Mi van nálad? - Nana & Robert

Robert szólt , hogy délután nem lesz itthon, de már lassan este van. Én meg már a körmömet rágom, hogy érkezzen haza. Hamarosan telihold is lesz, és ma már ugyan nem, de hamarosan a főzetet is el kell készíteni.
Tudom már a receptet, és van minden hozzávaló, de jobb szeretem, ha Robert ott áll még mellettem, hogy nehogy elrontsak valamit. Bele se gondolok, hogy annak milyen következményei lennének. Amióta Robertnál vagyok uralom azt a fenevadat, oly annyira, hogy most már nem minden este fekszem az ágy alatt farkasként, hogy átvészeljem az éjszakát, hanem szaladok egyet a közeli erdőben. Ez valahogy mindig segít az átváltozás után, ami kibírhatatlan. Nem is tudom, hogy bírom épp ésszel ki. Ebből a szempontból lehet jobb fenevadnak lenni, mert akkor nem emlékeznék minden egyes percére, pillanatára, törésre, roppanásra, ami az átalakulással jár.
Szinte azon nyomban rohantam kifelé, és repültem Robert nyakába, ahogy meghallottam, hogy megérkezett. Telihold előtt még jobban azt érzem , hogy szükségem van rá. Tudom, hogy van dolga, van élete rajtam kívül is, de jelenleg majd megveszek azért, hogy bújhassak, szimatolhassam, belebújjak szinte.
- Robert – kiáltottam, és már landoltam is a nyakába, mint valami kis majom, aki csak az anyukájába csimpaszkodik.

To: Nana

Ma este inni akartam. Egy jó hideg sörre vágytam most leginkább. De más lett belőle. Ahelyett, hogy büdösen alkohol szagosan mentem volna haza inkább volt nálam egy csomag. Történetesen drogok voltak benne. Nem vennék ilyet, ha nem lenne okom rá. De nem kóstoltam bele. Ahhoz túl nagy az önbecsülésem.
Próbálok halkan belépni az ajtón, de Nana megérzi, ha jövök. Hangos koppanással esek a földre és rajtam csimpaszkodik az imént említett személy.
- Szia, Nana. - mosolygok rá. A zacskót még mindig a kezemben szorongatom, a másikkal Nana-t ölelem. Hagyom, hogy kiélvezze ezt az ölelést, hogy utána elengedhessen. Nem most akarom odaadni neki. Hogy mit? Hát a drogokat. Azért vettem, hogy legyenek új alapanyagai. De lefogok szögezni neki, hogy ha azon kapom, hogy rászokik, vagy a rendes felhasználási módját alkalmazza azért büntetés jár. Bár nem nézem ki belőle, hogy drogozna. Bár, ki tudja mit csinál itthon. Ennek ellenére...nem tudnám megbocsájtani magamnak, ha miattam rászokna a drogokra. Nem sajnálnám a pénzt a terápiákra, de nem tudnék a szemébe nézni ezek után.

From: Rose

Szinte repütem, taroltam, hoppá.
- Bocsi – mondom neki, ahogy a földön landolunk, vagy is ő landol, mert én rajta landoltam.
- Jól vagy? – kérdeztem, de nem szálltam le róla. Borzasztóan hiányzott.
- Hiányoztál – mondtam ki azt, amit csak gondolni szerettem volna. Nem szeretek hangosan gondolkozni, annak mostanában sosincs jó vége. Ott a múltkori, amikor kérdeztem tőle valamit, és erre… Szerencse, hogy be voltunk kötve. Választ azóta se kaptam tőle, bár az a fékezés és az arca is egy válasz lehetett, csak én vagyok olyan muja, hogy nem tudom megfejteni teljesen, így megint csak a találgatás marad.
Aztán észreveszem, hogy van egy csomag a kezében.
- Az mi ? – kérdeztem lelkesen, és még mindig nem keltem fel róla, valahogy kényelmes volt. Felültem az ölében, hogy ne feküdjünk azért teljesen a földön. A rövid nadrágom kicsit feljebb csúszott.
- Merre jártál? Azért voltál oda ilyen sokági? – néztem megint a csomagra, és nem tudtam rájönni mi lehet az. Bár lehet nem is rám tartozik, de ha így van azt úgy is hamarosan megtudom, mert megfogja mondani.

To: Nana

Nem adtam neki választ tegnap arról, hogy tetszik e nekem. Mondjuk erre még én sem tudom a választ. Tudom, hogy valamit megmozgat bennem, ha arra gondolok, milyen lehet egy szép csipkés fehér neműben. De ezt betudtam a férfiasságomnak. Mert tudat alatt tudom, hogy nincs köztünk semmilyen rokoni kapcsolat, még a vér sem kötelez minket. De ennek ellenére képtelen vagyok rá. Ahhoz, hogy másképp gondoljam feleségül kéne vennem. Akkor feltudná venni a nevemet, ha már ennyire Rose akar lenni. De nem. Nem csak én, de ő is fiatal a házassághoz. A gyerek vállaláshoz, meg pláne.
- Igen. - mosolyogtam rá. Nem akartam, hogy azt higgye, hogy megütöttem magam.
- Tudom. - ismét egy mosoly és kedves hang. Tudom, hogy hiányzom neki. Kötődik hozzám. És, ha nem vagyok mellette azt nehezen vészeli át.
- Csak egy csomag. Majd megtudod mi van benne. - mondtam neki. Remélem ezzel rövidre zárhatjuk ezt a témát. Még nem akarom elmondani neki, hogy nem kevés drog van benne, amik egy vagyonba kerültek.
- Csak sétáltam egy kicsit Londonban. Őszintén...csak egy hirtelen ötlet miatt vettem meg ezt. - válaszoltam kérdésére. Azért nem vagyok olyan bunkó, hogy nem válaszolok a kérdésére. Bár...a tegnapit biztosan szóba hozza. De nem várom.

