Szoros volt a meccs, és elég hosszúra nyúlt, a délelőtti kezdés egészen a hajnali órákig nyúlt, bőven rájuk sötétedett már, csak a stadion világításai adtak némi fényt. Ennek a fénynek köszönheti Myra, hogy az ő ujjai között landolt a cikesz, mert abban a pillanatban, hogy meglátta megcsillanni, a nyomába eredt. Nem törődött sem a csapattársaival, sem a pontállással, de még Cole-t sem látta beröpülni a látóterébe. Hihetetlen és bosszantó volt szembesülni a ténnyel, hogy bár a meccs az ő cikesz-elkapásával ért véget, mégis a Finches csapata nyert. Dühös volt és duzzogott emiatt, szóval a vállveregetéseket is kihagyta, ahogy a meccs utáni ünneplést is. Annyit még a fejükhöz vágott, hogy ezen aztán nagyon nincs mit ünnepelni, és elviharzott a helyszínről. Semmi kedve nem volt most autogramot osztani, vagy közös fotókon mosolyogni idegenekkel. Furcsa egy hely ez, a stadiont erdő veszi körül, és nem messze egy játszótérre sétál be. A kerítés épp, hogy a gyerekeket bent tartja, neki körülbelül a csípőjéig ér. A félelemérzete azonban már rég elaludt, nem most akar felébredni. Teljes lelki nyugalommal dobja le sporttáskáját a hinta aljába, majd elfoglalja az egyik ülést. Fáradt, ráadásul elégedetlen. Egyelőre nem akar hazamenni, hogy felébressze Adriant, vagy rajta töltse ki dühét, amiért ez egy ennyire elcseszett meccs volt. Végülis...azt legalább elmondhatja, hogy Cole-t leverte. Sóhajtva pillant az ösvény felé, ahol néhány hangosabb szurkoló halad el az erdei házak felé. A stadion még bevilágítja a sötét eget, a fénycsóvák vegyülnek a fényes csillagokkal. Myra alatt a hinta nyekeregve mozdul meg, miközben ütemesen kezdi lökni magát.
Egyre nagyobbakat pislogtam, amint a nap letávozott, majd a hold, illetve pár reflektor próbálta annak helyét betölteni. Rühellem magamnak beismerni, de elfáradtam, az energiáim java részét a gurkó kerülgetése már rég felemésztette. Az ellenfél csapatának terelői, minduntalan felém ütögették a goromba gömbformát, pedig csak az egyikük barátnőjére kacsintottam. Persze az sem segített, miképp a rajongóim lenyűgözésére keltem, egy-egy nyakatekert manőverrel, ha időmből telt. Minden esetre, most csalódást kellett a közönségemnek okoznom, így felrepültem a magaslatba, s csak figyeltem, hogy elkerüljem az újabb felém száguldó labdákat. Próbáltam elvonatkoztatni a tompa fájdalomtól, mely lassan beleette magát az izmaimba. A cikesz, eddig csak egyszer mutatkozott meg, azonban Myra gondoskodott róla, hogy akkor éppen ne kaparintsam meg, pedig ezzel magának is tett volna egy szívességet, és rég pihenhetne, én pedig a hölgyeknek osztogathatnám a privát autogramjaimat. Az álmodozásomat csak az a száguldó játékos zavarta meg, ki a sorszám alapján az én nagy riválisom volt. Rögtön utánaeredtem zuhanórepüléssel, hogy a hátrányomat a nagyobb sebességgel ledolgozzam, hiszen egy fogó minden ok nélkül nem kezd száguldani, ezt én is tudtam. Hiába, nem érhettem utol… elkapta az aranycikeszt, azonban ünneplésre egyikünknek se volt oka. Én vesztettem vele szemben, azonban ő a csapatomtól kapott ki. Még egy pillantást vetettem a vesztes csapat tagjára, azután pedig az üdvrivalgásban kitört csapattársaimhoz repültem. Nem messze a stadiontól egy játszótér terült el, és még csak nem is számítottam rá, hogy ott találom a testvérem feleségét. Az oldalamon lévő hölgy, szinte birtoklóan karolt a jobbomba, és nagyokat kacagott, a történeteimen. Egy kis türelemre intettem, ám amint meglátta, hogy Myra-hoz igyekszek, néhány szemrehányószót követően távozott. Én persze csak könnyelműen megvontam a vállam. - Majd lesz másik. A mellette lévő hintába, leszökkentem, azután elégedett mosollyal néztem rá, addig amíg nem figyel rám. - Nos, azt terveztem, hogyha találkozunk, az orrod alá dörgölöm a győzelmünket, de ahogy látom elég szarul vagy…szóval ez nem lenne túl sportszerű. Inkább igyunk egyet a kapásodra. – nyújtok felé egy poharat, majd abba töltök a pohár feléig, egy kis ír whisky-t. – Lehet, beképzelt vagyok, de ami elismerésre méltó, azt képes vagyok belátni. A saját sporttáskámat, amelyben az ital is volt karnyújtásnyira lerakom magam mellé.
