Olyan boldog voltam! Az évek során végre először békés karácsony elé néztünk. A délután folyamán, miután túlestünk az ajándékozáson, és temérdek fotót készítettem a kedvesemről és a kutyánkról, no meg persze a szépen feldíszített fánkról, utána elkészítettem a világ legjobb forrócsokiját. Estefelé már a karácsonyi fényeket néztem a kanapén ülve, a fejemet Shawn vállának döntöttem, ujjaimmal a kézfejét cirógatva. Andre is békésen pihegett a kiságyában, hiszen annyit játszottunk vele, hogy teljesen kifulladt. Ennél tökéletesebb karácsonyt nem is kívánhattam volna. Hálás voltam azért, hogy Shawn nem erőltette az utazást. Nekem nem hiányzott a családom, kifejezetten nem a nővérem gyerekeinek a visítása, MacNamaráékhoz pedig bármikor át tudtunk ugrani, ha úgy tartotta kedvünk. Javasolni akartam, hogy esetleg előveszem az egyik társasunkat, vagy elindíthatnánk egy filmet, amikor hangos dübörgésre lettem figyelmes. A homlokomat ráncolva emelkedtem fel, és Shawnra pillantottam. − Szerinted mi ez a hang? Mrs Dickens eleshetett? – Akkor még naivan hinni akartam abban, hogy semmi nem tehette tönkre az ünnepünket, aztán… Aztán meghallottam, hogy valakik a lépcsőházban mászkálnak. Kibújtam a szarvasmintás karácsonyipléd alól, és a bejárati ajtóhoz szaladtam. A kukucskálót félretolva lestem ki, hogy végre értelmet nyerjen ez az egész. Elhűlve tántorodtam meg, és az orrom alatt motyogva a konyha felé vettem az irányt, ugyanis felismertem a Dublini Asszonykórus tagjainak az öltözékét, hiszen egyenesen menekültem előlük, amikor az utcán kornyikáltak. − El kell hallgattatni őket… Kell valami, amivel elhallgattathatom őket… − dünnyögtem, ahogy a konyhában kinyitottam azt a szekrényt, amiben a bájital hozzávalók sorakoztak. Végig böngésztem az összes fiolát és üvegcsét, majd amit használhatónak találtam, azt a pultra pakoltam. − Mennyire lennék kegyetlen, ha a szeretet ünnepén fagyönggyel mérgezném meg a karácsonyi puncsukat? – emeltem a magasba az egyik fiolát, hiszen sajnos muglik előtt nem varázsolhattam, így kénytelen voltam más eszközzel elnémítani őket. A végén még egész éjszaka hallgathatjuk őket, és oda a békés karácsonynak. − Szívem, segítened kell! – ejtettem le a fangyöngyöt a pultra, ahogy Shawn irányába fordultam. Elvégre, nem akartam megmérgezni őket, sem pedig megölni, bár amilyen öregek voltak, lehet jót tettem volna nekik… Mégis, szükségem volt valami békésebb, ártalmatlan módszerre, amellyel mindkét fél jól jár.
