Nana ~ Nancy Krauss

"Ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból.Antoine De Saint-Exupéry"

Nem: nő

Kor: 20 év

Vér: félvér, vérfarkas

Születési hely: London

Iskola/ház: Hollóhát

Munka: Mr. Rose "házikedvence"

Családi állapot: hajadon

Patrónus: még nincsen

Pálca: vélahaj, tölgyfa, kilenc és fél hüvelyk, merev

Amit szeretnek bennem

Kedves, hűséges, életvidám, barátságos. Régen ezek közül sok rám illet. De most csak egy szófogadó , ragaszkodó leány vagyok. Aki , ha kell úgy változik, amit elvárnak tőle. Simulékony lettem, és egyelőre ezt jó dolognak tartom. Talán ez segít abban, hogy kitaláljak abból az útvesztőből, ami a fejemben áll.
A tudás vágyam még most is meg van, és szeretek beszélgetni. Szeretem, ha Ő mellettem van, akkor tudom, hogy minden rendben van, és biztonságos. Nélküle….
Régen tudtam mit akarok, és, hogy érjem el céljaimat. A barátaim szenvedélyesnek tartottak, és ravasznak, a dolgok viszont megváltoztak. Otthon kezdtem el megtanulni, hogy igen anyu, igen apu, akkor kezdtem ezt a fajta hajlást arra felé, ami éppen jó, vagy épp úgy érhettem el, amit akartam. Viszont mára ez teljesen berögződött és a részemmé vált.

Ami zavar bennem másokat

Mi az, ami rossz bennem, vagy rossz volt? Talán a türelmetlenség, de erről valahogy leszoktattak. Ami rossz az pedig a magány. Szükségem van arra, hogy valaki mellettem legyen, és valahol ezt gyűlölőm, hogy kell hogy ott legyen, ugyan akkor meg ez még sem annyira rossz.
Rossznak tartom, hogy elveszítettem a kontrolt magamon, és még most sem teljesen vagyok ura önmagamnak. A Holdfényes éjszakákat gyűlöltem, de amióta itt a Rose házban vagyok ez is megváltozott, segített rajtam.
Az nem tudom, hogy jó dolog vagy sem, hogy az érzelmeim ide oda csaponganak olykor. Főleg, ahogy közeledik a holdtölte.
Régen szerettem a tüzet nézni, a kandalló mellett melegedni. De most gyűlölőm, és rettegek tőle, mintha csak a farkas kihatna rám.

Életem története

Boszorkány voltam, vérfarkas lettem. Mondhatnánk úgy is, hogy a történetem szépen kezdődött, és csúnyán végződött. Legalább is ezt gondoltam addig, amíg ki nem kerültem a direkt a számomra készített pincéből. Hogy kerültem oda? Kíváncsi vagy? Mert a választ én magam is szeretném tudni. Mi sarkalhat arra egy apát és egy anyát, hogy a saját gyermeküket úgy tartsák, mint valami állatot.
Elmesélem neked életem történetét, hátha te megleled a választ, mert én nem találom.
Félvérnek születtem egy olyan családba, ahol 2 generáció óta nem volt olyan boszorkány, akinek rendes ereje volt. A többiek csak kisebb erővel vagy épp anélkül élték le az életüket, pedig felmenőink között elég sok varázstudó akadt. Ettől annyira oda, meg vissza volt a családom, hogy szinte jobban izgultak az egész miatt, mint én. Arról nem is beszélve, hogy így jogot éreztek arra, hogy sűrűbben tartózkodjanak a varázsvilágban, mint a mugliban. Mintha csak valami játék lenne az egész, vagy nem is tudom, amiben most ők nyertek.
Az iskolát magam is vártam, kíváncsi voltam, tudásra éhes. Valahogy a Teszlegsüvegtől sem féltem, sőt vártam, hogy mi fog történni. Vajon, hogy működik igazándiból?
Hollóhátba bekerülni egy álom volt számomra. Egy újabb világ nyílt meg, a könyveké, a tanulásé, és ezzel együtt számtalan más lehetőség, hiszen, ami a könyvekben benne van, azokat magam is feltudom fedezni, kitudom próbálni. De végül a sok lelkesedésnek, az utána járásnak vége szakadt egy nyáron. Nem számítottunk rá, meglepett minket az a fenevad. A csoportból hárman éltük túl a másik két társunk úgy mond feláldozta magát értünk, de mind hiába. A legjobb barátom az ispotályban veszítette életét, rajtunk pedig egyértelmű volt, hogy megmart minket az a fenevad. Ugyan éltünk, de Kami nehezen viselte a tudatot, hogy mi vált, mi válik belőle. Én próbáltam erős maradni, viszont a családom már kevésbé.
Szeptemberben nem tértem vissza a Roxfort falai közé. Otthon, és egyedül kellett megküzdenem azzal, amivé váltam. Kami szerencsétlenségében pedig apám lehetőséget látott, így elterjesztette, hogy együtt szöktünk meg, és haltunk meg, vagy igazán pontosan nem is tudom mi lett elterjesztve rólam. Egyedül azt tudtam, hogy Kami meghalt, mert a szelleme meglátogatott egyszer, de többet sem láttam. Még halálában is elbújdosott azért, amivé vált, és amit tett magával.

