- Na nézzük, hogy vagy Páva. - lesek rá a lesérült Griffonra egy meglehetősen hosszú nap után. Lassan ismét repülőképes lesz. Ugyan nem értek a gyógyításhoz, nem vagyok csodatévő se, meg egyébként nem is szabadna csak úgy besétálnom ide, de egyszerűen érdekel a nagyra nőtt, kék madár sorsa, akivel talán kezdünk összecsiszolódni, mert már nem akarja kivájni a szemeimet a helyükről, hanem engedi, hogy a közelében legyek. Haladás, haladás, bár azt még mindig nem engedi, hogy meg is érintsem. De lassú víz partot mos. Egy döglött patkányt dobok be hozzá, amire azonnal le is csap, csőrével csak úgy kiszaggatja a szőrcsomó közül a húst. Én neveztem el Pávának, mert hasonlít hozzájuk. Legalábbis szerintem. - Álmodj döglött patkányokkal Páva! - köszönök el tőle, majd visszazárom magam mögött a ketrec ajtaját, aztán beosonok a faházba és levetem magam az első székre, amit meglátok. - Hosszú napunk volt. - jegyzem meg ásítozva. Máris elfáradtam, pedig még csak szombat van. De legalább ma éjjel is rendesen tudok aludni. Amióta szobát kellett váltsak és a seggarcok királyának és hű alattvalóinak társaságát kell elszenvednem, azóta nem alszom jól. Ami azt jelenti, hogy a tanév kezdete óta egyedül csak itt tudom kipihenni magam. Itt legalább nem akarok lyukat ütni a falba annak a bánatnak a fejével. És mivel a jövőm és Lena jövője lebeg lelki szemeim előtt, így sok mindent nem tehetek meg, amit egyébként simán megtennék, főleg a szarrágó Mulciberrel, de nem kockáztatom az akadémiai ösztöndíjam egy nyavajás kis gazdag kutyagyerek miatt sem. Nem tehetem meg, nekem nem folyik ki a zsebeimből az arany. Ráadásul kisebb gondom is nagyobb az ő bot egyszerű mindennapos szenvedéseitől. Randizni fogok vele. Még mindig kísért ez a mondat. Már a gondolatától is idegbe jövök, ha csak rá gondolok, hogy most van az a randi és én nem tudom, mi a szart is enged meg magának az a címeres balfasz, akit Lindáék mutattak be neki nyáron az egyik kerti partin. Én meg egy totális idióta vagyok, hogy úgy tettem, mintha nem zavarna ez a randi dolog, még ha kamu is és csak az anyjáék megnyugtatására szolgál. Nem is értem, miért kellett ezt egyáltalán. Csak addig kellett volna kibírnia, míg be nem töltöm a 18-at és el nem végzem a sulit, utána hivatalossá tehetjük a kapcsolatunkat. Én megértem, hogy gáz ez a tanár-diák, gyám-gyámolt kapcsolat, meg eleve ez a 13 év korkülönbség, bár azt hittem, a varázslók társadalma nem mugli szemmel nézi ezeket a dolgokat. Engem nem érdekel, mit gondolnak rólam, de Lenanak fontos a reputációja és nyilván ő jönne ki szarabbul az egészből. De miért nem lehet szinglit játszani? Minek ez a kamurandipajti? Tuti többet akar majd az a gyökér. Ekkor szöget üt valami a fejemben. És mi van, ha Lena hagyja magát? Én bízom benne, de mi van, ha ez csak ürügy, hogy elhagyjon? Talán már nem érzi ugyanazt, mint az elején. Talán rájött, hogy élete egyik legnagyobb hibáját követte el akkor, mikor az első éjszaka hagyta, hogy magam alá gyűrjem az ágyamon, és inkább egy olyan csókára vágyik, aki már nem a Roxfortban szopja a rezet, hanem valami hivatalban... A homlokomhoz kapok és megdörzsölöm. Füge a fejével a lábaimnak dörgölőzik, biztos érzi rajtam a feszültséget. Annyi minden kavarog a fejemben, de senkivel sem tudom megbeszélni. A Roxfortban semmiképp. Pöttöm Pannát pedig már egy éve ismerem, egész jól kijövök vele, kivéve, mikor épp nem. De kedvelem őt, meg persze be is jön, de ezt soha nem fogja megtudni, mert akkor tuti páros lábbal rúgna ki a csába. Meg amúgy is nő. Mármit úgy értem, felnőtt, érett gondolkodású nő. Szóval tőle talán választ kaphatok pár kérdésre. Annyit még ő is tud, hogy van csajom, csak szerintem azt hiszi, hogy korombéli, Roxfortos diák a nőm. Sokakkal összeboronáltak már. Igazából szinte mindenkivel, akivel pár szónál többet váltok. - Kérdezhetek valamit? Milyen jelei vannak, ha egy nő megcsalja a pasiját? Vagy ha már nem akarja? Te biztosan tudod, hisz nő vagy, nekem meg sokszor olyanok vagytok, mint egy fekete lyuk, sose tudok kiigazodni rajtatok, bennetek. - érdeklődöm meg, hátha tisztábban fogok látni az este végére, mert jelenleg rohadt fusztrtáltnak érzem magam, tudva, hogy a barátnőm épp egy másik fasszal vacsorázik gyerekcsináló félhomályban valami romantikus melódia társaságában. Ó, hogy cseszd meg, ettől a gondolattól mindjárt rókázni fogok...
