Minden azzal a dobozzal kezdődött. Sosem gondoltam volna, hogy egy doboz régi lom képes lesz megváltoztatni az életemet, és láss csodát, mégis megtette. Először összehozott Carwyn drágámmal, és hosszú évek után végre eltölthettünk egymással egy csodás délutánt a régi szép idők emlékére. Hú ez mondjuk úgy hangzik, mintha szexeltünk volna, de hát nyilván nem egy volt, mert nem rám bukik. Na de a másik, az ami igazán jelentős változás az életemben, nos… kiderült hogy van egy másik családom, hogy van testvérem. A babaruháim közt találtam egy képet, amin apa, anya és egy fiú mosolyog rám. Természetesen én is ott vagyok, de még egészen pici vagyok, talán egy éves sem lehetek. A fiúcska néhány évvel idősebbnek látszik, olyan három, négy év körülinek. Vagy nem is tudom, igazából sosem volt jó érzékem a gyerekekhez és a koruk megbecsüléséhez. Szóval lényeg a lényeg, hogy számon kértem apán, hogy miért nem beszélt eddig róla, róluk, majd miután alaposan kisírtam és kidühöngtem magam eltökéltem, hogy megkeresem a bátyám, ha törik, ha szakad. Onnantól kezdve, hogy tudtam a nevét, mér nem volt igazán nehéz dolgom. Tudjátok, a jó kapcsolatok ilyenkor nagyon sokat segítenek. Itt-ott elhintettem, hogy keresem, és két hónappal később már a címét is tudtam. Így hát most itt állok az ajtó előtt, és bekopogni készülök, de még nem igazán tudom, hogy mit is mondhatnék. Helló, én vagyok a húgod akiről sosem tudtál? Nos, ahelyett, hogy ezen agyalnék inkább hangosan zörgetek az ajtón, hogy hallják csak odabent, valaki érkezik. Elvégre mit veszíthetek? Már rászántam magam, szóval eljött a tettek ideje.
Vendég
Pént. Aug. 13, 2021 8:20 am
Layla & Jaxon
Egy kiadós sziklamászás tud igazán kikapcsoló lenni, amit aztán zenével párosított hazakocogással szokás megkoronázni. Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy tudok időt találni a sportra, akkor elég csak annyit mondanom, nem vagyok lusta, hogy mindenhová hoppanálással intézzem az ügyes-bajos dolgaim. Máskülönben pedig igazán hiányérzetem van, ha nem indíthatom felülésekkel a napot, mert hat kávé sem érne fel egy ilyen jellegű megmzdulással. Hazaérve gyorsan beköszönök a nagyinak, hogy aztán a fürdő felé vegyem az utat, mert jobb lenne megkímélni őt, őket a férfiszagtól. Nem is tudom, hogy a húgi épp merre kajtat, igazából már rég elfogadtam, hogy éli a saját életét és sokszor nem is találkozunk. Mondjuk az én életvitelem mellett semmi sem meglepő, mert többet vagyok Amerikában, mint itthon még akkor is, ha egyébként valami komolyabb bevetésre jövök is haza. De ha akad szabadidőm, az szent és sérthetetlen és minden percem a családomnak szentelem. Éppen végzek a zuhannyal és már a nadrágot is felveszem, amikor valaki dörömbölni kezd. A törölközőt a nyakamba csapva a konyhába sietve érintem meg a nagyi vállát egy gyors "majd én kinyitom" megszólalással már igyekszem is tovább a bejárat felé, mert a vendégünk sok mindenről híres lehet, de a türelméről nem. Így aztán viselje a következményeket, hogy félig még vizesen, de azért félig már felöltözve nyitok ajtót. Először azt tervezem, hogy kicsit nyitom ki az ajtót, hátha csak küldeményt hoztak. De elsőre és másodikra sem tűnik a nő csomagkiszállítónak. - Helló, keres valakit? - ha már kezdeményezni kell a beszélgetést, akkor nem leszek rest és nem hagyom, hogy a hajamról lepergő vízcseppek megzavarjanak, úgysem jutnak tovább a törölközőmnél, már ha ez őt nem zavarja. Aztán eszembe jut, hogy talán jobban is ki kellene nyitnom az ajtót, mert az az érzésem támad, hogy őt be is kellene invitálni. - Lehet talán egyszerűbb lenne odabent, öhm... jöjjön be, addig én felkapok valamit. - tágra nyitom előtte az ajtót és beinvitálom, vetek egy pillantást a nagyi felé, aki mintha csak erre készült volna, már készíti elő az üdítőket, én pedig a szobámba megyek, hogy tényleg valami házigazda formát öltsek magamra.
Vendég
Csüt. Okt. 21, 2021 8:18 pm
kis&nagytesó
Lehet, kicsit túlzásba esek ezzel a kopogással, de én mindig a túlzások embere voltam azt hiszem. Nem is rossz ez bemutatkozásnak, így legalább mindenki elsőre levágja, hogy milyen vagyok én. Nem szeretem rejtegetni egyébként a személyiségem, bár tudom, hogy sokaknál beteszem a kaput a mivoltommal. Hát na, akinek nem tetszik, nem néz rám, nem áll velem szóba, és ennyi. Nem tudok mást hozzáfűzni, mert megváltozni már nem igen fogok tudni. Nem mondom, hogy nem lep meg a látvány. Mármint ki van felkészülve arra, hogy mikor a bátyját keresi, egy félmeztelen szívdöglesztő pasi fog ajtót nyitni? Mármint na, tudom én, hogy jó gének öröklődnek a családunkban, elvégre elég csak rám nézni, de hogy erre úgy nem voltam felkészülve. Az a baj, hogyha egy bárban találkoznánk először, simán megpróbálnám felszedni. Ezek után hogy fogok a szemébe nézni… - Hahó! Az az igazság, hogy igen. – Azt viszont már nem áll sem szándékomban, sem módomban elmondani, hogy kit, mert beinvitál. Tökéletesen passzol mindez a megálmodott tervbe, elvégre nem egy ajtóban toporogva szeretném neki bejelenteni, hogy hahó, én vagyok a húgod. - Igazán köszönöm! – megragadva az alkalmat beljebb lépek, ahol szembe találom magam ránézésre a nagymamával, aki olyan szívélyesen mosolyog rám, mintha csak ismerne, vagy én nem tudom. Kicsit ijesztő, de amúgy én tökre szeretem a kedves öreg néniket, szóval nem para annyira. Hellyel kínál, én pedig elfogadom, álltam eleget amíg eljutottam ide. Sóhajtva nézek körül, megpróbálom felfedezni az apró részleteket, magamba szívni azt a miliőt, amiben a bátyám éli mindennapjait. Kicsit türelmetlen vagyok, ami tudom, hogy nem indokolt, elvégre leélünk huszonhét évet egymás nélkül, de így a célegyenesben szeretnék már mihamarabb túl lenni ezen. Ritkán esik meg, de most ideges vagyok, és ez nem tetszik.
