A legtöbb ismerősöm alig várja, hogy elkezdődjön a nyári szünet. Ellentétben velem. Én sokkal jobban szeretek a Roxfortban lenni, mint itthon. Mert az fix, hogy ott sosem unatkoznék, ellentétben itthon. Sokszor nem tudom, hogy mivel üthetném el az időm. Na nem mintha ne lenne ezer ötletem, mert valami mindig eszembe jut. Most például azon gondolkozom, hogy mi lenne, ha megpróbálnék elkészíteni egy ruhát. Milyen jó lenne, ha nem csak írnék a divatról, de akár még tervező is lehetnék. Be is szereztem egy csomó anyagot hozzá. A baglyom pont ma reggel érkezett meg vele. Ahogy kibontottam, rengeteg anyag borult az ágyamra. Azóta itt fekszem mellette és nézegetem. Azt hiszem, ha itt lenne a varázspálcám egyszerűbben is megoldhatnám. Csak tudnám, hogy hova is rejthette el apa. Mert ugye, egy kiskorú nem varázsolhat, csak úgy otthon, akkor amikor csak gondolja. De szerintem úgy sem venné észre. Akkor meg miért ne? Felkelek az ágyról és elindulok az apám szobája felé. Valamiért az az érzésem, hogy ott kell lennie valahol. Az ajtóhoz érve, belopakodom, mert sosem lehet tudni, hogy nem tartózkodik-e itthon. Bár elvileg csak nem rég ment el itthonról. A szobában igyekszem minél kisebb kupit csinálni, hogy könnyebb legyen mindent visszapakolni a helyére. Eltelik vagy fél óra, mire megtalálom végre a pálcám. Magamhoz veszem, majd nagyjából össze is pakolok. Ahogy ismét a szobámba érek, már veszem is elő a zsebemből a varázspálcám és az ágyam felé mutatok vele. -Vingardium Leviosa! – ejtem ki határozottan a varázsigét és elvégzem a szükséges mozdulatokat. Mire az ágyam megremeg és egy picit a levegőbe emelkedik, majd azonnal visszaesik a földre. -Ne mááár – fakadok ki. -Nem hiszem el, hogy egy egyszerű varázslatot sem vagyok képes végrehajtani… de próbáljuk meg még egyszer – közelebb sétálok az ágyamhoz és most már megpróbálok az anyagokra koncentrálni. Jó lenne, ha a következő nekifutásra, már az összes a levegőbe emelkedne. -Vingardium Leviosa! – ismétlem el a varázsigét és a megfelelő mozdulatot. Amivel sikerül elérnem, hogy egy pár szalag a levegőbe emelkedjen és ott is maradjon, viszont a legtöbb még mindig mozdulatlanul fekszik az ágyon. Mielőtt azonban újra megpróbálkoznék vele, nyílik a szobám ajtaja és ahogy megfordulok, apa áll velem szemben. A pálcámat megpróbálom a hátam mögé rejteni és szélesen rámosolygok. -Apa… milyen jó téged látni – kezdem egy kicsit talán túl nyávogó hangon, amiből rájöhet, hogy megint sántikálok valamiben. Általában akkor szoktam ilyen lenni.
