Talán nem a legjobb formámban sétálok be az épületbe, ahol a sokadikon lakó kedvesem valószínűleg már alszik. Odakint szakad az eső, én pedig egy hosszú, és nem éppen kellemes estén vagyok túl. Macska alakban futottam és bujkáltam néhány utcát, és csak akkor léptem be a házba, amikor biztosra vehettem, hogy senki nem követett idáig egészen az ország másik végéből. Amint belépek a liftbe, visszaváltozom, és a tükör felé fordulok. Ha most valaki meglátna, lehet, hogy rám hívná a mugli rendőrséget. A hajamból és a ruhámból folyik a víz, a bőrömet több helyen piszok, még több helyen vér borítja. Elfolyt sminkemet szisszenve törölgetem abban a percben, amíg a lift felér az utolsó előtti emeletre, s csilingeléssel jelzi az utam végét. Jupiter nem először tapasztalja, milyen az, amikor menekülő barátnője van, de ennyire eldurvult helyzetet még nem látott. Nem is nagyon fordult elő korábban, hogy egy egyszerű félreértés miatt nem csak, hogy több bájital is felrobbant a szaküzletben, de még meg is támadott az ügyfél. Nem nagyon alatt azt értem, soha. Máshova azonban nem tudnék menni, gyanakodnának, ha ilyen formában szobát akarnék kivenni, és nem kockáztathatok. Halkan, és lassan nyitok ajtót, majd a pálcámmal világítom be az előszobát. Itt helyben kezdek el megszabadulni a vizes holmiimtól. Már vacogok, nem vágyom másra, csak egy forró zuhanyra és némi alkoholra, külső és belső fertőtlenítésre. Szívesen látnám el varázslattal a sérüléseimet, ha tudnám, de sosem voltam túl jó gyógyításban, főleg nem magamon. - Csak én vagyok - szólalok meg félhangosan, hátha életem férfia még nem alszik, és épp egy baseballütővel indul meg felém. Mára pont eleget kaptam. Ha észre is vesz, mire kijönne, én már a fürdő felé veszem az irányt. Kicsit tántorogva, kimerülve és fájó tagokkal veszem sorra gondolatban, mim és mitől is fájhat. A fürdőszobában már felkapcsolom a lámpát, ennél a fénynél még feltűnőbbek a vágott és horzsolt sebek, a lábaimon épp úgy, akárcsak az arcomon.
Az után, hogy szinte egész nap talpon voltam, megjártam a stúdiót, írtam egy új dalt, egyszerűen csak jól esett befeküdni egy kád vízbe, és jó alaposan kiáztatni magamból a város napi mocskát. Miután eleget relaxáltam a vízben ázva, még egy ideig néztem a tévét, bár csak mint egyfajta háttérzajként funkcionált, mert közben a telefonomat nyomkodtam órákon keresztül. Éjféltájt járt már az idő, mikor úg gondoltam, ideje eltenni magam holnapra. Ez is egy igazából eseménytelen nap volt, és Rosie ma sem jelentkezett. Megszoktam már, hogy néha hetekre eltűnik, és igazából biztos voltam benne, hogy egyszer újra fel fog bukkanni. Mindig felbukkan, ezért semmi okom az affelőli aggodalomra, hogy éppen ezúttal ne tenné, de az az igazság, hogy néha rettentően hiányzik. Legalább telefonja lenne, amin elérem! Éppen bújtam volna be az ágyba, mikor hangokat véltem hallani odakintről. Egy pár pillanatig csak meredten füleltem, nem-e a tévét hagytam bekapcsolva, vagy a szomszédból jött a hang, de aztán meghallottam az ő hangját. Szinte azonnal pattantam is ki az ágyból, mintha puskából lőttek volna ki, és kinyitottam a hálószobám ajtaját. - Rosie! - szólítottam meg, de éppen abban a pillanatban csukódott be mögötte a fürdőszoba ajtaja. Semmi okom nem volt arra, hogy ne menjek utána, hiszen voltunk olyan kapcsolatban, hogy ne kelljen szégyenlősködnie előttem, sem pedig viszont. Ami azt ileti már megismerkedésük első éjszakáján kerültünk olyan kapcsolatba, hogy ilyenekre ne legyen szükség a kapcsolatunkban. Ahogy kinyitottam mögötte az ajtót, és beléptem, megpillantottam őt, és a tükörképét egyaránt. - Jézusom, Rosie, mi történt veled? - ámulok el a látványra, hiszen szinte mindenét horzsolások és sebek borították. Lassan lépek oda hozzá, és gyengéden magam felé fordítom az arcát, hogy megszemléljem a sérüléseit. - Mégis ki tette ezt veled? - kérdem halkan. Na nem mintha bármivel is bosszút állhatnék rajta, vagy tehetnék bármit, de érdekelt. Nem szeretem, ha bántanak valakit, akit én szeretek.