From: Rose

Örültem, hogy nem ütötte meg magát. Nem akartam így feldönteni, de annyira örülök, hogy itthon van. Végre itthon, végre velem, végre nem vagyok egyedül.
Mikor azt mondta, hogy tudja, hogy mennyire hiányzott nekem elmosolyodtam, majd hirtelen ötlettől vezérelve megöleltem, és egy hatalmas puszit nyomtam neki.
- Csak egy csomag? – néztem rá kérdőn, aztán megint a csomagra. Vajon mi lehet? Miért van nála? Miért hozta?
- Sétálni itt is tudsz velem – mutattam magamra, majd felálltam, és a kezemet nyújtottam neki, hogy ő is álljon fel.
- Maradj még velem, ne menj még aludni – kértem szépen nagy cica szemekkel. Majd húztam a nappaliba a kanapéra, mert most tutira nem fogom elengedni. Kell most nekem, még tátong azaz űr, amit a hiány okozott.
- Holnap segítesz a főzettel? – érdeklődtem, habár tudom mi lesz a válasz, de az illendőség kedvéért megkérdezem tőle. Közben , ha leült, akkor biztos, hogy az ölébe másztam, ha engedte.
- Tudod milyen unalmas volt, amíg nem voltál itt – piszkáltam a pólója nyakát.
- Elmúlt már a majd, most már megtudhatom mi van a csomagban? – néztem megint kíváncsian arra a titokzatos valamire.
Azt hiszem kicsit túl pörgök, de nem tehetek róla. Annyira örülök, hogy végre itthon van, én meg végre bújhatok hozzá. Végre múlik a hiány fájdalma is. Erről lehet, hogy beszélnem kellene vele?

To: Nana

Időnként nehéz egyedül hagyni Nana-t a házban. Azon jár a fejem, hogy mit csinál ilyenkor, hogy érzi magát? Ezért is vettem neki a ruhát, hogy, majd legközelebb tudjon velem jönni. De ma nem jöhetett velem. Nem akarom, hogy lássa, hogy iszom.
- Csak egy csomag. - ismételtem el. Tudom, hogy kíváncsi, mi a tartalma , de még nincs itt az ideje.
- De most szükségem volt egy kis magányra. - mondtam neki. Lehet, hogy elkezd aggódni, hogy mi történt, de elmondjam neki a kudarcomat. Elmondjam neki, hogy nem sikerült beszereznem valami és e miatt buktam egy csomó pénz és még egy kígyó meg is támadott? A végét talán nem kéne akkor csak jobban kiborulna.
- Legyen. - mosolygok rá. Fáradt vagyok, de egy kicsit még maradhatok.
- Persze. Úgy is szeretem nézni ahogy ténykedsz. - mosolygok. Jó látni, hogy önállóan csinálja a dolgokat. Felnőttesnek néz ki tőle. Meg hát szeretek neki segíteni, ha kell
- Tudom. - hagytam, hogy piszkálja a pólómat. Nem szokott zavarni, hogy az ölemben ül. Máskor az ölemben alszik, ha olyan kedve van. Ez alatt a néhány év alatt volt időm megszokni.
- Semmi. - dugtam a csomagot a hátam mögé. Még nem álltam készen, hogy közöljem vele, hogy drog van benne. Kiakadna és mikor közlöm, hogy nem magamnak hoztam még jobban kiakadna. Egyik katasztrófa a másik után. Talán jobb lenne, ha üvegbe tenném őket és az üveg házába tenni őket. És majd úgy teszek, mint aki nem tud semmiről.

From: Rose

Gyanúsnak találom én azt a csomagot, nem kicsit. Hol azt néztem, hol őt. És ez így ment egy darabig. Valami itt nekem nem tetszik. Miért titkolózik ennyire?
Azon meglepődök, hogy magányra volt szüksége. Kérdőn néztem rá.
- Történt valami? – kérdeztem, aztán valahol koppant, hogy igen…tegnap…basszus…miattam volt szüksége magányra? Ettől megint elkezdett fájni az a valami. Nem akartam neki bajt.
- Miattam?- kérdeztem meg végül, mert szerettem volna tudni. Csak remélni mertem, hogy nem, mert ha igen, én…én nem tudom,hogy mit csinálok.
- Még mindig egyedül szeretnél lenni igaz?- másztam ki az öléből, és mellé ültem.
- Tudod nem tetszik ez nekem most sehogy. Magányra vágysz, titkolod mi van abban a csomagban, nem válaszoltál tegnap. Rosszat csináltam? – nem értem ezt a helyzetet most, és szeretném megérteni, de igazán meg sem vártam mit mond, csak folytattam.
- Tudod én tegnap…tegnap csak nem tudtam kezelni azt a helyzetet. Olyan fura volt. Fura gondolataim voltak nekem is. Azok a lányok is…. amiket mondtak. Én , nem értem, de ugyan akkor nem vagyok olyan bátor, mint te, hogy elmeséljem. Lehet igazad van, hogy suliba kellene járnom, de nem akarok. Nevet is szívesen váltanék, de nem merek. Nekem csak te vagy, ez a ház, biztonságos, szabad, boldog élet, és most nem tudom megint, hogy mi történt, és úgy érzem, hogy valamit titkolsz, de nem kell elmondani, ha nem akarod, bár ….Túl sokat beszélek igaz? – néztem rá, és magamra erőltettem egy nevetés félét, pedig roppantúl zavarban voltam, meg furán éreztem magam.