Vendég
Kedd Május 18, 2021 10:46 pm
Cole
Maximalizmusa nem engedi meg, hogy anélkül ünnepeljen, hogy arra oka lenne. Igaz, hogy elkapta a cikeszt, de figyelhetett volna jobban, követhette volna az eseményeket és már jóval korábban is megpillanthatta volna a győzelmet jelentő kis golyót. Habár már mindegy, hiába gondolkodik rajta és rágja magát, azért ezt nehéz lesz duzzogás nélkül elfelejteni. Most aztán semmi szüksége társaságra, főleg nem olyasvalakiére, aki az orra alá dörgöli a vereséget. Gyilkos pillantással emeli fejét a hang irányába. - Elmehetsz a picsába is, Gamby - nem ez a megszokott kommunikáció kettejük között, most mégis kicsúszik a száján. Fejét a hinta láncának dönti, úgy néz a férfira. Túlságosan jó kedve van, arról nem is beszélve, hogy a történtek ellenére is körberajongták a lányok. Nem vak, látta ám, hogy ott sétálgatott egy csitrit ölelgetve. Ugyan...dehogy féltékeny... - Szerintem inkább menj a kis barátnőd után, és itasd vele a whiskyd - javasolja szemforgatva. - Nem iszom alkoholt ünneplés nélkül. Tudhatnád. Majdhogynem számonkérő a hangja, pontosan ezért nem akart még hazamenni a másik Gamby fiúhoz. Ő aztán nem tehet róla, hogy Myra ki van bukva, elég lesz megvigasztalnia ahelyett, hogy még végig is hallgatja a faszságát. Esze ágában sincs a pohár után nyúlni, szigorúan tartja magát az elveihez és a diétához, egy ital pedig nem ital. Nagy valószínűséggel Cole sem akar itt, a stadion és az erdő között, egy játszótéren lerészegedni. - De azért kösz... Ideje volt valamelyikünknek elkapni. Ha rajtad múlik, holnap este is ott repkednénk - Cole-ra nézve nyelvet ölt, hadd érezze a szívből jövő szeretetet.
