Levelet küldtem ki pár helyre, annak reményében, hogy jegyzetet készíthetek pár különös állatfajról. Beleegyeztek mind, az egyetlen külön kitérő az volt, hogy Melody húgommal ejthessem meg ezt a tanulmányi kirándulást. A lényeg az, hogy nem mehettem egyedül, kellett egy társ erre az útra. Így kikértem a kistestvért. Testvéri kirándulást szerveztem, bár reméltem hogy találunk is valami jegyzetelni valót, nem csak a lábainkat járjuk le a semmiért. A tervemet már egy korábbi levelemben megemlítettem neki, úgy olvastam, hogy benne lenne egy kis kikapcsolódásra velem. Örömmel olvastam, így meglepetés lesz az, hogy mely irányban kezdjük kutatásainkat. A csomagom az élelmiszert rejtette magában, a meleg öltözék rajtam volt, egy két alsónadrágot még elrejtettem azért... Meleg ruhába öltözve vártam a húgomat, miközben átnyálaztam a keresendő állatokat. A jegyesemre jelenleg nem akarok gondolni, egyszer elé kell majd állni azzal a dologgal kapcsolatban, hogy beszéljünk nyíltan magunkról. Hogy eltöltsünk majd egy-két napot, ne adj isten hármat. Aztán ha elvégzi a Roxfortot, akkor jöhet a házasság, majd anyám és apám elmélete szerint...már egy unokával is megajándékozhatnánk őket. Gyorstalpaló... még egy szabad évem van és kész. No de nem akarom bevonzani a mai és az elkövetkezendő napjaimra a rosszat, így lapozok a könyvben és az egyik megfigyelés alanyának az étkezési szokását böngészem át. Elég vehemens, de közel kell jutnom hozzá, így ezt okosan kell megoldani. Ráadásul a húgomra is figyelnem kell, de ez alap... mindig figyelek rá .
Vendég
Kedd Nov. 09, 2021 11:48 pm
Boyd
Nagyon megörültem, amikor megkaptam a bátyám üzenetét, hogy magával vinne, annak meg még inkább örültem, amikor végre az a bizonyos nap is eljött. Olyan izgatott voltam, mint még soha! Ritkán esett meg mostanában, hogy Boyd-al lehettem. Egyrészt, mert az akadémiára járt, másrészt pedig nem mindig kellett nekem sem Roxmortsba mennem, ha nem volt rá szükségem és ő sem rendelkezhetett annyi idővel, hogy még rám is figyeljen. Nem tudom, hogyan fogadja majd a társaságomat, de reménykedtem abban, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Rendesen felöltöztem, ahogy kellett. Nem mondta hová fogunk menni, csak megfigyelünk egy varázslatosan legendás állatott amivel neki dolgoznia kell. Nem voltam sem túl jó sem túl rossz ebből a tantárgyból, de abban biztos voltam, hogy ha a bátyám mellett lehetek egy kicsit, akkor minden pénzt megér ez a séta. Közben meg beszélgethetünk, azt nem mondta, hogy kussban kell maradnom, mert elijesztem előle a lényeit akiket megfigyelünk. – Örülök, hogy elhívtál magaddal! Már nagyon szükségem volt egy kis Roxfort mentes napra. Neked ez valami kötelező kutatás lesz? – nem mintha nem tudnám, de mindig jól esik hallani amikor a feladatáról beszél, függetlenül attól, hogy már hallottam ezt vagy sem. – Mi lesz az első helyszín és mágikus lény amit megnézünk? – nem titkoltam tovább a kíváncsiságomat. Bíztam abban, hogy Boyd elárulja nekem mi is van a jegyzeteire írva ahová gondolom a teendőit meg a helyszíneket, meg mindenféle Boyd-os dolgot felírt azokkal a kacifántosan görbülő betűivel, amivel a kézírása dicsekedhet. Nagyon lelkes voltam! Szerintem úgy kellett volna leállítani, hogyha ez egy csendkirályos játék lett volna, mert most minden voltam, csak nem csendes és nyugodt. Örültem, hogy itt lehetek és szerettem volna, hogyha ezt Boyd is tudja. Egy cseppet sem változott a véleményem róla, amióta utoljára találkoztunk és bármi is történjék és érje őt a közeljövőben, számomra ugyanolyan marad. Hogy ez jó vagy rossz? Nem is nagyon fontos. – Másképp, hogy érzed magad? Beszéltél anyáékkal? – egy kicsit másfelé tereltem a témát, elég bolond lennék, hogyha nem érdekelne, miként alakulnak a dolgok vele úgy összességében mindent is beleértve.
