Asher Moon

- Ha több tartás szorult volna beléd, a Hugrabugba osztottak volna.

Elég önismereti tesztet kellett kitöltenem a képzéseim során, hogy az elmém falaira véssék vastag betűkkel, “túlzott megfelelési kényszer”, noha szerintem ez badarság. Ugyan hogyan is lehet túlzott, ameddig nem éred el vele céljaid? Csak a származásod, a vagyonod, a külsőd, a tudásod nem fog szimpátiát kelteni másokban, nem fogják benned meglátni azt, akire vágynak, a szövetségest, akiben megbízhatnak, s osztoznának vele sikereikben. Egyesek akár opportunistának is nevezhetnek ezért, talán jogosan is, de, még ha eszközeim nem éppen erkölcsösek, sosem ártó szándékkal cselekszem, a mások iránti ellenszenv hiányzik repertoáromból.
Nem vagyok haragtartó, sőt, minden ártó szóban próbálom megtalálni a pozitívumot; számomra minden kritika építő jellegű, ami rávilágít, mi az, amiben fejlődnöm kell. Imádok pozitív csalódást okozni, felülmúlni mások várakozásait, látni a ráeszmélést az arcukon, hogy jóval többet tudok nyújtani, mint amennyit elkönyveltek magukban.
Nem vagyok rest mások kedvében járni apró gesztusokkal: kávét vinni a kollégáimnak, feletteseimnek; naptáramban az alkalmassági vizsgáim mellett minden egyes születésnapot feljegyzek, hogy én lehessek az első, aki gondol rájuk aznap és felköszönti őket; hölgyismerőseim mindig megdicsérem, ha fodrásznál jártak -igaz, ezt a készséget még tökéletesítenem kell, néha egy egyszerű hajmosást is annak vélek-; s előszeretettel indítványozok műszak utáni közös programot, hogy ne csupán munkahelyhez köthető pozitív élményeket kapcsoljanak hozzám. Csupán akkor vagyok bajban, ha az őszinte véleményemet kérik, kényszeresen válaszolom azt, amit hallani szeretnének tőlem, nem pedig azt, amit gondolok.
A családom körében képes vagyok jobban elengedni magam, őszintébb arcom mutatni nekik, hisz pont ők azok, akik mindent megadnának nekem - s azok, akiknek a hátán pont nem akarok felkapaszkodni. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem részesülnek kitüntetett figyelemben, sőt, ők azok, akik iránt ez nem csupán egy üres gesztus.
Türelmes vagyok, ha mások hülyeségét kell elviselnem, azonban céljaim elérése érdekében hajlamos vagyok hirtelen túl nagy rizikót vállalni, nem számolva a bukással; véleményem szerint a sikerhez vezető út kudarcokkal van kikövezve. Bevetéseink során, amikor egy szorult helyzetben épp nincs lehetőségem tervezni, s ösztönösen kell cselekednem, hezitálás nélkül vetem magam veszélyes helyzetbe, ha a társaim élete forog kockán. Ez önzetlenségnek számít, vagy valóban túlzott megfelelési kényszernek?

Előtörténeted, múltad összefüggő mondatokban kifejtve.

-Pont úgy festesz, mint aki épp egy porszívót készül eladni nekem.
-És megvennéd?
-Még anyámnak is kérnék egyet.

Az első benyomás mindig fontos, így természetesen rengeteget adok a külcsínre. Sötétbarna hajam minden reggel, időt, energiát és hajzselét nem sajnálva formázom tökéletesre, valamint sosem hagyok esélyt arra, hogy arcomon borostát lássanak. Arcbőröm mindig tiszta, ápolt, tökéletlenségeknek, mint táskák, karikák a szemeim alatt, nyoma sincs, mint ahogy egyetlen kósza szőrszálnak sem természetes formára szedett szemöldökeim mellett, között. Mandulavágású szemeim egyértelmű jelei távol-keleti származásomnak, de harmadik generációs betelepültként akcentusnak nyoma sincs, kiejtésem könnyen érthető, kifinomult, telt ajkaim sosem hagyja el szitokszó.
174 centiméteremmel nem magasodok ki különösebben a tömegből, alkatom viszont valamelyest látványosabb, mint termetem, hála a rendszeres, foglalkozásom által elengedhetetlen edzésnek. Mindig ügyelek arra, hogy viseletemen gyűrődésnek semmi nyoma ne leledzen, legyen az akár egyenruha, akár hétköznapi viselet -már ha az öltönyt nevezhetjük annak-, s a teljes összhatás érdekében drága parfümökkel is öltöztetem magam. Csupán akkor engedek a színvonalból -hagyom, hogy az egyébként hullámos tincseim a homlokomat söpörjék, öltök tarka, lezser viseletet-, mikor a családommal találkozom (kiváltképp, ha épp az egyik unokatestvérem próbálom házon kívül aljasítani, senkinek sem hiányzik, hogy bárki meglássa bennem a hivatalos személyt).