festive fever

Időben érkezem, mint mindig.
A bejáraton betérve másodperceken belül ismerős arc üdvözöl Helga személyében, aki az évek alatt sosem változott szokásom ellenére mindmáig karját nyújtja a kabátom átvételére, mire udvarias, kedves elutasításban részesül. Halk, fáradt fújtatás, enyhe fejcsóválás a válasza és egy a szája sarkában megbújó mosoly. Tisztában vagyok vele kötelességének érzi a felajánlást, rengetegszer bosszantotta nem engedtem ő akassza a helyére a szóban forgó ruhadarabot, de több, mint eleget tett a családért az évtizedek alatt, ez a legkevesebb, amit el tudok csalni tőle. Nem utolsó sorban ő is tisztában van vele, ezt a szemernyi bosszúságot miért ajándékozom neki minden egyes alkalommal... azért a bizonyos régi sérelemért cserébe, amit a szigorú szabálykövetésével ért el. Izzie szintén minden hazatértekor eljátssza vele ugyanezt, hogy véletlenül se értse fel; mindketten tökéletesen emlékszünk a besúgására.
- A társalgóban vár Önre az édesanyja. - a levakarhatatlan magázódásával vág vissza, ha már szóvá nem teheti elveszem tőle a munkáját, mert könnyen leráznám a félvállról vett kritikát. Akármit is mondjon, akármennyire is ragaszkodjon hozzá ő csak a házvezetőnő, akarva akaratlan magáénak tudhatja a családtagi megbecsülést.
- Köszönöm, Helga. Ma is elragadóan néz ki. - elnyomja az újabb fújtatását, csendben csóválja a fejét, már rég feladta megjegyzést tegyen rá ugyanazt a követelménynek megfelelő öltözetet viseli, mint mindig s túl makacs ahhoz nyíltan elfogadja a bókot. Fordultában azért elcsípem átragadt az öreglányra a mosolyomból.
Az ingujjamat felgyűröm, míg a folyosó végén balra található helyiségig nem érek, ahol a kapott információnak megfelelően a ház úrnőjére találok.
- Anyám. - szólítom meg a küszöbön túlra érve, felhívva magamra a figyelmet, hacsak nem vett előbb észre, rögtön a boltív alá lépve, mint szóra nyitnám a szám. Közelebb lépek, hogy a szót követően orcájának két felére hintett csókkal köszöntsem.
- Jó látni. Hogy érzed magad? - az elmúlt egy hét kifejezetten sűrűnek bizonyult részemről, nehezen találtunk olyan időpontot, amelyik mindkettőnk számára megfelelő lett volna, holott az ünnepek kapcsán nagyon is akad egyeztetni valónk.

Az ünnepek, az év végi határidők miatt szükségszerűen zsúfoltabbra kellett terveznem a naptáramat, hogy a szabadságolás ideje alatt felgyümlemlő munkák a meglévőkkel együtt ne nőjjék ki magukat kezelhetetlen mennyiségűre, sürgősségűre. Akarava akaratlan növeltem az otthontól távol töltött időmet, amit könnyen, alátámasztottan voltam képes megindokolni minden alkalommal. Mind Alba, mint most anyám számára. Egyetlen alkalommal, három nappal ezelőtt, használtam ki a helyzetet, mikor valójában nem a paragrafusokkal, az ügyfelekkel kellett törődnöm és a kitérőt megelőző két órában ahelyett látogatást tettem volna a családi házba, ráérősebb adminisztrációval töltöttem ki az időt. Az lehetett volna a korábbi időpont a találkánkra a mostani helyett, ha a Karácsony közeledtével csupán kettőnk ráérését kellett volna figyelembe vennem. Három helyett, melyről a szófáról felálló nőnek nem kell tudnia.
Megelőz az öleléssel, a csókot a fejbúbjára hintem a viszonzása közben. A mosolyának egy része átragad, megüli a vonásaimat a hallgatása alatt, a kuncogásakor szélesbedik ki és beljebb lépek a nappali közepe felé. A figyelmemet osztatlanul élvezi.
- Hm, nem meglepő idén sem unatkozol a szervezés tekintetében. Az ünneplés csak az ott dolgozókkal, lakókkal lesz vagy nagyobb volumenűben gondolkozol gyűjtés keretein belül? - az utóbbi eshetőség nem az első alkalom lenne, az emberek egyébként is bőkezűbben bánnak az adományokkal az évnek ezen szakaszában és szerencsére sokan szeretik magukat pozitív képben láttatni, bőkezű messiásként.  
- Pitéből majd legközelebb, de egy tea most kifejezetten jól esne. Köszönöm. - munkán kívül igyekszem redukálni az elfogyasztott kávé mennyiségét a szervezetem ne kapjon akkora koffeinsokkot, így a konszolidáltabb italra esik a választásom. A fotelben helyet foglalok az invitációt követően, kényelmesen átvetem a lábam a másikon és hátradőlve finoman megingatom a fejem anyám szavaira.
- Kérlek... - a hangsúlyból kiérkeződik kedvesen hessintem el a feltételezést nálánál is bokrosabb teendőlistával rendelkeznék - ezt akkor sem vallanám be, ha valóban így lenne -, de első sorban a hálájának kifejezésére reflektálok vele. Ez természetes, nincs rajta köszönni való.
- A ráérésünk most egymástól eltérőbb volt a szokásosnál. Alba nem mellesleg üdvözöl. - adom át az üzenetet, mielőtt elfelejteném. - Amikor beszéltünk nem kérdeztem rá külön, de apa még az irodában van vagy csatlakozni fog? - vele pár napja kellett egyeztetnem egy folyamatban lévő perrel kapcsolatban, bevallom kiment a fejemből kitérni a mai napra, csatlakozni fog-e vagy számára is sűrűn alakul a hét.