To: Nana

Nem szeretek titkolózni, legalábbis Nana előtt nem. De a tegnapi veszekedésünk miatt nem akarom, hogy megint idegeskedjen. De úgy látszik nem jött össze.
Kérdésére válaszolni akartam, de mikor megkérdezte, hogy ő e a hibás, amiért nem voltam itt leblokkolt. Tessék? Miért lenne ő a hibás?
Sokkomban nem is tudtam, mit mondjak csak hallgattam szavait. Fájnak, amiket mond. Várom, hogy befejezze és megszólalhassak. Nem akarom, hogy azt higgye haragszom rá, vagy megbántott, mert nem így van.
- Nana...- néztem rá szomorúan és visszahúztam az ölembe. Szeretem mikor itt ül. Akkor közel érzem magamhoz.
- Nem vagy semmiért sem hibás. Csak azért mentem el, mert nem jött össze valami és e miatt buktam egy csomó pénzt. Ami meg tegnap történt azzal meg ne foglalkozz. A kérdésedre csak azért nem feleltem, mert én magam sem tudom a választ. Bátor sem vagyok. Tudod...a bátorság abból születik, hogy felvállaljuk a félelmünket és hajlandóak vagyunk szembe szállni ellene. Ha nem szálltam volna szembe a félelmem ellen akkor nem tartanék itt. Már rég éhen haltam volna, mert féltem volna kimenni az utcára. A csomag meg...olyas valami van benne, amit nem szívesen vallok be neked. Meg...ismerve téged megint aggódtál volna. - mondom neki, ezzel megmagyarázva mindent. Ha kérdése van úgy is felteszi, ha nem nem. Én nem kényszerítem semmire. Ha nem mer nevet változtatni és nem győzi le a félelmét n nem tehetek semmit.

From: Rose

A nevemet halva felnéztem rá, aztán másztam is vissza az ölébe, amikor húzott. Nekem is jobb ott, de az, hogy visszahúzott csak még jobb érzés volt.
Figyelmesen végig hallgatott, egyszer sem szólt közbe, így amikor befejeztem, akkor hozzábújtam, és úgy hallgattam, figyeltem rá. Közben próbáltam minél többet magamba szívni belőle.
Nem mondanám, hogy megnyugtatott, de javult a helyzet.
- Megint a pénz - sóhajtottam. Úgy szeretnék ebben segíteni neki, de nem értek semmihez sem. Jó tudok kotyvasztani, de nem biztos, hogy azokat feltétlenül eladnám.
Azon, hogy nem tudja a választ meglepődtem. Lehet, hogy tetszem neki? Reakcióként kb csak annyit tettem, hogy szorosabban bújtam hozzá. Nem éreztem, hogy most mondanom kellene valamit, ráadásul éreztem, hogy zavarban vagyok.
- A bátorság….fura dolog – motyogtam miközben épp a nyakába fúrtam az arcomat. Tudom, hogy bátornak kellene lennem, hogy segíteni tudjak neki.
- Valami rossz dolog van benne igaz?- néztem most rá, mert látnom kellett a reakcióját, bár a szavai is elegek voltak. Szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy rossz dolog van a csomagban.
- Robert nem tudom mi az, és ha nem akarod ne mond el, de ha rossz dolog, ha bajt hoz, akkor tüntessük el innen – mondtam nagyon is komolyan.
- Inkább elmegyek iskolába, tanulni, dolgozni, de tényleg, csak ne legyen még más is annál ,ami már van, rendben? – pillantottam rá kérdőn, majd vettem egy nagy levegőt.
- Én szeretnék tanulni, szeretnék Rose lenni, szeretnék segíteni neked, de lehet, hogy a családom rám találna, meg … félek attól, amit esetleg a nagy világban mit tudnak rólam. Ott lehet én már nem élek, de itt veled igen – tudtam, hogy csak úgy segíthetek, ha lesz valami úgy mond a kezemben. Azzal tudok mit kezdeni, de ehhez tényleg bátornak kell lennem.

To: Nana

- Tudom a pénz nem számít, de...a pénzzel tudom csak megadni neked azt, amit szeretnél. A pénz miatt tudom fent tartani ezt a helyet távol az emberektől. Szóval had fájjon a fejem az anyagiak miatt, jó? - mosolygok rá. Nem akarom, hogy e miatt aggódjon, vagy nélkülözzön. Kötelességemnek érzem, hogy megadjak neki mindent, amit kér és támogatni őt.
- Az. - simogatom a hátát. A bátorság régen az én ellenségem volt, de megtanultam, hogy fordíthatóm előnyömre.
- Igen. - vallom be a csomag tartalmát. - Eredetileg alapanyagnak hoztam, hátha fellehet használni valami másra.
Nem tudom, hogy ezek után is mérges lenne rám, ha elmondanám neki, hogy mindenféle tudatmódosító szer van nálam.
- Nana...felnőtt nő vagy. Húsz éves. Jogod van azt tenni, amit akarsz. Ha azt mondod nem érdekel a családod és nevet változtat új életet kezdve megteheted. Ha meg azt, hogy visszamész hozzájuk ahhoz is jogod van. Az, hogy a családod miket hazudott rólad az nem téged minősít, hanem a családod. Ha meg gúnyt csinálnak belőled ne figyelj oda. Legfeljebb majd én elintézem őket. - kacsintok rá. - Bárhogy is döntesz én támogatni foglak, ígérem.
Joga van azt tenni, amit helyesnek lát. És én ebben támogatni fogom, bármi is legyen az.

