Munka: roxforti professzor, minisztériumi munkatárs, átoktörő, amit csak szeretnél
Kapcsolatunk: férj-feleség
Csoport: varázsló
Playby: Sebastian Stan szerepel a képen, de bárkit választhatsz, Sam Claflin, Richard Madden, vagy aki neked tetszik, úgyis szeretni fogom :3
Státusz: SZABAD
Részletek
Pár évvel az esküvőnk után azt mondtad, már hatodévesen észrevettél, hetedévesen arra gondoltál, elhívhatnál valahová, csak úgy, mintegy véletlenül, aztán minden elmosódott, háttérbe szorult - nagy tervek, sok magolni való, vizsgák, kijelölt karrierösvény. Persze nem felejtettél el, Emma Williams-Lovegoodhoz senki sem érhetett fel - igen, pontosan így fogalmaztál, minden arcban az én vonásaimat kerested, minden szempárban az én tekintetemet, és esküszöm, ha nem ismernélek, ha nem tudnám, milyen könnyedén és előszeretettel vettél le mindenkit a lábáról, még el is hinném. Maradéktalanul. Az Akadémián találkoztunk újra, elfogadtam egy kávét, aztán egy könyvet, egy csókot, egy összeköltözést, egy gyűrűt, egy esküt, egy terhességet - két gyereket. Minden magától értetődőnek tűnt, súlytalannak a posztpartum depresszióig, engem az sem érdekelt, mi lesz velem később, hogy mi lesz a félbehagyott tanulmányaimmal, a karrieremmel, amely már ott elkezdett kibontakozni, és nem érdekelt, hogy a professzorok nehezményezték a kiiratkozásomat, hogy a barátaim fenntartással kezelték a döntésemet, én téged akartalak, te pedig engem, ennyi számított. Tizenkilenc évesen képtelenség jó döntéseket hozni. Töretlenül egymáshoz tartozunk, sosem kételkedtem benned, mégis egyre gyakrabban tűnődtem azon, mi mindent érhettem volna el, ha akkor ügyesebben menedzseljük a fiatalsággal járó fatalizmust, ha legalább egyikünk észnél van, amikor életre szóló döntéseket hozunk. Végül sikerült befejeznem a tanulmányaimat, még akkor is, ha ideiglenesen fiókba zártam, és kizárólag a gyereknevelésre koncentráltam. Hétévesek lehettek az ikrek, amikor leültél átbeszélni velem, hogyan tovább, mert látod, elvékonyodom ebben az életben, bennem ennél több van, és vétek lenne elpazarolni. LLG professzori szerepben brillírozom, egyetemi óraadóként szintén, a saját szakterületemben elismernek, amennyire középmezőnyös, fiatal nőket el lehet ismerni. Valahogy ez sem elég, persze elég, de valahogy... mégsem teljesen az. Annak idején szerettem, hogy előbb dicsérted az eszem, az éles nyelvem, a tájékozottságomat, mint a szépségemet, de mondd, eszedbe jutott valaha, mi lehetett volna belőlem, ha akkor... ha mi akkor... és ha a gyerekek akkor...? Úgysem merném megkérdezni.
Tulajdonképpen semmit sem szeretnék megszabni a karakterrel kapcsolatban a fentebbieken kívül - nagy szerelemből házasodtak, született két gyerekük (szintén meg vannak hirdetve), Emma posztpartum depressziója ugyan árnyékot vetett a tökéletes boldogságukra, de átevickéltek rajta, Leonard segített neki, támogatta benne, és kialakítottak egy olyan közeget, amiben egyszerűen jó volt felnőni, amiben sok nevetés, szeretet és bizalom bújik meg. Emma jelenlegi halovány egzisztenciális krízise táptalajt adhat rengeteg játéknak, sokfelé futhat ki kettejük története, együtt írjuk majd meg. :3 Leonard (a névhez sem ragaszkodom, csak beírtam, de formáld saját szájízedre) állása szintén rád van bízva, bármilyen pozícióban el tudom képzelni, akár együtt is lehetnek professzorok, akár más munkakörben is tevékenykedhet, amit passzolónak érzel, gond nélkül összecsiszolódunk, ebben nem kételkedem. @Ophelia Slughorn -t érdemes megkeresni, ugyanis ő az unokahúgod, vagyis segíthet eligazodni a Slughorn családban, és persze remek játékpartnert találhatsz benne. <3
