Mizuno Sayuri

" The only time you fail is when you fall down and stay down..."

Nem: Nő

Kor: 26 év

Vér: aranyvérű

Születési hely: Kyoto, Japán

Iskola/ház: Mahoutokoro

Munka: Tanár

Családi állapot: Egyedülálló

Patrónus: Tanuki

Pálca: Cseresznye, egyszarvúszőr mag, 14 és negyed hüvelyk, kellemesen rugalmas

Amit szeretnek bennem

Mindig is nyitott voltam a világra, szeretek új dolgokat tanulni, és megismerni másokat, felfedezni a környezetet. Kifejezetten beszédes vagyok, amit édesapám nem igazán tart jó tulajdonságnak, épp ezért hosszú időt szentelt neki, hogy leszoktasson róla, kevés sikerrel. Bohókás természetem miatt nehéz követni gondolatmenetem, de ha értetlen tekintetekkel találom szemben magam, addig magyarázok, amíg mindenre fény nem derül.
Barátságos vagyok, legtöbbször jó a hangulatom, és könnyen szót értek másokkal. Minden naphoz pozitívan állok hozzá, optimizmusom nehéz megtörni, a legrosszabb dolgokban is képes vagyok meglátni egy cseppnyi jót. Nem rémiszt meg a saját árnyékom, bár nem keresem direkt a bajt, sokszor előfordul, hogy magától rám talál.
Néha úgy tűnhet, hogy kifejezetten forrófejű és lázadó vagyok, azonban ez csupán hatalmas igazságérzetem miatt van, egyébként ügyelek rá, hogy betartsam a szabályokat. Fontos számomra a tisztelet, amit megadok másoknak, ezért visszafelé is elvárom, így neveltek.
A szívemben mindig a család van a középpontban, kívülről bármennyire hűvösnek tűnhet kapcsolatom velük, bármit megtennék értük, és tudom, hogy ez fordítva is igaz. Ettől a fajta kötődéstől az állatok iránti rajongásom csak egy hajszálnyival van lemaradva, sokat tudok a legendás lényekről, és még többet szeretnék megtapasztalni majd testközelből.

Ami zavar bennem másokat

Hajlamos vagyok rá, hogy túlgondoljak dolgokat, és hosszú ideig töprengjek olyasmin, amin egyáltalán nem kellene. Kicsit naiv vagyok, ezért jóindulatomat könnyű kihasználni, erre gyakran figyelmeztetnek, még se lettem óvatosabb az évek során. Talán éppen emiatt alacsony a veszélyérzetem is, ha már én kezdek aggódni, ott baj van…
Nehezen viselem a hazugságokat, bár sok mindent képes vagyok könnyedén venni, ha valaki nem őszinte velem, az képes felőrölni. Könnyű megríkatni, viszont amilyen gyorsan jönnek, annyira hamar száradnak fel könnyeim.

Életem története

Drága Kisunokám,
Remélem, hogy jól megy sorod, rendesen eszel és tanulsz. Édesapád bizonyosan számtalanszor emlékeztetett mindenre, így én már nem teszem, csak arra bátorítalak, saját szemeddel fedezd fel azt a világot, aminek mind a részei vagyunk. Ahogy rád nézek, mintha csak magamat látnám, mikor elindultam a sárkányok földjére, ahonnan azt hitték sokan, sose térek vissza. Sose engedd, hogy mások korlátoltsága a te álmaidnak határt szabjon, hiszen mindenre képesek vagyunk, amiben teljes szívünkből hiszünk, a varázslat ebben csak egy kis segítség.
Tudom, hogy szomorú vagy, mikor ezeket a sorokat olvasod, azonban szeretném, ha nem búslakodnál sokáig. Oly’ sok kalandban volt részem, ami másoknak két életre is elég volna! A legszebb emlékeim mégis azok, amit családom társaságában élhettem meg. Ne feledd, bármily messzire is sodorjanak a hullámok, az otthon partján mindig kiköthet csónakod!
Olyasmit hagyok rád, amit egész életemben nagy becsben tartottam, és tudom, bármit sodorjon eléd az élet, hasznát fogod venni! Talán most arra gondolsz, illőbb volna mellém helyezni, azonban nekem már nincs szükségem rá, ahová megyek, ott mindent átsző a mágia, nem kell hozzá semmi más. Forgasd megfontoltan, jószándékkal, határozott kézzel!