Örül nekem, a dolgaimnak, így természetes, hogy őt választottam nem pedig valaki mást. Akadhatott volna más is, aki velem jöhetett volna, idősebb, fiú, nő...de én a húgomat akartam elcsábítani erre az útra. És ha ezt örömmel veszi és nem testvéri kötelességnek, akkor nyert ügy. - Kötelezőnek nem mondanám, de jó pontot kapok érte... - lényegében csak felkértek és az nem lett volna kötelező, hisz felkértek volna mást, dehát engem jobban vonzanak ezek a bestiák, foggal-körömmel ragaszkodom hozzájuk... ez van srácok. - Hát... kaptam koordináta-útmutatást, szóval ezen számok alapján kell eligazodnunk... a lény pedig meglepetés... - nem nagyon volt mit mesélni erről, hiszen a három megadott koordináta különböző helyeken volt, szóval nem ugyanaz a lény...nem ismertem egy lényt sem, aki sziklás hegyeken él, ráadásul hasonlóan mint a sárkányok... de majd rájövünk. - Beszéltem. Bár ne tettem volna. Ez a jegyesség...pár hónap és házasságba fordul. Tök jó... hurrá. - olyan unalmasan és laposan mondtam mindezt, hogy saját magam is elhinném ha mindezt máshogy ejtettem volna ki... tökre gáz. - Szóval hamarosan gázabb helyzetben leszek...de legalább nem kell abba hagynom azt, amit szeretek... - kacsintok rá játékosan, majd a hopponálási helyre állok, ahol segítséget is kapunk, hiszen még nem voltam azon a helyen, amit megadtak. Szóval nagy lökést adnak, a hopponálás megkezdődik, nekem nem furcsa és nem ismeretlen az érzés, hozzá szokott a gyomrom hozzá, a kérdés itt a húgomon van: felkészült-e? Bár amilyen gyorsan lerendeződik, csak egy pislantás és egy villanás alatt egy sűrű erdős-bokros helyen találjuk magunkat. A segítségünk nélkül. A madarak csipogásán és egyéb más állat hangokon kívül mást nem is lehet hallani. A nap sugarai alig érnek át a talajig a sűrű lombkorona miatt. Madarak repkednek felettünk. - Azt hiszem megjöttünk...szóval készen állsz? - amint bólint már lépek is egyet előre, de utána folyamatosan dumálok hozzá, lejebb vett hangerővel. - Ha lehet ne maradj le, ismeretlen növényhez ne nyúlj... illetve a bogarakkal is vigyázz... - mosolyodom el, majd vissza pillantok rá. - Na és te...hogy érzed magad? Milyen a roxfort? A Corner sráccal még együtt vagy? - lelkes vagyok, hiszen hallgathatom a húgomat, azonban figyelek a környezetünkre is, minden lépésünkre odafigyelek.
Vendég
Szer. Dec. 01, 2021 6:38 pm
Boyd
Annyira boldog voltam, amikor végre találkozhattam a bátyámmal, hogy teljesen kiment a fejemből, hogy ez egy hosszabb út lesz, amire fel kellett volna készülnöm. Csak nyelek egy nagyot, amikor a kellemetlen érzés keltette nagy gombóc a torkomat szorongatja az izgalom miatt. Nem ez az első alkalom, hogy hoppanálni kell velem, csak mindig szokatlanul éri a közérzetemet és olyan érzésem támad, mintha a gyomromat minden el akarná hagyni semmi perc alatt. De amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan el is múlik. Egy cseppet sem aggódom amiért nem egy kötelező feladatra hívott meg, hanem egy olyanra, amit elvállalt, ez is azt mutatja, hogy a bátyám mennyire szereti azt amit tanul. Hiszem, hogy egy nap sikeres kutató lesz belőle. – Nagyon titokzatos vagy. – jegyzem meg végül, mert nem tudom megállni, hogy ne tegyek így. A bátyám mostanában nagyon sok mindent nem osztott meg velem, amit talán rá lehet fogni a korkülönbségre és a távolságra, de az előbbi sosem okozott akkora gondot, mert mindig megtaláltuk a módját, hogy tudassuk az érzéseinket és gondjainkat a másikkal, bármi is legyen. – Ennyire rossz a helyzet? Nem tudtál egyáltalán dűlőre jutni velük? Annyira csúnya lenne a lány, hogy esetleg ne tetszen neked egy kicsit esetleg? – természetesen ezt tudom, hogy nem illett volna ilyen nyíltan megkérdeznem, de ha nekem nem beszél erről, akkor másnak még amúgy sem fog, ezért állt szándékomban kideríteni, hogy miről is van éppen szó, mi megy végbe most benne. – Biztosan meg fogjátok tudni beszélni a dolgokat, én nem aggódom miattad, hogyha azt mondod, folytathatod azt amit szeretsz közben. Gondolj erre úgy, mintha lenne még valaki akinek elmondhatod, hogy milyen napod volt és mivel foglalkozol. Ha lesz egy személy aki elmondja neked a véleményét, az nem árthat. Vagy ennyire menthetetlennek gondolod a helyzetet? – szándékosan faggattam ki ennyire őt. Legközelebb ki tudja mikor lesz lehetőségem rá. Amint azonban megérkezünk a koordinátáinak megfelelő helyre egy kicsit csendesebbre veszi a hangot, így én se teszek másképpen, hanem csak bólintok az újabb kérdésére. Persze, hogy készen állok, már eleget izgultam emiatt. – Ne félts Boyd, nem vagyok annyira szétszórt, mint kicsiként. – mondjuk talán ez annak is köszönhető, hogy érett barátom van, de ezt most nem kell említenem a bátyám előtt. – Hiányzik egy kicsit, de amióta nincs a Roxfort-ban azóta arra koncentrálok, hogy büszkévé tegyem őt. Sokkal jobban teljesítek a kviddicsben is, mert minden találatomat titokban neki dedikálom. – ez persze csak ráfogás volt, ettől eltekintve a gondolatra egy kicsit elpirulok. Olyan sok dolog van, amit a bátyámnak nem mondtam még el Bonnie-ról! Nem is tudom hogyan tehetném. – Nem tervezek szakítani vele, de figyelnéd az akadémián a kedvemért? Ne téveszd össze az ikertestvérével Clyde-al, bár neki nyugodtan adhatsz egy bal egyenest, néha szüksége lenne rá. – elkuncogom a végét halkan, tényleg nem szeretném megzavarni azokat a lényeket amikről Boyd ilyen titokzatos. Ki tudja, hogy nem élnek-e csordában és milyen nagyok? Hát én nem tudtam, mert Boyd nem osztotta ezt még meg velem.
