Lestrange & Mulciber ~ The Chamber Of Secrets had been opened again

Vas. Aug. 08, 2021 7:05 pm

Mulci x Lestrange

18+ a karakter beszédstílusa miatt!

„Délután négykor, még Asztronómia előtt Myrtle slozijánál. Seprűt hozz magaddal!

Ps.: Varázsseprűt hozz magaddal, ne legyél faszparaszt!

Esz Bí Em”

Ez az üzenet fogadta az én Jericho haveromat, amikor SVK-n átvágtam a padjára egy papírrepcsit. Már csak azért is kódoltam az üzenetemet, ugyanis szinte biztosra vettem, hogy a kedvenc Lösztranzsom kapott volna az alkalmon, hogy a nyomomba eredjen, ha tudta volna, hogy én írtam az levelet. Nem is értettem amúgy, néha úgy éreztem, hogy rám jobban gerjedt, mint a csajára, mondjuk, sárvérűt én nem döngettem volna meg. De hát ízlések és pofonok kérem szépen, ebből is látszott, hogy az évtizedek során a Lestrange-ek eléggé elkurvultak, és csóró Bellatrix nemcsak forgott, de szerintem már breakelt az idegtől a sírjában.
Óra után azonnal leléceltem, ugyanis volt egy találkozóm egy csajjal, és hát megígértem neki, hogy nem hagyom őt egyedül. Igazából, csak azért mentem, mert kurvára jól szórakoztam vele szabad perceimben, és… Az eredmény eléggé kielégítő volt.
Négy előtt viszont már a klotyó ajtaja mellett támaszkodtam a falnak a seprűmmel együtt. Vártam a perceket, és kurvára ideges voltam, hogy Jericho hol a faszban volt már, amikor még nem is volt itt az ideje annak, hogy felbukkanjon. A harmadik cigarettacsikket dobtam bele egy közeli vázába, mire a haverom végre felbukkant a színen.
− Na végre! Azt hittem, már sose szabadulsz el a nődtől! – forgattam a szemeimet, miközben ellöktem magamat a faltól. Igazából, az se izgatott, ha nem csajozott.
− Remélem, felkészültél, mert azután, amit mutatni fogok neked, szerintem kétszer is meggondolod a nemi identitásodat… Imádni fogod – vigyorogtam, és meg sem vártam a kérdését, már belöktem a mellettem álló ajtót, és beléptem a helyiségbe.
− Ugye normális seprűt hoztál magaddal? – sandítottam rá, mert ha varázstalant hozott volna, akkor baszhatja, mert az én seprűmet nem fogja lehúzni a valagával. A seprűmet nekidöntöttem az egyik mosdókagylónak, miközben megropogtattam az ujjaimat. Nagyjából ezzel egy időben bukkant fel a rinyáló gép.
− Nem érek rá a hisztidre, te picsa! Takarodj a gecibe, mielőtt másodjára is kicsinállak! Úgy hallottam, hogy Lestrange meg Corner épp a prefektusiban szopják a faszt, menj kukkold őket, te creep ribanc! – rivalltam rá a szellemre, aki először özönvizet zúdított ránk, majd zokogva az egyik vécécsészébe vetette magát.
Undorodva emeltem fel a bal lábamat, ugyanis kurvára nem akartam bokáig a szennyvízben gázolni, de máshogy nem lehetett megszabadulni ettől a kreténtől. Ezek után ismét Jericho felé fordultam.
− Na szóval, voltál már a Titkok Kamrájában? – Az arcomon széles vigyor terült szét, akkora, hogy az egész Roxfort elfért volna benne, ugyanis kurvára büszke voltam magamra, hogy képes voltam kinyitni. Annyi év keresgélés, tanulmányozás és a párszaszó fejlesztése után végre eljött a nap, hogy a Kamra ismét kitáruljon, s bár nem tudtam semmit szabadjára ereszteni, de talán egy napon hagyhattam volna ott egy kis ajándékot a jövő generációjának.

Pént. Szept. 03, 2021 6:37 pm

Sebestyén & Jerikó

Sötét Varázslatok Kivédése. Az óra, amin pofátlanul gyengén teljesítek ha sötét varázslatokról van szó, mert még véletlenül sem szeretném magamra vonni mások figyelmét. Biztos vagyok abban, hogy mindenki megkérdőjelezi a tetteimet, mert még mindig a rossz vért képviselem egyesek szemében a baljós Lestrange ágammal. Bezzeg a franciák! Elhúztam a számat, amikor az ellenfelem egy mugliszületésű lett, mintha az SVK prof tudta volna, hogy ők a gyengéim. Josephine-nak hála megtanultam tisztelni őket és elnyomni magamban az aranyvérmániát, amit az otthoni környezetemben tapasztaltam, tanultam és tanítottak. Valószínűleg nagyon nehezen fogom apránként beadagolni az apámnak, hogy én magasról teszek erre az egészre. Amióta ugyanis Hera fogta magát és kilépett az életünkből egy szó nélkül – jó persze küldött levelet és tudtam, hogy biztonságban van – azóta a terveit szövögeti, amire őszintén szólva én annyira nem lennék büszke. Érhető okokból kifolyólag nem közöl velem mindent, pedig ha tudná, hogy mi mindent sejtek és mi mindenről tudok…
Kicsit furán néztem az asztalomra, amikor valami cédulát találtam ott. Elég kecskebéka írása volt az illetőnek, így nem aggódtam azért, hogy egy lány vár délután négykor Myrtle pisildéjében. Méghogy vigyek magammal seprűt! Varázsseprűt… Tuti nem viszek magammal! Nem hiszem, hogy körbe akarom repkedni a budit. Elég volt egyszer felmosni ott a Longbottom csajjal, azt is csak büntetésből, mert Bagman megkért rá. Ráparancsolt. Részlet kérdése.
Szóval odamentem az időpontra, de nem vittem magammal semmit. Jobb dolgom is akadt annál, hogy a seprűm után kutakodjak most. Örüljön az illető annak, hogy fogadom a meghívását és nem hagyom őt várakozni még tovább és még tovább, amíg rá nem un a várakozásra és úgy dönt keres magának, másik áldozatot, aki beveszi ezt a hülyeséget. Ki a tököm az az Esz Bí Em? Szebíem? Bíemsze? Ímsebez? Bemízse? Ímeszeb? Mindegy, nem tudom milyen szavakat kéne kiraknom ebből a rövidítésből. Vagy legalábbis addig nem jöttem rá, amíg be nem nyitottam Myrtle kibaszott hisztis wc tündér szobájába akarom mondani wcjébe.
– Tudhattam volna… – nézek Mulciber-re kicsit búval megkenten.
– Majd kérdőjelezd meg a kisebbekét akkor, hogyha nem vagyok itt, az én identitásomat meg engedd szépen el. – karba teszem a kezem, bár nem sokáig tartom így, amint meghallom a kérdését magam mellé engedem a karjaimat.
– A legutóbbi ittlétem emlékére nem hoztam magammal semmiféle takarító eszközre emlékeztető varázstalan és varázslatos tárgyat. Csak nem körbe akarod repülni a budik tetejét? – lengetem meg színpadiasan a jobb karom a wc fülkék felé mutatva.
– Nem kellett volna pazarolnod rá az idődet. – forgatok szemet Myrtle gyors megjelenés-eltűnésére. Bár végül is Mulciber-ről van szó, ő az élő fába is belekötne ha tudna és olyan hangulatban van, most úgy tűnt olyan hangulatban van.
– Úgy nézek ki, mint aki sziszegni szokott a kígyóknak? – vonom fel a szemöldökömet. De hogy lássa nem egy másik bunkó paraszttal beszél most kicsit vissza vettem. Tudom, hogyha arról lenne szó, akkor parasztmódjára elröhögcsélnénk az időt, de most semmi szükség nem volt a fa szén méregetésre.
– Nem voltam ott, hidd el, te lennél az első akinek elújságoltam volna, hogy körbe repkedtem Malazár bá kamráját. – kétkedve lépek közelebb, hogy jól lássa tényleg nem hoztam magammal semmilyen seprűt, de van az én tarsolyomban is egy kis meglepetés erre az esetre. Nyilván nem a Weasley-féle trágyagránát, amit a képébe csapok, ha megelégelem a várakozást mondjuk vagy bármit, amivel felhergel.
– Miért kérdezed? Csak úgy mellékesen érdekel. – ismertem már ezt a japán torii kapu féle vigyorát. Kíváncsi vagyok, hogy most mit talált ki.

zene: freak show • ∞ szószám • budipapír

Hétf. Szept. 20, 2021 7:27 pm

Mulci x Lestrange

18+ a karakter beszédstílusa és a fellelhető rasszizmus miatt!