From: Rose

Azt hiszem ezek után nem fogok kérni semmit sem. Pénzbe vagyok, és a pénzszerzés nehéz. Arról ne is beszéljünk, hogy folyton bajba kerül valami miatt, de leginkább fejtörést okoz, aztán meg ivást. Pedig azt hittem, hogy múltkor ezt sikerült rendbe rakni, vagy irányt mutatni. De úgy fest, hogy annyira még sem.
- Nem igazán jó, de látom e téren nem fogok tudni veled vitába szállni- sóhajtottam fel, és már azon agyaltam, hogy tudnám tényleg csökkenteni a velem járó kiadásait.
- Eredetileg? Másra?- néztem megint kérdőn rá, mert nem nagyon értettem, hogy mi lehet ez a dolog. És miért kell ennyire titkolni előlem. Valami rosszat sejtek, de egyszer majd csak kiböki mi a nyavaja az. Vallatás alá nem fogom venni, de ettől a nem tetszésemnek hangot tudok adni.
- Nem tudom mi ez, csak azt, hogy nagyon titkolod, és ha így van nem épp jó dolog, amit igazoltál is. Legszívesebben kikapnám a kezedből, hogy megnézzem mi az. Ha azt mondod alapanyag, akkor oké, de ez a ködösítés, titkolózás csak azt mondja, hogy valami tiltott dolog. Nem foglak faggatni, de akár mi is az, biztos, hogy azt akarod, hogy dolgozzam vele, vagy egyáltalán a házban legyen? – néztem rá kérdőn.
- Esetleg van vele valami célod? El kellene érnem esetleg vele valamit? – érdeklődtem , hátha legalább azt megtudom, hogy van e valami célja azzal a valamivel még.
- A jogok jó részét elveszítettem, amikor farkas lettem – nem kell emlékeztetnem arra, hogy még ha javult is milyen a farkasok megítélése még napjainkban is.
- A másik részét a családom vette el, a szabadság jogát főként… - nyeltem egy nagyot és felálltam az öléből, most valahogy kellett nekem ez a pár lépés távolság.
- Tudom, hogy támogatsz, és számíthatok rád, de nem tudod ki vagyok, én magam sem tudom. Vagy hogy hol lenne a helyem a világban, van e még helyem ott- nyeltem egy nagyot.
- Farkassá váltam, a barátom megölte magát, a családom bezárt, fogva tartott, aztán… kikerültem, és csak egy dolog volt nálam, a neved és címed. A mai napig nem vagyok tisztában azzal, hogy kerültem ide hozzád, de ide kerültem, és te váltál a családommá. Én pedig Nanává, és lassan elfelejteném ki vagyok, de nem úgy akarok megváltozni, új életet kezdeni, hogy te bajba sodrod magadat. Nekem csak te vagy, te emberséges voltál velem, segítettél , tanítottál, ott voltál minden nehéz percemben, és még most is. De nem fogom engedni, hogy butaságot csinálj…miattam – nem tudom mikor fordultam vele szembe, vagy mikor lett könnyes a szemem.
- Én már nem vagyok többé Nancy Krauss, de az leszek inkább, mint , hogy valami butaságot tegyél, és elvesszen az, amire nálad leltem – motyogtam, és szinte repültem vissza, hozzá bújtam, közben a medálját fogtam, szipogtam.

To: Nana

Valami azt súgja csak rontok ezen az egészen. Nem akarom, hogy Nana rosszul érezze magát, de hazudni sem fogok neki.
- Majd ha pénzügyeket kitanulód akkor belefogsz tudni szólni az anyagiakba is . - mosolygok rá. Ha esetleg elhatározza magát és elkezd tényleg tanulni akkor több dologba is beleszólhat.
- Igen...tudod ez amolyan...tudat módosító. - utalók rá, hogy drogokat hoztam a házba. - Kíváncsi voltam tudnál e velük kezdeni valamit, mint alapanyag.
Végül kiveszem a zacskót mögülem és magam mellé teszem. Ha Nana elveszi nem akadályozom meg, ha nem akkor nem. Vajon haragudni fog rám? Vagy csak egy rossz pillantással ellesz intézve az egész? Fura lenne, ha az utóbbi. De Nana eddig nem volt olyan, aki túlságosan is ellenkezett volna, ha kértem tőle valamit.
Csendben végig hallgattam mondandóját. Nem szóltam közbe csak magamban szövögettem a véleményemet. Mikor hozzám bújt ismét átkaroltam és sóhajtottam.
- Nana...Rajtam és a családodon kívül senki sem tudja, mi vagy. Tehát amíg ez titokban marad ugyan olyan jogaid vannak, mint bárki másnak.
A szabadság egy olyan dolog, amit visszalehet szerezni, csak kitartónak kell lenni. Az, hogy meg nem tudom ki is vagy valójában az másodlagos. Én...én szeretlek Nana és az, hogy mi történt a múltban az nem lényeges. Az lehetsz, aki lenni akarsz de ahhoz bátornak kell lenned. Tudom ez eléggé nehéz, de segítek. Bátornak kell lenned, hogy később boldogabb lehess. A világ meg elég nagy, hogy megtaláld a helyed. Megígérem óvatosabb leszek és figyelni fogok, csak azt kérem cserébe, hogy TE boldogabb legyél. Más nekem nem számít. - ölelem magamhoz sorosan. Remélem Nana megértette szavaimat és legalább elgondolkozik azon, hogy megteszi a lépéseket. Bárhogy is dönt én mellette leszek.

