Heaven & Issac ↬ Hello darkness, my old friend

Szer. Júl. 14, 2021 7:08 pm

The creative adult is the child who survived

Néha azt kívánom bárcsak másképpen alakulnának dolgok az életemben, de a helyzet az, hogy akármilyen nehéz is beismerni de imádok élni és úgy tenni, mintha semmi gond sem volna velem. Persze a napsütés iszonyatosan zavar, ezért mindig válogatnom kell a legújabb kalapjaim közül. Ezeket amúgy nem csak azért viselem mert kiégetem vele a környezetemet, hanem mert megvédi a bőrömet nappal. Plusz lehet, hogy ijesztő egy kicsit de dhampirként nincs más választásom. Néha muszáj rejtőzködnöm, úgy tennem, mintha csak egy kicsi sötét alak volnék, aki csak a stílusa miatt olyan, amilyen. Persze nincs így, nem minden a stílusról szól és a zenekar hatásairól az életemben. Sok barátot és ellenséget is szereztem ez idáig, ettől függetlenül én még mindig jó ötletnek tartom, hogy elmentem az akadémiára. Most pedig „nyári egyetemen” vagyok, aminek most kivételesen a Salem-i Akadémia ad helyet.
Sokkal függetlenebb lettem amúgy amióta az akadémiára járok, vagy legalábbis remélem, és még olyasmiről is tanulhatok, amit szeretek vagy ha azt vesszük a véremben van s, nem akkora kínszenvedés. Nem kell dicsekednem arról, hogy Myron Wagtail az apám, nem igazán szeretem ha idegenek vesznek körbe és róla kérdezősködnek, meg úgy összességében a családomról. Itt sem az volt a célom, hogy felfigyeljenek rám.
A mai nap során csak kíváncsi voltam, hogy mi történik odakint – nem is a táncosnőt akartam felkutatni, áh dehogy, hogy nappal is láthassam őt esetleg, mert most túl távol voltam – az utcán, csak a nyüzsgő embereket figyeltem, egy darabig. Még nem voltam eléggé éhes ahhoz, hogy lázba hozzon a jelenlétük.
Kétlem, hogy többször jövök ide, de amíg itt vagyok, addig néhányszor meglátogatom az itteni „ismerősöket” akikért valószínűleg Stormie ölni tudna, de kíváncsi voltam Hill-ékre is, pontosabban a bandára, tekintve, hogy függetlenül attól, hogy milyen a kapcsolatuk a nővéremmel például nekem nem feltétlenül kell haragudnom rájuk.
Ezért kopogtattam most be egy régi ismerősöm lakásába. Nem reménykedtem abban, hogy itthon van, de egy próbát megért. Betörni hozzá meg inkább nem volt kedvem, hogy egyszer csak megjelenek előtte és csak úgy ráköszönjek.

Csüt. Júl. 15, 2021 5:52 pm

Issac + Heaven

A mai nap végre a lazításról szól. Persze jó újra a színpadon állni és azt csinálni, amit valóban élvezek. De néha nem árt, ha pihenhet az ember. Főleg, hogy az orvosok is megmondták, hogy időnként szorítsak be egy kis énidőt is a teendőim közé. Így is tettem. A nap elején kitakarítottam a házat, ami valljuk be már rá is fért. Na meg ha még egy kis mágiát is segítségül tudok hívni, akkor pikk-pakk megvagyok vele. Ezt követően előástam a szekrény mélyéről egy receptkönyvet, mert a főzés nem az erősségem. De szerettem volna valamit, saját kezűleg készíteni. Bár odafigyelek az egészségemre és talán jobb lett volna, ha valami rendes ételt készítek, ehelyett csak egy egyszerű sütemény gőzölgött a konyhapulton. Mikor mindezekkel elkészültem úgy döntöttem, hogy a külsőmet is ideje megváltoztatnom, ami metamorfmágusként nem okoz különösebb problémát. A tükör előtt állva, először a hajam színével és hosszaságával kezdtem játszani. Megnéztem milyen lennék vörös, félhosszú hajjal, majd ugyanezt pinkben is. Utána bezöldítettem és az egyik oldalt tűsisre alakítottam. A szemem először pirosra, majd hófehérre változtattam. De, amit a tükörben láttam, az annyira megrémisztett, hogy muszáj volt azonnal visszaváltani az eredetire. Mókából az orrommal is elkezdtem játszani, először elefánt ormányt növesztettem, majd megnéztem milyen lennék, ha olyan orrom lenne, mint egy sünnek. Egészen addig mulattattam magam ezzel, amig meghallottam, hogy valaki kopog. Azonnal elindultam ajtót nyitni, nem is törődve azzal, hogy végül, milyen kinézettel nyitok ajtót. Már csak ajtónyitás közben figyeltem fel rá, amikor odapillantottam, a bejárat mellett lévő tükrömre. Elég érdekes látvány fogadott. A hajam bokáig ért és a szivárvány összes színében pompázott. A szemem akárcsak egy bagolyé és az orrom pedig mint egy spánielé.
-Issac? – ült ki a döbbenet az arcomra, amikor visszafordultam az ajtó felé, amit közben kitártam. Nem is akartam hinni a szememnek. Olyan régen láttam már őt és eddig azt hittem, hogy hallani se akar felőlem. A következő pillanatban, hacsak nem tolt el magától, már öleltem is magamhoz. Úgy örülök, hogy vannak még olyan barátaim, akik nem fordultak el teljesen tőlem. Még akkor is, ha amikor legutóbb találkoztunk nem éppen békésen váltunk el egymástól.
-Gyere be – invitálom, miközben ismét a tükörre vetül a pillantásom. Azonnal rendezem a vonásaimat. Mégsem jó egy régi ismerőst, ilyen furcsa ábrázattal fogadni.

