☐ single ☐ taken ☑ stalking my new friends ▶ Pixie & Zivon

Kíváncsian ácsorogtam a megbeszélt hely előtt. Persze simán bemehettem és vehettem volna magamnak valami harapnivalót és ennivalót is, de most nem teljesen az evés miatt vagyok itt. Megbeszéltem egy találkozót az egyik ismerősömmel, nem nagy dolog, csak tud valamit amit én is szeretnék tudni. Szokásomhoz híven megint hamarabb értem ide, mint kellett volna és ennek meglett a következménye. A várakozás őrjítő tud lenni, ha az ember iszonyatosan izgul, mert kíváncsi a másik véleményére és tapasztalataira.
Voltam már odabent is, tetszik belülről, viszont szerencsére már ettem és nem kívántam meg előre semmiféle finomságot se. Ettől függetlenül szívesen legeltettem a szemeimet a sütik különféle felhozatalán, a csokistól elkezdve a simáig, aztán a habos sütemények, amit mindig összetévesztek, még az volt a szerencse, hogy most ki volt írva mi micsoda. Csokis linzer. Ami az egyik kedvencem. Isler ami szintén nyálcsorgatóan kínáltatta magát az ember fiával. Kakaós, diós és kókuszos csiga. Legalábbis ezt fel tudtam még ismerni magamtól is. De azért az előttük lévő cetlikre is pillantottam olykor. Hogy tényleg biztos az legyen amit látok. Eckler-fánk. Opera. Amiről igazából elképzelésem sincs, miért ez a neve. Viszont biztos nyomós oka lehetett azoknak akik így nevezték el a süteményt.
Hogy ne idegesítsem magam ilyesmiken és ne a sütemények érdekeljenek jöttem ki az épület elé. Azzal, hogy idekint várok, csak azt próbálom bizonygatni, mennyire várom már ezt az egészet. Lehet, hogy az lenne a legjobb ha visszamennék a helyiség belső termébe és ott várnék. Vagy esetleg az egyik asztalhoz is simán leülhetnék. Hm, talán ez lenne a legjobb. Így teszek. Addig se álldogálok és tűnök elveszettnek.
Közel a bejárathoz foglaltam helyet, hogy szem előtt is legyek és ne kelljen nagyon keresni. A vicc kedvéért még az egyik étlapot is elvettem az asztaltól és lapozgatni kezdtem. Tetszett a piros borítójú könyvecske, amiben az italok, levesek, saláták, desszertek és a cukrászda részlege is fel volt tüntetve a többi hasonló dologgal együtt amit itt el lehetett még mindemellett fogyasztani. Lehet, hogy egyszer el kellene hoznom ide a lakótársaimat is. Jó persze le lennék szólva, hogy mit nem ehetek, mert nem tesz jót és a szokásos észrevételek. Na de mindegy. Felpillantottam a menüből és figyeltem egyúttal a járókelőket is.
Természetesen nem tudom milyen látványt nyújtottam, de az bizonyos, hogy nagyon elememben voltam és nem tudtam egy helyben ücsörögni. Ezért amikor megjelent mellettem a pincér, akkor kénytelen voltam választani magamnak valamit, amivel elüthetem az időt. Mondjuk egy tejes kávéval, az is jobb, mintha csak a menüt szorongatnám és azon filozofálnék, hogy megérné nekem még süteményt is választani vagy sem. De végül csak egy kávé mellett döntöttem.

Tisztában voltam azzal, hogy nem vagyok túlságosan idevalósi és nem is nagyon értettem, hogy mi mindenen akadhatnak fent a britek, milyenek igazából. Ettől függetlenül próbáltam igazodni az elvárásaikhoz. Ha mosolyogtak én is visszamosolyogtam rájuk, ha komolyak voltak akkor csak leutánoztam őket és én is fapofát vágtam, ahogy a helyzet megkövetelte. Most mégis egy kicsit zavart, hogy Pixie nincs itt. Nem mintha túlságosan függnék tőle vagy ilyesmi, csak jó lett volna ha beszélgethetnénk egy kicsit, szigorúan csak a közös „munkánk” miatt. Neki sokkal könnyebb, egy galambként bejárja az egész terepet és senki sem fog rá gyanút, hogy esetleg valami egyéb bújik meg a galamb bőrében. De bezzeg ha egy csóka szállna valaki ablakpárkányára! Na azt teljesen furcsa szemmel néznék és nem esne jól senkinek sem az biztos, hogyha elkezdeném az ablakot kopogtatni, mert megláttam magam az üvegen keresztül.