Ahogy Jerry-re vártam azon töprengtem, hogy ez idő alatt Mirabella még háromszor leszopott volna. Az pedig igen csak nagy teljesítmény Jericho részéről, hogy ennyit késett, de csak egyszer tudjam meg, hogy megint azzal a sárvérűvel kamatyolt… Utána tuti nem maradt volna farka. Mondjuk, akinek ilyen elfajzott gondolatai voltak, és mocskokkal akart közösülni, annak jobb is volt, ha nem szaporodott. Még mindig reménykedtem benne, hogy egyszer észhez tér majd, elmegy valami kibaszott tisztítókúrára Tibetbe, vagy a fasz tudja hová, és új emberként jön vissza.
Kurvára próbálkoztam megtéríteni, és sulykolni belé, hogy nekünk nem lett volna szabad közösködni ilyen suttyókkal. Én sem dugtam meg soha olyan lányt, akinek ne lett volna tiszta a vére. De hát ezeknek a kreténeknek pofázhattam, szartak a fejemre.
Morcosan pöccintettem a csikket az egyik vázába, mire Lestrange végre idetolta a ragyás pofáját. Biztos voltam benne amúgy, hogy minden pattanás abból a kórságból fakadt, hogy sárvérűt döngetett.
− Miért, ki vártál? Jó lenne haver, ha felkelnél a muglik által írt álomvilágodból, mert itt kurvára nem vár egy jótündér keresztanya sem. Ha pedig azt hitted, hogy valami csaj akar Myrtle-nél kavarni veled, bocs, de csak én vagyok az. Ellenben, ha egyszer arra jutsz, hogy dobod a kis „barátnődet”, akkor szólj. Pontosan tudom, hogy melyik csaj tudna kielégíteni téged – húzódtak vigyorra az ajkaim, hiszen akármikor keríthettem volna egy normális nőt Jerichonak. Tök mindegy, hogy csak dugásra kellett volna neki, vagy többre. Az egyetlen szempont az lett volna, hogy kurva jó nő legyen az ágyadban. Nem olyan képződmény, mint Jozefina, vagy hogy a faszba hívják. Értettem én, hogy Jerichonak felállt tőle, de az én lelkesedésem abban a pillanatban le is lohadt vele kapcsolatban, amikor megtudtam, hogy a kurva Süveg beeresztette a Mardekárba.
− Azokét nem is kell megkérdőjeleznem. Tudom, hogy a többségük buzi – legyintettem mogorván, mert Mardekár Malazár forgott volna a sírjában, ha tudta volna, hogy a huszonegyedik századot megélve kihaltak az ő eszméi, és a róla elnevezett házból melegházat csináltak. − Eskü csak azt várom hogy mikor fognak buzibárt nyitni a klubhelyiség kellős közepén, de akkor csúnya világot rendezek majd.
Megvetően fintorogtam, hiszen nem csak Mardekár Malazár, de az összes valamire való férfi, aki ebből a házból került ki, letagadta volna azokat, amik ott mentek. Nem csoda, hogy kevés időt töltöttem a klubhelyiségben, hiszen kurvára nem volt kedvem őket bámulni.
− Bár még mindig nem tudom eldönteni, hogy melyik a rosszabb: sárvérűt dugni, vagy buzinak lenni. Szerencse, hogy nem egy sárvérű meleggel kavarsz, mert akkor már tuti letagadnám, hogy valaha is ismertelek. – Teljesen felingerelt pusztán a gondolat is, hogy ennyire elkurvult a világunk. Én azonban hála a szüleim hathatós nevelésének szigorúan tartottam magam az elveimhez és az eszméimhez, miszerint pasival és sárvérűvel nem közösködünk. Láthatóan, mások szülei szartak az egészbe, mert rohadtul nem ott tartott a világunk, ahol kellett volna. Csak egyszer basszam fel magam az embereken, és én leszek a következő Voldemort, basszák meg.
− Akarja körberepülni a faszom. Nem is azt kértem, hogy pucold ki a retkes vécét – horkantottam fel, ugyanis a hangulatomon sokat rontott a korábbi mérgelődésem. Már komolyan elgondolkoztam azon is, hogy miként kellene ideológiailag átnevelnem ezeket a szerencsétleneket, de még Jerichot se sikerült megtérítenem, hogy rohadna ő is ketté.
Talán nem is olyan meglepő, hogy minden frusztrációmat a bőgőmasina, Potter-fejű hülye picsán töltöttem ki, aki végül zokogva bebaszta magát a budiba. Az egyetlen problémám ezzel a szennyvíz volt, hogy fulladt volna bele a szarba ez a creep ribanc.
− Ha nem takarítom el, akkor meg pletykálkodott volna – emeltem a tekintetemet a haveromra, majd nagy levegőt véve rendeztem az arcvonásaimat, és sikerült visszanyernem a hidegvéremet. Sőt, már-már izgatottá is váltam a gondolatra, hogy henceghettem egy kicsit.
− Nem. Az én lennék – vigyorodtam el, hiszen eddig soha nem árultam el az iskolán belül senkinek, hogy értettem a kígyók nyelvén. – Emlékszel, amikor anno LLG-n én voltam az egyetlen, aki le tudta nyugtatni azt a runespoort? Ezért volt.
Azon az órán tényleg majdnem széttépte magát az a kígyó, csupán az én hathatós közben járásomnak sikerült elérnie azt, hogy ne cincálja magát apró cafatokra, pedig akkor még nem is beszéltem hozzájuk párszaszóul.
− Hát, haver, akkor mielőtt kitennéd a lábadat a nagybetűs Életbe adok egy esélyt arra, hogy a jövőben te is menőzhess – kúszott vigyor az arcomra, majd megropogtattam a nyakamat, és rátámaszkodtam a mosdókagylóra.
− Nyílj ki, te geci! – Amikor megszólaltam az már egyáltalán nem hasonlított egyetlen emberi nyelvre sem, hanem valóban párszaszóul beszéltem. Az évek során titokban gyakorolgattam kígyókkal, s talán végre Jer is megértette, hogy miért a Serpensortia volt az egyik kedvenc átkom, és miért vesztem meg ezekért az állatokért.
A bejárat pedig reagált rám. Először a mosdók teteje emelkedett fel, majd hátrébb kellett lépnem, ahogy a mosdókagylók előremozdultak. Megragadtam a falnak támasztott seprűmet.
Az egyik mosdó a földbe süllyedt, felfedve a bedeszkázott lejáratot. Talán mondanom se kellett, hogy mennyire büszke voltam magamra. Elégedett vigyorral fordultam hátra, és zártam le egy varázslattal Myrtle budijának az ajtaját, aztán Jericho felé fordultam.
− Na, mi van már? Segítesz elcuccolni onnan? – böktem a pálcámmal a deszkák irányába, hiszen azokon keresztül kicsit nehéz lett volna leereszkedni.

