Myra & Jamie

Túl sok a kérdés, de az időm rettenetesen kevés. Megannyi kérdés formálódik meg bennem, ám válaszokat csak egy helyen lelek. A távolság sokszor teljesen megzabolázhatatlanná tesz, sokszor vágyom a testvéreim társaságára, ám az hogy olykor sok a távolság közöttünk... elszomorít. Apám szerint a házassággal megoldódik minden, főleg én, s rájövök majd, hogy mely irány lesz a helyes. Én tudom...de ő szerinte az a helytelen. Már nem veszekszek vele, felesleges időpocsékolás. Elfogadom, legalábbis a látszata az... De mikor ráébredsz dolgokra? Mikor ráébredsz, hogy apád csak jót akar az egész családnak, legfőképpen a legidősebb fiának? Akkor van úgy az ember, hogy kellene egy kis beszélgetés a testvérével. A legidősebbel. Szóval össze dobtunk egy időpontot egy találkozóra, mely mindenkinek megfelelő. Tudom, hogy vele könnyen megbeszélem, ő nem olyan, mint a szüleink.
Mára félre tettem az edzést, a terveket, a megbeszéléseket. Holnapután folytatjuk. Ma ez a program. Ismertem a hopponálási útvonalat, így aztán a megfelelő helyre érkeztem. Jártam már erre, így nem okozott meglepetést, se problémát. A ruhám gyűrődés mentes, a hajam a helyén, jómagam még a helyzet magaslatán. Semmi gond nincs, így érkezem is Myra jelenlegi otthonának ajtaja elé. Kopogtatok, nem nyitok be, kitudja a Zura hogy reagálna rám hirtelenjében. Lecsapna, ha hagynám.
De hát jól van, nem kell nekem minden családtagom kapcsolatával jóban lennem. Nincs egyikkel sem semmi bajom, csak jobb ha távol vannak egy bizonyos lépésnél.
Vajon tényleg létezik második esély? Vajon apa megbékélne azzal, hogy félvért szeretek? Magunk mögött hagyhatjuk az árnyakat és újra kezdhetünk valamit, ami egykoron romokba döntött, vagy éppen béklyóba kötött? Szeretnék hinni abban, hogy igen, de azt már magam sem tudom, hogy tényleg fogok-e tudni ezzel élni, mármint az új eséllyel. Ha létezik olyan. Apa nem olyan, aki kitagadna, de szóba sem állnának velem évekig. További titkolózásra készüljek fel? Mire vágyom? Hát… az igazság széttép, de a hazugság már körül szőtte magát rajtam, bennem. Nyugalomra vágyok. Tartok a valóságtól, jobb lenne álomvilágban létezni olykor. Szóval igen. Tele van a fejem minden féle fajta gondokkal, bajjal, gondolatokkal és csak a nővérem nyújthat válaszokkal. Olyannal, mit el is fogadok. Teljesen, 100%-ban, önerőből.