Soha nem voltam türelmes ember. Különösen a Szent Mungó harmadik emeletének folyosóján szobrozva nem, mikor már egy órája vártam rá, hogy valaki végre tájékoztasson a beosztottam egészségi állapotáról. Én hoztam be, a medimágusok lelkére kötöttem, hogy azonnal értesítsenek, ha van valami fejlemény, de azóta felém sem néztek. Az egész egy rutinbevetésnek indult, néhány barmot kellett összegyűjtenünk, akik egy mágikus bombán dolgoztak, senki sem gondolta, hogy az egyikük majd menekülés közben felboríti egy egész szekrényt, tele különféle bájitalokkal. Merlinnek hála a csapatomból csupán egyetlen ember sérült meg, ő viszont nem kicsit - az egyik bájitallal teli fiola egyenesen rajta landolt, csúnya égési sérüléseket szerzett és nem kapott levegőt a főzetből felszálló sárgás füsttől. Azonnal medimágusi segítségre szorult, a gyanúsítottak elfogása után én magam kísértem be a Szent Mungóba. Azóta pedig csak vártam, hogy érkezzen valami fejlemény, nem értem rá egész nap itt rostokolni, rég a Minisztériumban kellett volna lennem és kihallgatni azt a maroknyi rohadékot, akit bevitt a csapatom. A türelmem akkor fogyott el, amikor egy fél órával utánunk érkező család hamarabb távozhatott innen, mint én. Nem bírtam tovább várni, részben a sürgető munka, részben pedig amiatt, mert nem viseltem jól, ha valahol háttérbe szorítottak. Felkeltem a folyosón elhelyezett kényelmetlen székek egyikéről és elálltam az első szembejövő medimágus útját. Még csak meg sem próbáltam kevésbé erőszakosnak álcázni a mozdulatot, mint ami volt: szinte úttorlaszként cövekeltem le előtte, elég nyilvánvalóvá téve, hogy ha megpróbálna kikerülni, akkor sem hagynám békén, ugyanígy magasodnék fölé addig, amíg tudomást nem vesz rólam. Nem volt nehéz fölé tornyosulni, alacsony nő volt - és kifejezetten fiatal is, kezdő medimágus lehetett, így bíztam benne, hogy nem mer majd lepattintani. - Holden Briggs vagyok, a Varázsbűn-üldözési kommandó parancsnoka. Egy órája behoztam az egyik emberemet égési sérülésekkel és légzési problémákkal. Azt mondták, tájékoztatnak az állapotáról, de eddig ez nem történt meg és tudni akarom, hogy milyen állapotban van a beosztottam. Nem tudok tovább várni, biztosan megérti ön is és a kollégái is, úgyhogy nagyra értékelném, ha végre mondanának valamit.
Behoztak ma egy súlyos sérültet. Légzési nehézségekkel küzdő Auror-t. Ráadásul égési sérült is volt, amik nem csak felszíniek voltak. Ám nem csupán ez miatt kellett aggódjak. A sebeket hamar helyre raktuk, a szövetek pár helyen elhaltak, ami még úgy nem is lett volna oltári probléma. A légzése volt az ami aggasztott. S nem csak a belélegzett füst miatt volt mindez. Az ellátása nehézkesen ment. Harmadfokú égési sérülései voltak, így a felépülés is hosszadalmas lesz majd. Hiába a gyógyítás ugye. Csak úgy nem fog pikk pakk rendbe jönni és azonnal mehetne vissza dolgozni. Ám mikor olvastam az aktáját, gondolkodóba estem. Nem kellene ilyen reakciót mutatnia a karján, ahol harmadfokú sérülést szenvedett. Mintha teljesen más folyamat történne a bőre alatt. Allergia? A reakció miatt igen, így a gyógyítása is más irányba kell történjen. Ahhoz meg egy magasabban képzett medimágust kell hívjak, az ilyesmihez még édeskevés vagyok, akármennyire is vagyok profi, akármennyit is tanultam mindehhez...egyedül kevés vagyok. Összeírtam a papírokat és indultam megkeresni a magasabban képzett vezető medimágusunkat, kinek máshol akadt sürgős dolga. Ám a folyóson már nem jutottam túl, ugyanis, aki behozta az Aurort, az utamat állta. Felvont szemöldökkel tekintettem fel az arcára. És ha sürgős dolgom van és az emberé élete a tét? Akkor az ő hibája miatt késni fog a kezelése ... Bemutatkozik, bár dobban egyet a szívem a vezetéknév hallatán... De mi van ha félre értettem és nem Briggs, hanem valami más... Mindenesetre lefoglal a többi mondanivalója, így lassan elmosolyodom, mikor végez ezekkel. - Parancsnok. El láttam a beosztottját, ám vannak még kisebb problémák a belélegzett füst miatt, valószínűleg allergia, így épp azon voltam, hogy egy szakosabb medimágusal összedugjam a fejem a továbbiakban...úgy néz ki hogy egy hét pihenőre lesz szüksége a beosztottjának. - magyarázzam, miközben a kezemben lévő papírhalmazt szorongattam a testemhez. - A bőrén lévő égési sérülés rendbe hozható, de az allergia miatt... a füst összetevőjének hiányában kicsit várnia kell, hogy további eredményekkel konzultáljak önnel! - őszinte voltam hozzá, mivel nem kaptunk semmi más információt a fióla összetevőjének...így ennek hiányából más irányba kell elindulnunk.