Szer. Okt. 27, 2021 9:42 pm

Sebestyén & Jerikó

Nem igazán értettem, hogy Mulciber mire gondolt, amikor úgy döntött az óra végén ír egy titkos levelet nekem. Értitek...NEKEM!
Lehet, hogy lett volna százszorta jobb dolga is, mint velem foglalkozni, de egyszerűen nem akadt neki más tennivalója. Nem hibáztatom őt, valószínűleg még mindig nagy kihívást jelentek a számára, hogy inkább engem akarjon megváltoztatni, mint bárki mást a baráti körünkből.
– A nagyanyámat vártam, képzeld. – feleselek vissza csak úgy mellékesen.
– Majd szólok, hogyha segítségre lesz szükségem, addig inkább törődj a kis feleségecskéddel. Az apád még mindig nem árulta el, hogy ki lesz az? Ha a te helyedben volnék, én addig járnék az öregem nyakára amíg el nem árulja azt amit tudni akarok.
Pontosan egy olyan témával piszkálom őt, amiről tudom, hogy egyáltalán nem kedveli, hiszen erre valóak azok a bizonyos „barátok”.
– Máskülönben, ha rá untam, akkor te leszel az első akinek szólni fogok, hogy ez megtörtént. – ez persze nem fog így lenni, azt azonban már nem osztottam meg ESZBIEM-el, vagy minek nevezte magát a levélben.
Seb Mulciber akármilyen fasza gyerek is legyen a barátom, hallgatni csak ritkán hallgattam rá, de ettől függetlenül volt benne valami nyers, ami majdnem az otthonomra emlékeztetett, csak a maga kifordított formájában.
Figyeltem minden egyes mozdulatát, hogy rájöjjek mégis mire fel volt ez az egész, de úgy őszintén. Lehet tudni?
– Nem tudtam, hogy nálad beépített hőmérő van. – már kínomban csak nevetni tudtam, amikor lemelegezte az egész Mardekáros társaságot kicsitől nagyig. Persze voltak kivételek, de az olyan érdekes nézetűeknek, mint amilyen Sebastian is volt, inkább hagytam az egészet és nem kezdtem el magyarázni a bizonyítványomat.
– Ha szerencséd van azt mi már nem fogjuk megérni. – bár tudom, hogy megvolt a maga stratégiája arra nézve, hogyan bassza fel az örege agyát két másodperc alatt és legyen újra végzős, ahhoz nem voltam elég hogy ennek hitelt adjak, mármint, hogy tényleg megteszi és szándékosan rossz választ ad meg valamelyik vizsgáján. Szeretném azt hinni, hogy végre itt hagyjuk ezt a terror tanyát és a Docendo-ban egy másik, jobb világ vár majd ránk.
– Te nem fogod ezt a témát megunni soha, igaz? Mi zavar téged ennyire? Mintha elhanyagolnálak téged vagy a többieket és azt kellene sérelmezned minden egyes percben… – a barátnőm miatt, tehettem volna hozzá, de nem tettem, inkább magamban tartottam a gondolataimat és csak kérdőn pillantottam rá, hogy mégis mi a gondja ezzel.
– Kösz. Mondanám, hogy megnyugodtam, de még a te kedvedért sem futok a seprűmért. Az Jagger aki a seprűjéhez megy férjhez, nem én. Különben is… – most nagyon menőzni akartam, hogy nekem már egész jól megy az animágia és képes lennék lekörözni őt, inkább hagytam, hadd mondja a magáét, én addig sem unatkozom vagy valami hasonló.
– Persze, hogy pletykálkodott volna, legutóbb is Rólad beszélt. Nem is értem, miért küldted el az egy szem rajongódat.
Nyilván csak viccelődöm, a rajongót is teljesen másképpen értem, mint ahogy azt ő gondolja.
– Te lennél olyan vakmerő és sziszegsz a kígyóknak azok meg vissza sziszegnek neked? Sejthettem volna, amilyen kígyó képed van. – ez meg bók akart lenni, az olyan személyekre nézve akik szintén párszaszóul beszéltek, a nagy Harry Pottert is beleértve.
– Mondanám, hogy emlékszem, de engem annyira érdekelt az LLG, mint téged az Asztronómia, de komolyan. – mondjuk a kettő ég és föld, de nem nagyon érdekelt a Legendás Lények Gondozás óra.
Nem igazán értettem, hogy mire fel ez a nagy színészkedés Mulciber részéről, de nem is nagyon lepődtem meg, amikor közölte velem, hogy mi fog rám várni, de csak úgy nagy vonalakban.
– Remélem nem vagy lázas a sok feszültségtől ami ért téged. – ha úgy van közelebb lépek hozzá és a kagylókhoz, inkább olyan édes mindegy ábrázattal az arcomon, csak essünk túl rajta.
– Nem tudom mit mondtál, de akármi is legyen egyetértek, ha nem megint a meleg show-ról hadováltál. – tréfálkozok és a hatás kedvéért még meg is csapom a hátát, nehogy meggörbüljön szegény.
Valójában senkit nem hallottam még így beszélni, ezért egy kicsit meg is lepődtem, de mindezt igyekeztem leplezni több kevesebb sikerrel Mulciber előtt.
– Menő. – pillantok le a mélybe s, hogy ne legyek túl rest sem, segítettem neki ahogy kérte.
– Veled megyek, el fogok férni a seprűdön is, csak előbb te ülj fel rá. Az én meglepetésem kevésbé ilyen menő, de jobb, mint a semmi és kevesebbet fogok feleselni neked. – remélem nem szól be valamit újra a melegekről és hogy kikéri magának ő nem az, ne is gondoljak arra, hogy mögé ülök vagy bármi, mert ha igen akkor első adandó alkalomkor csapok valamit a földhöz és rá kenem.
– Részemről mehetünk. – türelmetlen voltam ez az igazság, kíváncsi és talán azt is tudni akartam, hogy mégis mi folyik itt és mit csinál éppen ezután.
– Mennyire lehet mély és meredek? Na meg ez az első alkalmad vagy a sokadik?

zene: freak show • ∞ szószám • budipapír

Csüt. Okt. 28, 2021 10:30 pm

Mulci x Lestrange

18+ a karakter beszédstílusa és a fellelhető rasszizmus miatt!