Vendég
Csüt. Júl. 15, 2021 11:11 pm
Bridg & Ren
Jó zsaru, rossz zsaru
Valami nincs rendben. Apuka megérzés. Mindig megérzem, hogyha valamelyik gyerekem bajban van, vagy éppen rosszban sántikál. Sofie nem lehet az, vele szerintem mióta él nem volt semmi bajom. Aleks kicsi még hozzá, hogy ilyenekbe keveredjen, így hát maradt Matthie vagy az én drága Brigitte-m, aki nehezen érti meg, hogy mi a különbség a rossz és a jó között, aki nehezen fogja fel, hogy néha jól tenné, ha hallgatna rám is, és nem csak a saját feje után menne. Így hát első körben, a sugallat miatt a lányom szobájának ajtaját tárom szélesre, és mit látnak szemeim, a kis szőke szépségem természetesen bajt kever. Nem is tudom, hányszor mondtam már meg neki, hogy itthon nem varázsolhat. Eddig megúsztuk, hogy a minisztérium elővegyen minket, de ha így folytatja, hamarosan mindketten csúnyán kikapunk. De persze, szerintem addig nem fog komolyan venni, míg tényleg nem szankcionálják valahogyan. Mert az én szavam ide kevés. - Milyen jó látni? Kérem a pálcád – térek a lényegre, mert engem ugyan nem csap be. Könyörgöm, korábban kell ahhoz felkelnie, hogy elhiggyem, nem csinált semmi rosszat, és csak egy mezei használati tárgyat dugdos a háta mögött. Hallottam a koppanást, kíváncsi lennék, hogy a komódot vagy ágyat próbálta meg lebegtetni. Arra meg még inkább, hogy mégis mi a fészkes fene vezérli ilyenkor a kis gondolatait. De nem kell mindenre azonnal választ kapnom, ráérek akkor, ha már elkoboztam a pálcáját. Mert szeptemberig nem látja viszont a kisasszony, ez egészen biztos. Ha így, hát így, eljátszom én a rossz apukát, de valamiből muszáj megértenie, hogy nem véletlenül nem varázsolhat itthon, amíg diák. Meg kell értenie, hogy mennyi veszélye van ennek, és hogy nem csak magára nézve veszélyes ez az egész, hanem a testvéreire és rám nézve is. Igen, határozottan mindannyiunknak árthat, ha valami rosszul sül el.
Vendég
Vas. Júl. 18, 2021 3:51 pm
Apa & Lánya
Apát elnézve, mérgesnek tűnik, de én nem értem, hogy mi oka lehet rá. Biztosan tudom, hogy ennyi varázslattal még senki nem került az Azkabanba és annál rosszabb semmi nem lehet. Persze kicsaphatnának a Roxfortból, de tudom, hogy ilyen sem történne. Apa elveszíthetné az állását, de azt sem tartom valószínűnek, hiszen ő nem tehet arról, amit én követek el. Ami egyébként, csak egy kis semmiség volt. Ha még a muglik előtt tettem volna, vagy ha valakit veszélybe sodortam volna, akkor megérteném az aggodalmát, de így szerintem túloz. Úgy sem fognak rájönni, hogy én varázsoltam, gondolhatják akár azt is, hogy apának volt rá szüksége, valami elengedhetetlen dolog miatt. -Pálcát? – kérdezek vissza, miközben dülöngélni kezdek az egyik lábamról, a másikra. Tudom, hogy átlát rajtam és nem úszhatom meg sokáig, de talán egy ideig elterelhetem róla a figyelmét. Már csak valami nagyon okosat kellene hozzá kitalálnom. De mi legyen az? -Hogy-hogy hazajöttél? Hiszen még csak most mentél el. Talán valami baj van vagy nem kell ma dolgoznod?– kérdezem, mert ennél jobb most nem jutott eszembe. -Hogy vannak a betegeid? Nincs rád szükségük most? – teszem még hozzá. Hátha a rengeteg kérdés között elfelejti, hogy miért is jött be a szobámba. Persze lehettem volna egy kicsit óvatosabb is. Vagy nem is kellett volna feltétlen varázslatot használnom. De hát ennyi anyag, masni, cérna és miegyéb között elvesztem volna. Mondjuk így sem jártam sikerrel, de legalább elkerülhettem volna egy újabb papolást. Amit általában órákig el tud húzni és úgy sem figyelek rá. Mármint tudom, hogy ezzel csak jót akar nekem, de olyan unalmas, mindig ugyanazt végig hallgatni. -Apa, nézd csak, milyen ügyes a te lányod – mutatok a szabad kezemmel az ágyamra, miközben a másikban még mindig a pálcát szorongatom. Valahogy el kellene rejtenem… de mégis hova? Megpróbálom, a hátam mögött a pólóm alá, észrevétlenül eltenni. Majd miután ez sikerült, megfordulok és az ágyam mellé sétálok. Felveszek egy piros és egy zöld anyagot és apa felé mutatom.