Pént. Júl. 16, 2021 10:32 am

The creative adult is the child who survived

Egy pillanatig sem gondoltam volna, hogyha idejövök akkor nem a megszokott módon üdvözöl. Metamorfmágus, ezért egy percre sem lepődöm meg azon, hogy egy kicsit viccesen néz ki. Az lenne talán a szokatlan, hogyha nem ez fogadott volna, hanem valami más. Amint ajtót nyit nekem igyekszem mosolyogni, mosolyogni és nem búslakodni a kinti idő miatt. Valószínűleg, hogyha még tovább maradok odakint, akkor megsülők vagy nem tudom, de semmiképpen sem fogom jól érezni magam ez tény és való. Nem úgy, mint most!
Szorosan ölelem magamhoz Heaven-t, mármint csak annyira amíg még elviselhető tud lenni egy üdvözlő ölelés. Különben is, meg kell őriznem a vézna külső imázsát és a vele járó „gyengeséget”, ha ez most számít valamit.
– Szervusz Heav! Igen én vagyok! – motyogom miközben elengedem őt. Az a baj, hogy néha az önbizalmamon van mit javítani és ha nem foglalkozom vele, akkor ilyen esetleg kis motyogást folytatok bárkivel, mert nincs mellettem a támaszom, az ikernővérem. De persze csak erőt kell vennem magamon és figyelni a történésekre, a levegőre és arra, hogy miként reagálok a környezetemre.
Persze egy kicsi kell, hogy ne nevessek, alapjáraton minden apróságon tudok kuncogni ha olyan hangulatom van, de most igyekeztem nem megbántani ezzel Heaven-t. Ki tudja milyen nehéz most neki? Természetesen nem azért jöttem, hogy felzaklassam őt, hanem azért mert kíváncsi vagyok és érdekel a hogyléte, ennyi idő után is. Ha már úgy is itt vagyok, elég gáz lenne, hogyha nem néznék be hozzá.
Beljebb lépek amikor beinvitál a lakásába. Igyekszem továbbra is szem előtt tartani, hogy ő metamorfmágus és ne lepődjek meg ha gyorsan átvált egyik végletből a másikba. Óvatosan emelem fel a tekintetemet a bejárati folyosó egyik sarkából a másikba, majd Heaven-re, végül a tükörbe nézek én is, ahogy ő tette az imént. Oké, a külsőmről inkább nem nyilatkoznék, maradjunk annyiban, hogy most ahhoz képest elég normálisan nézek ki. Látszik, hogy elkezdtem az akadémiára járni. Ha másért nem, akkor legalább azért megérte változtatni valamit a stílusomon. Nem mondom, hogy meg is komolyodtam, mert az hazugság lenne.
– Nem számítottam arra, hogy itthon talállak. De nézd nem jöttem üres kézzel. – azzal előkapok a zsebem mélyéből egy nagy doboz Bagoly Berti-féle Mindenizű drazsét. Tudom, hogy szereti az édességeket és jobbnak tűnt inkább ilyesmit hozni, mint valami mást, amit nem ihat meg.