Már fejből tudtam a sorokat, olyan sokszor olvastam őket. Az utolsó emlékem volt szeretett nagyapámtól, vagyis majdnem. A cseresznyefából készült pálcára pillantottam, ami tokjában feküdt az íróasztalomon, várva, hogy a többi csomag kicipelése után végre az utazó táskámba kerüljön. Már sötét volt a színe, a borhoz hasonlatos árnyalatú, de egykoron aranylóan világított, azt mesélte, szinte bűbáj nélkül is fénylett a sötétben. Neki elhittem… minden szavát elhittem.
Ahogy összepakoltam a szobát, ahol életem első huszonhat évét éltem, megrohantak az emlékek. Édesapámról, aki szinte mindig elfoglalt volt, de az első iskolai napom előtt minden könyvemet megvásárolta velem, kézen fogva, ügyelve rá, hogy tudjam mi melyik tantárgyhoz való. Mesélt az iskolás éveiről, és tudtam, hogy nagy elvárásai vannak velem szemben, hiszen a bátyaim után nekem kell képviselnem a családot. Megráztam a fejem, minden bizonnyal akkor még nem sejtette, egész más az érdeklődési köröm, mint két idősebb testvéremnek.
Édesanyámat gyakran láttam az iskolában is, miután beköltözhettem, mert a tanárikar oszlopos tagja volt. Előfordult, hogy emiatt konfrontálódtam más diákokkal, akik úgy gondolták, efféle kapcsolatokkal érek el jó eredményeket, pedig ha tudták volna… Sose voltam kiemelkedően jó tanuló, azonban azt hiszem, hogy éppen azért igyekeztem kétszer annyit tanulni a gyógynövényekről, hogy ne szégyenkezzen miattam édesanyám. Ráadásul ez a téma érdekes volt számomra, ellentétben például a számmisztikával.
Mélyet sóhajtottam, miközben az utolsó dobozt is megtöltöttem, ezek már olyan régen történtek, nem szabadna, hogy most is frusztráljanak. Felnőttem, befejeztem az iskolát, és magam is tanári pályára léptem, épp ezért nem kell holmi tinédzsereknek magyarázkodnom. Akkor sem, ha a fiatalkori énemről van mondjuk szó. Nevethetnékem támadt, olyan izgatott voltam amiatt, hogy ismét a Roxfort falai között járhatok majd, fel se merült bennem, hogy szomorú leszek az indulás előtt.
Már előző este elbúcsúztam mindenkitől, hiszen tudtam, nem lesznek itthon, mikor elindulok. A hatalmas kúria kísértetiesnek tűnik most, hogy ekkora a csend, és senki nem jön szembe a folyosón. Végig húztam kezem a rizspapírra festett virágmintán, ami a szobám falát borította. Apró liliomok, amiket nagymamám festett, miután megszülettem, a nevem jelentése miatt. Amikor édesanyám elmesélte, alig hittem el, hogy a határozott, szigorú asszony, aki egy felnőtt kviddics csapatot edz, ilyesmit csinálna az én kedvemért.
Éppen úgy, ahogy nagyapa írta, minden emlék kedves számomra, ami ezek között a falak között történt, legyen benne akár nevetés, akár könnyek, azzá neveltek, akivé most váltam. Betoltam a dobozokat a sarokba, majd magamhoz vettem a pálcát és az utazótáskába tettem. Még most is alig hittem, hogy rám hagyta, apró kezemben óriásinak tetszett a 14 és negyed hüvelyk, ami az ő hatalmas tenyerében egészen kecsesnek hatott.
Nem ez volt az első pálcám, azt még édesapámmal választottam, fekete dióból készült, és csodaszép volt. Azonban sokkal érzékenyebbnek bizonyult, mint azt én, vagy bármelyik diák feltételezte volna az iskolában. Addig az esetig úgy véltem, a pálca egy eszköz a kezemben, ami segít a mágia gyakorlásában. Aztán mikor a kezemben hasadt ketté, ahogy szívem a bánattól, hogy szeretett nagyapám eltávozott az élők sorából, megértettem, mily érzékenyek is a jó pálcák.
Behunytam a szemem, majd nagy levegőt véve kiléptem a folyosóra, elsétáltam a szüleim, a testvéreim szobája mellett, majd megtorpantam. Apai nagyszüleim oltára egy kis szobában kapott helyett, utolsó utam így oda vezetett, hogy meggyújtva egy füstölőt, lerójam tiszteletem. Fehéren kacskaringózott a füst, mintha a levegőbe rajzolt volna valaki, de semmit se tudtam kivenni belőle.
Aztán kiléptem az ajtón, egy új világ felé indulva…

Ha tükörbe nézek

Nem áldottak meg hatalmas méretekkel, alig érem el a 158 centimétert, ezért néha most is inkább néznek gyereknek, mint felnőttnek. Sötétbarna hajam a vállamig ér, de fürtjeim olyan gyorsan nőnek, hogy néha kettőt pislogok, és már a hátam közepét verdesik a tincsek. Mandulavágású szemeim ébenfa színűek, és általában csillogva tekintenek a nagyvilágba.
Ruházat tekintetében változatos az ízlésem, szeretek színes darabokat viselni, és a kényelem is szempont. A formalitásoknak viszont megadom a módját, ezért ha a helyzet úgy kívánja ünnepi, vagy épp tradicionális ruhába bújok.