Nem szívesen rémisztgetnék meg senkit sem így, talán a rossz gyerekeket, ha én lennék a Mikulás egyik krampusza csókaként, de még az sem vagyok, szóval ez az ötlet merőben elveszett ügy már.
Épp eldöntöttem, hogy mit is szeretnék kérni amikor egyszer csak megjelent mellettem egy lány. Nem lett volna ezzel semmi gond, ha az a lány Pixie lett volna, de nem ő volt.
– Foglalt az asztal? – kíváncsian pillantottam a helyemre és a „foglalt” feliratú cetlit kerestem, de sehol sem láttam és fel is
Azon is elgondolkodtam, hogy esetleg pincérnő lehet és azért mondja ezt ilyen bájosan, ne bántson meg és hasonló naivitás ami megfordult a fejemben vele kapcsolatban, de amikor még azt is hozzá tette, hogy egy másik helyet kell keresnem.
– Oh, értem. Van esetleg más javaslata, hogy melyik asztalt választhatnám? – nyilván nem fogok veszekedni ezért az asztalért ha nem szükséges, különben sincs még itt Pixie, nem láthatja, hogy épp egy asztalon alkudozom valakivel.
– Legalább két személyes kell, éppen várok valakire. – elpillantottam a lányról és az utca irányába néztem, azt remélve, hogy Pixie valamilyen formában megmutatkozik, de sem őt, sem pedig egy Pixieforma galambot nem láttam odakint. Vajon hol lehet?

Megfordult a fejemben, hogy esetleg haza megyek és szólok Pixie-nek esetleg beszéljünk meg egy másik időpontot, ami mindkettőnknek jó, amikor megjelent mellettem a lány, aki közölte velem, hogy ez az asztal már foglalt. Nem szoktam és nem is szeretek nőkkel veszekedni, kötözködni, ezért inkább belementem, hogy esetleg egy másik asztalhoz ülők át. Bár mint említettem a foglalt szócskával ellátót táblácskát sehol sem láttam. Már akkor gyanút kellett volna fognom és kötnöm az ebet a karóhoz, de legyünk őszinték, nem voltam annyira és olyan helyzetben, hogy jelenetet rendezzek. Azért még mielőtt kidobatom magam innen rendbontásért, megvárnám Pixie-t. Ha egyszerre dobnak mindkettőnket ki innen az az igazi móka. Persze nem akartam, hogy ez történjen, nyilván nem azért jöttünk ide, hogy kidobassuk magunkat, talán majd egy másik alkalomkor, amikor mindketten sík részegek leszünk és nem fogunk emlékezni a történtekre, akkor esetleg. De ez sem mostanában fog megtörténni.
– Semmi probléma, nem gondoltam volna magamtól, hogy valaki más már lefoglalta ezt a helyet. – amit még mindig egy kicsit szkeptikusan kezeltem, de csak nem hazudnak akkora nagyot a lányok sem.
El is kerestem keresgélni a szemeimmel a második legalkalmasabb helyet, ami lehetséges opciónak számított ebben a helyiségben, de mire kiszúrtam egy másikat, addigra a mellettem lévő lány kacagásba kezdett és közölte, hogy ő az, de hogy ki az és honnan tudja a nevem…
Akkorát kellett koppannia annak a bizonyos tantusznak a macskaköves úton, hogy a dologtól még zavarba is jöttem egy kicsit. Mért kell az életemnek mindig csinos lányokkal kereszteződnie, akikről kiderül, hogy nem is azok akiknek látszanak, hanem csak Pixie?
