Molly & Lucy ➤ In the cookies of life, sisters are the chocolate chips
Vendég
Szer. Okt. 27, 2021 10:39 pm
Molly & Lucy
Sokáig fel alá járkált, aminek az lett a következménye, hogy semmit sem talált a helyén, amit keresett. Mindig ez történik vele, hogyha letesz valamit az egyik szekrénye fiókjába és már nem tudja kicsivel később melyik fiók is volt az. De ha ez nem lenne minden, akkor még a hajgumiját vagy a fésűjét sem találta meg, amit ő szokott használni. Lusta volt a pálcáját használni, de úgy érezte, hogy ez lesz a legjobb megoldás, hogyha nem akar úgy kinézni, mint egy szénakazal. Kicsit izgatott volt, mert ma végre mindketten itthon vannak Molly-val és szívesen elbeszélgetne a testvérével, csak úgy, mint régen. Kíváncsi, hogy mit gondol az akadémiáról. Hiányolja-e őt az órákról? Hogyan éli meg a függetlenséget tőle? Olyan sok kérdésre volt kíváncsi, amit okvetlen fel akart tenni Molly-nak, de előbb rendbe akarta hozni a külsejét. Megállt a tükör előtt és amikor meglátta kócos haját, kicsit elfogta a félsz, hogy mit fog szólni ehhez a látványhoz Molly. Így sokkal jobban hasonlított ugyanis a testvérére, mint önmagára. Lehet, hogy megtréfálja a lányt, de az is lehet, inkább gyorsan összeszedi magát, még mielőtt Molly beállítana és kiröhögné őt. Ezért invitozta a fésűjét és leült a tükör elé, majd fésülgetni kezdte hosszú és kócos haját. – Így mindjárt más. – jegyezte meg magának elégedetten, amikor normális külseje lett. Talán ez hiányzott neki, mert mintha felfrissült volna attól, hogy a megszokott külseje fogadta őt végre. Ez persze nem jelentette azt, hogy ne várná Molly-t nagy előszeretettel! De várta, nem akart rárontani szegény lányra, ezért ahelyett, hogy kiment volna a szobájából és találkozott volna vele, csak kinyitotta az ajtót, hogyha Molly erre jár, akkor bejöhessen s, láthassa, hogy Lucy is itt van. Egyszer-kétszer léptek nyomát hallotta, de azok a léptek mindig megálltak valahol máshol és nem is hozzá jöttek be, hanem egy másik szobába. Biztosan a kicsihez, gondolta magában Lucy. Ám amikor végre megjelent az ajtóban ő is, egyből felpattant a székből. – Molly! De jó, hogy itt vagy! Már nagyon vártalak! – széles mosolyra húzza a száját és a testvéréhez siet, hogy megölelhesse.
♡
♡
Vendég
Hétf. Jan. 24, 2022 10:02 pm
Lucy&Molly
Mióta az akadémiára járunk még inkább szeretek itthon lenni, mint előtte. Valahogy most sokkal nagyobb szükségem van a családi biztonságra, az ismerős környezetre. Biztosan azért, mert hét év után váltani azért nem egyszerű, még ha imádom is minden percét! Egyszerűen egy csoda a képzés, és hihetetlenül boldoggá tesz, hogy azt csinálhatom, amit szeretek: kielégíthetem kielégíthetetlennek bizonyuló kíváncsiságom és persze festhetek. Sokat. Ez mondjuk magával vonzza azt az aprócska tényt, hogy legtöbbször fejtetőtől lábujjig színes foltok borítanak, vagy a bőröm, vagy a ruhám, de igazából egyáltalán nem bánom egyik részét sem. Az egyetlen dolog, amit kicsit hátránynak érzek, az az, hogy nincs elég időnk egymásra a testvéremmel. Mármint Lucy-val, mert nyilván, a kis jövevényt bármikor megszeretgethetem, amikor csak akarom. De elkezdtünk teljesen függetlenedni egymástól, így, hogy tök más szakra járunk és tök máshogy alakul a szabadidőnk például. Ezért is öröm minden perc, amit mindketten itthon tölthetünk, mert ilyenkor van a legnagyobb nyugi, és tudunk kicsit pihenni. Ezért is vezet első utám a nővérem szobájába, miután ledobtam a cuccom, átöltöztem és megnéztem, hogy van családunk legkisebb tagja is. Melegítőnadrágom bal combján egy kisebbfajta lyuk tátong, világít a bőröm a fekete anyag alatt. Pólóm hajdan fehér volt, de miután az első pacák rákerültek, úgy döntöttem, ideje kicsit átalakítanom, így most mellkasomon egy mosolygó szivárvány virít. Hajam kócos kontyban a fejem tetején, melltartó nincs rajtam, összességében tehát tökéletesen komfortosan vagyok. - Hát szia – dugom be először csak a fejem az ajtón széles vigyorral, mielőtt ténylegesen belépnék. Karjaimat szélesre tárom, és utána alaposan megölelgetem. Annyira jó végre újra itt, újra így. – Örülök, hogy végre itthon vagyok! Mi újság? – érdeklődöm, mikor elengedem, és leülök a földre. A legjobb hely a világon.
