Isaiah & Travis

legutolsó amire vágyik az ember általában egy átlustálkodott nap... nem, nem, nem, kezdjük elölről. Szóval az ember akkor a legharapósabb, amikor az amúgy átlustálkodni óhajtott napja legeleje egy váratlan vendéggel kezdődik. Amikor gondosan számot vetek arról, mennyi sportrovatot fogok átböngészni, 1-2 doboz sört fogok még a mai nap folyamán meginni, miközben felpakol lábakkal terpesztek a kanapén, vagy ahogy a legutóbbi szokásom szerint a dohányzóasztalra felpakolom közben a lábam. Aztán majd nagy kényelmemben jól bealszok és valamikor majd este ébredek fel, hogy mire Gwen hazaér, addigra ne úgy fessek azon a kanapén, mint egy soknapos vízihulla. De most már annyira távolinak tűnik mindez, mint mondjuk a mai ragyogóan induló délelőttöm, mert az ajtó halkan ugyan, de kinyílik, én pedig ártatlanul arrafelé hajolok, hogy szemrevételezzem, ki érkezett meg.
Megfordul a fejemben, hogy noha nem vagyok sem ittas, sem másnapos és még szellőztettem is, elgondolkodok, hogy valami macskahányás illattal elvegyem a kedvét is, hogy bejöjjön. Mindazonáltal nem vagyok annyira ormótlan még akkor sem, ha ezzel a békés napomnak reszeltek. Ó, dehogynem, amíg feltápászkodok a helyemről és üfvözlöm az érkezőt, vagy ezer megverési módszer jár az eszemben és esküszöm, hogy ehhez képest egészen emberi formában mosolygok rá. Azért a szúrós szemöldököt nem felejtem ki, miközben kezet nyújtok neki. Azt hiszem még nem szoktam hozzá kellően, hogy már nem csak két nő jár és kel az év nagy részén a házban, hanem már egy pacák is beteheti a lábát. Nem tudom, hogy mi a tosz van közte meg Linda között, de nekem bűzlik, hogy valami mégis csak van.
- Itt hagytál valamit? - most mégis mit mondjak neki, hogy keres valakit? Egyszerűbb lett volna, ha valamivel elterelem arról a gyanút, hogy ma nem terveztem semmit sem csinálni, pedig tegnap este még nagyban magyaráztam arról, hogy az egyik ereszre ránézek.
- Egy doboz sör? - dobom végül fel a mentőövnek szánt kérdést, mert ha mást nem, eldumálok én vele akármiről. Már a konyha, pontosabban a hűtő felé is veszem az utam, hogy kivegyek két doboz sört. Tisztában vagyok vele, hogy Gwen nem szereti még a látványát sem, nam hogy az ízét meg a szagát, de ezzel kénytelen volt eddig kiegyezni. Sör marad.