Az utóbbi egy hétben főként estébe nyúló munkanapoknak örvendtem, a kitűzött terepmunkát nem lehetett fényes nappal végezni és egyetlen alkalom nem lett volna elég ahhoz ne keltsek gyanút a beszélgetések irányával. Apránként kellett elhintenem a hírértékű morzsákat, az előző találkozásunk óta 'történt' eseményeket, mint az egy évvel ezelőtti harapás és nagy részben arra épült a taktikám a köztünk lévő viszony csak kissé kopott meg az idővel, magától fogja felhozni a szervezet témáját. A gondos manipuláció, pedig előző éjjel működött.
Hosszúra nyúlik vissza a sajátos módon barátságnak nevezhető kapcsolatom Phineas-szal. Kettő híján egy évtizedre visszamenőleg és valójában a véletlennek köszönhetően, ha annak lehet nevezni azt, hogy a rövid időre birtokába kerülő tárgyat követtük nyomon semmint specifikusan őt. Szakmai szempontból többször bizonyult megbízható forrásnak és hasznosnak a parancsnokság számára, nem egyszer, sem kétszer bővült általa a kapcsolathálóm, nőttek ezáltal a mi ismereteink az adott társaságról vagy a szállítói vonalak változásáról, a piaci keresletről. Széles ügyfélkörrel operált, de csupán egy szűk belső kör számára biztosította a nehezebben beszerezhető, magas veszélyességi besorolással rendelkező árukat. Technikailag egy üzletemberről van szó, egy seftelőről. Sunyi, agyafúrt, de a maga módján becsületes fickóról, aki utasított már el megkeresést ismeretlenségre, ki nem épített bizalomra hivatkozva; mind a bizniszének, mind a meglévő ügyfeleinek védelmének érdekében. A bizalmát én sem egyik pillanatról a másikra szereztem meg vagy a két szép szememért, hónapok kemény munkájába telt, nem kevés szívességbe és szemhunyásba bizonyos dolgok felett.
A felsőbb körökben volt szó az elfogatásáról, biztos vagyok benne többször is, mint ami tudomásomban áll, de eddig mindegyik alkalommal úgy ítélték meg jobb befektetésnek minősül a józan észjárásával, a megközelíthetőségével szabadlábon hagyni, mint a következő ismeretlen alak, aki több kockázatot jelent. Két, sokkal inkább tengernyi rossz közül ő számított a kisebbiknek - ki tudja meddig lesz így...
Korábbi megkeresésemkor nem találtam az irodájában Holden-t, az okáról nem kérdeztem a többieket, van-e tudomásuk a hollétéről; hajtogatott cetlit hagytam az asztalán, mi szerint küldje vissza mágikus úton, ha van érkezése rá beszámoljak a fejleményekről. Az ügy nem égető sürgősségű, ami azonnali értekezést kívánna meg és temérdek papírmunkán kellett átrágnom magam, amit nem akartam halogatni. Legalábbis nem túlzottan sokáig, hogy a határidő közelébe kerüljek a leadásukkal. A kényelmes tempó hátulütője a ragályos unalom, ami ezúttal is megkörnyékezett és a korábban jelzésként ott hagyott cetlihez hasonló origami figurát eredményezte. A legtöbb a szemetesben végzi, pár a fiókomban, ha ismerős helyzet áll fenn és valaki nincs a helyén tudassam vele a visszatértékor, hogy kerestem. Ismertetőjel, megvan azaz előnye, hogy nem jár se írással, se beszéddiktálással, ezáltal ismétléssel, ha már szóban úgyis elmondanám a címszavakba zsúfolt tartalmát. Miért fussam le ugyanazt a kört kétszer, ha nem muszáj? A körmölés folytatásához azonban koffeinre van szükségem, így a beszerzésből visszaérve fogad az asztalomon felbukkanó jelzés Holden-től. Egyik kezemben a bögrével, a másikban a már kész jelentésekkel indulok hozzá, ha vizuálisan is szeretné maga elé a részletekbe menő összegzést. Pontosabban a meglévő részét.
A nyitott ajtó ellenére kétszer megkopogtatom az öklömmel a félfát, utána lépek beljebb.
- Hey. Vannak új fejleményeim a tegnapi találkozó kapcsán. - Nem először jövök hozzá az ügyben, de piszlicsáré, érdemi értékkel nem bíró sallangrészletekkel nem zargatom mindkettőnk idejét pazarolva. Legutoljára a kapcsolatfelvétel után tértem be külön, ami mostanra hozta meg az ígéretes gyümölcsét.
Holden && Elias