Vendég
Kedd Aug. 10, 2021 10:41 pm
Bridg & Ren
Jó zsaru, rossz zsaru
Állok az ajtóban, mint akit odaragasztottak, karjaimat összefonom mellkasom előtt, és igyekszem nagyon határozottnak, szigorúnak és felelősségteljesnek tűnni. Mint egy igazi apuka, akinek épp meg kell dorgálnia a kislányát. Komolyan, már tizenhat éve próbálok belerázódni az apaszerepbe, de néha még mindig nem érzem úgy, hogy az én kezemben lenne a gyeplő. Főleg, Brig esetében, aki hajlamos elszállni, hol kevésbé, hol jobban. Ez most épp egy egész apróság, de ha az ilyen apróságokban nem vagyok következetes, akkor elveszítem a kontrollt, és azt nem engedhetem meg magamnak, mert még a végén teljesen elkanászodik a csaj. - Igen drágám, a pálcát ott a hátad mögött. – Egyelőre nyugodt vagyok és kiegyensúlyozott, ami jó, az én malmomra hajtja a vizet. Nekem kell megmaradni higgadtnak, és akkor én jövök ki fölényesen az egészből, ennyi. Ez a legjobb taktika, ennél jobb szerintem nem létezik. Vagy hát nem tudom, mert ezt is gyereke válogatja, Sofinál például sosem volt szükségem ilyenekre, mert ő mindig olyan jó gyerek volt. - Elfelejtettem, hogy műszakot cseréltünk Roberttel – legyintek, mintha mi sem történt volna. Neki kellett a szombat, de nem akart szabira menni, hát felajánlottam, hogy akkor cseréljük el a napjainkat, és rendben is leszünk. Csak aztán simán abban a tudatban voltam, hogy nekem ma kell dolgoznom, és nem szombaton, és csak ott jöttem rá, hogy ez hülye ötlet volt. – Na de ne terelj kislányom, te is tudod, hogy ezzel semmire nem megyünk – veszem elő a csúnyább pillantásom, ha már a szépszóból jelenleg nem ért. Nem is értem, minek makacskodik, ha egyszer tudja, hogy a szabály az szabály, és én akkor is betartatom vele, ha nem tetszik. - Brigitte kérlek… - sóhajtok fáradtan, mert nincs kedvem összeveszni vele. Nem ver át a tereléssel, sem a hazudozással. – Te is tudod, hogy mindkettőnknek egyszerűbb, ha ideadod a pálcád, szeptemberben visszakapod, addig úgysem lesz rá szükséged.
A legtöbb ismerősöm alig várja, hogy elkezdődjön a nyári szünet. Ellentétben velem. Én sokkal jobban szeretek a Roxfortban lenni, mint itthon. Mert az fix, hogy ott sosem unatkoznék, ellentétben itthon. Sokszor nem tudom, hogy mivel üthetném el az időm. Na nem mintha ne lenne ezer ötletem, mert valami mindig eszembe jut. Most például azon gondolkozom, hogy mi lenne, ha megpróbálnék elkészíteni egy ruhát. Milyen jó lenne, ha nem csak írnék a divatról, de akár még tervező is lehetnék. Be is szereztem egy csomó anyagot hozzá. A baglyom pont ma reggel érkezett meg vele. Ahogy kibontottam, rengeteg anyag borult az ágyamra. Azóta itt fekszem mellette és nézegetem. Azt hiszem, ha itt lenne a varázspálcám egyszerűbben is megoldhatnám. Csak tudnám, hogy hova is rejthette el apa. Mert ugye, egy kiskorú nem varázsolhat, csak úgy otthon, akkor amikor csak gondolja. De szerintem úgy sem venné észre. Akkor meg miért ne?