A járkálásom közepette, persze nem tudom nem észrevenni a magányosan üldögélő riválist. Túlságosan is friss még a vele kapcsolatos veszteségem, így esélytelen, hogy a csapatom győzelmét ne dörgöljem az orra alá. Persze ebben semmi gonoszság nincs, inkább csak ércelődök vele, meg nem árt a saját veszteségemnek se a palástolás. Mi sülhetne el rosszul? A mellettem lévő hölgyet gyorsan ignorálom, s egyenesen Myra felé veszem az irányt. Rögvest ki mutatja a foga fehérjét, amint megszólalok. - Hát így kell üdvözölni? – kérdezek rá megjátszott felháborodás közepette. Az én világomban az effajta megjegyzések, már bóknak számítanak, nem veszem fel a hölggyel szemben a kesztyűt. Nem is vesztegetem tovább az időt, ahelyett, hogy elmennék abba a bizonyos picsába sértődötten, inkább közelebb megyek hozzá gúnyos mosollyal az arcomon. - Minek annyira sietni, úgy is akármikor visszaszerzem, csak az egyik kupámat kell neki megmutatnom, s máris a tenyeremből eszik. A kiszámítható nőkből meg most úgy is elegem van, inkább vagyok a bátyám házisárkányával. – könyökömmel meglököm a felkarját, ha nem venné az enyhe célzást, majd folytatom. – Hát ünnepelni mindig lehet, csak ki kell, valamit találni arra mit ünnepelünk, ha a hányás mentes napot, vagy akár egy új macska születését…lásd be, a lehetőségek végtelenek. Nem mintha sajnálnám, igaz az egész egy pillanaton múlott, de a majdnem is csak nem. Inkább csatlakoznia kéne azok nemes társaságához, kik egy ital mellett felejtik el az éppen aktuális bajukat, azonban még a pohárba való kiöntés után se változik meg a kedve. - Micsodapocséklás, pedig olyan szépen felvezettem az engesztelő szövegem. – a két pohár tartalmát összeöntöm, majd egy hajtásra lehúzom azt. Azt a néhány cseppet, melyet a tömény túlzott adagolása, már lehetetlenné tesz lenyelni, azt könnyedséggel a földre öntöm. - Holnap estig? Ez fájt. – a nyelvöltést persze nem felejtem el viszonozni, azután a következő kérdéssel lehet rátapintok a lényegre. - Aztán miért vagy itt, azt hittem már rég a fivéremnél vagy. NAAA nem mintha lelkizni akarnék veled, egyszerűen csak kíváncsi vagyok. Nagy ház, jóképű férj, gondolom puha ágy, ezek olyanok amik vonzóak lehetnek egy vesztes meccs után, főleg ha nem akarja valaki az alkoholba fojtani a bánatát.
Vendég
Csüt. Jún. 24, 2021 9:25 pm
Cole
Általában sokkal jobban elvannak kettesben, normális dolgokról is tudnak beszélgetni, és nem feltétlenül káromkodás és a másik cikizése minden második szavuk. Ellenfeleknek lenni két dolgot jelent; hogy nagyon tudják utálni, és nagyon tudják kedvelni a másikat. Utóbbinak meg is van az eredménye a kettejük kapcsolatában, még ha ez jelen pillanatban nem is látszik. - Házisárkány a... - magában tartja a folytatást, mert az anyósát nem szívesen venné a szájára. Ellenben tény és való, hogy ha most hazamenne, egy igazi házisárkányként viselkedne a férjével, amiért ő nem tett semmi rosszat. Mennyivel egyszerűbb az öccsén levezetni! - Te mit tolsz, hogy így el vagy szállva? - kérdőn néz oldalra, majd visszautasítja az italt. Irigyli azokat az embereket, akik a semminek is tudnak örülni. Hiába kapta el Myra a cikeszt, egyáltalán nem boldog ettől a ténytől. Na de a sógora...mint majom a farkának, úgy örül. Őszinte sajnálattal az arcán nézi végig azt a jelenetet, amivel a férfi megissza mindkét pohár tartalmát. Idejét sem tudja, mikor ivott egy pohárnál többet, hisz annyi is elég ahhoz, hogy meghaladja a napi megengedett kalóriabevitel mennyiségét, nem beszélve a másnaposságról. Annyit nem ér. Fejcsóválva hallgatja végig mindazt, amit most Cole felsorol. Igen, minden megvan, amire egy ilyen nap után az ember vágyhat, de egyébként a mindennapokban is. Mégsem vágyik haza, amíg nem tiszta a feje és nem nyugodott le teljesen. - Ha most hazamennék, a bátyádon vezetném le az összes feszültséget - válaszol úgy, hogy a hinta láncát megtekerve szembefordul sógorával. - Én inkább rajtad vezetném le - rezzenéstelen arccal egészíti ki a magyarázatot, és már csak a férfin múlik, lecsapja-e a magas labdát, vagy hagyja elrepülni, mint a cikeszt a meccsen.
