Eric Briggs

Kétféle ember létezik: Aki kedvel engem, és aki nem.

Az előbbi körbe a családom és a baráti köröm tartozik, az utóbbiba pedig… Nos, a társadalom többi része.
Mondhatnám, hogy lojális ember lennék, de nagyon kevesek érdemlik meg ezt csupán. Az apámba és Russel bácsikámba vetett hitem az évek során megingott, így nem igazán tudom, hogy mit is higgyek el abból, amit kiejtenek a szájukon. Ellenben a családom többi részével, akikért a tűzbe tenném a kezemet, sőt bármit megtennék azért, hogy Naominak ne legyenek apám miatt evészavarai, vagy akár Harpertől is átvállalnám a betegségét, és bárkinek átrendezném az arcát, ha Masont cseszegeti.
A baráti társaságom elég hatalmas, hiszen menő a Mágiaügyi Miniszter fiával lógni, de azzal is tisztában vagyok, hogy melyikük segítene ki engem, ha valódi probléma lenne, és melyikük fordítana hátat azzal, hogy sosem voltunk jóban. Épp ezért a köreikben is megválogatom a szavaimat, hiszen a testvéremmel és anyámmal együtt folyton kirakatban vagyunk. Apám haragja pedig szörnyű, ha valami nem úgy történik, ahogy ő akarja. Ezért sem rózsás a viszony köztünk, mert ilyen téren ráütöttem, és ahogy neki nem tetszett, hogy kviddicsezni akartam, nekem éppúgy nem tetszik, hogy belefulladjak a jogszabályokba. Mindenesetre, legalább azt kiharcoltam, hogy Naomi azt csinálhassa, amit szeretne.
Apámtól tanultam meg minként kell elbűvölni az embereket, és magam mellett tartani őket. Ahogy azt is pontosan tudom, hogy milyen eszközökkel tudom őket rávenni arra, hogy elérjem a céljaimat, bár az utóbbi időben igyekszem minél kevesebbszer kijátszani a Briggs-kártyát.
Szeretnék jobb ember lenni, és az elmúlt évek során elkövetett dolgaimra nem vagyok büszke. Akkoriban még túlságosan is hatása voltam annak a mámoros érzésnek, hogy valóban mindent megtehetek, mert a családom úgyis eltussolja. Manapság, főként Kyle halála óta azonban csendesebb vagyok, nem piszkálok másokat, csupán ritka esetekben kényszerítem másokra az akaratomat, és valóban tényleg igyekszem levetni magamról azt a sok mocskos szokást, amit a családom által eltanultam.
Nem vagyok szent. Nem is akarok az lenni, és sajnos a mai napig megesik, hogy vissza-visszacsúszok. Néha magam miatt. Néha pedig mások provokálnak. Olyankor pedig tényleg egyszerűbb kijátszani a Briggs-kártyát, hogy elhallgassanak, viszont már egyre gyakrabban vállalok felelősséget a cselekedeteimért ez pedig egyfajta büszkeséggel tölt el, mert tudom, a helyzetem annyira nem reménytelen.
Hiába él bennem a versenyszellem, hiába esik nehezemre a vereség, már nem vagyok az, aki csalni is képes a győzelemért. Persze, borzasztóan szar, ha valami nem úgy alakul, ahogy én szeretném, de meg kell szoknom ezt az érzést. Ahogy azt is, hogy a szekrényben rejtegetett csontvázak nem maradnak örökké odabent, és egyszer mindenre fény derül, amit a családom művelt. Talán ezért is akarnám megmutatni a világnak, hogy nem vagyok olyan, mint apám – pedig sajnos de −, és nem vagyok olyan, mint a bácsikám, de mindig történik valami, ami miatt két lépést teszek hátrafelé, és rájövök: mégiscsak jobb Briggsnek lenni.

Drága Édesanyám!

