Macmillan brother's

z öcsémre néha rá kellett néznem. Miért is? Hmm, nem tudom melyik lenne a megfelelőbb indok, hogy egyszerűen szükségszerű volt néha ápolni a családi kapcsolatokat vagy azért, hogy addig is szívjam kicsit a vérét. Sosem volt valamiért annyira felhőtlen a kapcsolatunk, de talán csak amiatt, mert nem voltunk annyira összetartóak, mint a szüleink szerették volna. Ő mindig is a "jobb" gyerek volt, aki könnyebben vette a családi kötelezettségeket, mint én. De ezen nem kellett meglepődni, kezdettől fogva úgy lázadtam a szabályaik ellen, mint vámpír a kereszt ellen. Oké, ez egy idióta hasonlat volt, de talán éreztethette a helyzet komolyságát. Nem volt véletlen, hogy én lettem a család feketebáránya, amikor elsőszülöttként nem így kellett volna történnie. Más kérdés, hogy olykor kiérdemeltem ezt a titulust, erre pedig mások is ráerősíthettek. Vagy épp cáfolhattak.
Az ajtónál vagy negyed órát ácsorogtam néhány kopogással megspékelve, de mivel nem igazán jött senki, így úy döntöttem, hogy beengedem magam. Quinn nem igazán szarakodott sosem azzal, hogy mindenféle varázslatokkal biztonságosabbá tegye a bejárati ajtót, így egy laza alohomora bőven elég volt a bejutáshoz. Hogy miért is jöttem pontosan? Nos... fogalmazzunk őgy, hogy rég láttam a kisöcsémet és jobbnak tartottam szem előtt tartani néhanapján. De ha már nem jött senki ajtót nyitni, akkor már kiszolgáltam magam kávéval. Sajnos az egyik idétlen dekorációja elszabadult a polcról és hangosan kongva a földre esett. Nem törődtem vele, majd fel veszem alapon inkább folytattam tovább a bögre kávé elkészítését egészen addig, amíg aztán ő maga be nem toppant.
- Neked is jó reggelt. - már a kezemben volt az a vacak, amit leejtettem és aminek még mindig semmi értelmét nem találtam. Így aztán csak egy széles vigyorral felé nyújtottam.
- Erre a micsodára gondolsz? - mutattam is, aztán csak a kezébe dobtam. A kotyogóshoz léptem, mert már sípolt a szentem, így kapkodósra vettem a figurát és ha már öcskös is betoppant, akkor elővettem még egy bögrét és kérdezés nélkül töltöttem neki is. Hogy mivel issza, fene tudja, majd pakol bele, én kiszolgáltam magam és aztán azzal a lendülettel a kezébe nyomtam a bögréjét. Abban a pillanatban nyílt a szobája ajtaja és egy fruska lépett ki onnét elég... hát kócos állapotban meg a talált pólójában. Annyira figyeltem a jelenetet, hogy még egy rövid füttyöt is megengedtem magamnak. Persze ez az öcsémnek szólt inkább, akit vállon veregettem közben nevetve.
- Szép példány, azt hiszem kelleni fog a kávé. Vagy barátnőd lett? - nem is tudtam, hogy felszedett valakit. Rá amúgy sem volt jellemző egyetlen egy tartós kapcsolat sem, de lehet kimaradt pár év. A fene tudja, én mindenesetre leültem az asztalhoz és inni kezdtem a kávét, miközben néztem a jelenetet.