Egy célom van, hogy forró fürdőt vegyek, majd bebújjak a szerelmem mellé és kialudjam a mai napot. Semmi több. Eszem ágában sincs felébreszteni őt, mégis sikerül. Betörésben nem vagyok jó, az látszik, pedig tényleg igyekszem csendes lenni. A végén viszont rajtakap, sajnos még azelőtt, hogy legalább lemostam volna magamról a sok koszt és vérfoltokat. Ott állni előtte kezemben a vizes pólómmal, és megpillantani a tükörképét...hát nem életem legjobb élménye. Látom a szemében a feltörő aggodalmat, de igaza van, azt sem tudja, hol járok és mikor jövök, majd betoppanok így... Én a helyében teljesen kiakadnék. - Nem nagy ügy - csendesen válaszolok. Engedem, hogy maga felé fordítsa az arcom és a szemébe nézek. Hogy mennyire hiányzott már ez a szempár! Nem emlékszem, mikor jártam nála legutóbb, de nem az utóbbi hetekben, az biztos. Mostanság bevallom, egyre inkább hajlok afelé, hogy részben muglisodjak és vegyek magamnak egy olyan telefont. Akkor legalább beszélhetnék vele. - Volt egy kis nézeteltérés az egyik vevőmmel - legyintek, mintha tényleg nem lenne nagy dolog. A helyzet viszont az, hogy mindenem fáj, többször estem, mint keltem, nem beszélve az átkokról, amikkel támadott a férfi. - Ne haragudj, hogy ide jöttem, nem volt hova... És hiányoztál - sóhajtok fel bűnbánóan. Kevésbé fájós kezemet az arcához emelem, végigsimítok rajta. Ha nem lenne felhasadva a szám széle, még csókot is kapna. Így viszont csak hátrébb lépek és vetkőzni kezdek, mert a vacogás nem hagy alább, ha csak itt állunk és beszélgetünk. Amíg várom, hogy a kádban gyűljön a víz, leülök a szélére, onnan nézek fel Jupiterre. Ma este is pont olyan csodálatos, mint mindig. - Hogy vagy? - teszem fel a kérdést, aminél személytelenebb és unalmasabb nem is jöhetne ki a számon. Komolyan, Rosie, ennyire futja?
Ahogy beléptem mögötte a fürdőbe, és megpillantottam, az öröm helyét azonnal átvette az aggodalom. Merthogy, mikor meghallottam a hangját még örültem az érkezésének, akármilyen későre is jár az idő, de a sérüléseit látva azonnal elfogott valami annál sokkal fontosabb dolog. Hogy ki, és miért bántaná az én kedvesemet, és hogy vajon jól van-e, hogy mennyire súlyosak a sérülései. - Nem nagy ügy? Hogy mondhatod, hogy nem nagy ügy? Hiszen mindenütt sebek borítanak... - nem tudtam nem aggódni érte, hisz azt sem tudtam, merre járt, vagy ki bántotta, egyáltalán mivel bántották. Az első gondolatom az volt, hogy bekéne vinnem a kórházba, hogy megnézze egy orvos, de nem biztos, hogy amiatt repesett volna az örömtől. De azért bátortalanul mégiscsak feltettem a kérdést, mert nem akartam, hogy bármi komolyabb baja legyen. Mondjuk egy belsővérzés veszélyes tud lenni. - Nem kellene megnézetni a sebeid egy orvossal? - megsimítottam az arcát, de a tekintetemből csak akkor tűnt is kicsit az aggodalom, mikor bocsánatot kért. Akkor viszont átvette a helyét az őszinte meglepődöttség. Ne haragudjak? - Ne haragudjak? Miért haragudnék? Kedvesem, akkor jössz, amikor tudsz, én örülök, bármikor is bukkansz fel. Egyszerűen csak aggódom... - nagyon óvatosan leheltem egy csókot a homlokára, ahol csak egy kisebb karcolást láttam, és szinte alig értem hozzá, nehogy fájdalmat okozzak neki. - Te is hiányoztál nekem. Mindig, mikor nem vagy itt. - Végignéztem rajta, ahogy vetkőzni kezdett, és összevont szemöldökkel szemléltem. Ahogy lekerültek a ruhái, azok a sérülései is a szemem elé kerültek, amiket eddig nem láttam, mert takarásban voltak, és ez nem könnyítette meg a helyzetet, hogy kevésbé aggódjak. A kérdésére is csak egy kérdő pillantással feleltem. Hogy én hogy vagyok? Hát most épp fel vagyok dúlva, mert nem tudom, mit kezdhetnék azzal, hogy ő megsérült. - Jól, de ez most nem fontos. Kérlek, meséld el mi történt... - kérlelem, és leülök mellé a kád szélére. Azt sem tudom van-e itthon valami kötszer vagy bármi...