Kérlek, ne aggódj értem, hiszen épségben megérkeztem Franciaországba. A fiúkkal együtt elfoglaltuk a hotelszobánkat, lepakoltunk és akad egy kis időnk este szórakozni. A napokban felfedezzük a környéket, utána pedig a hétvége felé megnézzük a mérkőzést.
Tudom, hogy szereted túlaggódni a dolgokat, de nincs miért idegeskedned. Emlékszel mennyire feszült voltál, amikor elkezdtem a Roxfortot és az akadémiát? Végül pedig kiderült, hogy hamar megtaláltam a közös hangot másokkal. Most sincs ez másképp. Máris szert tettünk pár francia és spanyol ismerősre.
Vigyázok magamra, ha pedig attól félsz, hogy velem is valami rossz történik, akkor megnyugtatlak: szinte sosem vagyok egyedül. Ügyelek arra, hogy ne lehessek könnyű célpont, mert tisztában vagyok vele milyen időket élünk.
Ezért is írom neked ezt a levelet, hogy egy kicsit talán megnyugtassalak, minden a legnagyobb rendben, és igyekszem majd minél sűrűbben üzenni.
Jelenleg nem sokat tudok mesélni neked, hiszen tényleg szinte csak letettük a holmijainkat a hotelben, utána pedig az utcákon mászkáltunk egy keveset. Este benézünk egy bárba, mert valami zenei előadás lesz, holnap pedig még jobban körbejárjuk a város látnivalóit.
Szóval kérlek, öleld át helyettem Naomit, és vigyázz rá, amíg vissza nem térek!

Eric

Édes kishúgom!

Ne haragudj, amiért leléptem otthonról, de szükségem volt egy kis időre, hogy távol legyek apától. A meccset amúgy is szerettem volna megnézni, így pont kapóra jött, hogy elutazzak egy kis időre, és élvezzem, hogy valahol én nem Eric Briggs vagyok, a Mágiaügyi Miniszter fia, csupán Eric Briggs, akit nem ismernek annyira. Téged is magammal hoztalak volna, de tudom, téged annyira nem érdekel a hippogriff-póló.
Tudom, nem szereted a témát, de ettől függetlenül aggódok érted, és időnként megöl az idegesség, amiért magadra hagytalak. De kérlek, ne tedd tönkre magad. Nem éri meg, főként nem apáért. Tudom, tudom, feleslegesen koptatom a pennát, viszont nem szeretném, ha arra jönnék haza, hogy a Szent Mungóba kerültél. Kérlek, gondold át, amit múltkor mondtam neked, és ha segítségre van szükséged, legalább az enyémet fogadd el. Nehéz. Nekem is nehéz az a helyzet, amibe kényszerítenek minket, de együtt bármire képesek lennénk.
Na, mindegy. Nem akarlak ezzel idegesíteni. Csak szeretném, ha tudnád, hogy a távolság ellenére is melletted állok, és bármiben támogatlak.
Amúgy ez a hely nagyon király. A fiúkat alig bírom visszafogni, már az első alkalommal be akarnak rúgni, sőt az a tervük, hogy felszednek valami francia csajt. Nekem se lenne ellenemre amúgy, de valahogy nincs már ingerem az egyéjszakás kalandokhoz, szóval szerintem kihagyom.
Az elmúlt évben túl sok minden változott, ami miatt szeretnék jobb lenni, de valahogy mindig azt érzem, hogy pontosan olyan vagyok, mint apa.
Á, ne is foglalkozz a kisatírozott résszel, talán kicsit fejembe szállt a bor, amit a levélírás közben iszogatok. Azonban azt megígérhetem neked, hogy csupán egy hét az egész, utána pedig jövök haza, hogy ne kelljen egyedül szembenézned ezzel a sok hülyeséggel.
Vigyázzatok egymásra anyával! És kerüld apát, mielőtt kitalál megint valami marhaságot.

Ölel,
a bátyád

Kedves Harper & Mason!

Mostanában nem volt sok időm meglátogatni titeket, de remélem, a tanév nem volt olyan szörnyű a számotokra, és most a megérdemelt pihenéseteket töltitek.
Én jelenleg a franciáknál lógatom a lábamat, de gondoltam rátok, és ha hazaérek, akkor benneteket is szeretnélek meglepni egy-egy aprósággal.
Egyszer talán ráveszem apátokat is, hogy elhozhassalak ide titeket, mert elég király hely. Persze, ha csak akarjátok. Ha máshoz lenne kedvetek, akkor oda is szívesen elmegyek veletek, akár mehetnénk négyesben, Naomival is. (Bár biztosra veszem, hogy apáink ránk állítanák Holdent meg a fél aurorparancsnokságot, de néha elég jó buli meglógni előlük. Amilyen marha némelyik, könnyű kijátszani őket.)
Nincs túl sok időm, mert mindig úton vagyunk, de kérlek adjátok át az üdvözletemet Lydia néninek is.
Vigyázzatok magatokra! Ha bármire szükségetek van, vagy szeretnétek valamit a csigaevőktől, akkor szóljatok, és megkapjátok.
Jót ne halljak felőletek!