Családom

Mizuno Ryouichi ~ 55 éves, a japán Mágiaügyi Miniszter egyik tanácsosa. Szikár, szigorú tekintet, és mindig egyenes hát, valahogy így emlékszem rá minden alkalommal, ha épp nincs mellettem. Legidősebb Mizuno férfiként nem csak a minisztert látja el tanácsokkal, de otthon a család minden kérdésében ő hozza meg a döntéseket.
Gyermekkoromban úgy hittem, hogy valamiféle király, akinek rengeteg fontos dolga van, és azért húzza ki magát, mert bármennyi is a teher, sose rogyhat meg alatta. Munkája miatt keveset volt otthon, arra azonban mindig szakított időt, hogy hetente egyszer kikérdezzen az iskolai tananyagból. Jobban izgultam, mint az órai feleletek alkalmával…
Az állatok iránti szenvedélyem nemigen nyerte el a tetszését, és arról hallani sem akart, hogy dzsungelekben vagy más veszélyes helyen figyeljem meg őket. Véleménye szerint már rég meg kellett volna házasodnom egy hívatlanokkal, vagy valamilyen magas pozíciójú aranyvérű varázslóval, és vagy gyereket nevelnem, vagy a Mahoutokoro-ban tanítanom. Hosszas győzködés után engedett csak el, hogy a Roxfortban tanítsak, pedig diákként egy évet töltöttem itt cserediákként, így nem ismeretlen számomra a hely.
Bár szigorú, és kissé vaskalapos, mindig arra törekszik, hogy a legjobb férj, apa és családfő legyen. Nehezen mutatja ki érzelmeit, de mi azért tudjuk, hogy a legfontosabbak vagyunk a számára.

Mizuno (Moritaka) Kasumi ~ 50 éves, a Mahoutokoro egyik professzora. Szelíd, csendes és kedves, azonban a diákokkal és velünk, a gyermekeivel, is mindig következetes. Nem tűri a késést, és piszkosan sosem ülhet le senki az asztalhoz. A szeme egyetlen villanása elég, hogy pontosan tudjuk, mit kell tennünk, ezért igazából szerintem egyszer se hallottam még, hogy megemelte volna a hangját.
Általában mindenben igyekszik támogatni édesapámat, és minket is, miközben Gyógynövénytanra okítja a következő nemzedéket. Igazi anyuka, aki megvigasztal, ha sírsz, és a kedvencedet főzi a születésnapodon. Remek csapatot alkotnak édesapámmal, tanult, okos és szép, ezért gyakran hívják meg őt is hivatalos rendezvényekre. Én csupán egyszer jelentem meg egy estélyen… először, és minden bizonnyal utoljára.

Mizuno Ryuunosuke ~ Az idősebbik bátyám, 32 éves lesz tavasszal. A szüleim büszkesége, hivatásos kviddics játékos, terelő poszton. Nem igazán hasonlítunk egymásra, ő mindent komolyan vesz, kifejezetten precíz, és néha még egy komoly edzés után is gyűrődésmentesnek tetszik a ruhája. Amíg gyerek voltam, mindig csodáltam, és szerettem volna olyan lenni, mint ő, aztán ezt a kamaszkorral kinőttem.
Testvérként mindig támaszkodhattam rá, segített a tanulásban, de sose árulta el a válaszokat, hagyta, hogy magam jöjjek rá. Egy ideig próbált a kviddics felé terelgetni, azonban mind a ketten hamar rájöttünk, egyáltalán nem nekem való ez a sport. Kapcsolatunk szoros, sokat beszélgetünk, és amíg otthon éltem, heti rendszerességgel látogattam meg őt és a feleségét, illetve két unokahúgomat. Jelenleg a harmadik babát várják, a család nagy része a fiúért imádkozik, de van egy olyan sejtésem, hogy hiába…

Mizuno Takumi ~ A fiatalabbik bátyám, 29 éves, édesapám mellett dolgozik a Minisztériumban, Japánban. Kissé hűvös, mindig lényegre törően beszél, mintha élete minden percében arra gyakorolt volna, hogy hivatalban dolgozhasson. Kitűnőre vizsgázott szinte minden fő tantárgyból, egyedül a jóslás tannal gyűlt meg a baja, humbugnak tartotta már a kezdetektől fogva.
Testvérként szeretett, és sokszor most is szeret, ködös tanácsokat adni, amiket kis metaforákba rejt. Már hét évesen is életbölcseleteket osztott meg velem, amiket nem igazán értettem, de igyekeztem megfogadni. Bár vérmérsékletünk igen eltérő, ő javasolta a tanári pályát, mint alternatívát, amikor édesapám megtiltotta, hogy legendás állatok kutatásával foglalkozzam.

