Maeve Byrne

Magabiztos, akaratos, makacs, mindig a saját feje után megy, nem hajt fejet senkinek, csakis az apja az, akinek a parancsait elfogadja. Mindig megkapja azt, amit akar, mert születése jogán minden megilleti. Szereti a gazdagságot, a pénzt, a gyönyörű holmikat, a drága csecsebecséket, az ékszereket és a csodálatos ruhákat, mégse ez számára a minden. Ő nem egyszerűen kirakatba való, mint az anyja, Maeve-ben ennél sokkal több rejlik.

Egy igazi harcos amazon, képes úrilányként viselkedni, de ha ez nem szükséges, akkor ami a szívén, az a száján. Kedveli a párbajokat, a kihívásokat, a veszélyeket és a kalandokat, így benne van minden rosszban és ha kell, lazán ököllel is orrba vág bárkit, nem tartja lealacsonyítónak azt, hogy puszta kézzel küzdjön meg, ha a helyzet úgy adja.

Kiáll magáért, a családjáért, a céljaiért, amiket foggal-körömmel véghez is visz. Ha kell, átgázol másokon, de alapvetően nem hódító jellem, nem várja el, hogy mindenki fejet hajtson, szereti, ha a kapcsolatai őszinték, ha a barátai valóban a barátai, ha elfogadják olyannak, amilyen, akkor is, ha nem egyszerű vele. De megéri, mert akik számára fontosak, azokért bármire képes.

Nem mondható rá, hogy utálatos és elviselhetetlen lenne, alapvetően szerethető, mert tud Ő nagyon kedves és törődő is lenni, akár egészen érzékeny vagy érzelmes is, de ez olyan oldala, amit nagyon kevesen ismerhetnek meg. Az a bizonyos magnixos támadás után a szülei is láthatták gyengének és sebezhetőnek, olyannak, amilyennek előtte sosem. Sírt, reszketett, megviselték a történtek. Corban valószínűleg ezért is döntött az emlék kitörlése mellett, mert a lány képtelen volt megnyugodni. Jobb is, hogy nem emlékszik erre a gyengeségre, szégyelné.

A belé nevelt jellemvonásokat nem tudja letagadni és nem is akarja. Büszke teremtés, soha nem kér bocsánatot, édesapja erre tanította, ahogy az aranyvér is rendkívül fontos a számára. Ha szükséges, szóbaáll a félvérűekkel, sőt, még a sárvérűekkel is, mert mindenki hasznos valamire, de mégse méltóak arra, hogy a belső köre tagjai legyenek. Velük szemben tehát tartózkodó, meghúz egy határt, azon a falon túl pedig nincs keresnivalójuk.

Szeret tetszeni, szereti érezni, hogy mások is elismerik szépségét, ezért szívesen tölt időt a fiúk társaságában, játszadozik velük, olykor akit kinéz, azzal esetleg egy sötét folyosón elbújva még édes csókcsatákat is vív, de tovább nem megy. Nem kurvás, csak játékos, bár amióta Sebastian a vőlegénye lett, nos... néha talán direkt bosszantja a fiút, akarja, hogy zavarja, hogy küzdjön érte, hogy Mulciber akarja Őt, csakis magának, ne adja másnak. Nem mintha Maeve tűrné, hogy birtokolják, mégis erős férjet akar majd maga mellett tudni, mint amilyen az apja. Szimpatikus is számára, hogy jövendőbelije sorra megfélemlíti azokat, akik szemet vetettek rá.

Az a hír járja, hogy ezüstkanállal a számban születtem, ami valljuk be, valóban így történt. Én voltam apuci első lánygyermeke, az Ő kicsi hercegnője, aki minden téren tökéleletesre sikeredett. Egy Yaxley és egy Boot gyermekeként ez csak természetes.

Vártak már, még a féltestvérem, Billy is, én pedig nem okoztam senkinek se csalódást. Kinézetre egyszerűen tökéletes lettem, szőke hajkorona és rikítóan kék íriszek, a belső tulajdonságaim pedig nos... azokért a környezetem és az öröklött gének a felelősek. Én mégis büszkén vállalom magam, azt, aki vagyok, mindkét vérvonalat, mindkét szülőt és testvéreimet, mert hiszek benne, hogy a család erőssé tesz.