Mondhatni izzott köztünk a levegő, ám ezt nem a vonzalomnak köszönhetjük, inkább az ellenszenvnek, melyet viseltetünk egymás iránt. Persze vannak olyan napok, mikor kijövünk egymással, azonban a gyermeteg piszkálódásról nem tudok lemondani, ha ilyen jó helyzet adódik hozzá. A házisárkány minden nőnek személyes sértés, s ez alól Myra se kivétel, majdnem egy meggondolatlan szidalmat ejt meg, amelyet még időben visszatart. Persze én csak elkacagom magam, ha egy vadidegen mondana, rosszat az anyámról azt lehet megcsapnám, azonban családtagot, ráadásul hölgyet nem bántunk…talán ez az egyetlen dolog amit az a nemtörődöm apám belém tudott vésni. - Hogy mit tolok? – játszom meg az elgondolkodottat. – Hát kedves Myra ez egy nagyon jó kérdés…tudod már kezdek kifogyni a hardcore drogokból, mint az unikornis szarv porráőrölt változata. Egyébként meg miért baj, ha valaki el van szállva? Elvezni kell az életet, ha már van egy előnyöd, hogy aranykanállal a szádban születtél, miért is ne örülnél neki? Nézd meg a bátyám, folyton csak a munka semmi szórakozás, idejét se tudom, mikor lazítottunk egyet együtt. Hiába, nem szeretek családi dolgokat kifecsegni, azonban a hintában lévő leánnyal más a helyzet, nagyon jól tudja milyen a Gamby vállalat örököse. Persze, úgy gondolom, ha már mi az elhanyagoltak itt találkozunk, az talán nem véletlen. Lehet, itt lenne az ideje, kitervelni valamit Mr. elfoglalt ellen, hátha felébredne, mielőtt végleg elhidegül mindenkitől. A selymes ital tartalmát könnyedén lecsúsztatom, azonban ez semmiség nekem, nem leszek tőle spiccesebb állapotban, ohhh nem én már megszoktam a kemény ivászatot. Persze valami kizökkent, ami pedig testvérem felesége. A szemöldököm feletti rész összeráncolódik, majd az újra ellazul, amint mosolyra húzódik az arcom. - Hát akkor vezessük csak le. – jelentem ki egyszerűen, majd a láncot fogó kezére simul a tenyerem. Közelebb lépek hozzá annyira, hogy mind a ketten érezhessük egymás leheletét, azután ha nem zökken ki az elgondolásából meg is történik az a bizonyos csók, melyre feszesebben markolom meg majd a láncot tartó kezét. Nem tagadom, már régen meg akartam volna ezt tenni, s az alkohol miatt most lelkiismeret furdalásom sincs.
Vendég
Csüt. Júl. 08, 2021 10:51 pm
Cole
Félig felvont szemöldökkel figyeli a sógorát és a szövegelését drogokról, meg boldogságról. Myra egész másként vélekedik erről, máshogy élte meg a sikerhez vezető utat. Talán túl sok minden ment keresztül, vagy csak más a felfogása, ki tudja. Ebben az egészben viszont egyetlen dologgal tud egyetérteni, azt pedig, hogy Adrian élete nagyjából a laborra és a munkára koncentrálódik. Nagyjából Myra élete is a kviddics körül forog, a férjével ellenétében viszont gyakran kimozdul ebből, szokott szórakozni és van más hobbija is. - Azért Cole, mert inkább ismeretlen riherongyokat viszel el egy-egy menetre, mint hogy kirángasd a bátyádat a pincéből - válaszol, a szavaiból pedig kiérezhető az, hogy ezt nem sértésnek szánja, inkább csak őszinte. Néha azt szeretné, hogy a férje pörgősebb személy legyen, ne ennyire karót nyelt, de aztán rájön, hogy lényegében azért ment hozzá, mert egy biztos pont az életében. Nem kell azon gondolkodnia, vajon milyen nőket fogdos a férje, vagy mennyire issza le magát a sárga földig. Nem úgy, mint jelen esetben Myra teszi. Alkohol ugyan nincs a szervezetében, harag, sértettség és feszültség azonban annál több. Ezt pedig meggondolatlanul a jelenlevő férfin óhajtja levezetni. Egy pillanatra meglepődik, mikor Colton ujjai a kézfejére simulnak, de érdeklődve emeli fel a fejét. Végig a férfi szemébe néz, csak akkor hunyja le szemeit, amikor ajkaik összeérnek. Meglepő módon nem zavartatja magát, amiért a sógorával történik mindez, sőt. Szabad kezét a tarkójára csúsztatva húzza közelebb magához. - Nem akartál a kiscsaj után menni? - súgja ajkaiba. Reméli, hogy már meggondolta magát, mert nem szívesen engedné ennél távolabbra. Most, hogy megtapasztalta a másik Gamby csókját, világossá válik számára, hogy valami lehet a génjükben, amitől ilyen vonzóak.