From: Rose

Most megint az a fura érzés kapott el, amikor nem is tudom…Kicsinek érzem magamat talán? Vagy azt érzem, hogy gyereknek tekint? Nem tudom megmondani. Néha talán, de csak talán, és tényleg csak néha én is úgy érzem magamat. De minek rohanni a felnővéssel? Nem maradhatunk mindannyian kicsit még gyerekek olykor? Miért kell minden olyan komolyan venni?
Aztán nagy szemekkel néztem rá. Tudat módosító? Aztán összehúztam a szemöldökömet.
- Miért érzem úgy,hogy ez valami tiltott szer, és bajba kerülhetsz miatta? – néztem rá annyira szigorúan amennyire csak tőlem telik.
Pedig megmondtam már neki nem egyszer, hogy ne kerüljön bajba. Kerülje azt, és próbáljon más útakon járni, de most megint azt érzem, hogy falra hányt borsó volt, és felesleges erőlködés.
- Néha azaz érzésem, hogy direkt mondasz nekem ellent – nevetek fel kicsit keserűen.
- Robert, ha idősebb, és erőseb lennék most ….nem is tudom. Talán elfenekelnélek. Azt a valamit meg el kell tűntetni, mert megint csak bajba kerülsz. De gondolom az eltűntetés is bajt jelent- sóhajtok fel. Komolyan mentem agyon ütöm, akkor talán valami helyre zökken abban a csökönyös fejében.
Aztán meg én voltam terítéken. Szép kis esténk van mondhatom. De, ha az kell, hogy ne kerüljön bajba, akkor ki állok én a világ elé is, lemondok a biztonságos fészekről.
- Ezt nem tudhatjuk…- nyeltem egy nagyot.
- Nem…voltam akkor egyedül…Ő már – nyeklett el a hangom.
- Ő nem bírta azt az életet, és …. utoljára szellemként láttam egyszer, azóta sem – sóhajtottam fel.
- Akkor te is lény bátor, és ne csinálj ilyeneket – mutatok a csomagjára, majd hozzábújtam, mint valami cica, és csak bújtam, és bújtam.

To: Nana

- Mert az is. - vallottam be, hogy nem kéne nálam lennie. Ahogy az is igaz néha nem gondolkodom előre és csak cselekszem. A mai este is egy ilyenre sikerült. Mondjuk úgy mentem el itthonról, hogy inni megyek és, majd csak részegen vánszorgok haza. Akkor sem jártam jobban. Akkor azért kapnék, mert megint bűzlök és nem tud meglenni mellettem.
- Ugyan. Ma született ártatlan bárány vagyok. - teszem az ártatlan arcomat. Tudom, hogy ezen nem fog elolvadni és igazat adni nekem, de akkor is, szeretem szívni a vérét olykor.
- Hát igen. Így viszont csak én tudlak elfenekelni. - vigyorgok rá. Nem tudom mit mondanának mások, ha ezt a jelenetet látnák. Néha úgy nézünk ki, mint egy házaspár, akik nem rég házasodtak össze... Nos nem, mintha tervezném, hogy egy gyűrűvel ajándékozzam meg Nana-t. Igaz mondta, hogy segít az örökösben, amit azóta sem tudok kiverni a fejemből, de nem tudnám megtenni. Olyan fiatal nem várhatóm el tőle, hogy ezt megtegye nekem.
- Elégetni még eltudjuk. - vetem fel. Ha nem akar vele dolgozni akkor nem erőltetem. Igaz egy csomó pénzt kidobtam, de nem baj.
- Dehogy nem. Tudod az emberek pletykálnak. Mikor elmegyünk az Abszolútra bevásárolni havonta akkor az emberek nem mondnak semmit. Tudom, mert figyelek. Még fel ismerni sem ismernek fel, csak engem. Hidd el, ha azt sem tudják ránézésre ki vagy akkor azt sem tudják, hogy farkas vagy. Főleg, hogy velem járkálsz. A hírnevem miatt kizárják azt a lehetőséget, hogy farkas volnál. Arról nem is beszélve, hogy változtál az évek alatt külsőre. ha évekig nem látsz valakit hajlamos vagy elfelejteni az arcát. - próbálom meg magyarázni neki, hogy ő még tudna kezdeni magával valamit.
Mikor elkezd hozzám bújni szorosabban átölelem és a hátát simogatom. Tudom, hogy nehéz neki ez, de nem élhet itt a négy fal között örökké. Kikel mozdulnia ez nem egészséges, nem akarom, hogy tönkre tegye magát.

