Rainy afternoon

Shane & Bridge

A klubhelyiség egyik ablak melletti, fotelében ülve, könyvet olvasok. Vagyis inkább csak olvasnék, de annyira nem tudok rá figyelni. Egyrészt nincs benne sem izgalmas, másrészt csak kötelességből tenném, mugliismeret órára kellene. Próbálok rá koncentrálni, tényleg, de egyenes kínszenvedésnek érzem. Szívesebben figyelem a körülöttem zajló eseményeket. A szokásosnál jóval többen tartózkodunk most idebent. Amiről biztosan a kinti, szakadó eső tehet. A pillantásomat most az ablak felé fordítom. Néhány percig bambulom, ahogy az esőcseppek kopognak az ablakon. Olyan szép és megnyugtató. Eddig még sosem vettem ezt észre. Teljesen bele is feledkezem a külvilágba, szinte már el is alszom. Amikor újabb diáktársaim érkeznek, hangos ricsajjal. Nézem ahogy végig haladnak a termen és elindulnak felfelé, a hálókörletükbe. Mellettük Shane-t veszem észre, aki lefelé tart. A vele való kapcsolatomat, elég érdekesnek tartom. Néha egészen jó fej tud lenni, máskor viszont az őrületbe kerget. De volt idő, amikor még el sem tudtam képzelni, hogy valaha barát féleségek leszünk. Akkoriban állandóan húztuk egymás agyát. Bár az egészről, inkább tehet ő, mint én. Nem kellett volna azon az órán beszólnia nekem, tudhatta volna, ha belém köt én ki fogok állni magamért. Soha nem hagytam magam és nem is fogom. Áh, de mindegy is.
Visszafordulok a kezembe tartott könyv felé és adok neki még egy esélyt. Hátha végre begyorsul a sztori és érdekesebbé válik. Mielőtt viszont olvasni kezdenék, átlapozok a fejezet végéhez, hogy lássam mégis hány oldal van még addig vissza. Örömmel konstatálom, hogy már nem is olyan sok, három oldalt már valahogy csak kibírok. Olvasni kezdek, de pár sor után úgy érzem, hogy ez egyszerűen most nem megy nekem. Becsukom a könyvet és az asztalra dobom.
-Hé, Shane – lépdelek oda hozzá és helyet foglalok a kanapén, mellette.
-Te sem tudsz mit kezdeni magaddal, mi? – érdeklődöm, némi gúnnyal a hangomban.
-Ha már te is itt vagy, meg én is, kitalálhatnánk valamit, mivel üssük el az időt – folytatom, az előző kérdésemre, választ sem várva.