Nem próbált meg lerázni vagy tartalmatlan, semmitmondó válaszokkal fárasztani, ez pedig tulajdonképpen elegendő volt számomra. Abban nem is mertem reménykedni, hogy ennél konkrétabb információkat kapok tőle, hiszen nem egy egyszerű csonttöréssel vagy náthával hoztam ide a beosztottamat, ennél sokkal komolyabb volt a helyzet és ebből adódóan sokkal időigényesebb is. - Ha ez segít maguknak valamit, akkor a helyszínen mágikus bombát gyártottak, valószínűleg a bájital, ami ráborult, szintén ahhoz kellett. De még nem végeztek a helyszínelő aurorjaink, nem tudom, hogy milyen alapanyagokat használtak. - És ez máskor nem is érdekelt volna. Az én feladatom nem a tetthelyek vizsgálata volt, hanem egyszerűen a célszemélyek elfogása és esetenként kiiktatása. Ebből adódóan a bájitalok terén az ismereteim kimerültek annyiban, amennyi feltétlenül szükséges volt a Kiváló érdemjegy megszerzéséhez az aurorképzés alatt, azóta pedig soha nem is foglalkoztam a témával, egyszerűen nem volt rá szükségem és nem is érdekelt, voltak erre szakosodott kollégák. Most azonban jól jött volna a szakértelem, mert így ennél több hasznos részlettel nem szolgálhattam a medimágusok számára, akik látszólag nagyon is rászorultak volna. - De túléli maradandó károk nélkül, igaz? - Ennyi érdekelt. A mi szakmánkban mindennaposak voltak a sérülések, a komolyabbak is, ezt a veszélyt mindenki vállalta és a legnagyobb igyekezetem ellenére sem tudtam megvédeni az embereimet mindentől. Elfogadtam, ha kisebb sérüléseket szenvedtek, kiestek egy időre a munkából, de a lelkiismeretem már nehezebben viselte, mikor maradandó kárt szenvedett valaki, akiért én feleltem. Most először néztem meg alaposabban a nőt, a medimágusi köpenyére csíptetett kis névkártyát keresve, hogy tudjam, kivel beszéltem és kit kell keresnem ezután. Arra azonban nem számítottam, hogy a saját vezetéknevemmel fogok szembesülni. Nem volt ebben semmi egetrengető, nem volt ez annyira ritka név, rengeteg Briggs szaladgált szerte a világban - az Egyesült Királyságban és Amerikában mindenképp, hála a faszkalap apámnak, aki félrekúrt egy fiatalabb nővel és csinált neki hány gyereket is? Kettőt, legalábbis én annyiról tudtam, de amennyit kommunikált velünk, akár még tíz kölyke is lehetett a messzi, messzi Egyesült Államokban. - Kicsi a világ... - jegyeztem meg a névtáblára mutatva. Csak ekkor tudatosult bennem, hogy a nő amerikai akcentussal beszélt. Felismertem, hasonlított Loriéra, árnyalatnyi különbséggel persze. De ez a fiatal nő nem brit volt, arra a nyakamat tettem volna.
Mágikus bombagyártás. Így lassan bezárul a kör és lassan helyére kerül minden. Aprót bólintok, ezzel köszönöm meg az információt, fel is firkálom a balesetes adatlapja hátuljára, majd figyelmem újra a parancsnoké. Azért az elgondolkodtató, hogy akkor nagy dózisban szívta be az égés terméket. Elég szar állapotban hozták be és az állapota csak rosszabbodott. Kellenének információk. - Ha végeztek az Aurorjai a helyszíni dolgokkal, elküldené a papírt? Hogy miket találtak? - talán ha jobban átnyálazom az összetevők listáját és hogy mikkel keveredhetett, talán jobban rá tudnék állni a problémára. Ott több minden is törhetett...keveredhetett, de ez volt túlnyomórészt veszélyesebb. De nem fogok egy parancsnoknak megmagyarázni dolgokat. Főleg ha nem is érti, fel se fogja... - Persze, egy kis pihenés, aztán az ön embere lesz ismét. – apró mosolyt is kap, hogy megnyugodjon, nem lesz kispadra ültetve az Aurora, nem végtagvesztéssel és mágiaeltűnéssel hozta be, így parázni se kell. Nem mintha túlizgulná a dolgokat. A kártyámra mutat, lepillantok rá, majd vissza lassan a parancsnokra. Kicsi a világ. Már nem is tudom milyen néven mutatkozott be...Holden Briggs vagyok a Varázsbűn-üldözési kommandó parancsnoka. Így érthető... - Igen...valóban. - vontam is meg a vállamat, hiszen lehet csak névrokonok vagyunk, vagy másod-harmad, akár negyedunokatestvérek, akik soha sem halottak egymásról, de talán ez így is maradhatna. Megnyugtatna. Nem kellene rá fókuszálni... elég a bátyám rokonnak. Nem érek rá a rokonság szívtájékának ápolására, bőven elég a saját gondom. Nem is fordítok erre több időt, számomra fontosabb a munkám, mint az ilyesmi túlgondolása. - A sors csorba bűzös fintora...- húztam el a szám, majd lepillantottam a dossziéra. Már át is léptem a dolgokat. Talán bele is rúgtam.... - Még mielőtt elfelejteném... Két napig megfigyelés alatt tartjuk, ha azután jobban lesz...egy hét pihenőre száműzetik, aztán már mehet is vissza a vágó hídra. - két nap alatt rendbe hozzuk, ha nem lesz komplikáció a 2 napban, akkor vissza térhet a rohanó világba. Utána meg a munkáját is elvégezheti. Egyszerű mint az egyszer egy. Aztán remélem nem futunk össze újra... Bár én itt dolgozom most már, ő meg a veszélyes terepen, talán elkerülhetetlen egy újabb találkozó. Átadom másnak az ügyeit, meg őt is ... Túl gondolnám a helyzetet? Kizárt. Nem ismerős az arca...a vonásai is ismeretlenek számomra, hiába vizslatom az arcát hosszasan.