Vas. Júl. 25, 2021 11:54 am

Issac + Heaven

Remélem, hogy Isaac váratlan felbukkanása azt jelenti, hogy sikerül rendezni a korábbi nézeteltérésünket és lehetünk ismét olyan jó barátok, mint azelőtt. Már nem tudom, hogy egészen pontosan mi történt az utolsó találkozásunkkor, sajnos a töméntelen alkohol és drog, amit akkoriban elfogyasztottam, nem tett jót a memóriámnak. Csak emlékfoszlányaim maradtak meg, azok is csak nagyon homályosan.
-Félre ne érts, nagyon örülök neked, de ugyanennyire meg is leptél – jelentem ki, miután elengedem őt. Nem gondoltam, volna, hogy valaha még szóba fog velem állni. A régebbi ismerőseim és barátaim közül, még többen vannak, akik az elvonót követően sem akarnak velem szóba állni. Hiába változtam meg és igyekszem ezt be is bizonyítani a külvilágnak, el kell fogadnom, hogy nem mindenki vevő már rám.
-Ez nagyon kedves tőled, köszönöm – mosolyodom el és elveszem tőle az ajándékot és nézegetni kezdem. Már az idejét sem tudom, hogy mikor ettem ilyet utoljára.
-De igazán nem kellett volna, a látogatásod is igazi ajándék számomra – valóban jó érzés, hogy gondolt rám és meglepett valamivel, de annak még inkább örülök, hogy láthatom. Nem is tudtam, hogy a városban van, Zoe nem is említette amikor legutóbb találkoztunk. Mondjuk annyi megbeszélni valónk volt, hogy erre már nem tértünk ki.
-Foglalj helyet – lépünk be a nappaliba és a hófehér kanapé, illetve a két hasonló színű bőrfotel felé mutatok. Miután hazatértem sok mindent megváltoztattam és lecseréltem, nem akartam, hogy a régi életemre emlékeztessenek. Jobb mindent tiszta lappal indítani.
-Megkínálhatlak valamivel? Igaz nem nagyon van itthon semmi, de egy üveg fehérbort még valahol csak találok – szólok elgondolkozva. Nem nagyon tartok itthon alkoholt. Persze ha előre tudom, hogy vendégem érkezik az más. Akkor biztosan bevásárolok és akkor valóban van mivel megkínálnom, de így nehéz lesz.

Hétf. Júl. 26, 2021 5:14 pm

The creative adult is the child who survived

Szeretek itt lenni, függetlenül attól, hogy az apám most nem turnézik itt a bandával, jó egy kicsit szabadabban lenni. A szabad időmet túrázgatással, nézelődéssel töltöm el, amikor lehet persze. Érdekes mennyire megkövetelik a jelenlétet és féltik a diákokat attól, hogy esetleg eltévednek. Jó persze megvan a lehetősége annak, hogy valaki pont engem keres és nem talál ezért köröztetni kezd, hogy hol a nyavalyában vagyok most éppen. De szóltam az egyik létszám ellenőrző csajnak, hogy hová megyek és ne riadoztassa a fél társaságot miattam. Amúgy is inkább elkerülném a társaságukat és a nagy izgalmakat. Félő, hogy kinézem az egyiküket magamnak és inkább nem kockáztatnék.
– Ez volt a célom, egy cseppet se aggódj miatta. – jegyzem meg a tőlem telhető legnagyobb kedvességgel. Heaven olyasvalaki, akit nem áll szándékomban megbántani, tudom, hogy nem érdemli meg, ezért is viselkedem normálisan.
– Örülök, hogy így gondolod. – semmi megjátszás nem volt most bennem, hiszen valóban így vélekedtem erről az egészről.
– Szépen berendezkedtél. – legutóbb teljesen más volt itt minden. De semmi baj sincs a vérfrissítéssel, lehet, hogy jobban néz ki, mint előtte volt, bár nem vagyok valami nagy lakberendezés szakértő, szerencsére. Biztosan nem nézne ki ilyen jól az a helyiség, amit én rendeznék be.
– Nem kérek köszönöm semmit. Most a Docendo Discimus Mágusakadémia hallgatójaként vagyok itt Amerikában, nem Myron fiaként sajnos. A kísérőtanárok kétlem, hogy díjaznák a nappali ivászatot. – elnevetem a végét, majd helyet foglalok a nappaliban lévő kanapén, ami olyan fehér, hogy az én sápadtságom mellette semmi. De nem is baj, egyáltalán. Így egész emberinek érzem tőle magam.
– Ha te inni szeretnél valamit, akkor nem gátollak meg benne, én maximum csak majd vizet kérek. Döglesztő meleg van odakint. – még egy dhampirnak is, mondjon bárki bármit. Csak ezt így nem mondhattam ki hangosan Heaven-nek, még akkor sem hogyha tudott rólam egyet s, mást. Nem szívesen reklámozom a miben létemet, maradjunk annyiban.