Én voltam Diana Byrne első gyermeke, Ő mégse volt éppen minta anyának nevezhető. Valljuk be, az a nagy igazság, hogy ezen az évek se segítettek, és amit gyermekként láttam nos, a mai napig képtelen vagyok elfelejteni, ahogy a megbocsájtásomat se érdemelte ki, úgy érzem, hogy soha nem is fogja. Nyíltan flörtölni egy másik férfival, amikor olyan férfi van mellette, mint az én apukám? Mérhetetlen csalódás volt, rögtön el is futottam, amikor megpillantottam Őket, apa pedig természetesen tudomást szerzett erről. Amint hazaért nyakába ugrottam és zakatoló szívemet csak úgy nyugtathattam, ha kiöntöm neki bánatomat. Elárultam volna az anyámat? Ő árult el minket, mert úgy éreztem, hogy engem is.

Megtanultam elfogadni a tényt, hogy anya számára mi csak kötelező díszek vagyunk, kellékek, hogy családnak tűnjünk, nem úgy, mint apának, aki mindig szánt időt ránk és mindig foglalkozott velünk. Velünk igen, mert én utánam még ketten következtek, a kisöcsém pedig a világom közepévé vált. Anya egyetlen érdeme, hogy megadta Őket nekem, mert már apróságként is vágytam egy velem hasonló korú testvér után. Mindig szerettem Billyt, de a kettőnk közötti korkülönbség erősen érződött és érződik a mai napig.

Apámra visszatérve mindig szerettem vele lenni, a közös időtöltéseket. Az egyik legmeghatározóbb emlékeim vele a lovardákhoz kötődnek, hiszen a családunk abraxanokat tenyészt, én pedig már első pillanattól fogva odavoltam a szárnyas lovakért és alig vártam, hogy megtanulhassak lovagolni rajtuk, repülni velük. A versenyekre is buzgón kijártam, sőt, idővel amikor engedték, segítettem felkészíteni is Őket, nem sajnálva az időt, amit ezekkel az állatokkal tölthettem. A tanulmányi időszak alatt hiányzik a lovaglás, de a nyáron igyekszek mindent bepótolni.

Bár anyámat fenntartásokkal kezelem, ettől független tőle is sokat tanultam, mert azt el kell ismerni, hogy tökéletes feleségnek tűnik bizonyos összejöveteleken és tudja, hogy miként kell csinosan felöltözni és hogy kell viselkedni. Engedem, hogy segítsen, amikor elkezdtem nagyobb lenni, és akár csak Ő, úgy én is imádtam a csinos ruhákat, a drága ékszereket és a gyönyörű kiegészítőket. Szívesen vettem részt minden kerti partin és bálon, imádtam a középpontba lenni, táncolni, élvezni a figyelmet, amikor pedig már nagyobbá váltam, a fiúk figyelmét is igyekeztem egyre inkább felkelteni. Nem volt nehéz, hála erős kisugárzásomnak. Mint korábban említettem, jó géneket örököltem.

Az Ilvermornyba a Wampus házba kerültem, mert sose voltam az a fenekemen megülök típus, mindig is harcias voltam, erőszakos, akaratos, egy igazi vadmacska, aki képtelen nyugton megülni a fenekén, aki keresi a kihívásokat, az új lehetőségeket, aki igenis küzdeni akar. Talán ilyen lehetett apám is fiatalon. Sokat mesélt nekem a régmúltról, azokról az időkről, amikor még büszkén viselhette a Corban Yaxley nevett. Yaxley... Maeve Yaxley. Közös álmunk, hogy mindketten végre ismét viselhessük ezt a nevet, igazi nevünket, hogy az egész világ megtudja, Ő még él és erősebb, mint valaha, én pedig ott akarok lenni az oldalán, akár csak a fivérem, hogy együtt mutassuk meg, milyen erős család vagyunk.

