mass in C minor

C,
Ez nem is igaz. Nem csak minden második vagy harmadik hónapban találkozunk, kikérem magamnak. Nem is bírnám olyan sokáig nélküled! Egyébként meg gyere, amikor csak tudsz! Akár hajnali kettőkor is. Előre is elnézem az összes hajnali kettes becsöngetésedet. A címet meg tudod. Én mentem férjhez, de te változtál többet - az ilyen udvariassági körök régen nem állítottak volna meg téged!

Ölel: A

Kedves A,

Még jó, hogy nem bírnád, de ne aggódj, nem is hagynám, hogy így elhanyagolj minket! Viszont az tagadhatatlan, hogy már igenis régen találkoztunk. B, ugyan nem panaszkodott, de elég volt ránéznem, hogy tudjam, szüksége van egy kis stressz levezetésre. Nincs kétségem felőle, hogy meggyűlik a baja az aurorsággal, emlékeztess, miért is nem beszéltük mi le erről? Jut eszembe, már megint összeszedett egy dögöt! El tudod te ezt képzelni?

Amúgy meg kikérem magamnak én igenis mindig udvarias voltam! A kivétel csak erősíti a szabályt. Szóval mi is a helyzet otthon? Csak, hogy tudjam, tényleg pofán kell-e vágnom Edgar-t.

Ölel,
C

Ui.: úgy vigyázz ezzel a hajnali kettes kijelentéseddel, hogy még a végén tényleg megleplek!

C,
Kéééééééééééérlek, ne már! Olyan boldog vagyok, hogy írtál, miután ennyi ideje nem tudok rólad semmit, komolyan arról akarsz beszélni, hogy úúúúúúúgy felpofoznád a férjemet? Lépj túl ezen! Edgar jófej, csak nem a te eseted. Majd meglátod, csak egy kicsit többször kell látnotok egymást!

Oké, akkor intervenció B-nek. Kihívás elfogadva! De jelzem, hogy nem vagyok hajlandó még egyszer csillámport szórni a molinóra, utána hetekig mindenem csillogott, ha leültem arra a kanapéra, ami fölé kiraktuk.

Nem is mondod el, hol voltál, kivel voltál és milyen volt?

Ne kelljen könyörögnöm: A

Kedves A,

Hogyne, persze, természetesen. Lehet csak azért, hogy biztosan otthon találjam, tényleg hajnali kettőkor kéne beugranom. Akkor legyen is ám otthon, amikor érkezem! Látni szeretném én az a családi idillt, amiről annyira beszéltél. A Mungóban minden rendben van? Nem vagytok nagyon leterhelve?

Pedig a csillámpornál nincs is jobb! Csak nem panaszkodott rá Edgar? Értékelhetné, hogy csak úgy ragyogsz a kedvéért. Még akkor is, ha csak véletlen volt.

Tudod, csak a szokásos. Az ügynökség a nyakamba sózott egy újabb melót, ahelyett, hogy hagynák, hogy végre a színházban dolgozzak. Ezúttal valami új keletű aranyvérű divattervező, akinek a munkáját már csak a családja miatt is promotálni kellett. Amikor odaértem, akkor meg kiderült, hogy Marcien rokona. El tudod te ezt képzelni? Rettenetesen gáz az ex-jegyesed unokatesójával együtt dolgozni. Pláne, hogy utáltuk egymást Marcien-nel, és mégis azt hallgattam egész végig, hogy milyen csajt szedett össze! Semmi jó nem volt ebben a párizsi útban!

Ölel,
C

C,
Edgar ízléséről szó sincs, én viszont nem szeretem, ha a bugyimból is csillámport rázok ki!

Jaj, drága! Te vagy az egyetlen, aki elmegy Párizsba és szomorúan jön vissza. Hát nem ettél macaronokat és hallgattál utcai zenészeket minden nap? Ha nem, akkor vissza kell menned, és minket is magaddal kell vinned. Feltétlenül! Párizs sokkal jobb, ha nem az idióta exed hülye rokonával kell smúzolnod.

A Mungó szóra se érdemes. Komolyan. A mentorom minden páciensemet monitorozza, nem bízik bennem, mert kezdő vagyok. És rajtakaptam, hogy a gyógyítók büféjében Sunshine Barbie-nak hívott, a hátam mögött. Úgyhogy... Hát, nem ezért güriztem évekig, az biztos.

A