Kislány korodban a szó legszorosabb értelmében folyton a nyakamon csüngtél, még a hercegnő kastélyodat is velem akartad megépíteni. Más apák a kellemetlen kamaszkor miatt panaszkodnak, nálunk azonban nem ez jelentette a törést kettőnk felhőtlen viszonyában. Tizenkét éves voltál, amikor a karácsonyi szünetben hógolyózni vitted a húgodat, Isabellát. Nem kellett volna kettesben elengednünk titeket, de anyátokkal arra gondoltunk, hogy a Lestrange birtokon nem eshet bajotok. Isabella azonban játék közben beleesett a fagyos tóba, mire visszaértetek a kúriába, szinte jéggé dermedt. Életedben akkor ordítottam veled először és utoljára. Nem szabadott volna ennyire haragudnom rád, egy másodpercig sem, a rémület késztetett erre. A húgod estére szörnyen beteg lett, a Szent Mungóba került, élet és halál között lebegett napokig. Túlélte az elviselhetetlenül magas lázat, de a hallását elveszítette. Azóta magadat okolod a történtekért, hiába mondtam neked, hogy ne tedd. Úgy érzem, a tragédia óta eltávolodtunk egymástól, pedig nekem még mindig te vagy a kis hercegnőm. Most medimágusnak tanulsz, te vagy a legjobb az évfolyamodon.
* * *
Minden mást rád bíznék, egyeztess nyugodtan Isabellával is, hiszen nagyon fontos része Celeste életének. Szerintem Celeste egy nagyon izgalmas és összetett karakterré válhat jó kezekben, szóval valaki csapjon le rá pb változtatható, esetleg az akadémiai szak is, ha nagyon más elképzelésed van.