− Elég beteg vagy, ha a nagyanyádra gerjedsz, geci – fintorodtam el, bár a mardekárosokból már mindent kinéztem, és esküszöm, sokkal jobb lett volna, ha Jerry a nagyanyjára lett volna ráizgulva, mint egy mocskos sárvérűre, de sajnos nem én voltam az apja, hogy a szart is kiverjem belőle.
− Fasz tudja, hogy ki az. Szerinted amúgy törődnék vele akkor is? Ha nem normális, akkor ugyanúgy szarni fogok a fejére, mint mindenki máséra. Egyébként meg az a vén fasz nem olyan természet, hogy elmondjon bármit is. Addig nem fogja közölni, amíg nem akarja – forgattam meg a szemeimet, elvégre kurvára utáltam, ha apám a hátam mögött intézkedett. Márpedig éppolyan szarkavaró volt, mint én, ezért kurva jól feltoltuk mindig az egekbe egymás vérnyomását.
− Az a baj, hogy annyira kattos vagy, hogy gecire nem fogsz ráunni – húztam a számat, mert le mertem volna fogadni, hogy előszeretettel dugta meg a csajt, bár nem értettem miért. Én tuti behánytam volna, ha bármit is kellett volna kezdenem egy sárvérűvel, de hát itt is látszott a különbség, hogy én normális nevelést kaptam.
− Ehhez nem kell beépített hőmérő, mert pofán vág a buzulásuk, te geci – vágtam oda, hiszen egy-két emberről szinte sütött ez az egész, és például én kazánházakkal nem is voltam hajlandó zuhanyozni. Tudod kinek a farkát nézegessék… Értettem, hogy egyeseknek számított milyen lyukba tették bele, de rólam egyetlen kangörcsös nyomorult kis szarzsák ne ábrándozzon se ébren, se álmában.
− Szóval mégsem óhajtasz megbukni? – vontam fel a szemöldökömet, hiszen utoljára még páran azt beszéltük, hogy maradunk egy évet rendet tenni. Úgy tűnik, rám hárult ez a nemes feladat, hogy én legyek a Mardekár ház kurva Messiása. Kár, hogy apám nem volt hajlandó korábban megkezdeni a tanításomat, ugyanis már rég töröltem volna az ilyen beteg vágyakat ezeknek a kis patkányoknak az elméjéből. Sőt, akkor már Jerry agyát is normálisan beprogramoztam volna, hogy végre életképes férfi legyen belőle.
− Szarok rá, hogy kivel foglalkozol, vagy kivel nem. Azonban az életnek megvan a maga rendje, és rohadtul nem követed azokat az elveket, amiket elvárnak tőlünk. – Egy szavam nem lett volna, ha egy hozzáméltó nővel kamatyolt volna, de nem engedhettük meg, hogy bármi is bemocskolja a vérvonalunkat. Jericho pedig olyan örömmel tette mindezt, mintha nem Rabastan Kikúrt Lestrange lett volna az apja, hanem valami senkiházi.
− Beteg egy családod van… − sóhajtottam fel lemondóan, mert ha Jagger valóban feldugta magának a seprűjét és Jerry sárvérűekkel szórakozott azért elég árulkodó volt. A többi testvére meg úgy elkerülte a figyelmemet, mint a franc, de mérget itattam volna mással azért, mert ők se voltak épelméjűek.
− Ja, nyilván – forgattam meg a szemeimet, miközben továbbra is intézkedtem, és jótékonyan figyelmen kívül hagytam a következő megjegyzését, mielőtt még megbasztam volna egy deszkával. Csak úgy, baráti szeretetből.
− Gondoltam, hogy akkor is basztál figyelni, azt a szar meg fel ne emlegesd – csóváltam a fejemet, hiszen az Asztronómia olyan geci unalmas volt, hogy ha nem vettem volna be éberséget okozó bájitalt, akkor végigaludtam volna.
− Ha feszült lennék, akkor úgyis fejbe kúrnálak egy gurkóval edzésen – vigyorodtam el, ahogy a kagylónak támaszkodtam. Jerrynek az volt a kibaszott szerencséje, hogy csupán ritkán jelentem meg az edzéseken, ezért az élete még nem volt veszélyben.
− Azt mondtam, hogy egy rohadt görény vagy Lestrange – morogtam az orrom alatt, és a hátba baszás után megpróbáltam sípcsonton rúgni, ha már ennyire faszkodni volt kedve. Azonban a bejárat kinyitása után vigyorogva figyeltem ennek a seggnek a képét, ahogy döbbenten meredt a lejáróra. Na, ezek után ugassál kisköcsög!
El kellett pakolni az útból, ugyanis minden alkalommal, amikor lejöttem végig kellett vinni ezt az egész hercehurcát, hogy ne legyen annyira feltűnő, ha random deszkák jelentek volna meg Myrtle slozijában.
− Jól van, de ha valaha is eltörik a seprűm a picsád alatt, akkor te veszel újat – forgattam a szemeimet, ahogy kézbe vettem a seprűmet, és felszálltam rá.
− Egyszer-kétszer már megfordultam itt – vontam meg a vállamat, és szerencsére volt annyira széles a lyuk, hogy le tudjak seprűstül ereszkedni. Először elrugaszkodtam, tettem egy félkörívet a magasban, hogy rá tudjak fordulni a lejáratra, aztán a nyálkás csőbe vetettem magamat. Jericho meg azt csinált, ami akart. Én meg sem álltam addigra, amíg a csőrendszer legaljára nem értem, ami még a mai napig tele volt mindenféle apró rágcsálónak a csontjaival.

Szer. Nov. 10, 2021 4:53 pm

Sebestyén & Jerikó

Legyintettem egyet Mulciber megjegyzésére és elég látványosan forgattam is a szemeimet. Úgy tűnt akármit mondtam, egyhamar nem fog erről a témáról leszállni, akármennyire próbálkozom is. De talán pont azzal volt a gond, hogy próbálkoztam ellenállni mindenféle hülyeségnek amivel traktált. Legalábbis az én szememben az volt, ha valaki Percy-t kérdezte volna meg, akkor biztosan mást mondott volna, nem ugyanazt amit én. Az a baj, hogy én belefáradtam az ellenségeskedésbe, már harmadéves koromban rájöttem, hogy vannak dolgok, amiket jobb ha elkerülök. Ha akkor hallgatok a megérzéseimre és nem logók többet ezzel a díszpéldánnyal, most biztosan halálra unnám az életemet. Mert akármilyen mocskos szája is legyen, lehet, hogy néha ki kellett volna mosni szappannal, azért reméltem egy kicsi jótét lélek, haldoklik benne is valahol mélyen. Jó mélyen, ahová senkit sem enged be, még a tulajdon házi állatát se, akivel leveleket küldözget mondjuk.
– Rád hasonlít. – próbáltam halál komoly arccal, nem a képébe röhögni, amikor ezt a két szót mondtam ki neki. Mielőtt egy vagány kis átkot küldhetett volna rám, odébb léptem tőle és odébb szedtem egy útban lévő deszkát.
– Mégsem adod fel a próbálkozást. – nézek vissza rá komolyan, miközben ő drámaian forgatja a szemeit a kijelentése után.
– Ha te mondod öregem, biztos így van. – őszintén szólva nem volt sok kedvem a Mardekárbéli melegházhatásról beszélni, ami a fiatalabb generációban ütközött ki nagyon, de nagyon Mulciber szerint.
Akármennyire is utáltam éppen magam vagy sem, de egy-két dolgot másképpen terveztem, mint az én drága barátom. Ilyen volt a szülők orra alá dörgölés, hogy bár tudunk dolgokat, mégsem azt tesszük amit várnak tőlünk. Nekem kellett egy bomba jó terv, hogy még meddig ne kerüljek az apám figyelmébe. Éppen ezért előtte és aki előtt kellett eljátszottam a flegma aranyvérűt, de a többség előtt meg sem erőltettem magam. Nem láttam értelmét.
– Nem óhajtok és nem is akarok megbukni. Nincs az a pénz és ígéret. – még akkor sem, ha menő lenne még egy évet Josie mellett lenni. Nekem pont elég volt ez az egy csodás év, kibaszott figyelmes Bagman-el, nincs szükségem még egyre. Ezt nagyon szívesen elmondtam volna Sebastian-nak is, csak abból megint azt szűrte volna le, hogy szarházi kis alak vagyok, aki mindenhez túl gyáva, amit ő szívesen véghez vinne.
– Sosem fogod megunni ezt igaz? – hogy a cselekedeteimet megkérdezze, de ezt már nem tettem hozzá. Inkább hagytam, hogy mindenre is értse.
Elnéztem amíg Seb hozta a formáját és csak akkor néztem rá egy „Befejezted?” fejjel, amikor egy rohadt görénynek nevezett.
– A görénységet meghagyom Malfoy-éknak, nekik lehet jobban menne ez. – nem basztam fel még jobban az idegeit, pedig eskü jól szórakoztam rajta.
Elég higgadt voltam ahhoz, hogy esetleg azon töprengjek szépen előveszem a mocimat és majd legördülök azzal itt, de lenézve azon a bizonytalan mélységű üregen, inkább meggondoltam magam. Elférek überhisztis Mulciber mellett is.
– Ne röhögtess már, te is tudod nagyon jól, hogy ez nem fog megtörténni. Vagyis mindjárt megtudod. – nem igazán állt szándékomban lenyűgözni ezt a kis papagájt, de annyit hápogott, hogy a végső megjegyzésére már csak bólintani tudtam. Egy paff és máris szerencsétlen varjúként kapaszkodtam Mulciber seprűjének a végében. Elég zötykölődősen ment ez az egész, nem voltam hajlandó leszállni a seprűjéről, pedig simán szálldoshattam volna utána, úgy tűnt, hogy így sokkal gyorsabb és kevésbé tudok visszafeleselgetni neki. Mindennek a jó oldalát kellett nézni, de most komolyan.

zene: freak show • ∞ szószám • budipapír

Szer. Nov. 10, 2021 11:17 pm

Mulci x Lestrange

18+ a karakter beszédstílusa és a fellelhető rasszizmus miatt!