Vendég
Hétf. Dec. 13, 2021 4:16 pm
Suzette & Shawn A Christmas Carol
Nem bántam meg, hogy nem mentünk sehová sem végül, hanem kettesben maradtunk Suzette-el. Szerintem mindkettőnknek jót tesz ez a fajta békés karácsonyozás, nekem nem kell arról magyarázkodnom otthon, hogy miért nincs még közeledő unoka és Su szüleinél sem kell a testvére virgonc gyerekeinek a rikácsolását hallgatunk. Ez azért csak mosolyogtam egész nap. Ha otthon akartam lenni azt bármikor megtehettem, nem kellett hozzá karácsonynak lennie, a szüleimet így is úgy is meglátogattam, mert különben a kérdéseikkel és megjegyzéseikkel jöttek volna, amire őszintén nem voltam és nem is leszek kíváncsi még egy jó darabig. Az öcséimnek meg kell a tér, szóval nem kell ez a Karácsony is rólam szóljon. Szerintem még a húgomnak is elege lehet, hogy anyánk arról áradozik én milyen sikeresek vagyok és mindenki vegyen rólam példát, mert… A merteket sosem szoktam végig hallgatni, inkább csak elmosolyodom és kimegyek olyankor. Ma sikerült ettől az élménytől megkímélnem magamat is és Suzette-t is, amire nagyon büszke voltam, mert elég hangulatosan telt el az idő így. Összebújva, még André-nek is teret adva közöttünk, mert világi sértődés lett volna, hogyha ő nem fészkeli be magát közénk. Szóval nyugodt voltam, amennyire lehettem. A szomszédból jövő puffanás vagy zaj sem érdekelt igazán, addig amíg Suzette-t is el nem kezdte ezt érdekelni. – Szerintem eséshez túl nagyot szólt. – elmélkedek egy kicsit bizonytalanul azon, amit Su mondott. Kétlem, hogy leeshetett volna valahonnan, az nem ekkorát szólt volna szerintem. Megbirizgáltam André hátát, amíg Su odakint tevékenykedett és gondolom próbált rájönni arra, hogy mi folyik odakint, mi lehet ez a nagy zaj. Én tényleg ráértem. Csak amikor hallottam, hogy elkezd pakolászni a konyhában, akkor hagytam békét a kutyának és döntöttem úgy nem terrorizálom tovább a házi kedvencünket, mert így is nagyon szeret engem. Kimentem hát Su-hoz, hogy megnézhessem min tevékenykedik, de nem igazán láttam, mert pont amikor beléptem volna, akkor fordult felém és elvonta a figyelmemet a pultra lerakott dolgokról. – Miben kéred a segítségemet? – kíváncsiskodtam, mert nem tudtam mi is jár pontosan a fejében, de biztos voltam abban, hogy hamarosan megtudom.
Olyan világi békésség szállt karácsony reggelén, mint még soha, s mégis az esténkbe bele kellett rondítani, pedig annyira reméltem, hogy az idei ünnep végre zökkenőmentes lehet. Mégis, a szívem szakadt meg, amikor kintről, majd a folyosóról, utoljára pedig a szomszéd hölgy otthonából ricsaj szűrődött ki. Nem csoda, hogy kibontakoztam Shawn öleléséből, amikor puffanást hallottam. − Azt mondod? Akkor mi lehet?– ráncoltam össze a homlokomat, miközben kitakaróztam a szarvasmintás plédből, hogy a bejárati ajtó felé vehessem az irányt. Ott tudatosult bennem a közelgő katasztrófa, amely hamarosan be is ütött, amikor a szomszéd lakásból hangos énekszó ütötte meg a fülemet. Abban a pillanatban szállt el minden karácsonyi hangulatom, tűrtem fel a felsőm ujját, s harcra készen, kissé pánikolva pakoltam ki a szekrényekből az összes bájital hozzávalót. Először megpróbálkoztam egy hangtompító bűbájjal, de nem tudom, hogy ezek az öregasszonyok mégis milyen hangfrekvencián énekeltek, hogy még így is áthallatszódott minden, így elhatároztam, hogy keményebb eszközökhöz kell folyamodnom. − Szerinted megmérgezzük őket, elvegyük a hangjukat, vagy elaltassuk őket? – fordultam Shawn felé, amikor felbukkant a konyhában, én pedig a fiolákat egyesével a magasba tartottam, hogy ellenőrizzem miből mennyi állt a rendelkezésünkre. − Mert ha az idei karácsonyt elszúrják ezekkel a rémes dalokkal, amik nem csak engem, de Andrét is felzaklatják, akkor csúnya világot fogok rendezni – pillantottam a szerelmemre, némi támogatást és segítséget várva tőle, mert ha egyedül kellett volna orvosolnom a problémát, akkor lehetséges, hogy nem mindenki úszta volna meg élve a találkozásunkat. Márpedig számomra a karácsony egy csendes, békés és szent ünnep volt, és nem voltam kíváncsi holmi kornyikáló vénszatyrok társaságára.
