettem? – fedi fel a kíváncsisága tárgyát, mert elképzelése sincs, hogy miért kellett pont most megjelennie. – Beszéltél a tesóddal, és… van valami? – próbálkozik kitalálni valamit, de ezt még ő maga sem hiszi, hogy ez lenne az igazi ok. Ezért nem hívná egy ilyen titkosabb helyre őt. Közben elidőzik a lány haján, és ajkain is, meg lopva megvizsgálja magának a többi testrészt is, de igyekszik kerülni a lebukást.
☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆
Vendég
Kedd Jan. 25, 2022 3:21 pm
Minden látszat ellenére, nagyon kezd elegem lenni abból, hogy minden szarba belekeverem magam, de komolyan. Kiborít az is, hogy a lányok sírnak a pattanások miatt, meg hogy nem tökéletesen göndörödik a hajuk - itt jegyezném meg, hogy ez mind orvoslható lenne, ha azt a kurva pálcát használnák is, ha már Roxfortban vagyunk -, és én meg csak sóhajtok, hogy bárcsak ennyi problémám lenne a világon. De nem, és pontosan ezért eshet meg ez a találkozás is. Mert nekem nagyobb problémáim vannak, amit még csak meg se akarok beszélni senkivel, mert úgyse értenék meg. Senki nem értheti ezt meg, amíg fel nem veszi a tornacipőm. Jó, persze mindent összevetve még egész jól jártam. Akadnak itt Flintnél kellemetlenebb figurák is, de ezt akkor sem tartom helyesnek, ezért baromi kellemetlenül is érzem magam. A francnak jöttél el, nincs neked életed? Nagy erőfeszítésekbe kerül, hogy ezek a szavak ne hagyják el a szám, nem akarom jobban aláásni Pottert a csapnivaló alakításommal, azt meg végképp nem szeretném, hogy tufódathasadásosnak könyveljék el. - Igen, én hívtalak, mert.... - mert egy ribanc tudni akarja, hogy bírsz-e. Jó, ez nem lesz jó, mert még nálam egyre gyakrabban kúszik elő egy-egy csúnya szó, Lily biztos nem beszélne így. Jajj, nehéz ez, ezért egyik lábamról a másikra állva, keresem a megoldást arra, miképp vethetnék ennek gyorsan véget. - Igen, beszéltem és hát.... - a hajamba túrok, és Merlinre könyörgöm, Lily is tartsa ezt a szokást. És akkor, ahogy ránézek, egyszerűen megcsap az Isteni szikra. Minden világossá válik, és tudom, hogy kevés az időm, hisz nem tudom, az a nyamvadt főzet meddig tart. Griffendélesek bátorságával lejtek oda elé, hogy kicsit felpipiskedve - francért magas - óvatos csókot leheljek ajkaira. Aztán megmondom anyámnak, hogy sürgőssen szerezzen be Daniel Steel könyveket, mert azzal én is tisztában vagyok, ez minden, csak épp nem romantikus. Mármint még büdös doh szag is van. De akkor is ez a legegyszerűbb módja. Ha visszacsókol, akkor valószínűleg kedveli.... gondolom én, nulla tapasztalattal a hátam mögött. Öröm az ürömben, hogy ha olyan förtelmesen csókolok, Lily Potter majd elviszi a balhét helyettem. - Öhm... ja... ennyi - mégis mit kellene még mondanom? Kapom a fejem jobbra-balra, csak rá ne kelljen néznem, de aztán mégis elszánom magam, hogy valamiféle kellemesnek mondható mosollyal az ajkaimon nézzek rá. - Csak ezt akartam - vonom meg a vállam, még pillát is rebegtetek, és áldom magam, amiért a találka utánra terveztem a vacsit, mert ha most nem fordul fel magamtól a gyomrom, akkor soha.
Gaunt-Fleming && Flint
Vendég
Csüt. Jan. 27, 2022 7:59 pm
LilyLeonie&Caleb
Az ál-Lily
☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆
E
gy kicsit azért izgult, hogy vajon miért is hívta pont ma egy emberektől mentes helyre a kis vörös. Csinált valamit, vagy megbeszélték, hogy keddenként megbeszélik, hogy csütörtökönként találkoznak? Azért egy kicsit összeszedte magát, például megfésülte a haját, de nem sokáig törődött az egésszel, igyekezett a megbeszélt helyre. Ott viszont teljesen tanácstalan lett, illetve maradt, mert a griffendéles nem mond konkrétumot. Sőt, mintha zavarban lenne, nem csak a szavai voltak bizonytalanok. Már-már azt hitte, hogy megint egy teszt alá akarja vetni a lány, vagy… tényleg csak látni akarta? Az furcsa lenne, de ő örülne neki, mert így a céljaihoz közelebb érne. Kérdéseire sem érkezik igazi válasz, csak Lily közelebb lép hozzá – ő automatikusan mozdul hátra egy rövidet -, és egy csókot lehelnek bamba ajkaira. Azonnal elvörösödik és zavarba jön ő is, és nem érti. Á-á, itt még nem tart a kapcsolatuk! Csak bámul a feszengő lányra, aki végül még meg is szólal. - Ennyi? – kérdez vissza. ~ Először is mi ennyi, és miért csak ennyi, ha már…?! ~ megrázza a fejét. – Itattak veled valamit? – továbbra is zavartan pislog a lányra és láthatóan nem tudja hova tenni a dolgot, de legalább földbe gyökerezik a lába. - Oké, hogy jóba vagyunk… jóba vagyunk? Nem értem, miért – bámul rá, majd összeszedi magát. Legalábbis megpróbálja. – Legutóbb még alapvető ellenszenv volt közöttünk a te szavaiddal élve, most meg megcsókolsz? Mi ez Lily? – észrevétlenül szólítja a nevén, majd ösztönösen cselekszik. Ösztönösen és fiúsan. – Szórakozol velem? Tutira nem tetszek neked… vagy ez is valami fogadás? – próbál értelmet találni az egészre, ennyi idő alatt nem szerethetett bele a kis vörös, ez kizárt dolog, mert…. nem tudja. Nem, nem, ez az egész csak valami szivatás. - Figyelmeztetlek, hogy ha szórakozol velem szándékosan, akkor megbánod! – húzza fel magát hirtelen, majd hamiskás mosoly költözik a szája szegletébe. - Amúgy egész jó volt, csak magyarázd meg mi ez. Tényleg tetszem neked ennyire? – rugózik a dolgon, mert bár megtalálta magát, továbbra sem érti az egészet.