Szívem szerint ezt a faszt is beleépítettem volna a lefolyóba, amikor pofákat vágott meg flegma kézmozdulatokat tett, de valahol még mindig hinni akartam benne, hogy az elveszett testvérem egyszer hazatalál majd. Sajnos, ahogy telt az idő, úgy egyre kevesebb esélyt láttam erre, mert az a hülye picsa úgy az ujja köré csavarta, hogy bizony talán akkor tért volna észhez, ha a csajt eltakarítottam volna az útból. Azt pedig nyilván nem tehettem meg, mert a masszív utálatom bizony elég gyanús lett volna. Jerry pedig ugyan kretén volt, de nem volt hülye ahhoz, hogy ne rakja össze a kettőt.
− Legalább büszkén mondhatom azt, hogy egy világi pöcsnek a gyereke vagyok, aki letett valamit az asztalra, és én egyesekkel ellentétben rohadtul nem szakítok a családi hagyományokkal azért, mert sárvérű picsákra gerjedek – vágtam vissza neki, arra utalva, hogy még mindig előbb csonkítottam volna meg saját magamat, minthogy betegyem egy rangon aluli csajnak. Nem tudtam, hogy Jerry mitől lett ilyen elbaszott, de szerettem volna, ha az apja úgy istenesen elpicsázta volna. Mert gecire kijárt neki amúgy.
− A remény hal meg utoljára, hogy nem leszel egy elbaszott nyomorult – pillantottam rá, és ha lett volna a kezemben egy cigaretta, akkor most nagyot szívtam volna belőle.
− Változik a világ tesó. És kibaszottul rossz oldal felé sodródsz – jegyeztem meg. Hihette azt, hogy egy gecis vészmadárként károgtam, de kurvára a levegőben volt a változás. Érezhető volt a feszültség, és nem csak a faszfej Maurice SzopjatoklemerténvagyokaMágiaügyiMiniszter Briggs döntései miatt, hanem olyan játszmák zajlottak a háttérben, amelyekről nekünk fingunk se volt. Én nem akartam a vesztes oldalra kerülni, de ha Jerry együtt akart szopni a csajával, akkor valóban felesleges volt minden kísérlet a megtérítésére.
− Így is van. A buzijelző vészgomb folyamatosan villog a közelükben – morogtam az orrom alatt, hiszen csóró Malazár tényleg eret vágott volna, ha tudta volna mit műveltek a házával. Bár én személy szerint jobban támogattam volna, ha az öreg kikelt volna a kikúrt sírjából, és lekaszabolt volna minden nyomorult fattyút, aki képtelen volt követni az eszméinket.
− Á, egy gyáva faszkalap vagy, Lestrange. Visszasírom azokat a napokat, amikor még tökös voltál, és a csajod nem volt a képben. Geci, mennyivel szebb idő volt az… − sóhajtottam fel drámaian, bár tényleg jobban kedveltem azt a Jerichót, aki nem csak játszotta a felsőbbrendűt, hanem komolyan hitt benne, hogy az a viselkedésforma volt a helyes. Ez a tessék-lássák módon lerendezett faszkodás, amit tolt lehet, hogy mások ellen működött, de engem nem baszott át. Túlságosan is jól ismertem ahhoz.
− Nyilván nem, amíg nem térsz magadhoz. – Nagyon szerettem volna homlokon baszni a tenyeremmel, de az ő reflexein múlt, hogy mindez mennyire volt sikeres. Mert valami az elmúlt négy évben elég rendesen kiszopta az agyát, és azóta olyan volt, mint valami libsi nyomorult, aki titokban az egyenrangúságot akarta hirdetni.
− Most hogy mondod… Lehet megkeresem valamelyiket, és pattogó görényt csinálok belőle. Úgyis van kettő, és mindkettőnek jól állna ez a létforma – vigyorodtam el, hiszen Crouchnak a kis bemutatója annyira legendásra sikeredett, hogy amikor egyszer apám elmesélte, gecire jól szórakoztam rajta. A Malfoyok is, te… Annyira elkurvultak az évtizedek során, hogy szégyen volt rájuk nézni.
− Akkor is Lestrange, elpicsázlak, ha eltörik a seprűm, és letiltalak a gecis tökös derelye adagodról is! Csak közlöm – tettem hozzá, mielőtt még a csőbe vetettem volna magamat. Ez is… Rátelepszik a tollas picsájával az én seprűmre, mert kurvára lusta volt csapkodni a szárnyaival.
Odalent leszálltam a seprűmről, és a rágcsáló tetemeknek a csontjain gázoltam keresztül. Reméltem, hogy közben Jerry is összekapta magát, mert én nem voltam hajlandó cipelni őt.
− Már nincs messze. Van még egy ajtó, utána pedig már ott rejlik a Kamra – vettem a vállamra a seprűmet, ahogy elindultam az egyik járat irányába. Ismertem a járást, ez neki is feltűnhetett, hiszen nem először voltam idelent.

Pént. Nov. 12, 2021 9:37 pm

Sebestyén & Jerikó

Már csak az hiányzott, hogy azt imitáljam a kezemmel, amint drága barátom arról beszél, hogy ő milyen csodálatos és makulátlanul hagyománytisztelő ember. Amivel semmi de semmi baj nincs, csak ne dörgölné már folyton az orrom alá, mert úgy sem ér semmit és fogalmam sincs mikor fogja már fel végre. Igazán pazarolhatná az energiáját másra is, mondjuk arra, hogy magában tartsa ezeket a dicshimnuszt követelő gondolatait, de komolyan. Ettől függetlenül, még mindig őt tartottam a legvalamirevalóbb barátomnak, de ezt nagyon ritkán hangoztattam neki, így is elképesztő mekkora pofája van. Hát még ha tudná, hogy ebben a bolond fejemben – amit az ő értelmezése szerint mondok most én is magamra, én egyáltalán nem tartom magam annak, de ez nézőpont kérdése – minek tartom őt! Biztosan több reményt látna arra, hogy kinevelje belőlem a számára rossz érzéseimet. De ha így is lenne, akkor már ő sem kedvelne. Én úgy vagyok vele, hogy egy szemétdombon elég egy kakas, nem kell kettő. Azt hiszem ezzel mindent elmondtam, hogy különbözni sem különbözhetnénk ennél jobban.
– Legyen neked igazad. – ennyivel zártam le ezt a témát, nem nagyon láttam értelmét veszekedni vele, amúgy is túlságosan beleélte már magát ebbe a szónokoskodásba, nem kell még nagyobb tűzet tennem alá, azzal, hogy uszítom.
Mondtam valamit arra is, hogy manapság már nem lehet megmondani melyik oldal az amit érdemes követni, mert egyik helyen sem jó és hiába papol, valami irdatlan szerencse miatt a családjainkhoz hasonlóak mindig a rövidebbet húzzák és én már belefáradtam ebbe az egészbe. De nem mondtam ki ezt sem, hanem inkább ráhagytam. Mondhatni inkább a kezem járt, mint a szám, hogy minél előbb eltűnhessünk innen.
– Ha nem akarnál megbukni, akkor lehet, hogy még újra viszont látnád azt a felemet, akit visszasírsz. – nyilván újra elérhetetlen szar alak leszek, aki tesz arra, hogy kit bánt meg és kit nem sikerül. Ám arról nem tehetek, ha Mulciber úgy dönt, ő még hűsöl egy kicsit itt a Roxfortban. Reméljük az az egy év nélkülem, majd ráébreszti, hogy kurvára hiányol és jobban tette volna, hogyha nem bukott volna meg. De nincs kinek beszélni erről.
– Malfoy-ék nem az én dolgom, azt teszel velük amit akarsz. De az biztos, hogy egy életre traumatizálnád ezzel mindegyiket. – magamról tudom, hogy nem szívesen változnék görényé, nekem ugyanis elég vagány animágus alakom van, amit szeretnék megtartani. A görénységet rábízom másra, ennyi az egész.
– Edd te a tökös derelyét, tudod jól, hogy én nem szeretem! – egy ennyivel egészítettem ki az egész jelenetet csupán. De pont elég volt. Mert végre megtörtént a „csoda”.
Odalent azonban, amint leértünk egy biztonságos helyre, még mindig nem voltam hajlandó visszaváltozni, azután sem, hogy szépen landolt és a seprűjét feldobta a vállára. Na én fogtam magam és rátelepedtem a másik szabad vállára. Már csak azért, hogy meglegyen a teher egyensúlya mindkét oldalán.
A megjegyzésére válaszul, csak károgtam egyet, ha esetleg volna olyan kedves és lehajtana a válláról, akkor nyilván visszaváltozom önmagammá és röhögök egy jót, majd követem. Ha pedig nem, akkor én jól pöffeszkedem a vállán tovább, mint valami papagáj.

zene: freak show • ∞ szószám • budipapír

Vas. Nov. 14, 2021 7:09 pm

Mulci x Lestrange

18+ a karakter beszédstílusa és a fellelhető rasszizmus miatt!