Általában a találkozásaink ennél sokkal vidámabbak és örülünk egymásnak. A mostani viszont esetleg és új, öt év alatt aligha volt rá példa, hogy akárcsak hasonlóan szar állapotban ide dugtam volna az orrom. Nem szeretem ezt az életmódot. Nem szeretek minden héten máshol élni. Nem szeretek félelemben élni. Vele akarok lenni amikor csak lehet, mert Jupiter az egyetlen, aki nekem még maradt. - Dehogy - vágom rá azonnal, mert hát nincs szükségem arra, hogy mugli doktoroknak kelljen magyaráznom, mi történt velem, amitől fel van hasadva itt-ott a bőröm. - Annyira nem súlyos, tényleg. Szeretném, ha nem aggódna ennyire, és igazából azt is, hogy inkább menjen lefeküdni. Nagyon jól esik a közelsége, de ki tudja, mennyire terhelem meg a jelenlétemmel ebben a formában. Nem kéne bűntudatomnak lennie emiatt... Hisz öt éve, hogy magamhoz láncoltam, és pontosan tudta, ki vagyok. Az az aggódó tekintet, a kérdései...ettől csak sajnálom, mert tényleg nem kellene velem foglalkoznia. - Tudom, és ezért hálás is vagyok - sóhajtok fel. Fogalmam sincs, mivel érdemeltem ki ezt a férfit, de komolyan. Halványan elmosolyodom a puszijára, s odébb dobom a ruháimat, azokkal majd később, talán holnap foglalkozom. Egyelőre nem tudom, hány zöld foltom lesz holnapra, csak azt, hogy a térdem pont úgy néz ki, mintha felmosták volna velem az aszfaltot. - Édes... - mikor leül mellém, fejemet a vállára döntöm és megfogom a kezét. Már a közelségétől is jobban érzem magam, talán csak ennyi kell a gyógyuláshoz. - Egy új partner üzletében voltam amikor az ember üzlettársa megjelent és tudni akarta a receptet. Tudod, mindenki tudja, hogy azt nem adjuk ki, ő mégis erősködött, aztán fenyegetőzni és átkozódni kezdett. Mármint nem szóban - ha már ennyire kíváncsi, nagy vonalakban beavatom a részletekbe és hamar hozzáteszem, hogy az átkozódást abban a formájában képzelje el, amiben megjelent. - Olyan tiltott átkokat is használt, ami elől jobb volt menekülni. Mondtam, hogy semmi komoly...csak estem párat. Utólag inkább a saját bénaságomnak tűnik, hiszen ha több defenzív bűbájt gyakoroltam volna, most nem kellene sztoriznom életem szerelmének a balesetemről. - Nyugodtan lefekhetsz, majd utánad megyek - nyomok egy puszit az arcára, majd a csapot elzárva beszállok a kádba. A víz persze marni kezdi a sebeimet, de legalább kitisztítja.
