Silence forms a protective sheath around the pain - Medi & Mets

Nem az én döntésem volt, hogy ide jöjjek, de nyugodtabban aludtam, hogy tudtam, három személyt is elég jól ismertem innét. Oké, Regulust egyértelműen, nagy spanom volt, de mellette a nővéremet is magam mellett tudtam, aki ha tehette ugyan messziről elkerült engem és a társaságával törődött inkább. De legalább volt egy vőlegénye, aki volt oly' kedves és lebukott még egy évet. Biztosra vettem, hogy miattunk tette, de ki ugyan nem mondtam az ilyen jellegű teóriáimat. Inkább megtartottam magamnak és sir Regulusnak. Ketten úgyis eleget bandáztunk, hogy kellően elfeledtesse velem az augusztusban történteket. Még azt is megmutattam neki, hogy a legutóbb mit tanítottam Hudininek. Nem tagadtam, hogy alaposan feladta a kis állatka a leckét a legutóbb, amikor rosszban sántikáltunk és jól ránk hozta a frászt. Aztán Reguval jót nevettünk az egész incidensen és megfogadtuk, hogy soha senki nem fog erről tudomást szerezni.
Ellenben néha akadtak olyan naok, amikor jbban szerettem volna egyedül lenni, mint valaha bármikor. Ilyenkor leejtettem mindenkit azzal, hogy tanulnom kell és valóban beletemetkeztem egy könyvbe. Azonban nem tanultam, hanem mindenféle figurákkal tarkítottam ilyenkor a könyveket, hogy azzal is lekössem magam. Esküszöm, csak apró krkiksz-kraksz, különben sem tudta senki rajtam kívül, hogy miért firkálgattam ilyenkor. Ha valamitől egy kicsit is beparáztam, az ilyen tevékenységek nyugtattak meg igazán. Különben is sokat árulkodott volna az is, hogy folyamatosan a többieket figyeltem, momentán épp a klubhelyiségbe érkezőket és az onnan távozókat. Közben pedig füleltem, hogy ki miről beszélgetett. Roppant időtöltő elfoglaltság és ennem csak az vetett véget, hogy Medi is betoppant. Hogy miért? Tökéletesen tisztában voltam vele, hogy ő úgy átlátott rajtam, mint egy lyukas szitán. Elvégre a nővérem volt és születésemtől kezdve tudta, hogy viselkedek olyan esetekben, amikor még én is kellően szétszórt voltam, hogy tettessem azt, minden oké. Fogtam is a könyvem és úgy pattantam fel a kanapéról, mint akinek hirtelen sürgős dolga akadt. Ellenben nem tudtam kitérni az útjából, sem megkerülni őt, így mélyen belemerülve a könyvbe igyekeztem elsétálni mellette, de csak sikerült belebotlanom a legújabb társaságába.
- Nézzetek a szemetek elé. - durrogtam oda mindkettőnek, de már iszkoltam is tovább, mielőtt még bárki le tudott volna szólítani. Mondhattam volna azt is szebben, hogy csakugyan vaj volt a fülem mögött. Vagy olyasmi.