Jerry tudta, hogy nem nyerhetett vitát velem szemben, ugyanis mindig kurvára nekem volt igazam. Nem csak a vérkérdésben, hanem úgy a világon mindennel kapcsolatban. Szerettem volna egyszer bemutatni őt annak a baráti körömnek, akiket eddig még soha nem emlegettem előtte sem. Talán meglepődött volna azon, hogy az ő módszereikhez képest én még kibaszottul rendesnek számítottam. Mert az voltam, amiért nem tapostam ki a belét azért, mert véráruló lett.
− Ó, haver. Tudom, hogy még mindig én látom jól a dolgokat. Már csak idő kérdése, hogy te mikor fogsz erre rádöbbenni – nevettem fel élesen, bár volt egy olyan érzésem, hogy Jericho akkor is a szar oldalon fog állni. Ehhez még jós képességekkel se kellettek, mert az esze helyett a farka vezérelte. Ostoba nyomorult… Ez lesz majd a veszte.
− Erősen kétlem haver. És tudod miért? Mert alig várod, kitegyétek innen a lábatokat, elmenekülj apád elől, és éld a nyomorult kis életedet a sárvérűddel – köptem a mosdó amúgy is retkes padlójára. Nem hittem abban, hogy a helyváltás megválthatná Jerichot. Sőt, szerintem csak még kontrollálhatatlanabbá válik majd a jövőben. Én pedig nem akartam végignézni, ahogy elbassza az életét. Azt pedig nem akartam az orrára kötni, hogy talán hajlandó lettem volna a drága apjának segíteni abban, hogy visszatereljük a helyes útra. Nem, neki nem kellett tudnia, hogy mi járt a fejemben, hiszen így is rinyálni tudott, mint egy kislány.
− Egyébként pedig, veled ellentétben nekem terveim vannak azzal a bukással, és majd meglepődsz, amikor híreket hallasz majd a jövő tanévről – léptem közelebb hozzá vigyorogva, hiszen nem titkolt célom volt felforgatni az iskolát. A manipuláció úgyis remekült ment, most pedig nem állt senki az utamba, aki korlátolhatott volna. A tanárok leszarták, hogy a diákok mit csináltak, az alsóbb évesek közül pedig egyetlen egy embert se tudtam volna mondani, aki kiállt volna ellenem. A Roxfortban egy olyan éra kezdődik majd meg a következő szeptembertől, ami talán hozzájárul a céljainkhoz.
− Ugye tudod, hogy nem kell az engedélyed ahhoz, hogy azt tegyem, amit akarok? – basztam odébb egy deszkát, ahogy kimondtam ezeket a szavakat. Ne röhögtessen már! A saját öregem nem tudott irányítani, pont nem egy véráruló fogja megmondani nekem, hogy kit basztathatok és kit nem. Ettől függetlenül szórakoztatott a gondolat, hogy bárkit is görénnyé változtatnék ebben az iskolában. Bár nem volt szükségem varázslatra ahhoz, hogy életre szóló sebeket okozzak másoknak.
− Hagyjál már! Utálom azt a szart – forgattam meg a szemeimet, hiszen nem voltam hajlandó semmi undorító édes vackot lenyomni a torkomon. A sütőtök pedig olyan gusztustalan volt, hogy hánynom kellett tőle.
Elképedtem azon, hogy mennyire pofátlan volt. A fejemet csóválva söpörtem le a vállamról, majd rásandítottam, amikor károgott egyet.
− Anyádnak károgj, te madárgeci! – Megjegyzésképp még morogtam valami olyasmit is, hogy most már értettem, hogy miért volt ennyire tollas a háta. Vajon az animágia kitanulásakor zsugorodott az agya varjúméretűre, és baszódott el odabent minden?
− Még egyszer kiröhögsz te tetű, és azt is kitörlöm az agyadból, hogy a nőd egyszer világra jött! – fenyegettem meg, s bár nem biztos, hogy képes lettem volna kitörölni minden egyes emléket a csajáról, ettől függetlenül érezhette a szavaim mögött megbúvó fenyegetést. Bármikor, bárkinek szétbarmoltam volna az emlékeit, ha arról lett volna szó.
A következő ajtóhoz érve ismét párszaszóul beszéltem, majd kinyílt az átjáró, beléptem a Kamrába. Két oldalt kígyószobrok sorakoztak, velünk szemben pedig az öreg Malazár pofája nézett le ránk.
− Üdvözöllek a Kamrában seggfej! Köszöntsd méltóan Malazárt, mert ha nem viselkedsz, akkor az idők végezetéig itt fogsz elrohadni – vigyorogtam, ahogy körbeintettem a csarnokban. A sok évnyi kutatás és keresgélés, a pletykákra való hagyatkozás… Minden erőfeszítésem gyümölcse itt rejlett. Én pedig rohadtul büszke voltam arra, hogy képes voltam kinyitni az átjárót.
Nekem Jerry pofázhatott arról, hogy mennyire jó útra tért, és nem érdekelték már azok a dolgok, amiket belénk neveltek, de Malazár előtt még neki is fejet kellett hajtania.
− Kíváncsi lennék, a barátunk mit szólna hozzá, ha tudná, hogy mennyire nem tiszteled a hagyományokat és elveket, amelyeket ő is vallott – sétáltam végig az úton, amely egyesen a szobráig vezetett.
− Jerry, nincs valami mondanivalód számára? Akár meg is gyónhatod a bűneidet, ha szeretnéd – fordultam meg, és dőltem neki Malazár szakállának.

Hétf. Nov. 15, 2021 7:19 pm

Sebestyén & Jerikó

Egyre többször és minél tovább maradtam Sebastian mellett élveztem az agyát húzni, mert bizony megérdemelte. Már az is megesett, hogy szándékosan mentem vele szembe, csak azért, mert kíváncsi voltam a reakciójára. Függetlenül attól, hogy ekkora szájhős volt, azért valahol örültem, hogy a barátom volt. Az mind mellékes, hogy ő minek tartott. Valószínűleg nélküle csak szét unnám a fejem és olyanok miatt mérgelődnék, amik ellen semmit sem tehetek.
– Örülök, hogy neked legalább van jövőképed. – velem ellentétben, tehettem volna hozzá. Azt meg nem említettem meg, hogy neki sosem lesz viszálymentes jövőképe, mert az volt szerintem a gyerek lételeme.
– Remélem nem felejtesz el Mágiaügyi Miniszternek jelöltetni magad egy új pártnál. A régi befuttatott pártokról már mindenkinek megvan a maga véleménye. – persze elképzelésem sem volt arról, hogy annak a pártnak mi lenne a neve, de ha Sebastian-t kellett kérdezni, biztosan valami kígyós dologról alapított volna pártot magának a választások idejére. Kár, hogy az ideit lekési már és mindemellett még túl fiatal is.
– Felőlem, azt tervezel és csinálsz ami akarsz. – ennyi csak, már kezdett lankadni a lelkesedésem azzal kapcsolatban, hogy bosszantsam őt. Pedig eskü erőt adott. Ahogy morgolódik.
Még a vállán megülni két másodpercig is vicces volt, látszott rajta és úgy is beszélt, mint aki elég mérges már. Ezért döntöttem úgy, hogy az utolsó néhány métert, már magamként teszem meg nem pedig varjúként.
– Nem tudtam, hogy időközben emléktörlést is vállalsz. – ismét csak kiröhögtem volna, amivel valljuk be, nem mentem volna ennél messzibbre, ezért igyekeztem elnyomni minden ilyet magamban, akármennyire is nem sikerült, szerencsére vigyorogni még képes voltam és mivel többnyire háttal állt nekem amint előre haladt, azt szerencsémre nem is látta.
– Fasza hely, de nem fogok szobroknak köszönni, bocs. – azzal elővettem a zsebemből a cigis dobozomat és rágyújtottam.
Nem tudtam mennyire allergiás a cigi füstre idelent, de kétlem, hogy annyira tisztában akarta tartani ezt a helyet, hogy ilyesmit megvonjon tőlem. Különben is, adok neki ha kér belőle, annyira szívtelen azért még nem voltam, hogy ne osszak meg vele ilyen vagány tüdőromboló dolgot.
– Ha megkeresed az aszott szellemét lehet elbeszélgetek vele, de így… – megszívtam a cigislukkot, majd kifújtam a füstöt, hogy a hely inkább egy kemencére emlékeztessen a felsorakozó kígyószobrokkal, mint egy dohos pincére.
– Most inkább kihagynám, majd máskor élek a lehetőséggel ha annyira szeretnéd. – de mint mondtam, nem fogok szobrokkal dumcsizni, neki lehet, hogy megy, de én nem tudok ennyi mindent beleképzelni ezekbe az ódon kőfalakba és kőszobrokba.
– Az az út hová vezet? – mutattam a helyiség bal irányába elvesző út féleségre, igazából egy folyosó lehetett, csak én és a magyarázás most nem voltunk túlságosan nagy barátok.
– Vezess körbe! – belefáradtam a céltalan nézelődésbe, ezért lehet, hogy megfogom ezt még bánni, de rá bíztam magam Sebastian-ra.

