It's not enough for me

Jagger & Nate

Mi van, ha nekem ez nem elég?

Néha kezdem teljesen ostobának érezni magam. Mint például olyankor, mikor a Jaggerrel megbeszélt találkozóra időben érkezem, aztán még ott ácsorgok a szellemszállás mellett fél órát, ha nem többet, mert késik. Az elmúlt időben egyre kevesebbet találkozunk, és persze, megértem én, ott van a suli, meg az edzések, meg az edzések, és a suli. De már azt is felajánlottam, hogy segítek készülni a vizsgáira, csak hagy töltsünk együtt több időt. Persze nem, hisz erős, független nő, aki meg tudja oldani a saját gondjait. Amin mondjuk nem kéne kiakadnom, mert ez az egyike azoknak a dolgoknak, amik miatt teljesen beleszerettem, mégis, az hogy egyre inkább úgy érzem, mintha hanyagolna, valahogy rosszul esik. Fel alá járkálok, és az órámat nézem, miközben azt mantrázom magamban, hogy mindezek ellenére is tudom, hogy szeret engem, és én is szeretem őt. És, mivel keveset tudunk együtt lenni, annál édesebb a találkozás. Állítólag a legjobb dolgokból keveset adnak.
Annyira boldog voltam, hogy végre össze tudtuk hozni, hogy egy egész délutánt együtt tudjunk tölteni, és ki akartam vele használni minden létező másodpercet. Nem számítottam arra, hogy ennyit fog késni, és ennyivel is kevesebb időnk marad. De a leginkább az bosszant, hogy ez zavar engem. mármint komolyan, ennyi idő után, nem szabadna ilyenen fennakadnom, mégis egyszerűen az utóbbi pár hétben mintha máshol járna, mintha nem tudom, már nem érdekelném annyira. Ami persze baromság - legalábbis remélem, hogy az -, de sosem volt még ilyen komoly párkapcsolatom, mondjuk kevésbé komoly se, és fogalmam sincs, hogy hogy működik ez, de nem úgy képzeltem el, hogy hetente egyszer pár órára összefutunk, és ennyi, viszlát legközelebb.
Annyira nagy bűn, hogy szeretnék vele több időt tölteni?
Ahogy felpillantok és meglátom közeledő alakját halvány mosoly jelenik meg az arcomon, bár a kételyeim nem tűnnek el. Még mindig csak azt látom benne, hogy mennyire fantasztikus ez a lány.
- Szia - köszönök halkan, mikor közelebb ér, és lágyan megcsókolom üdvözlés képpen.

Jagger & Nate

Mi van, ha nekem ez nem elég?

Tényleg arra számítottam, hogy ma végre egy szép, hosszú közös délutánt tölthetünk el együtt, és mégis, csalódás ér, hisz a megbeszélt időpont már rég elmúlt, mikor végre megérkezik. Persze, ahogy a nyakamba ugrik, szinte azonnal ki is engesztelődöm egy pillanatra, és mosolyogva nézek rá.
- Te is hiányoztál. Túlzottan is... - vallom be, ahogy magamhoz ölelem, és a kérdésére legyintek egyet. - Hosszú, és lassú, inkább mesélj te. Veled több minden történik - A napjaim mostanában tényleg unalmasan telnek. Mivel neki nincs ideje rám, és a testvérem is el van a maga kis világában, többnyire ugyan úgy telik minden, mint annak idején a Roxfortban. Bújom a könyveket, eszem, alszom, és várom az együtt töltött perceket, ami végre valahára el is jött. De ahogy az órájára pillant átsuhan egy felhő a szemem előtt. Hagyom, hogy a fa alá húzzon, és leülök mellé, közben magamhoz ölelve, mintha el se akarnám engedni, majd mélyet sóhajtok.
- Azt hittem, ma együtt töltjük a délutánt. Nem ezt beszéltük? - kérdezem a szemébe nézve, mert valahogy a "csak egy órát maradhatok" és az "együtt töltjük a délutánt" nem tűnik azonosnak egymással, pláne, hogy még késett is. Persze, tudom, hogy a legkisebb baja is nagyobb, mint hogy nekem hiányzik, és hogy a kviddics az élete, meg ilyenek, de azért még rosszul eshet, nem? Nem akarok veszekedni vele, pláne emiatt nem, ha amúgy is csak ilyen kevés időnk van egymásra, mégis egyre inkább azt érzem, hogy ez nekem nem elég.
- Minden héten egyre kevesebb időt töltünk együtt... Mikor lesz végre egy normális randink, ahol nem az órát kell figyelni? - nem akartam kimondani ezeket a szavakat, egyszerűen kicsúsztak, de őszintén nem bánom. Legalább így tudja mi van bennem ezzel kapcsolatban. Tényleg jó volna ezt megbeszélni, másfelől tudom, milyen forrófejű, szóval már előre félek a reakciójától, pedig még csak most hangoztak el a szavaim.

Jagger & Nate

Mi van, ha nekem ez nem elég?