– Nagyon meglepődnék, ha kiderülne, hogy nem csak tollas, hanem még szőrös is. – valamivel vissza kellett vágnom, nyilván humorban nem én vagyok a legjobb, de most, hogy végre nyugodtan itt maradhatunk ennél az asztalnál helyet is foglaltam miután ő megtette.
– Abraham Nettles-t kell megfigyelnünk, megvan a címe és minden amire szükségünk lesz, de előtte ehetünk amit szeretnél. Valami gyorsat vagy ráérőset szeretnél? – nem tettem hozzá, hogy lehetséges van egy kis bibi ezzel a személlyel, de még ráértem közölni vele ezt az információt. Nem tudtam, hogy miért kell megfigyelnünk, de nem is nagyon akartam beleavatkozni őszintén szólva az ilyesfajta dolgokba, csak megszereztük az infót és tovább adtuk. Hogy utána mihez kezdenek vele, az sosem érdekelt.
– Én a ráérőset választom. Nem tudom meddig kell színészkedünk és nem akarok közben megéhezni. – indokoltam is meg a miértet gyorsan Pixie-nek, hátha sikerül meggyőzni, hogy ő se siessen nagyon.

Természetes, hogy élvezi az ilyesfajta helyzeteket, ha az ő helyében lennék biztosan én is jót röhögnék magamon. Szerencsére nem veszem zokon és amikor ő nevet, akkor én is nevetek. Mondjuk nem tudom eldönteni, hogy most min nevetünk pontosan, de ez mind lényegtelen, hogyha Pixie közelében van az ember. Ő annyira… bolondos, mégis helyén van az esze ha kell. Éppen ezért nem igazán zavart, hogy így viselkedett. Bolond is lennék, hogyha emiatt most zsörtölődnék.
Különben én is jól szórakoztam rajta, ha nem lenne így, akkor nem nevettem volna vele a kialakult helyzeten.
– Micsoda? Jaj, nem... nem kell. – nem akartam azt mondani, hogy inkább maradjon a saját neménél, mert még tréfából se tudnám őt elképzelni férfiként. Mondjuk így ebben a külsőben sem annyira, de ez lényegtelen.
– Kevés metamorfmágussal találkoztam. Ez azt jelenti, hogyha férfi lennél akkor a hangodat is így meg tudnád változtatni vagy Pixies hangod lenne? – tudom, hogy hülye kérdés, de kíváncsi voltam. Most elültette bennem a gyanút, hogy ne bízzak meg senkiben sem, mert sosem tudhatom melyik sarkon botolhatok belé.
– Nem a közelben lakik, de van egy birtoka szó szerint a semmi közepén. Már megnéztem magamnak. – csak emiatt ismertem a címet és tudtam, hogy nem az Abszol úton és nem is Zsebpiszokban kell keresni. Ezért voltam már egy kicsit előnyben, amire most nagyon büszke voltam. Nyilvánvalóan nem a saját testemben kerestem fel a helyet, az elég feltűnő lett volna.
– A többi információt pedig majd hamarosan elmondom. Most még ráérünk. – valószínűleg Miss Nott nem osztotta volna a véleményemet, de ez ugyebár részlet kérdése, amiről nem tud még, az nem fáj neki. Különben is, mindig jó munkát végzünk és ő is megkapja az információt amire szüksége van.
– Milyen lehet ez a karamellás bomba? – fennhangon kérdeztem rá, mert nem tudtam egyedül eldönteni, hogy mi az izém lehet, aminek ilyen neve van, mire számítsak ettől a névtől, mert azt őszintén megvallom, hogy nem szerettem volna, hogyha az felrobban. Ha ide jött a pincér és Pixie leadta a rendelését akkor én is elmondtam, hogy mi az amit kérek.
– Egy biztosabb helyen majd mesélek még róla. – tettem hozzá, majd egy pillanatra gondolkodóba estem, hogy miként avassam be Pixie-t a megfigyelt alanyunk történetébe.