zene: freak show • ∞ szószám • budipapír

Csüt. Nov. 18, 2021 12:44 pm

Mulci x Lestrange

18+ a karakter beszédstílusa és a fellelhető rasszizmus miatt!

− Nos, kettőnk közül talán mindig is én voltam az, aki pontosan mit akart az élettől – emeltem fel a fejemet pakolás közben. Arról nem is beszélve, hogy az utamat nem apám választotta meg, hanem én magam voltam a sorsom kovácsa. Én döntöttem el, hogy magas szinten akartam rúnákkal és ősi mágiával foglalkozni, majd erre a pályára lépni. Az apró tény, hogy az öregem szervezett nekem feleséget nem számított semmit. A családomban ez volt a megszokott. Mi sosem szerelemből házasodtunk, hanem színtiszta érdekből. Így is volt rendjén.
− Sokat kell még tanulnod öregem… − sóhajtottam fel színpadiasan, ahogy kiegyenesedtem, és a nadrágom szárába töröltem a kezeimet. Közelebb léptem hozzá, ezúttal nem rejtettem el azt a határozott, törtető, de mégis művelt embert, aki a bunkó álarc mögé rejtőzött.
− Ha igen okos lennél, akkor te magad is tudnád, hogy vajmi kevés hatalma van annak, aki abban a székben ül. Az értelmesebb és leleményesebb emberek máshogy csinálják – utaltam arra, hogy a háttérből sokkal egyszerűbben és feltűnésmentesebben lehetett mozgatni a szálakat. Nem vágytam én rivaldafényre, amely a hatalommal karöltve járt. Élvezetesebbnek találtam az árnyak közt meglapulva manipulálni másokat.
− De nem kell aggódnod a sárvérű kis barátnőddel, nem tervezek Mágiaügyi Miniszternek jelentkezni. – Nem vonzott annyira a politika, hogy én ezt akartam, ha pedig mégis úgy adódott, hogy egyszer olyan körökbe fogok keveredni, akkor sem voltam hajlandó tiszta célponttá válni. Márpedig, aki közszereplővé vált, az felkészülhetett a zaklatásokra, sőt akár merényletekre is.
− Igazán szomorú, hogy ennyire érdektelen vagy… − ciccegtem. Pedig a mi párosunk sokra vihette volna! Ő mégis lemondott az előjogairól és az elveiről egy idióta picsa kedvéért. Undorom támadt mindkettejüktől. Nem csoda, hogy úgy ráztam le a vállamról, mint valami leprást. Nem akartam elkapni semmilyen ragályos betegséget attól, hogy ő sárvérűekkel hált, és utána hozzám ért.
− Én nem vállalok semmit – vontam meg a vállamat, ahogy hátat fordítottam neki. Nem is sejtette még, hogy mit terveztem vele, de úgy gondoltam, adok magunknak egy lehetőséget arra, hogy Jericho ismét önmaga lehessen. Olyan témákat akartam érinteni, amelyektől menekülni akart, s nem sült el jól, akkor kész voltam bármire, hogy elfeledtessem vele ezeket a pillanatokat.
− Mert ostoba vagy. Ez a hely testesíti meg Malazár elveit és eszméit. Ez a hely adott otthont a baziliszkuszának, amely nagy dolgokra lett volna hivatott, ha nem végezték volna ki kegyetlen módon. Ezen a helyen kísértenek az elmúlt századok ideái, amelyek a mai napig követendő példák a számunkra! A Kamra a mi örökségünk, aranyvérűnek lenni a mi kiváltságunk, és nem lenne szabad hagynunk, hogy minél több vérvonal bemocskolódjon! – tártam szét a karjaimat, és egy pillanatra lehunytam a szemeimet, hogy a szobrokra szerelt fáklyákat meggyújtsam.
Nem érdekelt, hogy Jericho rágyújtott idelent, én is gyakran megtettem, amikor ki kellett ürítenem az elmémet.
− Ha még egyszer tiszteletlenül beszélsz a házunk alapítójáról, akkor a minket körülvevő vízbe fojtalak meg, és hagyom a testedet elrohadni idelent – nyitottam ki a szemeimet. Nem vicceltem. Most nem volt itt a helye a szórakozásnak, amikor meg akartam fejteni, hogy mégis hol siklott félre az élete.
A kérdésére és a kérésére nem reagáltam, csupán az említett folyosó irányába pillantottam, és továbbra is a szobornak támaszkodtam figyeltem Jericho mozdulatait.
− Teljesen érdektelen. Csövek, alagutak, amelyek behálózzák a Roxfortot, és a baziliszkusz segítségére voltak a közlekedésben. – Ha a Kamra rejtegetett más titkokat, akkor sem voltam hajlandó megosztani azokat egy vérárulóval. Inkább ellöktem magamat a szobortól, és a pálcámat az ujjaimat közt forgatva Jericho felé fordultam.
− Engem sokkal jobban érdekel az, hogy mi lett azzal az emberrel, akit egykor ismertem. Mi lett a nagy Rabastan Lestrange fiával, aki régen egy volt közülünk? Ne játszd a szépet Jericho. Másokat lehet át tudsz verni, de én nem vagyok vak, és tudom jól, hogy a részedről jó ideje színjáték az egész. Most itt a lehetőséged elmesélni, hogy mi volt az, ami megváltoztatta a véleményedet, de ne gondold azt, hogy a nőcskédet felhasználhatod kifogásként. – Nem akartam, hogy tovább húzza ezt az egészet. Szemrebbenés nélkül konfrontálódtam vele, hiszen kijárt nekem a magyarázat. Belefáradtam abba, hogy barátoknak tettessük magunkat, amikor nyilvánvalóan két teljesen különböző oldalon álltunk. Márpedig én nem engedhettem meg magamnak, hogy vérárulókkal és sárvérűekkel barátkozzak, még akkor sem, ha esetleg a hasznukat vehettem volna.
Annyival egyszerűbb lett volna kitörölni az emlékeit, vagy átírni őket! De én nem voltam olyan tapasztalt, mint apám. Jó esetben, talán a mostani találkozót képes lettem volna elfeledtetni vele, de azt, ami az elmúlt években történt… Lehetetlen vállalkozásnak tűnt.