Nem hittem, hogy egy sikeres sportolónak csak arról szól az élete, miszerint mindent ki kell zárni az életéből, ami szórakoztató. Az alkohol az én életemben egy olyan dolog, amely a nehéz napok után segít ellazulni, vagy csak az aktuális jó kedvemet fokozza...egyszerűen mondva iszok mikor boldog vagyok, na meg iszok mikor szomorú vagyok. Ez ilyen egyszerű. Lehet nekem frázisokat pufogtatni holmi frázisokról, miszerint a sport és az ivás nem fér össze, de én arra magasról teszek. - Egy ideig próbálkoztam, te lehet már később kerültél ide, azonban én igenis rángattam őt. Az, hogy hiába unszoltam nem jött, az már egy másik történet. - magyarázom neki, amit én se sértésnek szánok, csak egyszerűen ami nem megy azt nem lehet erőltetni a végtelenségig. Szerintem utoljára három éve próbáltam a bátyámat rávenni valami bulira. Myra még nem ivott, ezért nem is értem eleinte, hogy pedzegethet olyan dolgot, amit nem szabadna. Neki kéne tisztán gondolkodni, nem pedig nekem, hiszen az alkoholtól én sokkal gátlástalanabb vagyok, így a felelősségteljesség nem az én reszortom kéne, hogy legyen. A rivális nem ellenkezik, sőt megérzem a tarkómnál a fogást, amely még inkább arra ösztönöz, miképp ne távolodjak el egykönnyen. - Jó helyen vagyok én most itt. – jelentem ki, s nem távolodok el tőle. A szemébe omló tincseket elsöpröm, hogy újra jobban lássam a vágyakozó tekintet. Mintha csak a fejében lévő gondolatokat fejtegetném. - Mit gondolsz, nem rossz, amit teszünk? – súgom neki oda, de nem tudom magam türtőztetni, így egy újabb csókra hajolok hozzá, mely még áthatóbb, s szenvedélyesebb az előbbinél. – Gyere mutatok valamit. – a táskámhoz megyek, amelyen tágító bűbáj van, így nem csoda, ha egy seprűt húzok belőle elő. Lassan pár méterre fellebegek a talajtól, aztán várom Myra-t, hogy csatlakozzon. Az égbolt tiszta, a horizont felett pedig ott magaslott a fogyóban lévő hold. A gyengéd szellő bele-bele kapott ruhámba, amely a délutáni kánikulához képest áldásnak számított. Legalább negyed órányi repülés lehet, mire meglátni a felszínen tornyosuló világítótornyot. - Ezt a helyet Cape Cod-nak hívják. Ilyenkor éjszaka szép, s nincs tömeg.