Nem tudom, hogy meddig tartott apám a pincébe. Egy idő után elmosódott az idő, a józanész, és határok. Ők élték életüket, míg én a józan ész és az őrület határán lebegtem. A mai napig nem teljesen értem, hogy kerülte ki az erdőbe, hogy került hozzám az a levél, vagy , hogy ki írhatta. Akkor nem is volt számomra fontos, csak is a tartalma. Egy cím állt rajta, egy név, és az, hogy ő majd segít, mert ért a farkasokhoz. Nem tudom meddig bolyongtam, nem mertem emberem közé menni. Először azt se tudtam hol vagyok, de megtaláltam az utamat.
A férfi ott állt a rózsák között. Én pedig bukdácsoltam, vonszoltam csak magamat, a darabka papírt szorongattam a kezemben. Koszos, szakadt ruhában voltam. Talán nem is néztem ki embernek már. Az utolsó lépéseknél szinte a lába elé estem, próbáltam a nevemet mondani, de csak annyit sikerült , hogy Na… és újra csak egy Na, majd a világ sötét lett.

Mikor magamhoz tértem egy szobában voltam, ami ugyan be volt rendezve, de minimálisan. A falakon karom nyomok voltak, aztán ott volt ő. Idegen volt, nem ismertem, Nem mertem megszólalni. A némaság régóta a barátom, ami nem csoda, hiszen rengeteget kiabáltam, hogy engedjenek ki, miért teszik ezt, de válasz nem érkezett.

Bemutatkozott, de én nem beszéltem továbbra sem. Kaptam enni, tiszta ruhákat, lefürödhettem, aztán a következő meglepetés holdtölte napján ért, mert addig valami furcsa ízű italt, amit azóta is kapok, bár már megtanította, hogyan kell elkészítenem. Az ital segített. A szörny eltűnt és csak én voltam ott, tudtam irányítani. Eleinte furcsa volt a dolog, nagyon is, de idővel megszoktam, és egyre jobban ment a dolog. Oly annyira, hogy manapság már nem vonyítok egész éjjel. Tudom kontrolálni magamat, vagy hogy mire támadok rá fenevadként. Ennek ellenére eleinte még is ellenséges voltam vele szemben eleinte, mintha telihold idején bátrabb lennék. Megtanította, hogy mi helyes, és mi helytelen. Magához szoktatott annyira, hogy már nem tudok nélküle meglenni. Már szabadon jöhetek mehetek kedvemre a házban, habár a birtokon nem nagyon hagyom el. Igazából nem is nagyon akarom, jó itt nekem. Kontrol alatt vagyok, biztonságban, a világ is biztonságba van tőlem, és az olyanoktól, mint én. Furcsa volt az, hogy vannak más olyanok is a birtokon, amilyen én vagyok, de velük nem bánik úgy. Sosem kérdeztem meg, hogy miért. Nem kérdezek csak megteszem, amit elvár tőlem, cserébe, megkapok mindent, amit szeretnék. Így kaptam házitanítót is, de Mr. Rose tól is sokat tanultam, a módszerei ellenére is. Gyűlölöm, amikor bezár, vagy bezárt valamiért, de mindig öröm volt a szabadulás.
Ma már egészen odáig eljutottunk, hogy kedvemre jöhetek mehetek a házban, a bírtokon. Tanulok, és rengeteget olvasok. Beszélni még mindig nem beszélek sokat. Azt se bánom, hogy Nanának hív, tetszik ez a név, amúgy se vagyok benne biztos, hogy akarja tudni ki vagyok valójában, vagy én akarom e tudni. A házban is megtehetek dolgokat, egyedül most már oda nem mehetek, ahol a farkasokat tartja. Telihold idejére kaptam saját kuckót , ha úgy tetszik, és a szabadba is kimehetek , de a birtok határát , akkor sem lépem át. Viszont lassan a tanítom úgy érzi kevés már ő számomra, ő átadta a tudását, és a könyvek is fogynak a könyvtárból. Lassan nem lesz olyan, amit még nem olvastam. Kaptam egy saját szobát, egy kis kertet, ahol növényeket ültethettem, és főzeteket tudok készíteni. Egyetlen szabály van, hogy a rózsakertnek ne essen baja, és nem is fog.