Csüt. Dec. 16, 2021 5:36 pm

Sebestyén & Jerikó

Bármiben hihettem volna, bármilyen eszméket vallhattam volna, csak azt nem, amit a szüleim szerettek volna tőlem. Pont ezért nem is meglepő, ha a lázadás és az ellenkezés az ideáikkal szemben mára már olyan, mint a levegő vétel, pontosabban olyan fontos és hihetetlenül a lételememmé vált. Ez csak akkor válik a világ legbonyolultabb rendszerévé, ha a nézeteim találkoznak Sebastian ideális világával. Sok olyan dolog van, amiről nem beszéltem neki, egyrészt mert tisztában voltam azzal, hogy úgysem értené meg, másrészt pedig nem tudtam, hogy fogalmazzam meg mindazt, ami végbe megy bennem és mit gondolok a családomról. Pontosabban arról a helyzetről, ami kezd kialakulni és mitől válik nyugtalanná a környezetünk a számomra.
Éppen ezért ráhagytam dolgokat Sebastian-ra, hogy még véletlenül se kelljen megmagyaráznom neki ezt vagy azt. Néha jobb ha nem tud semmit. Néha jobb, ha senki sem tud semmit arról, hogy mi jár a fejemben. Főleg ha az illető olyan vagány ideákat követ, mint amit Seb vagy bárki más az én családomból esetleg.
Arra persze már nem tudtam egy vállrendítéssel lereagálni a dolgot, hogy nincs tervben a mágiaügyi miniszterség. Erre először csak elismerően bólintottam és valószínűleg tapsoltam is volna, hogyha olyan kedvemben lettem volna, de most nem voltam.
– Örülök, hogy nem akarsz mágiaügyi influenszer lenni, nem is állna jól neked az a pozíció. – senkinek sem, aki olyan forradalmi ötletekkel áll elő, mint Sebastian vagy az apám, jobb is, hogy egyikükből sem lesz vagy lett politikus. Ezt persze hangosan nem teszem hozzá. Szerintem így is sejtheti, hogy mi minden járhat a fejemben.
– Nem gondolkodtál azon, hogy ez miért lehet? – persze kétlem, hogy meg tudná mondani miből, fakad az érdektelenségem, egyáltalán nem is ő tehet róla, még én sem nagyon tudom, de hát amilyen okos, biztos vagyok benne, hogy valamit kisüt. Ha valaki, akkor ő tényleg mindenre tud megoldást, még ha a módóra hagy némi kivetnivalót, biztos vagyok abban, hogyha nagyon akarna, akkor tudna változni, csak nem akar. Mert minek ugyebár?
Hallgattam őt, de valahogy nem hatottak meg a szavai, nem is igazán figyeltem rá, a cigi elvonta a figyelmemet és szépen lassan alig érdekelt, hogy Seb éppen mit csinál itt. De ettől függetlenül még körbepillantottam. Kíváncsi voltam, hogy milyen ez a hely, engem is érdekeltek a régi mesék, rémmesék inkább, hogy őszinte legyek. Ez is csak egy terem volt, mint a többi. Egy börtön, ha úgy tetszik, mert aki ide bekerült az biztosan elveszett és nem találhatta meg egykönnyen a kijáratot. Maximum, ha rombolt. Szkeptikusan ránéztem, amikor a vízbefojtásomat emlegette fel.
– Úgysem mernéd megtenni, nem mintha provokálni akarnálak… – de ha én nem lennék, valószínűleg most kevesebb gyűlöletet táplálna a mugliszületésűek iránt. Szóval valahol kurvára büszke voltam magamra, amiért ezt a kellemetlen érzést kiválthattam belőle.
– Semmi nyoma a baziliszkusz maradványainak? – ez elszomorító, le is biggyesztem a számat, nem mintha nem látnék csontokat máshol, de azért ettől a helytől az olyan szkeptikusok, mint amilyen én lehetnék, ezt várnák el. Tisztára becsapottul érzem most magam.
– Magyarázatokat szeretnél? – hátat fordítottam neki, ez lehet életem legrosszabb húzása volt, de csak nem dobhattam a cigi végét az ő útjába.
– Mindet el fogok mondani, amit tudnod kell, de még nem tehetem meg. Csak légy türelmes. Ha nem vagy az, már nem az én hibám. Köze sincs Josie-hoz és hogy tisztázzuk… – ennél a pontnál visszafordultam hozzá és komolyan néztem rá. – Nem feküdtem le vele, fogalmam sincs, honnan szeded ezt a hülyeséget, de mindegy. Attól, hogy van barátnőm, még nem használom őt ilyesmire egyrészt még fiatal. Másrészt mikor lett volna alkalmam rá mégis? – nyilván nem vele fogom ezeket a részleteket megbeszélni, de már annyiszor felhozta, hogy muszáj volt elmondanom neki, legalább ezt, ha mást nem.

zene: freak show • ∞ szószám • budipapír

Szer. Jan. 05, 2022 1:13 pm

Mulci x Lestrange

18+ a karakter beszédstílusa és a fellelhető rasszizmus miatt!

Szerettem volna teljesmértékben átmosni ennek a kretén fasznak az agyát, hogy végre értelmes ember váljék belőle, de sajnos, jelenleg csak jobban elkúrtam volna azt, ami már amúgy is szar volt.
− Fogalmam sincs, hogy mi a faszról hadoválsz. Ez is valami, amit a sárvérű nődtől tanultál? – ráncoltam össze a homlokomat, amikor ilyen nyomorult szavakkal dobálózott, mint az „influenszer”, hát mégis mi a rákot jelentett az? Mondjuk, nem is érdekelt annyira, hogy rákérdezzek, csupán baszta a csőrömet, hogy faszságokra fordította az idejét.
− Ha meg is próbáltam átgondolni, nem kaptam rá logikus választ, ugyanis mindent megkaptál a kibaszott élettől, amire csak vágyhattál, de meg készen vagy eldobni mindent egy lotyó kedvéért – rándítottam meg a vállamat egykedvűen, hiszen rám soha nem gyakorolt egy nő ilyen hatást sem, és senki kedvéért nem tértem volna ki a hitemből, vagy dobtam volna el mindazokat az értékeket, amelyek alapján felneveltek. Ha Jericho egy gyenge fasz akart lenni, annak viszont egyelőre még nem állhattam az útjába.
Próbáltam meggyőzni. A múltban is, most is, és talán még a jövőben is mutattam rá némi hajlandóságot, mielőtt még egy olyan oldalra került volna, ahonnan ne lett volna számára visszaút. Profetikus, dohányfüsttel teli álmokban én már világégést láttam, a kettészakadást, amelyről ő nem volt hajlandó tudomást venni, hogy baszná szájba a jóságos Merlin.
− Akkor nem ismersz eléggé, haver – válaszoltam halkan. A hangom rekedtes volt, a tekintetem komoly. Ezúttal nyoma sem volt hülyülésnek. Megmutattam neki azt arcomat, amely bárkin és bármin átgázolt volna a céljai elérése érdekében.
− Akad még pár csont, esetleg rothadó bőrdarabok, de már nem sok van. A patkányok megszaporodtak idelent, mióta a baziliszkusz meghalt – vontam meg a vállamat a témaváltást követően, bár a gondolataim még mindig az előző témánál voltak leragadva.
− Végtére is, ennyivel tartozol, ha már ennyi éven keresztül tartottam a hátamat neked és faszságaidnak. Azt hittem, hogy ezt együtt fogjuk végigcsinálni – dugtam zsebre a kezeimet, némi számonkérő éllel a hangomban. Bár utólag igen okos ötletnek tartottam, hogy nem avattam be őt mindenbe, így nem tudta megvétózni a cselekedeteimet.
− Szerintem baromi régóta vagyok türelmes, Jerry – néztem vele farkasszemet, ahogy a kis nője védelmére kelt. Majd amikor arról kezdett beszélni, hogy még nem dugta meg a csajt, akaratlanul is kitört belőlem a nevetés, amely visszhangot vert az egész Kamrában.
− Jerry, Jerry, most már értem, hogy miért a takaród alatt meg a vécében vered ki. Csak tudod, ha már van nőd, akkor már igazán szórakoztathatnátok egymást, az pedig nem az én hibám, hogy nem vagy annyira kreatív, hogy megoldd – vigyorodtam el, hiszen én Mirabellával mindig találtam egy félreeső zugot, ahol eljátszadozhattunk egymással. Mindenesetre, nem akartam tippeket adni neki, hogy hol fektethetné meg a csajt, mert a végén még összeszedett volna valami nemi betegséget. Sokkal jobban érdekelt az, hogy miként lett ennyire elbaszott ember.