From: Rose

- Robert – szóltam rá mérgesen ,de ugyan akkor aggódva is. Már megint bajba sodorta magát. Nem tudom mit csináljak vele. Csapjam agyon, szidjam le, vagy fogjam kézen, hogy már pedig ezt visszavisszük, vagy eltűntetjük, vagy nem tudom. Egyszerre vagyok mérges, és aggódom érte, mert meggondolatlanul cselekszik. Vajon ennek a valaminek van jó oldala is? Lehet ebből jót kihozni úgy, hogy illegális?
- Ártatlan? Na persze, komolyan …értem, hogy pénz meg minden, de Robert, bajba fogsz kerülni – pöckölöm meg az orrát finoman.
- Pedig az a fenekelés neked kellene, nem nekem – morcogtam az orrom alatt, mert tanácstalan vagyok, hogy mit tegyek vele. Vajon egy fejbe verés használ?
- ÉS az megoldás lenne? Csak úgy elégetni? Kiadtál rá gondolatom szerint egy csomó pénzt…. Hogy pótold megint valami hülyeséget fogsz csinálni. Mire jó ez a vacak? Jóra is jó? – néztem rá kíváncsian. Azzal,hogy kidobjuk azzal csak veszteséges lesz megint, de bajba is kerülhet…Pénzt dobnánk ki az ablakon, szóval az se épp jó, mert keresni fog más megoldást, amivel ezt a kiadást, vagy kidobott pénzt az ablakon pótolhatja…
- Tényleg így gondolod? Nem ismerne fel senki sem? – néztem rá kérdőn, majd nem is tudom miért fogott el izgalommal az a tudat, hogy szerinte megváltoztam a külsőre.
- Megváltoztam? – néztem rá kíváncsian.

To: Nana

- Mond. - mosolyogtam rá. Tudom, hogy mérges és meg is értem. De ő is tudja az agyon csapásom nem használna semmit. Legfeljebb pár napig itthon maradok jegelve a fejemet. Bevallom egy gyengébbik pillanatomban pattant ki a fejemből az ötlet, de...legalább nem részegen jöttem haza. Akkor megint büdös lennék és Nana morogna. Most is morog mondjuk.
- Már most bajban vagyok. - sóhajtok. Az én "szakmám" nem elfogadott a társadalomban. Csak azért nem rúgják rám az ajtót, mert nincs bizonyítékuk az auroroknak, hogy mit csinálok. Bár...azon az estén a bálon...azért is jöttem később, mert elvittek az aurorok. De ezt nem tudhatja meg Nana. Elkezdene jobban aggódni és félek összeomlana. Ezt nem engedhetem meg. Nem hagyhatom, hogy megtudja mi történt azon a bálon. Még szerencse, hogy hamar letudtam azt a témát.
- Öm...Alapanyagnak? - vigyorgok. - De, ha akarod akkor megígérem, hogy nem fogom pótolni a pénzt valami hülyeséggel. Csak az üzletből behozott pénzzel.
Tudja Nana mivel foglalkozom, de nem tűnt úgy, mintha baja lenne ezzel. Vagy van csak nem szól? Zavarja e egyáltalán, hogy a fajtársaival kísérletezek minden féle fájdalmas dologgal?
- Igen. Már nem vagy az a kislány, akivel találkoztam. Nagylány lettél. Felnőtt. Egy gyönyörű nő, aki fontos számomra. És az, hogy most már hajlandó vagy hozzám szólni nagy dolog nekem. - nem tudom miért mondtam ezeket a szavakat. Igaz minden szó, de az is igaz, hogy nem gondolkodtam ezeknek a mögöttes tartalmát. Kezd a kapcsolatunk kicsit...szokatlan lenni. Az, hogy megkérdezte tetszik e nekem, vagy a gyerek téma. Mind váratlanul ért. És nem is agyaltam ezeken a dolgokon eddig.

From: Rose

- Szerintem tudod mit mondanék neked , és már hallottad párszor – sóhajtok fel. Számtalanszor elmondtam már neki erről mit gondolok, meg mindenről. De ennek ellenére is csinálja a hülyeségeit.
- Ez már igaz….-mondom oda neki.
- Tudod …Néha azt hiszem, hogy sikerül rád hatnom, aztán vannak ezek az esetek, amikor kiderül, hogy falrahányt borsó az, amit elhadobálok neked. Az a csökönyös fejed, meg amit belevettél -mondom kicsit most mérgesen.
Kíváncsian figyelem, amit mond, és gondolkodok, hogy lehetne ebből úgy kijönni, hogy ne kerüljön, vagyis kerüljünk bajba,bár tudom,hogy elvinne minden balhét inkább.
- Megígéred? – néztem rá most reménykedve. Ha ezt megtenné, akkor nyugodt szívvel dobnám azt a valamit tűzre, sokkal nyugodtabb lennék. Az igéretei pedig eddig mindig úgy voltak, ahogy mondta. Meg, ha belevágok tényleg ebbe a vár a világ rám, tanulásba, akkor tudok neki valahogy segíteni pótolni a pénzt is. Bár még nem tudom hogyan oldjam meg ezt,vagy azt, hogy járjak el itthonról tanulni.
Azon, amiket mond meglepődőm, ugyan akkor ki is húzom magamat.
- Te figyelsz engem – vonom le a következtetést, és hangosan gondolkodtam. És mikor erre rájöttem, a fülem hegyéig elpirultam. Nagyon zavarba jöttem, ezt nem akartam kimondani. Azt se tudom miért jegyeztem meg magamnak. Miért tartom ezt valahogy fontosnak, értékesnek, lényegesnek.
- Már mint…miért ne szólnék hozzád? – nem értettem ezt a kijelentését.