És ki lennék most? Nana,  az Ő Nanája, hűséges kis farkasa, segítője.

Ha tükörbe nézek

A szemem kékesszürke, csillogó és tiszta tekintetű annak ellenére, ami vagyok.
Hosszú sötétbarna hajam van. Amit általában kiengedve hordok, csak ha nagy a hőség, vagy ha jeles alkalom van, akkor tűzöm fel.
163 cm magas, vékony, sportos, de még is csinos az alkatom.
Szeretek lezseren öltözködni, ha otthon vagyok. Viszont, ha ki mozdulok, akkor már adok magamra,na nem mintha ez olyan sokszor történne meg. Szerettem régen a csinos ruhákat, mint minden nő. De ki nem szereti azt, ha megfordulnak utána az utcán, vagy bárhol? Mostanság inkább igyekszem a kedve szerint öltözködni, és otthonosan. Azért azt nem mondanám,hogy állandóan mackó nadrágban ücsörgők otthon.

Családom

Nataniel Krauss, mugli.
Él és virul a drága édesapám, aki eleinte büszke volt a kislányára, hiszen mágiával bírtam. Viszont ez a büszkeség eltűnt akkor, amikor farkassá váltam. A kapcsolatunk napról napra romlott. Végül pedig elzárt, eltitkolt, azt hiresztelte, hogy megszöktem, meghaltam...Hogy mit érzek most iránta azt nem önteném szavakba.

Maria Krauss, félvér.
Anya, hol vagy most, amikor szükségem lenne rád, hol voltál akkor, amikor apa a pincébe zárt. Hol voltál akkor, amikor hazugságokat terjesztett a te kicsi lányodról, akire annyira büszkevoltál, amikor megmutatkozott a varázstudományom. Te örültél ennek a leginkább, hiszen 2 generáció óta nem volt ilyen mint én. Mindenki csak kis, vagy épp megmutatkozó erővel bírt, de én teljes voltam, majd széttörtem. Miért nem szedted össze a darabkáimat? Tudtad, hogy apa mit művel velem? Benne voltál te is?

22 éves, félvér
Nanának hív, az ő Nanája vagyok. VAlahogy nem is zavar, hogy így nevez. Még meg is szerettem.
Jól bánik velem amióta nála vagyok. Sokat segített rajtam, bár nem szokványos módon nevel, vagy tart kordában. A szörnyeteggel talán sokkal jobban bánik, mint én. De általa én is valahogy elfogadtam ezt a tényt. Ő a kulcs az önuralmamhoz, ha nincs ott kétségek között hánykódom. A hiánya már szinte fájdalmas.
Ha itthon van, akkor folyton körülötte vagyok. Megtanultam azt, hogy mikor bújhatok hozzá, mikor szólhatok hozzá, és azt is mikor nem. Ha nincs itthon , akkor biztos, hogy az ágyában vagyok, hogy legalább az illatát érezhessem. Talán beteges ez a kapcsolat, talán nem, de szükségem van rá. Mellette normálisnak érzem magam.

Apróságok

Szeretem a rózsák, fahéj, vanilia illatát. Valahogy most már sokkal intenzívebbek lettek ezek számomra.  A kamillától és a levendulától megnyugszom. De ami leginkább hat rám az Robert illata, vagy is Mr Rose illata.

Telihold

Önmagam

Szeretek olvasni, szinte szívom magamba a tudást. Ugyan akkor kutatni is szeretek. Bájitalokat kevergetni.

Jelenleg nem ismerem őket, nem tudom megmondani mik azok. De szeretnék jól viselkedni, segíteni Robertnek vagy is Mr Rosenak.

Nem akarok bántani senkit sem, főleg azokat, akik közelállnak hozzám. De még most sem tudnám megmondani mit tennék a családommal, ha újra találkoznánk.

Egyedül lenni. Bezárva lenni.

Robert, vagy is ...Mr Rose.

A  családom.

Minden egyes telihold után azt érzem, hogy túl éltem, hogy nem öltem meg senki személyt.

Talán a farkassá válásomat, de akkor nem találkoztam volna Mr Rosesal.

Nem látom a jövőmet, még nem.

Mr Sparkles, a kedvenc cicám. Gyakran ülök vele a fotelben őt simogatva. Eleinte fújt rám, de örülök, hogy megkedvelt, mert ha egyedül vagyok otthon, akkor csak ő a társaságom.