üdv újra a színpadon, Baby

Sok az emelkedő az ember életében, sok a dolog, amiért hálás lehet. Aztán persze ugyanennyi, ha nem több a lejtő, a kihívások sorozata. Mindez azért, hogy megerősödjünk és főnixként a hamvainkból kikelve új életet kezdhessünk. Büszke vagyok a barátnőmre, amiért annak ellenére, amin keresztül ment, most itt van. Felemelt fejjel, őszinte érzésekkel énekel mindarról, amin keresztül ment. Sokaknak fogalmuk sincs róla, mit jelentenek a sorok, mit jelent az arcán az a grimasz.
Az élet nem lehet mindig boldog, de ha éppen az, akkor ki kell használni. Ez a mai mindenképp boldogsággal teli. Az első alkalom, mikor találkozunk az elvonója óta. Szeretném látni, mi lett belőle, hogy mennyire erősödött meg. Hogy hogy tudta maga mögött hagyni azokat az időket, az emberöltőnek érzett hónapokat. Eltávolodtunk, de kész vagyok arra, hogy ha ő is benne van, bepótoljunk mindent, amit csak elmulasztottunk.
Egy nagy zacskó gumicukorral várom őt a koncertet követően a backstage-ben. Senkinek nem kellett magyaráznom, ki vagyok, maximum azt, hogy ennyi idő után miért vagyok itt. A válaszom egyszerű; mert Baby is mellettem állt az első perctől fogva. A legjobb barátnőm, szinte már a testvérem. Mindent megér nekem az, hogy fogjam a kezét, ha épp arra van szüksége.
- Hellllóóó, Babe! - köszöntöm a barátnőmet már akkor, amikor épp csak beteszi a lábát az ajtón. Felpattanva a kényelmes kanapéról odaszaladok hozzá, és alaposan megölelgetem. Szorongatom, nem engedem, ebben az ölelésben benne van az egész éves adag. - Annyira jó voltál, hogy esküszöm autogramot akartam kérni a rajongóiddal együtt - vigyorogva húzódom hátra, aztán szemből is alaposan megnézem magamnak.
- Hogy érzed magad? Milyen volt újra a színpadon lenni? - már most be sem áll a szám, nem tudom, mi lesz így a továbbiakban.