To: Nana

- Igen...tudom... - sóhajtok. Most sem értem miért félt ennyire. Megtudom magam védeni nem vagyok egy kezdő mágia használó.
- Nana, te is tudod, hogy legtöbbször a helyzet hozza úgy, hogy a végén hülyeséget csinálok. Nem azért, mert nem ér semmit sem a szavad. - cirógatom egy kicsit az arcát. Nem szeretem, mikor azt feltételezi nem hallgatom meg, vagy nem figyelek rá. Jó van mikor megteszem, de akkor dolgozom és olyankor megköveteli a munka a figyelmet.
- Meg. - ez persze azt jelenti, hogy nem fogok nagyon elmászkálni itthonról, de ha ez megnyugtatja akkor nem bánom. szeretném, ha érezné, hogy számít nekem és fontos nekem.
- Tessék? - kérdezem zavarodottan. Mit ért az alatt, hogy figyelem? - Hát nem nehéz kiszúrni, hogy megváltoztál külsőre mikor most is az arcomba tolod. - céloztam a mellére. Ha az ölemben ül és kihúzza magát akkor igen csak szem magasságba kerülnek az idomok. De ennek ellenére tartottam magam és a szemét néztem. Véletlenül sem néztem le. Az nekem is zavaró lenne. A hormonjaim és egyéb férfi dolgok miatt igen érzékeny vagyok, ha a testéről van szó.
- Az első pár évben nem igen szóltál hozzám, vagy csak nagyon minimálisan. Vagy bólintottál, vagy csak úgy hozzám bújtál. Csak mostanság kezdtél el megnyílni. - magyarázom meg. Tény akkor még ismeretlen volt neki ez az egész helyzet, de nem bántottam egyszer sem. Nem is tudtam volna. Olyan fiatal volt és törékeny. Nem hagyhattam az utcán.

From: Rose

Legalább valamiben egyet értünk. Tudja, és ennek örülök, már csak valahogy gyakorlatba kellene helyezni az elméleti tudást, de ez nem nagyon akarodzik menni. Sőt sehogy se akar menni, vagy működni.
- Akkor miért? – belefektettem az arcomat a tenyerébe ahogy megcirógatta.
- Ne csinálj hülyeséget – sóhajtottam fel.
- Egyelőre rakjuk be hozzám, aztán meglátom mi lesz vele. De akár mi lesz, abba már nem szólhatsz bele, meg tehetsz ellene – mondom neki végül, és nagyon is komolyan. Egyelőre nem tudom mi tévő legyek. Nem látom át ezt a helyzetet, nem tudom mi ez, miért tiltott szer, meg mire jó egyáltalán.
Aztán kicsúszott a számon, amit csak gondolni akartam, és azt se tudtam hová nézzek, aztán meg amit mondott. Az arcába tolom? Mit tolok? Nézelődtem, hogy most mire gondol, megfészkelődtem zavaromban az ölében ülve.
- Nem tolok semmit sem – húzom össze magamat. Tényleg nem értettem, hogy mire gondolt ez alatt. Meg… én most akkor hogy értettem azt, hogy figyel engem? mert valami azt súgja, hogy nem ugyan azt gondoljuk, de nem akarok ebbe belemenni, mert csak még jobban zavarban leszek.
- Mert nem tudtam, hogy szabad e , meg jobb volt nem beszélni. A beszéd mindig zavaros – sóhajtottam.

To: Nana

- Tény, néha nem gondolkodom...de próbálkozok. Főleg, ha az rád is hatással van. - nem szeretek olyan döntéseket elhamarkodni, amik őt is bajba sodorhatják. Ameddig senki sem tudja ki ős és velem él addig biztonságban van. Legalábbis szeretném ezt hinni. De számolnom kell azzal, hogy nem biztos, hogy így van és csak idő kérdése, hogy baja esik.
- Rendben, de...számolnod kell azzal, hogy ha "megkóstolód" akkor nem fogok segíteni a szenvedéseiden. - nem véletlenül vettem erős drogokat. A tüdejét nem köpi ki ugyan, de elég nagy lecke lesz, hogy kétszer is meggondolja kipróbálja e még egyszer.
- Ezek erős anyagok. Hallucinálni fogsz tőlük és nem túl szépeket. Gondoltam jobb, ha szólok, mielőtt gondolkodás nélkül beveszel egyet.
Amikor azt mondja nem toll semmit sem az arcomba felvonom a szemöldököm.
- Akkor ez mi? - mutatok a mellére. Ha kihúzza magát eléggé szemmagasságban van és csak illemből nem nézek rá. Igaz túl vagyok már rég a pubertáson, de az is rájátszik, hogy még nem voltam nővel és a fantáziám legmélyén érdekel milyen érzés egy nőt megérinteni, megsimogatni, megcsókolni.
- Ugyan. Miért nem szabadott volna? Még próbáltalak is beszédre bírni azzal, hogy kérdeztelek. Szerinted csak viccből kérdeztem tőled, mit kérsz enni, mihez lenne kedved? - mosolyogtam rá. Nem hibáztatóm őt. Elvégre ijesztő tudok leni, főleg, ha a pincében tartózkodóm.