Magam sem tudom, mit is várok igazából, vagy mi mást várok. Ahogy az Jagger szájából el is hangzik, tudtam, kivel jövök össze, semmi okom elvileg arra panaszkodni, hogy kevés időt töltünk együtt. De mégis, egyre inkább azt érzem, hogy ez nekem valahogy nem elég. Hogy többet akarok belőle, ami miatt egy kissé bűntudatom is van. Örülök a sikereinek, és hogy ennyire imádja amit csinál, és ahogy nevetve mesélni, hogy táboroztatni megy el is vigyorodom, mert őszintén büszke vagyok rá. Még akkor is, ha ez azt is jelenti, hogy ezek szerint a nyáron sem tölthetünk sokkal több időt egymással. Vagy talán majd azon kívül. Azért még nem halt meg bennem a remény a kapcsolatunkkal kapcsolatban. De azért kissé demotiváló, hogy egyre kevesebb az együtt töltött idő, és ezt egyszerűen képtelen vagyok nem szóvátenni, hiába tudom legbelül, hogy nem kéne.
Amikor felvonja a szemöldökét, és elhúzódik tőlem sóhajtok egyet, és bólintok a szavaira.
- Tudom. Tudom, hogy nem egyszerű mindent összeegyeztetni, és őszintén meg is értem. De már azt is felajánlottam, hogy segítek a tanulással, meg a beadandóiddal. - Az sem érdekelne, ha egy egész délután menne el a tanulásra, addig is legalább együtt lehetnénk, de elutasított. Pedig tényleg tudnék neki segíteni, vagy legalább meggyorsítani a beadandók írását, vagy bármi. Azt megértem, hogy a kviddics az övé, és akkor csak arra fókuszál, nem is akarnám elvonni róla a figyelmét, de kicsit bosszant, hogy a tanulásra szánt idejében sem tudunk komprumisszumra jutni. Amikor előveszi a naptárt és megszólít, én vonom fel a szemöldököm.
- Nathaniel? - kérdezek vissza a nevemre. Elég vészjósló, mikor a teljes nevemet mondja ki, mert ilyenkor azt érzem, hogy haragszik rám. Ami valószínűleg azért van, mert csak olyankor szólít Nathanielnek. - Nem kell bizonygatni Jag, tudom, hogy elfoglalt vagy. De tényleg azért haragszol rám, mert szeretnék egy kicsivel több időt veled tölteni? Ugye tudod, hogy annyira ez nem fair? - oké, talán nem a legszerencsésebb szóhasználat, amit használhattam. Gyorsan magyarázkodásba is akartam kezdeni, de nem tudom, mit mondhattam volna helyette. Egyszerűen nem éreztem fairnek. Az egy dolog, hogy nincs ideje rám, de hogy mellette haragszik is rám azért, mert szeretném, ha csak egy kicsivel többet lennénk együtt, egyszerűen fáj.

Jagger & Nate

Mi van, ha nekem ez nem elég?

Lehet ostobaság, de sosem hittem volna, hogy egy kapcsolat ennyire nehéz lehet. Mármint maga a kapcsolat csodás, tényleg, mielőtt összejöttünk volna Jaggerrel nem is gondoltam rá, milyen lenne. Sosem kerestem a szerelmet, a személyében egyszerűen csak rám talált, és őszintén ez boldoggá tesz. És talán éppen ez az oka annak, hogy nem elég már, ami jelenleg köztünk van. Szeretném, ha elég lenne, tényleg, de heti fél, meg egy óra? Hisz az arra sem elég, hogy mondjuk megigyunk egy kávét, vagy teát, vagy vajsört. Vagy kellemesen elbeszélgessünk.
Mélyet sóhajtok a szavai nyomán, mert úgy érzem, a tanulásban igaza lenne, és őszintén nem akarok vele emiatt összeveszni. Nem szeretném, hogy az a minimális együtt töltött időnk is erre menjen el, de úgy tűnik, hogy ez a vágyam nem válik valóra. Persze én is fogalmazhattam volna kevésbé szerencsétlenül, de fontosnak érzem, hogy tudjon arról, hogyan érzek. Hogy tudom, mennyi dolga van, és tudom, hogy Jericho is fontos neki, de hiányzik. És őszintén, nem zavarna, ha egy héten csak egy nap találkoznánk, de akkor az legyen tényleg legalább egy egész délután. Mikor felkapja a vizet, és felemeli a hangját, összeráncolom a szemöldökömet. Most mégis mit vár? Hogy kérjek bocsánatot, amiért hiányzik a barátnőm, és hunyászkodjak meg, és viseljem el, hogy hetente alig egy órát szán arra, hogy találkozzunk?
- Egyáltalán nem kértelek számon Jagger, csak elmondtam, hogyan érzek. Te kaptad fel a vizet, és te haragszol rám azért, mert bármily szürreálisnak is érzed, hiányzol, és szeretnék veled több időt tölteni a semminél! - válaszolok, az övénél enyhébb, de a tőlem megszokottnál erősebb hangnemben, de ő már pakol is és ugrik fel mellőlem. Azzal a lendülettel felállok én is, de nem mozdulok. Szavaira megforgatom a szemem, és szinte azonnal visszavágok.
- Oké! Már meg is találtam! - szünetet tartok, és meredtem az arcát figyelem, majd felsóhajtok, és igyekszem nyugodtabb hangszínen folytatni. - Veled vagyok boldog, Lestrange, még akkor is, mikor épp fel akarnál gyújtani. Éppen ezért veszekszünk most, nem veszed észre? Éppen azon veszekszünk, hogy az idő túlnyomó részében még csak hírt se kapok felőled, aztán késel a randiról, és hajlandó vagy egy órát rám szánni - mély levegőt veszek és lehajtom a fejemet.
- Szeretlek Jagger, és nem akarlak elveszíteni, de... Nekem ez így nem elég... Szóval kérlek, ne hagyj most itt, hanem üljünk vissza, és próbáljunk erre közösen megoldást találni - intek a fa tövébe, hogy jöjjön vissza, és reménykedem, hogy se felgyújtani nem akar éppen, se itt hagyni csapot-papot. Mert nem szakítani jöttem ma ide, és ilyesmi eszemben sincs, egyszerűen meg akarom oldani a problémáinkat, amik sajnos vannak. Minden kapcsolatban vannak.