Ő egy murmánc, akit a Mahoutokoro befejezése után kaptam a nagypapámtól. Mivel Japánban nem őshonos, így egy angol ismerősét kérte meg, hogy szerezze be, és hozza el hozzánk, akit az országba való belépése után majdnem letartóztattak emiatt. Szerencsére gyorsan orvosolták a félreértést, így Cho végül hozzám került, és már majdnem tíz éve boldog házikedvenc.
Mivel kölyökkora óta varázslók mellett nevelkedett, egészen szociális, bár macskafélékhez híven leginkább jó falatokkal lekenyerezhető. Szőre rőttes, hátán fehér csíkokkal, talán ezért szereti magát hatalmas tigrisnek képzelni. Ideje nagy részét hobbijának szenteli: a szoba legmelegebb és legkényelmesebb pontján szunyókál.

Apróságok

A friss hegyi levegő, a fenyő és magnólia édeskés illata.

Bezárva lenni egy sötét helyre.

Újra látni az apai nagyapám.

Szeretek kirándulni, ha tehetném, minden percem a szabadban tölteném. Sokat hallgatok zenét, és elő-előfordul, hogy magam is eldúdolok egy-egy strófát. Szívesen rajzolok le különböző állatokat, vagy növényeket, de embereket szinte soha, abban nem igazán vagyok tehetséges.

✤ A család egy megbonthatatlan egység, mindig összetart.
✤ A mosoly felmelegíthet másokat.
✤ Minden holnap egy szép álommal kezdődik.
✤ Könnyebb elnézést kérni, mint engedélyt.

Képtelen vagyok ártani másoknak, már a kviddicsben sem voltam jó emiatt. Hogy valaki rovására használjam a képességeimet, az szemben áll az egész lényemmel.

Nem szeretem a képmutatást, és ha valaki olyasmit tesz szóvá, amiben ő maga is bűnös.
Ó, és ha valaki gyerekként kezel! Azzal könnyen ki lehet hozni a sodromból…

A szüleim büszkék legyenek rám, és végre elfogadják az általam választott utat.

Az anyagiak.

Sikerült meggyőznöm édesapámat, hogy külföldön taníthassak. (Aki ismeri, az tudja ez mekkora győzelem!)

Nincs igazán olyan, ha valami megváltozna a múltamban, más tapasztalatokkal más személy lennék.

Ha jól helytállok tanárként, talán később az se zavarja édesapámat, ha valami komolyabb kutatásba kezdek a világ körül.

A Mizuno család ősi múlttal rendelkező mágus-család Japánban, felmenőik között számtalan híres varázsló és boszorkány van. Jellemzően legalább az egyik gyermek a politikában, vagy a közéletben vállal munkát, ezzel segítve a varázs-társadalmat.
Jelképük a japán tengerisárkány, ami szívósságukat, és a gyökereikhez való ragaszkodást jelképezi. Sok száz éves tradíciókat is ápolnak, hasonlóan a keleti varázslók nagy részéhez, ami miatt a nyugati varázslók szemében maradinak, vagy furcsának tűnhetnek.
Mizuno Ryouta, Sayuri nagyapja, magikartográfus (mágikus-térképész) volt, így élete során számtalan mágikus térképeket készített, utazásai alapján. Mindegyik más és más szemszögből közelítette meg az adott helyeket. Ezen kívül néhány varázstárgyat jegyeznek a nevén, bár ezek nagy részét csak a család használja, hiszen unaloműzésként kezdett ebbe a hobbiba, idősebb korában. Ezek közül a kiseru-t használja előszeretettel Sayuri, ami egy egyszerű pipára hasonlít, dohánylevelek helyett azonban teával működik, amikor egy varázsló vagy boszorkány szívja, színes buborékokat ereget. Attól függően, hogy milyen teát kevernek bele, képes a szomorú, félelmetes, vagy aggasztó emlékeket elhomályosítani, alvás előtt megszűntetheti a rossz álmokat.