Teljesen összezavart azzal, hogy szabadkozni kezdett, hogy ide jött. Hiszen annak, hogy itt volt végre velem csak örülni tudtam, azt pedig nem vethette a szememre, hogy az aggodalom kiült az arcomra, mikor megláttam a sérüléseit. Kicsit kétkedve néztem rá, mikor élből elutasította az orvosi vizsgálat lehetőségét, bár valahol megértettem. Nem tudom, hogyan magyaráztuk volna ki a sebeit egy dokinak, még a végén engem vittek volna be a fogdába, hogy agyonvertem a barátnőmet. Bár nem hiszem, hogy pusztán veréssel lehet ilyen sebeket okozni egy embernek. Szóval nem erőltettem túlzottan az orvos témát, de muszáj volt feldobnom legalább. Inkább csak arra koncentráltam, hogy érezze hogy törődöm vele, hogy aggódom érte, akár tetszik ez neki, akár nem. Mikor végre belekezdett, hogy kifejtse, mi is történt pontosan figyelmesen hallgattam végig. - Miért olyan nagyon titkosak ezek a receptek? - kérdeztem csendesen. Lehet, csak én vagyok puhány, de én inkább egy receptet adnék fel, mint sem az életemet, ha meg akarnának érte támadni. - És mik azok a tiltott átkok? Mármint gondolom, hogy nem macskasimogató varázsigék, de hogy lesz egy átok tiltott, és ha már átok, miért nem tiltott az összes? - tudom, egyszerűen banűlis kérdésekkel rukkoltam elő, de alapvetően számomra az átok szó valami negatívat hordoz magában, szóval nem teljesen értettem, hogy miért nincs az összes betiltva. És reméltem, hogy a bugyuta kérdezősködésem eltereli valamennyire a figyelmét a sebeiről, miközben a vízbe merült, mert nem lehetett kellemes élmény számára, ahogy a forró víz hozzáért. Lassan ráztam meg a fejemet, jelezvén, hogy nem szeretnék egyedül lefeküdni, ha már ő is itt van. - Nem maradhatnék inkább? Segíthetek megmosni a hátad - néztem rá mosolyogva, és egyik kezemet a vízbe mártottam és gyengén hullámoztatni kezdtem.
A legrosszabb az lenne, ha miattam Jupiter bajba kerülne. Mindenki tudja, hogy bánnak a kviblikkel az enyémekhez hasonló aranyvérűek. Inkább engem kínozzanak a hátralevő életemben Crutiatusszal, mintsem hogy hozzáérjenek akár csak egy ujjal is. Gyakran azon kapom magam, hogy fantáziálok róla, milyen lenne az életünk, ha nem az lenne a foglalkozásom, ami. Talán sosem találkoztunk volna. Talán úgy élhetnék mellette, hogy nem kellene félnünk semmitől. Hogy nem kellene minden héten máshol laknom, hogy tervezhetnénk családot és nem csak lekötném őt. Általában úgy érzem, elvettem a lehetőségét egy normális élettől. - Mert... - sóhajtok fel. - A laborosokkal is titoktartási esküt tetettem le. Ha rossz kezekbe kerülne...annak nagyon rossz vége lenne - nem tudom, hogy magyarázhatnám el. Ez nem olyan egyszerű, mint a nagy sütireceptje, ami családi örökség és hűdetitkos. Jupiter szerencsére nem tudja, milyen bájitalokat fejlesztek és hogy azok milyen céllal kerülnek a forgalmazókhoz és felhasználókhoz. Szívem szerint nem avatnám be részletekbe, mégis úgy érzem, fordított esetben ő sem hagyna válaszok nélkül. Ha ő állna előttem zúzódásokkal és vágásokkal, horzsolásokkal a testén, én már biztosan a kiborulás szélén állnék. - Olyan erős varázslatok, amit ha nagyon gyorsan nem látnak el, valószínűleg ott marad az elszenvedő - belegondolni is rossz, milyen érzés lehet, ha telibe találnak egy ilyennel. Őszintén szólva nem az elvérzés és fulladás szerepel a halálozási vágyaim listájának első helyén. Egy puszival biztosítom róla, hogy már rendben vagyok, ideje, hogy pihenni menjen. Gondolhatnám, hogy az én szívem ehhez túl makacs... Megforgatom a szemem, aztán felszisszenek, de egészen elmerülök a vízben. Minden porcikám sajog, a bőrömet égeti a meleg víz. Tisztulnak a sebeim, a hajamból elkezd kiengedni a nedves, véres ragacs. Levegő után kapva bukkanok fel a víz felszínén, és kitörlöm a vizet az arcomból. - Csak egy feltétellel maradhatsz - szólalok meg csendesen. - Ha elmeséled, milyen heteid voltak. Kíváncsian fordulok hozzá, majd elkapom a vízben úszkáló kezét. Karját átölelve közelebb húzódom hozzá.
