Szeretném elhinni, hogy Madden legalább ma nem fog a nyakunkra jönni, ha meglát minket az udvaron, mert Tatival végre szeretnék minőségi időt tölteni, mikor nem arról siránkozom, hogy valaki már megint nem bír leakadni rólam. Pedig hát valljuk be, ez igazán nem egyszerű feladat, mivel Judas újra meg újra felülmúlja önmagát és ezt nehezen lehet szavak nélkül kibírni. Még előttem van a kép, milyen erősen és erőszakosan igyekeztem visszaszerezni annak idején Dant és mennyit nyígtam amiatt, hogy sehogy sem akart sikerülni. Most épp annak örülnék, ha egy pasi se akarna felszedni a következő hónapban. Komolyan, tök boldog lennék... Bár kevés esélyt látok arra, hogy bármi meg tudná állítani Judast a következő idiótaságában. Arra maximum Bagman lenne képes, bár valószínűleg abból kirúgás lenne. Persze ha már engem nem sikerült kirúgnia a jól sikerült cikkem után, nos, szerintem nem lenne akkora mázlim, hogy vele megteszi. Pedig lehet, hogy Tatiana megörökölné tőle a kommentátor pozíciót is a meccseken. - Csentem muffint.. - huppanok le mellé a fűbe egy cseppet sem diszkréten és elhelyezkedem mellette. Nem zavartatom magam amiért megzavarom, de cserébe - hogy ne húzza fel az orrát, ha esetleg újra a könyv legizgalmasabb részénél szakítom félbe - felé is nyújtok egy ilyen csokis csodát. A manók még mindig rettentően profin bánnak az édességgel is. Persze van itt eredeti és hamisítatlan töklé is, mert készültem. Legalább addig kiélvezném a tavaszt, amíg nem akarok belehalni a nyíló virágokba meg a sok pollenbe. Bár már most készenlétbe van helyezve az allergiámra tekintettel a bájital. Pedig úgy elfeküdnék most a fűben.. - Gondoltál már arra, hogy mi lesz jövőre? Úgy értem északon nem készítenek ilyen omlós csupacsoki piskótát... - sóhajtok fel, miközben beleharapok a sajátomba. Nyilvánvalóan afelől érdeklődöm, hogy eldöntötte már, szándékozik-e maradni. Ebben az évben kifejezetten sok időt töltöttem vele és nem ő az egyetlen cserediák, aki eléggé a szívemhez nőtt, szóval nehezményezném, ha az utolsó pillanatban derülne ki, hogy felszabadul a szomszédos ágy a szobánkban.
Vendég
Pént. Júl. 02, 2021 12:43 am
Vendég
Pént. Júl. 02, 2021 8:42 am
Irigylem őt. Ott ül és olvassa Lockhart egyik könyvét - remélhetőleg azt -, amit egykor tankönyvnek is használtak és élvezi. Sosem fogom megérteni, hogy lehet élvezni Lockhart könyveit, amik kalandregénynek sem állják meg a helyüket és persze azóta kiderült, hogy minden leírt szó hazugság benne. De nem ezért irigylem, hanem azért, mert gondolkozás nélkül belefetrenghet a fűbe bármilyen réten, és nem akar tőle azonnal meghalni. Bár az is lehet, hogy a Durmstrangban nem tolerálnák az allergiát. - Egyáltalán nem?! - pillantok rá kérdőn, talán egy kicsit meglepetten. Nem úgy ismerem, mint aki nem tervez előre, ezért kissé furcsának találom, de nem teszem szóvá. - Úgy értem arra, hogy maradsz-e még egy évet. Végzősök leszünk, kiélvezhetnénk egy Madden-mentes évet együtt. - vetem fel neki az ötletet, ami már egy ideje foglalkoztat. Igazából elképzelni sem tudom, milyen lesz a következő év és most, hogy Theoval nem túl felhőtlen a kapcsolatom, és lehet, hogy az én beszólásaim miatt nem tervez maradni a következő évre, csak azt remélem, hogy Tatiana nem hagy magamra. Persze Rheia attól még itt marad - legalább valami jó is van az egészben -, de ez nem ugyanaz. - És persze végre lenne egy elfogulatlan kommentátorunk.. Talán apád is eljöhetne megnézni, hogy játszunk és hogy nem csak a pályán vagy jó, hanem a mikrofon mögött is.. - gondolkozom hangosan, miközben elrágcsálom a muffinomat. Nem titok, hogy attól tartok, ha most otthon tölti a nyarat győzedelmeskedni fog felette a honvágy és végül nem jön vissza a következő évre, akkor sem, ha most végül úgy határozna, hogy itt fejezi be az iskolát. Persze egy részem megérti, én is örültem, mikor végre hazatértem Franciaországból, pedig imádtam a cserediák élet minden percét és a nyelvtudásom is sokat fejlődött. De őszintén szólva semmi kedvem nincs elveszíteni egyszerre két jó barátomat is. Akkor sem, ha tudom, hogy leveleznénk.