Eric

Bácsikám!

Értem én, hogy szeretsz engem, és apám parancsait is vígan teljesíted, de ha legalább már utánam küldesz valakit, akkor kérlek, ne egy inkompetens fasz legyen, aki tizenöt perc után elveszíti a nyomomat. Amilyen jól végzi a munkáját, ki is rúghatnád. Remélem, azért más feladatait jobban látja el, teszem azt, jól főzi neked a kávét, vagy kiszolgál cigivel, bár a rohadék engem egy szállal nem kínált meg csak úgy hozzáteszem.
Egyébként nincs is értelme mesélnem a napjaimról, hiszen nagyjából úgyis lejelentik neked, szóval tudod, hogy jól vagyok, nem raboltak el, nem adták el a szerveimet, és még csak nem is húztak le pénzzel. Egyetlen kurva sem akaszkodott rám, a drogdílerek is elkerülnek, kábé olyan biztonságban vagyok, mintha a Gringottsba zártál volna.
Amúgy is, haverokkal vagyok. A srácok mellett nem eshet bántódásom, és ismét kihangsúlyozom: nagyfiú vagyok, nem szorulok bébiszitterre. Azért kösz az embert, a csomagjaimat igazán cipelhetné, ha már más hasznát tényleg nem veszem.
Egyébként minden oké? Mire hazaérek, bírnám, ha egy kicsit jobban elszakadnál az öregemtől, mert már sokszor elmondtam, de most le is írom, hátha így könnyebb értelmezni: Nagyon nem okés, amit veled művelnek, és az sem, hogy minden szavukra ugrasz.
De amúgy szeretlek, csak néha kicsit sokak vagytok. Mondanám, hogy meséld el veled mi újság, de a munkádról sose beszélhetsz, azonkívül pedig életed nincs.

Majd egy hét múlva érkezem. Addig ne csicskulj be túlságosan, mert ennél jobbat érdemelsz.

Kedvenc unokaöcséd,
Eric

Ha a tükörbe nézek vannak bizonyos vonásaim, amelyekben ugyan apámat látom viszont: a gesztusaim, a mozdulataim és a tekintetem mind-mind az ő határozott megjelenését tükrözik, de közben valahogy mégis az enyémek.
A megjelenésemnek mindig tökéletesnek kell lennie, hiszen Maurice Briggs nem járathatja a gyerekeit szakadt göncökbe. Épp ezért jellemző rám a hátrafésült haj és az elegáns, vagy pedig sportos öltözék. Mindenből a legdrágább márkákat hordom, egyfajta státuszszimbólumként. Sok minden zavar apámmal és a hülye szabályaival kapcsolatban, de az öltözködés kivételesen nem egy ilyen pont nála.
Régebben sok időt töltöttem sportolással, és a két hobbim közül az egyiket még a mai napig is űzöm, így viszonylag jó kondiban vagyok. A magasságomnak és hosszú karjaimnak köszönhetően remek hajtó voltam, amikor még a Mardekár csapatát vezettem győzelemre. Talán nem meglepő, hogy a házunkban én tartom az egy év alatt lőtt gólok rekordját – bár ki tudja, azóta lehet már lehagyott valaki −, bár azt is hozzá kell tennem, hogy ezzel arányosan a szabálytalankodásnak is az éllovasa voltam. A hippogriff-pólót pedig annak ellenére sem adtam fel, hogy már kevesebb időm van rá, a srácokkal így is mindig edzünk, amikor van rá lehetőségünk, és kisebb versenyeken részt veszünk.
Akad néhány sebhelyem is, épp ezekből a sportokból kifolyólag, de a többségük olyan pici, hogy nehéz őket észrevenni. Ezenkívül azonban nincs semmi bőrhibám, az egyetlen zavaró tényező talán, hogy az ujjaim és körmeim megsárgul a sok dohányzástól, amelyre szintén az öregem miatt szoktam rá, ugyanis amíg Naominak evészavarai vannak a megfelelésikényszertől, addig belőlem láncdohányos vált.