Brigitte & Shane

❂ ❂ ❂ ❂ ❂ ❂ ❂ ❂ ❂ ❂ ❂

Aznap egész nap esett az eső, ami a hangulatomon is meglátszott, ugyanis képtelen voltam elviselni a monoton kopogást, meg hogy nem tudok kimenni tevékenykedni a parkba bőrig ázás nélkül. Egy darabig a közös szobánkban hajigáltam a szennyes zoknijaimat a többiek ládáiba, de aztán meguntam, és átvonultam a klubhelyiségbe oda-vissza gurigázni a gördeszkámmal, amivel sokak agyára mentem, de nekem meg az eső ment az agyamra, úgyhogy nem izgatott, mások milyen kicsire lehetnek attól, hogy kihajítsanak a klubhelyiségből.
A tanulás fel sem merült bennem, átlag napjaimon sem tudtam kis betűkre koncentrálni egy halott fára nyomtatva, nemhogy amikor amúgy is épp őrületbe kerget az a monoton kopogás.
Amikor kezdtem szédülni az oda-vissza gurigázástól, levágtam magam a kanapéra, de nem sokáig tudtam nyugodtan ülni, a lábam automatikusan járni kezdett.
Őrületközeli állapotaimban észre sem vettem, hogy Brigitte is a klubhelyiségben van, egészen addig, amíg le nem ült mellém. Egyik közelebbi barátom vagy micsodám volt, mióta egyszer véletlenül beszóltam neki elsős korunkban, és ahelyett, hogy megsértődött volna, hasonló stílusban visszaszólt valamit.
Már épp megkérdőjeleztem volna, hogyan tud egyáltalán ilyen kérdést feltenni, mikor láthatóan legszívesebben épp a falakat graffitiztem volna össze a hetedik emeleten vagy tanárok elől futottam volna a konyhába vezető festménynél, de természetesen nem várta meg, amíg válaszolok.
- Remek ötlet! - pattantam fel azonnal. - Reméltem, hogy valamelyik kiszemeltem fogja ezt felajánlani, de tudod mit, ha már itt vagy, te is megteszed.
Nem is én lettem volna, ha csak normális ember módjára válaszolok. Nem mintha lettek volna "kiszemeltjeim", amin már sokat gondolkodtam, mert attól tartottam, valami baj van velem, de ezt nem kell tudnia.
- Dobálhatunk paradicsomot a Mardekár klubhelyiség portréjára, belóghatunk a konyhába sütiért, elrejthetjük az elsősök tankönyveit, rengeteg lehetőségünk van!
Kisöpörtem a szememből a félhosszú szőke tincseimet, mert ahogy ezt lelkesen mind előadtam, az összes hajam az arcom előtt kötött ki.
- Vagy, ha ezek számodra mind túl extrémek, játsszhatunk köpkövet vagy robbantós snapszlit.
A varázslósakkot inkább fel sem ajánlottam, az túl sok koncentrációt igényelt, amit az agyam nem bírt volna elviselni.

Shane & Bridge

Amint elindultam Shane felé, tudtam, hogy bármit is találunk ki, az sokkal szórakoztatóbb lesz, mint a könyvolvasás. A srác az egyik bajkeverő az évfolyamunkon és mindig van valami ötlete, hogy mivel lehetne elütni az időt. Bár nem akarok feltétlen bajba keveredni, de csak lesz valami, amivel nem húzzuk ki a gyufát.
-Ó MacNamara, pedig már azt hittem, hogy bejövök neked – nézek rá féloldalasan, miközben egy tincset leválasztok a hajamból és tekergetni kezdem. Dehogy hittem, hogy pont én lennék az esete, de ezt egyszerűen nem hagyhattam ki. Eddig azt hittem, hogy őt nem igazán érdeklik még a lányok, de ezek szerint tévedtem. Azért kíváncsi lennék, ki csavarhatta el a fejét. Biztosan valamelyik ház- vagy évfolyamtársunk.
-De áruld már el, hogy kiért dobog a szíved – kacagok fel és oldalba bököm a könyökömmel. Nem… egyáltalán nem akarom ezzel ugratni később. Vagyis… dehogynem. Legalább lenne ellene egy erős fegyverem.
-Sütiii – húzom el a szó végét. Imádom a nyalánkságokat, minél édesebb és habosabb annál jobb. Egy ilyen időben meg még jobban is fog esni. Persze ha kapunk mellé valami finom teát is, az már maga lesz a mámor.
-Te tudod hol a konyha? – fordulok elképedve Shane felé. Bár nem tudom mi lep meg jobban, hogy tudja vagy, hogy valószínűleg rendszeres látogatója. Bár biztos voltam benne, hogy rengeteg rejtett zugot ismer a kastélyban, a konyhára nem is gondoltam volna.
-Indulás – pattanok fel a kanapéról és gondolatban már egy nagy tálca, krémes sütinél járok. Összeszalad a nyál a számban. Már alig várom, hogy valóban beleharapjak egybe.
-Mutasd az utat, én majd követlek – közben pedig igyekszem megjegyezni, hogy merre is kell menni. Remélem nem túl bonyolult odáig eljutni. Persze, ha egy olyan srác, mint Shane meg tudta jegyezni, akkor ez nekem se okozhatna problémát. Én nem akarom őt leírni és minden rosszindulat nélkül, de azért na, valamivel okosabbnak tartom magam, nála.