From: Rose

Ezért a válaszért, most megöleltem. Járt neki.
- És tény, hogy ezt jól tudjuk, csak ellene nem mindig sikerül tenni – vigyorogtam, és összekócoltam a haját. Fejben viszont aggódom, nagyon aggódom. Félek, hogy egynap ez a meggondolatlanság olyan bajba fogja sodorni, ami ellen nem fogunk tudni mit tenni. Tudom vagy legalább is sejtem, hogy vannak dolgok, amikről szerintem így se tudok, és nem is akarja,hogy tudjak róla. Én pedig nem kérdezem, de ettől függetlenül még is próbálom jó útra téríteni, vagy legalább is kicsit afelé húzni kisebb – nagyobb sikerrel.
- Szenvedéseimen? – néztem rá értetlenül , aztán meg figyeltem, amit mond.
- Akkor azt hiszem már tudom mi lesz a sorsa, és tudod,hogy mit ígértél - jelentem ki nagyon komolyan ezt a pár szót. Annak a dolognak, akkor meg kell semmisülnie. El kell tünnie, de majd én elintézem szépen.
- innenstől az a csomag az én gondom, én dolgom – zárom le a témát, és ebből biztosan nem fogok most engedni.
Az akkor ez mi dologra lenéztem, meg picit kihúztam magamat, aztán meg össze, meg oda kaptam a kezemet. Aminek következtében , mint valami pus up melltartó megemelkedtek a melleim, szépen kiformálódtak a gömbölydedségüka dekoltázsomban. Csak fészkelődtem lányos zavaromban, és most már teljesen értem, hogy ő mit értett azon , hogy figyel engem. És ez egyszerre hoz zavarba, izgalomba. A szívem is kiakar ugorni a helyéről és nem tudom miért megmondani, de a következő gondolatom az volt, hogy vajon tetszem e neki.
- Nem tudom – hebegtem zavaromban, majd egyszerűen , mint mindig némán hozzábújtam, vagy inkább préseltem magamat, és szuszogtam a nyakába. Fészkelődtem, kényelmetlen volt, így fogtam és szembe fordulva ültem az ölébe, hogy még jobban oda tudjak bújni.
- nem tudom…nem tudom megmondani -ásítottam egyet, és továbbra is csak bújtam hozzá.

To: Nana

- Lassan változom...ezt te is tudod. - ölelem magamhoz. Hét éve vagyok a magam ura és megszoktam, hogy azt csinálok, amit akarok. Jó gyerekként meghúztam magam, mert nem akartam , hogy felfedezzék, hogy árva vagyok és elvigyenek innen. De, amint betöltöttem a 18, kicsit megváltoztam. Már kevésbé érdekelt, mi lesz velem. Unatkoztam. Túlságosan is szürke volt mindennap. De aztán jött ő. A lány, ki most az ölemben ül és gondját viselhetem. Hála neki mellette már nem unatkozom.
- Ameddig nem lesz bajom tőle, addig nem szólok bele. Csak gondolkodj mielőtt cselekszel... - mondom neki és ezáltal az ölébe teszem a zacskót. Most már felnőtt nő. Gondolkodnia kell. Ne legyen olyan, mint én. Abból semmi jó nem sül ki. Nem akarom, hogy példát vegyen rólam. Akkor életem végéig magamat hibáztatóm, hogy elrontottam és sosem lesz egy normális élete.
Ahogy ránéz a mellére és takarni próbálja elmosolyodom. Aranyos ahogy zavarba jön és nem tudja, mit csináljon. Hagyom, hogy hozzám bújón. Én csak a hátát simogatom és államat a fejére teszem. Szeretem, amikor ilyen. Ilyenkor olyan, mintha egy gyerek lenne, aki nem akar elszakadni a nevelő apjától.
- Talán mennünk kéne aludni. Késő van. - mondtam, miután Nana ásított egy nagyot. - Ma aludhatsz velem, ha akarsz.
Tudom mennyire szeret velem aludni. Mindig keres valami indokot, amivel megtud győzni, hogy engedjem mellém befeküdni.

From: Rose

Ahogy magához ölel, úgy bújik automatikusan hozzá, mert így érzem magamat teljesnek, így érzem azt, hogy tartozom valahová, de főleg hozzá. Az ő kis farkasa vagyok, csak ő van nekem és senki más. Nem akarom elveszíteni, csak mert hozott nekem valamit, amit hasznosítani tudok.
- Tudom, de – sóhajtottam, és inkább tényleg hozzábújtam. Annyira igyekszem, hogy megvédjem, de nem hagyja. Vagy csak nagyon nehezen, és tudom, hogy maikor nincs itthon, akkor bajba keveredik, vagy épp ki tudja, hogy mit csinál. Szívesen ott lennék vele minden pillanatban, hogy tudja nem helyes, amit csinál. De nem engedni, és még nem jöttem rá arra, hogy érhetném el, hogy a fejében maradjon, amit kérek tőle.
Nézem, ahogy a csomag az ölembe teszi. Egyelőre nem tudom mi legyen vele. Eltűntessem, hasznosítsam? Még is csak pénzt adott ki rá, rám. Nem dobhatom csak úgy ki, vagy igen? Meglátjuk, hátha valami jóra is használható nem csak rosszre, mert úgy érzem ez a valami arra való.
De aztán teljesen más köti le a figyelmemet, megnézett magának. Követtem a tekintetét, próbáltam elrejteni a valóságot, hogy hát igen, kezdek igen csak nővé érni.
- Tényleg aludhatok? – kérdeztem végül lelkesen, és más semmi nem érdekelt, az se mennyire volt vörös az arcom, mert ritka alkalmak egyike, hogy maga invitál be, nem pedig én mászok be az ágyába az éjszaka folyamán.
- Szeretnék, nagyon is szeretnék – mondtam lelkesen, bár a kezem még mindig a melleimen voltak, így csak kicsit ugrálni tudtam az ölében lelkesedésem közepette.
- Ezt most elrejtem, aztán fent találkozunk – adtam neki egy gyors puszit és már szaladtam is a csomaggal, amit el kell rejtenem, és van is már ötletem, hogy hová fogom. Nem telt bele ö percbe és már rohantam is vissza a szobájába.
- Van kedved előtte a dézsában pancsolni? Most értél hazanem rég, le kell mosni az út porát– néztem rá kíváncsian.