"Jealousy, that dragon which slays love under the pretence of keeping it alive..."
Megvakartam Füge füle tövét, és csendes egyetértésben sétáltunk végig zárás után a rezervátum fő épületéig vezető úton. Mivel Val éppen a lábadozó állatokat látta el, így ránk maradt a járművek ellenőrzése, meg persze, hogy nem maradt-e bármi hátra a vendégek után. Meglepő dolgokat képesek elveszíteni az emberek, főleg, ha éppen egy sárkány fészekrakó helyénél nézhetnek szét. A legérthetetlenebb, és egyben igazán indokolatlanabb tárgy, amit találtunk, az egy megbűvölt kakukkos óra volt. Először csak a hangját lehetett hallani, és azt hittem most aztán új fajt fogunk felfedezni, ám végül csupán az értetlen tekintetek maradtak a furcsa zajjal jelző óra felett. Ki, és miért hoz magával efféle dolgot egy kirándulásra? Szerettem az ilyen estéket, amikor némileg hűvösödik az idő, de nincs még fagy, még kardigánban ki lehet ülni a teraszra egy forrócsoki társaságában. Bár rajtam perpill a kicsit sem otthoni kényelmet idéző egyenruha volt, így ez csupán vágyálom maradt, és amilyen hosszú nap volt, talán a forrócsokit ezennel inkább forralt borra is cserélem, arra lenne most igazán szükségem. Nem volt bajom a gyerekekkel, nagy családom volt, számtalan unokaöccsel és húggal, azonban a gyerek csoportok mások. Elmagyarázod, mit nem szabad csinálni, és rittig ahhoz kapnak kedvet, és mindig akad egy szószóló, aki olyan kérdéseket képes feltenni, ami messzemenőleg nem kapcsolódik egy adott szakaszhoz. Általában, ha ilyen előjegyzésünk van, szabályos keretek között sorsot húzunk, és egy perces néma csenddel gyászoljuk azt a szerencsétlent, aki aznap a legpechesebb. Ma viszont hirtelen bukkant fel a nyolc gyermekes család, és persze éppen, véletlen, Merlinnek hála, szóval csak én nem voltam terepen. Fellebbeztem volna a bánásmód ellen, azonban nem nagyon volt mit tenni, nekiindultam velük egy csodálatos utazásnak. Ennyire azért nem fizet jól ez a munka. Az ellenőrzések befejezése után a ketrecek közé indultam, biztos voltam benne, hogy Val még mindig pepecsel valamivel. Általában csak akkor voltak itt állatok, ha megsérültek, és állatorvosi ellátásra szorultak, egyébként sem érezték itt különösebben jól magukat. Füge egy ritka kivétel, de neki el van kényeztetve a szőrös kis valaga, így nem csoda, hogy inkább az én ágyam választja a vadon hűvöse helyett. Mire sikerült beérni a diák rabszolgát - vagyis gyakornokot -, úgy tűnt, már teljesen a gondolataiba veszett. Magasra nőtt, bár hozzám képest csupán néhány kobold és házimanó nem mondhatta volna ezt el magáról, de ettől függetlenül azért mégiscsak egy kölyök volt. Azt már fel se vettem, hogy a semmiből a téma közepébe vág, vele elég gyakran megesett, hogy a gondolatainak már csupán a végeredményhez volt szerencsém. - Jelei? Aggódsz a kis barátnőd miatt? - Az iskolában gyakran összegabalyodnak a diákok, nincs ezzel baj, ilyen korban még nem az örökkévalóságig keresik a párjukat. - Ehhez még nagyon éhgyomorral vagyok, legalább egy kávét igyunk! - Intettem a főépület felé a fejemmel, majd el is indultam annak az irányába, biztos voltam benne, hogy követni fog. - Amúgy pedig nem tudok többet a barátnődről, csak mert nő vagyok. A gondolkodásunk elég eltérő, szóval az ilyesféle általánosítás kicsit szexista egy tizenéves kölyöktől! Meg úgy bárkitől, de érted. - Beengedtem magam a szolgálati konyhába, hogy feltegyek egy kávét. Bizonyosan hosszú beszélgetés lesz ez, ahogy az arcát elnéztem. - Mik a konkrét tények, Val? Mi a gond? - Nem én vagyok, aki szerelmi tanácsokat fog tudni adni számára, az én romantikus életem katyvaszosabb, és siralmasabb nehezen is lehetne. Viszont a kérdéseire, ha tudok, szeretnék válaszolni.
