Egy egyszerű, lazítós péntek estére vágyik a testvére társaságában néhány pohár whiskey mellett. A Potter-fogság maga volt a rémálom, amiből örül, hogy kiszabadult. Bőven van mit mesélnie, de arra is kíváncsi, Wade mihez kezdett nélküle. Mostanság kevésbé vannak összenőve, nem úgy, mint a MACUSA szolgálatában, amikor egy lakáson osztoztak, és azon vitatkoztak, ki használta el a tejet. - Még egy kört kérnénk - állítja meg a pincért, mikor már kezdenek sorakozni előttük az üres poharak. Ha nem tett volna némi erőfeszítést azért, hogy az átlagosnál csinosabban nézzen ki, most tökéletesen beleolvadna a férfiak sokaságába. Aki fiúk között nevelkedett, úgy is beszél, mint egy fiú. Az öregember bólint, és kelletlenül ellebegteti előlük a poharakat. Leah a bátyjához fordul, aztán közelebb is hajol az asztalon át, mintha szupertitkos dolgot akarna mondani. Eközben szó sincs róla, de a hatás kedvéért még körbe is néz, hogy senki ne hallja. - Hallod - kezdi el a felkészítést. - Jó szarul nézel ki, nem hagytak aludni? - elvigyorodik miközben Wade szemébe néz. Az asztal felett átnyúlva hüvelykujjával végigsimít a szeme alatt húzódó sötét karikán. Jól ismeri ezt, ha valami miatt álmatlan éjszakái vannak. - Még mindig nem gondolod, hogy meg kéne állapodnod? Kellene nekem már néhány keresztgyerek. Viccel. Daniel családját sem ismeri, de fél is a találkozástól. Fogalma sincs, mit kellene kezdeni egy gyerekkel, ezért addig jó, amíg Wade az ő oldalán van, és nem ugrik fejest a mélyvízbe. Addig jó, amíg a bátyja is a munkát tartja az élete értelmének, arról nem is beszéle, hogy Leah-nak már csak ő van. Mint családtag, mint barát. Szüksége van rá, valamint a szabadidejére, amit együtt töltenek.
Furcsa újra itthon lenni, de nem azért, mert minden annyira megváltozott volna. Sőt, ha jobban belegondol, első látásra semmi, de semmi nem újult meg az elmúlt évek alatt. Még ennek a mostani kocsmának is ugyanaz a tulajdonosa, mint aki tíz évvel ezelőtt. Jó neki. Legalább van egy fix pont az életében. Kissé fáradtan lögyböli körbe a maradék whiskeyt a pohárban, míg a másik kezével a fejét támasztja. Kellett már ez a kis szünet, ez a kis közös idő Leah-val. Ilyenkor, legalább is az esetek nagy részében, nem kell semmilyen szerepet felvennie. Nem kell elhivatott aurornak, elviselhető munkatársnak vagy jó fej, megértő varázslónak lennie, hanem egyszerűen csak saját maga lehet. Mikor testvére rendel maguknak még egy kört, egy nagyobb sóhaj kíséretében kiissza az itala végét, majd egy laza mozdulattal ellöki magától a poharat, hogy a pincér láthassa, itt bizony van még mit újra tölteni. Szinte ugyanúgy, mint a megbeszélni való témákat. Ezek közül a témák közül mégis arra kíváncsi a leginkább, hogy hogyan tudja a húga elviselni a kispadot. Abban biztos, hogy nem jól, de ennek a nem jó létnek is bőven lehetnek fokozata. - Hm? - néz fel hirtelen és kissé kábultan arra a bizonyos bevezető "Hallod" szócskára, majd amikor az agya végre összerakja, hogy az igazán lényeges információ csak ez után következett, előbb kérdőn felvonja a szemöldökét, majd nemes egyszerűséggel grimaszol egyet. - Igazad van, a sok alváshiány mellé már csak egy bömbölő gyerekkel kiegészített álmatlan éjszaka hiányzik. Bár igaz, neked most nincs annyi dolgod, mint nekem, simán vigyázhatnál rá addig, amíg én alszom- dobja vissza a labdát, miközben meglehetősen elégedett fejjel elvigyorodik a riposzton. - Egyébként - hervad le végül gyorsan a mosoly az arcáról. - Amíg nem képesek az itteniek rendezni a papírjaimat az ottaniakkal, nálam is elég sok minden lóg a levegőben. Ez egyébként rettentően bosszantja. Ebből is látszik, hogy az embereknek a varázslat egy fikarcnyit sem segít abban, hogy a bürokratikus munkafolyamatok gyorsabban haladjanak. Sokat panaszkodni azért mégsem akar. Őt nem olyan fából faragták, aki nem találja fel magát egy ilyen helyzetben, sőt, ha minden eddigi szervezése összejön, akkor hirtelen fog nagyon sok feladat és elintéznivaló a nyakába szakadni. - Na és a csapatépítő milyen volt? Hogy bírtad? Én szinte bánom, hogy csak később értesült róla a vezetőség, hogy egy ideig az én szerény személyemmel is számolniuk kell - ironizál, aminek köszönhetően apró mosolyráncok bújnak elő a szeme körül. A kérdés egyébként tényleg érdekli. Főleg Peter miatt, de erre így direktben nem akar rákérdezni. Nem lehet könnyű Leah-nak annyi külön töltött év után szembenéznie a saját ikertestvérével, akinek amúgy is annyi mindent jelent, jelentett.