Vendég
Csüt. Nov. 11, 2021 11:54 am
Cole
Tiltakoznia kellene, de az esze jelenleg valahol félúton lemaradt tőle. Még mindig a meccsen kattog és azon, hogy ronthatta el ennyire. Most pedig még valami mást is elronthat, ha nem figyel eléggé, méghozzá a házasságát... - Szerintem ellenkezőleg, elég jó - szemtelen mosolyra húzódnak ajkai, az orrával megböki Cole-ét. Legalább egy dolog van a mai napban, ami miatt nem bosszantja magát. Mert ez a csók, ez bizony tetszik neki, hiába ül ott a vállán az őrangyal, aki azt mondogatja, ez borzasztóan helytelen. Egy pillanatra felvonja a szemöldökét, kíváncsian néz a férfi után, aki a táskájában kutakodva előhúzza a seprűjét. - Még, hogy a női táskák mélyen, mint a feketelyuk - horkant fel, épp csak halkan megjegyzi, mielőtt kiszállna a hintából, ami ettől a pillanattól ide-oda kezd ringani és nyikorogni. Kissé vonakodva ül fel a férfi mögé a seprűre. Na nem a repüléstől fél - nyilván, kviddicsezőként az érdekes lenne -, hanem inkább attól, milyen őrültségre készül. Fejét a másik hátára hajtja az utazás során, jóleső sóhajjal nyugtázza, hogy ez a kései repülés felszerelés nélkül nagyon is kellemes. Bőrét simogatja a lehűlt, de még mindig kellemesen langyos levegő, tekintete a csillagos eget kémleli. Még szívesen repkedne, de megállnak, ezért felemeli a fejét. - Ó - szalad ki a száján. - És mit fogunk ott csinálni? - kíváncsiskodik somolyogva. Kicsit szorosabban öleli a férfit, fejét pedig a nyakába hajtja. - Remélem nem lakik benne senki, kellemetlen lenne kimagyarázni, hogy is kerültünk a toronyba.
Valami azt súgta nekem legbelül, hogy az imént végképp elvetettem a sulykot. Eddig is én voltam a család feketebáránya, de most, hogy a fivérem feleségével kikezdtem…na ez minden eddigi stiklimet túlszárnyalta, mégse tudtam rá úgy gondolni mint a csínytevéseim egyikére. A legtöbb ilyen esetben csak a hecc kedvéért vállalom a kockázatot, most viszont én magam akartam Myra-t megcsókolni. A lelkiismeretem, persze előjött elrontani a mókát, mégis az előttem lévő hölgy, egy jól irányzott huncut mosollyal elüldözte azt. - Úgy vélem fokozhatjuk ezt. – mondtam egy kacsintás kíséretében, miközben az orrunk gyengéden összeért, s már következett is az újabb csók, amely talán még szenvedélyesebb volt az előbbinél. Amilyen hirtelen történt meg a második csók, épp oly gyorsan vége is szakadt, hiszen egy hirtelen támadt ötlettől vezérelve, már a táskámnál voltam. - Ebbe akár még házimanót is találhatnék, annyira sok holmi van benne. – tettem hozzá Myra csipkelődéséhez. Annyira sok idő mégse kellett a kutatáshoz, mint hittem, pár perc, és már ott is díszelgett a kezem ügyében a szépen ápolt seprűm. A varázslók szállítóeszköze egy méteren megállt a föld felett, és várta a második utasát. Kis hezitálást vettem észre a boszorkányon, mégis pár pillanattal később, már ott ült mögöttem. A fellegek fölé emelkedtünk, és némi plusz vakmerőséget biztosított nekem, mikor megéreztem a vállamon pihenő buksit. Kissé gyorsabban mentem, amelytől a lány hajzuhatagja is meglebbent a szélben. Már jól ismertem a tájat ahol voltunk, és a messziről észrevehető forgó fénycsóvát el se lehetett téveszteni a sötétségbe. - Gondoltam romantikusabb egy megfelelő porondról nézni a csillagokat. Gyermekkoromban egyébként sokszor jöttem ide, amikor a helyzet nem volt felhőtlen a családi fészekben. – jegyeztem meg, bár a végét nem is tudom miért közöltem, talán az ölelés amely engedte, hogy egy olyan korszakomról beszéljek, amikor még nem voltam az a magabiztos, és erős Colson, akit Myra már jól ismer. - Hát, van némi kockázata, de kockázat nélkül nincs izgalom ugyebár? – a torony legfelső szintjéhez mentem, és a korlát határain belül szépen leereszkedtem, majd a leszállásom után finoman megfogtam Myra kezét, és egy pukedli paródiáját imitálva üdvözöltem őt a mugli építette szerkezetben. A leány arcára rá, rá villant a fény, s én szemeit fürkésztem, hogy vajon mi járhat a fejében.