Az Ilvermornyban mindig a társaságok középpontjában voltam, szerettek, vágytak arra, hogy velem barátkozzanak, hiába volt olykor szúrós a természetem, mégis akartak, én pedig imádtam oda járni. Amikor viszont apa jelezte, hogy Angliába megyünk, egy percig se bánkódtam, jól tudtam, hogy mit jelent, hogy mit jelenthet ez majd a családunkra nézve. A barátok, ha igaz barátok, megmaradnak, nem vesznek el, a cserediák program immáron jól működően létezik, a Roxfort pedig vár rám, akár csak a kisöcsémre. Őt nem téveszteném szem elől, érte harapok, bárkin átgázolok, ha szükséges.

Az utolsó nyár viszont nem éppen úgy alakult, ahogy azt elképzeltük. Kellemesnek ígérkezett, jól éreztem magam, megismertem új embereket, de valami félrecsúszott. A buli végén nem értem vissza a hotelbe, az alkohol pedig gyengévé tett, sebezhetővé... védtelenné. Ha aznap anya nem jelenik meg, belegondolni is szörnyű a következményekbe.
Egy egyszerű magnix képes volt felülkerekedni rajtam, tapogatni, leteperni, a vágyai pedig undorítóak, hányingert keltőek voltak. De anya olyan oldalát mutatta meg, amit soha azelőtt nem láthattam. Mindez viszont már semmivé foszlott, az emlékek eltűntek, ködös álomkép csupán a jelenet, melyben Ő volt a hős, amiben kiállt értem, megmutatta, hogy sokkal több rejtőzik benne, mint amit azt eddig mutatott.

Angliában nem csak az új hellyel kellett szembesülnöm, hanem apám akaratával is, mely szerint talált számomra egy jövendőbeli férjet, egy Mulcibert. A családjukról már hallottam, a fiút mégse ismertem. Elvileg csak pár évvel idősebb nálam, ennél rosszabb is lehetne, mondjuk egy harmincas körüli férfi, akinek talán már gyereke is van. Eleinte persze lázadoztam, majd fejet hajtottam az akaratának, elvégre ezt kell tennem, a két család együtt pedig még erősebb lesz, és bár a családom előtt egy ideig remekül megjátszottam, hogy elfogadtam mindezt, mára már egyértelműen éreztetem, hogy cseppet sincs ínyemre, hogy döntöttek a jövőm felett. Sebastiant pedig már csak dacból se fogadom el, egyébként is, úgy viselkedik, mint egy ősbunkó, egy picit se méltó mellém, de majd teszek róla, hogy neki se legyen könnyű dolga velem.

A Roxfort egyébként kedvemre való, kialakult ott is a baráti társaságom, beilleszkedtem, elkezdtem megismerni Mulcibert. Az az igazság, hogy rosszabbra számítottam. Egészen mulattató a társasága, kedvemre van bosszantani, játszadozni vele. Ki gondolta volna? De ettől függetlenül, mert neki ígértek, igenis tennie kell érte, hogy megszerezzen, ne higgye azt, hogy uralkodhat felettem, én nem vagyok olyan, mint az anyám, én apám lánya vagyok, egy Yaxley.

Egyszerűen tökéletes. Hosszú, szőke haj, igézően kék szeme, tökéletes testalkat és domborulatok. Bár Maeve nem kedveli az anyját, mégis tagadhatatlan, hogy külső jegyekben mennyire hasonlít rá. A jellemük bár ellentétes, mégis képes arra a lány, hogy úgy viselkedjen, ahogy azt elvárják tőle. Elegáns ruhákat húz, drága ékszereket, minden mozdulata pedig felsőbbrendűségről árulkodik. Mert arisztokrata, mert nem egy átlagos teremtés, ezt pedig amikor a helyzet úgy adja, ki is hangsúlyozza.
A hétköznapokon ettől függetlenül szeret időnként kényelmesebb ruhákban is megjelenni, például amikor lovagolni megy. De hiába van akkor általában befonva hosszú haja és visel egyszerű öltözetet, még úgy is kiemelkedő szépségnek számít.
Se tetoválás, se sérülés nem borítja a porcelán bőrt, nincs rajta hiba, keresve se találni, a két vérvonal találkozása szebb már nem is lehetne, ezzel pedig Ő is tisztában van. Büszke a kinézetére, időnként vissza is él vele, mert tisztában van vele, hogy akárcsak az anyja, Ő is tudja manipulálhatja az embereket.