the bradshaw twins

Szereted, ha forró a talpad alatt a talaj, nem igaz? Végtére is a politika bugyraiban vájkálsz nap, mint nap, hogy valami mocskot kideríts a társadalom alappilléreinek nevezett varázslókról és boszorkányokról. Igazságként hivatkozol rá, tényekként, de kevésbé hoznak lázba a rizikó nélküli, rutinszerűen begyakorolt riportok, amik kevés utána járással járnak, mert java részt publikus információt tartalmaznak, hiába tartoznak azok is ebbe a kategóriába; igazság. Szereted a nyomozással járó izgalmat, de nem feltétlen vered nagy dobra, megfontoltabb, okosabb vagy ennél, mintsem kelletlenül felhívd magadra ezügyben a figyelmet. Éppen ezért nem kötötted az orromra a mágiaügyi miniszter után szaglászol, a véleményem az ismertetése nélkül is a tieddel ellentétes lenne, nem tartanám jó ötletnek. Mindig is puhatolóztál, hátha ki tudtál húzni belőlem valami olyan információt az írásaidhoz, amik érdekességként szolgálnának vagy nyomként, amin elindulhatsz. Jóval azelőtt a mostani pályaorientációd mellett döntöttél volna és szabadúszóként más területeken is megvetetted a lábaidat. A munkámról nem beszélek, veled különösen nem, hacsak nem általános blődségeket sütök el, mint, hogy sok a papírmunka vagy egy ideig elfoglalt leszek a határidők betartása miatt; sejted nem erről, hanem többről van szó.
Egy évvel ezelőtt is megragadta az érdeklődésed a minisztériumi döntés pontos körülményei az állásom megtartásáról; alkut kötöttem-e, egyáltalán véletlen volt-e, ami azon a bizonyos napon történt a számos veszteség ellenére, nem-e csak eltusolni kívántak valamit egy megrendezett színházzal. Nem tudom tudsz-e valamit vagy csak a fantáziád szállt el a spekulálgatások közben, de nem eresztettem bő lére a mondanivalóm a témát illetően. A házi firkász ösztöneid jobb lenne, ha elnyomnád néha. Több okból kifolyólag is. Nem hiszem el kellene mondanom, hogy aki túl közel kerül a tűzhöz az előbb, utóbb megég és azt nem szeretnénk végignézni. Se én, se Nicole.

Egészség húg-báty kapcsolatot ápolunk, bár egyértelműen kettőnk közül te többször próbálod meg szívni a véremet, mint én a tied és hiába vagy túl a harmadik X-en, az apró, hétköznapi, hangsúlyozottan testvériesnek vallott versengéseidre a mai napig próbálsz rávenni, ha Esmond nincs kéznél. Hozzáteszem továbbra is sikertelenül az esetek nagyobb hányadában, mert nem dőlök be a provokációidnak, az 'én jobb vagyok' típusú dicsőségek hidegen hagynak. Szívesebben tolom oda magam helyett a nejem helyettesítőként, ő úgyis régebb óta ismer téged, mint én őt és a felelősséget ilyen eseteknél áttestálom az ő nyakába.

Igen, a kisasszony előszeretettel dugja bele mindenbe az orrát és a mostani projektje számít az eddigi legnagyobbnak. Milyen kérdéseket tett fel eddig vele kapcsolatban vagy csak most kezdi, elárulta-e Nicole-nak (vele még a Roxfort évek legelején ismerkedett össze, kötött barátságot, további infókért mindenképp keresd fel, kérlek!) vagy se, ezt mind a megalkotóra bízom. Én galibát szimatolok, de mivel nincs telihold, ez lehet csak a dohos levegőnek tudható be.

Mindegy mit mondasz a médiainterjúkban vagy másoknak, Eve-vel mindketten tisztában vagyunk vele apánk lenyűgözése a főcélod mióta az eszed tudod, ezért hagytad és hagyod a mai napig is, hogy elsodorjon a kviddics iránti rajongása. Hogy ez összefonódik-e a sport iránti szeretetteddel ezt nem tudom megállapítani, a kapcsolatunk felszínesnek nevezhető és azon kívül, amit a saját szememmel látok, a húgunktól hallok, az újságban olvasok, nem sokat tudok rólad, kiváltképp arról mi zajlik a fejedben. Érzem a felém szegeződő feszültséget, amikor a családi vacsorákon találkozunk, mostanra hozzászoktam, mintha második bőröm lenne és nem erőltetem a kettőnk közti kommunikációt a kötelező körökön túl. Nem ignorállak, a közös társalgásokba ugyanúgy becsatlakozok és érdeklődöm a hogyan léted felől, a mondanivalód egy-egy részletéről, míg nem fedezek fel szükségtelen frusztrációt, de nem több.
A problémád eredete ismeretlen számomra, feltételezem az eltérő személyiségünkből ered és csak sejtem valamiért bosszant a konfliktuskerülésem. Sok évvel ezelőtt még próbáltam nyitni feléd, rávenni arra, hogy javuljon a viszonyunk és oszd meg a számlámra felrótt sérelmed, de nem volt pozitív végkimenetelű a kezdeményezésem. Azon az ajtón, pedig nem fogok szakadatlan kopogni, amelyik nemhogy kinyílni nem fog, hanem még be is törné az orrom a lapjával az újbóli bezáródása előtt.

A karriered során kaptál már hideget, meleget egyaránt. Az újságíróktól, az edződtől, a csapattársaidtól, apánktól. Többször voltál jó, mint rossz, de sose igazán kiemelkedő. Törekszel jobb és jobb eredményeket elérni, nem arról van szó feladod, ha egy akadály jön szembe, de egy kis pihenés lehet többet tenne, mint az túlhajtod magad. A szemünk előtt égsz ki, ami nem tudatosul benned és még keményebb önostorozásba kezdtél az utóbbi időben egyre halmozódó hibáid okán. Elvéted a labdát, megcsúszik a kezed, kicsit lassabb vagy a vártnál, szinte kezdők hibáit ismétled és ilyenkor eluralkodik rajtad a mérged, nem tiszta fejjel gondolkodsz. Ki kellene törnöd a saját gondolataid közül, mert ha ez így folytatódik előbb, utóbb robbanni fogsz és kétlem szép látvány lesz.

Nem rózsás a helyzet, de talán nem is menthetetlen kettejük közt. Én jobb szeretném, ha elharapózódna a jövőben a helyzetük és kifakadna Esmond, akár a ránehezülő nyomást vezetné le a bátyján, akár a személyes sérelmeit, amiről El-nek halvány lilája sincs. Direkt nem határoztam meg hogyan viszonyul az egy évvel balesetéhez, ahol bevetés közben megharapták a karakterem. Nem mondom bánnám, ha egy cseppnyi öröm szerepelne a reakciói között, hogy igazán emberi legyen a kárörömmel, de ezt teljesen a jelentkezőre bíznám. Useresen szétimádnám az öcsköst.