Ingrid Mulciber

Tökéletes életem van. A gyermekeim gyönyörűek és okosak. A férjem csodálatra méltó. Nem is kívánhattam volna nála nagyszerűbb férfit magam mellé. Minden tökéletes. Minden...

Jó reggelt Mrs Mulciber! Hálás vagyok, amiért igent mondott erre az interjúra és a teljes Reggeli Próféta szerkesztősége nagyra értékeli, amiért mindezt bevállalta a veritas szérum használatával együtt.

Nos, szerintem a társadalmunkban fontos, illetve fontos lenne az őszinte, nyílt kommunikáció és ha ezt egyesek csak akkor tudják elhinni egy aranyvérű szájából, ha a beszédéhez szérumot használ, akkor vállalni kell az ezzel járó esetleges kellemetlenségeket - mosolygok kedvesen az újságíróra, nagyon ügyelve arra, hogy a mosolyom a szemeimig is eljusson. A tartásom hibátlan, a megjelenésem finom és elegáns, mégsem rideg. Aki rám néz, egyből tudhatja, hogy olyannal beszél, akinek a szava fontos és jelentőséggel bíró. Ez így is van rendjén, ám én mégis figyelek arra, hogy az arisztokratikus aurám ne nyomja el a megfelelően adagolt nyíltságomat és közvetlenségemet, amivel a külvilág felé fordulok. És mielőtt elfelejtem, természetesen nem használok az interjúhoz veritas szérumot.

Kezdjük akkor egy kis felvezetéssel. Ha jók az értesüléseink, akkor Ön több, mint tíz éve részt vesz egy nemzetközi nőegylet vezetésében.  Miért választotta ezt a hivatást és miért jó valakinek, ha csatlakozik egy hasonló szerveződéshez?

Igen, az értesülésük helytálló, legalább is abból a szempontból, hogy mióta vagyok vezetői pozícióban - helyesbítek egy keveset a tényeken, mert az igazság szérumnak mégis csak jelen kell lennie a beszélgetésben, ez pedig egy olyan információ rólam, amit a szarháziak nyilván tudnak, csak így próbálnak puhatolózni.
De, mint semmi az életben, ez sem magától hullott az ölembe. Eleinte én is egyszerű tagként kezdtem, nem sokkal azután, hogy hozzámentem a férjemhez, Napoleon Mulciberhez. Tudja, nehezen bírtam az otthoni csöndet. Leon már akkor is sokat dolgozott, mivel a szíve-lelke benne van a munkájában, s habár minden szabad percét velem töltötte, az üresjáratokba kellett valami elfoglaltság, amiben úgy érezhettem, hogy hasznos tevékenységet folytatok mások számára is. Így találtam rá először egy helyi egyletre, ami sokat segített abban, hogy megtaláljam a saját utamat. Lehetőségeket, célokat és közösséget adott, aminek az értékeit később én is átemeltem a saját egyletembe, ezért bárkinek ajánlani tudom magunkat, aki úgy érzi, szüksége van valami pluszra az életében, esetleg támogató, megértő és cselekvőképes közeget keres.

Értem, tehát ha jobban belegondolunk, akkor mondhatjuk azt, hogy most is azt folytatja, amit a Roxforton belül, kicsiben elkezdett. Hogy a kedves olvasók is értsék: mardekáros évfolyamelső, prefektus, aktív bűbáj szakkörös, korrepetáló szakkörös. Egy ilyen boszorkányra ígéretes jövő vár bármilyen munkakörben, Ön mégsem tanult tovább, pedig bizonyára nagy váltás volt a csendes családi idill a Roxfort pörgős évei után. Miért nem?

Ejnye Louis, nem szép dolog ennyi szép emlék felhozatala után olyan kérdést feltenni, amivel azt érezteti, hogy már konkrét elképzelése van az okokról - dorgálom meg játékosan, majd megcserélem keresztbe tett lábaimat. Számítottam arra, hogy a firkász egy idő után Napoleonra fogja terelni a szót, így legyen akármilyen ügyes is az átvezetés, nem ért váratlanul.
Eleinte tovább akartam tanulni a Docendo Discimus Mágusakadémián, még pedig Mágikusirodalom- és kultúratudomány szakon az után is, hogy férjhez mentem. Az ötletet Napoleon is támogatta, de előbb bele kellett tanulnom az új háztartás működésébe, aztán pedig terhes lettem az első gyermekünkkel. Az anyaság pedig, nos, sok tervet és elképzelést felül tud írni. Akinek van gyereke, megtudja ezt érteni.
Igazságok és fél igazságok, amiket már túl régóta a magamévá tettem ahhoz, hogy beléjük bonyolódjak. Eleinte valóban tovább akartam tanulni, de nem Napoleon vagy a gyerekek miatt, hanem az apám miatt nem tettem.

...folytatás következik...

Negatív tulajdonságaid összefüggő mondatokban. Ami téged vagy másokat zavar.

Előtörténeted, múltad összefüggő mondatokban kifejtve.

A tükörben egy átlagos magasságú, na jó, az átlagnál talán leheletnyivel alacsonyabb, középkorú nő néz vissza rám, de ez nem zavar, mert szinte mindig magas sarkút hordok. Az alakom még mindig csinos és nőies, mert minden nap teszek azért, hogy ez így legyen, de az arcomon, a tekintetemben, illetve a kezemen meglátszanak az elmúlt évek. Nem öregszem csúnyán, jó géneket örököltem és ha még élne, ez a tény biztosan boldoggá tenné az apámat. A hajam szőke és most éppen rendezett hullámokban omlik a hátamra és a vállaimra. Nincs benne ősz hajszál, de csak azért, mert mindig időben megveszem ellenük a megfelelő kencéket és bájitalokat. A ruházatom egyszerű, színes, meglehetősen drága és elegáns. Minden részletében hozzám illik és kiemeli az előnyös tulajdonságaimat. Ajkamon a ruhához illő rúzs, fényesen kéklő szemeim körül szemfesték és ami még ahhoz kell, hogy az emberek a ráncaim helyett a kékjeimbe feledkezzenek. Hogy mindez tökéletes legyen, elmosolyodom. A tükörképem is így tesz és ezzel kész is a varázslat. Ám mivel csak magunk között vagyunk, nem erőltetem, hogy ez a vidámság a szemeimig is elkússzon.