Prongs in da house ❄ Rheia & James

Rheia & James

Nagyon zavarba éreztem magam Rheia szülei előtt, egy kicsit még bizonytalan is voltam, hogy nekem tényleg át kellett-e jönnöm hozzájuk vagy sem. Nem tudtam, hogy fogadnak és abban sem voltam biztos, hogy Rheia mit mesélhetett el nekik velem kapcsolatban, mert biztos semmi jót.
A bátyja sosem volt a szívem csücske, én se voltam az övé, ez szinte meg sem lepett, amikor a gyilkos tekintetével végig mért. Valószínűleg azt tervezte miként álljon bosszút azért a sok fejfájásért, amit a húgának és egyúttal neki is okozhattam, de ma kivételesen szent este volt, ilyenkor csak nem akarhattak kicsinálni egy Potter-t sem, még az öcsémet sem, de ez titok; főleg előtte.
– Nagyon finom volt a vacsora. – de anya még mindig finomabban főz és süt, de ezt azonban nem mondtam ki hangosan, mert nem illett ilyesmit mondani vendégségben. Biztos voltam abban, hogy Rheia szerint pedig az övé készít finomabbakat így ezzel nem is nagyon vitatkozhattam volna vele.
- Van kedved...- sajnos a kérdésem végét már nem tudtam feltenni, mert odakintről valami ótvar ordibálás hangzott el.. Vagy inkább bődülés, ami iszonyatosan ismerősen hangzott. Csak pont ma, ebben a pillanatban nem számítottam erre és ha jól sejtem, akkor ez nem is Malfoy-ék tréfája lehetett, mert ők is ugyanolyan meglepett arccal fogadták, mint én.
– Ez nem a padlásról jön. – jegyzem meg hirtelenjében.
Gyerekként Kieran mindig azzal ijesztgetett, hogy a padlásukon az olyan csintalan embereket tartják fogva, mint amilyen én vagyok.
– Kintről jön. Megnézem mi az. – végül is, mi rossz történhet abból ha egyedül megyek ki. Sok minden. – Rheia-val. – éppen ezért hogyha valami történne velem szeretném ha ő is mellettem lenne. Szó sincs arról, hogy Potter-ként gyáva lennék, mert nem vagyok az, egyáltalán. Csak kell a támogatás Rheia részéről, ennyi az egész.
– Szerinted mit keres egy szarvas a kertetekben? – vagy inkább hogy került ide lett volna a helyes kérdés, amikor megláttam, hogy tényleg az bőg idekint.
– Kitörte a hátsó bejárati kiskaputokat. – le a kalappal előtte, jövőre tudni fogom, hogyan rontsak be Rheia-ért, ha túlságosan hiányozna.
– Ötlet, hogy mit tegyünk vele még mielőtt ránk rontana? Esetleg egy búcsúcsók? – tréfálkoztam az utolsó kérdésemmel nyilván, de a szarvassal tényleg kezdeni kellett valamit, még mielőtt ránk ront.