Mila Armstrong-Shaw

Te volnál a kishúgom, akiért bármit megtennék. Ha kéred, tiarával a fejemen ülök végig egy öt órás teaházas játékot vízzel, vagy levegővel a picike bögrémben. Persze feltéve, ha ezt senki meg nem tudná.
Te vagy az erkölcsi iránytűm, ha valamit tenni készülök, arra gondolok, szeretném-e hogy lásd. Te vagy a fény, ami egyszer talán végleg kivezet a saját sötétségemből és az önmarcangolásból, mert még mindig úgy érzem, hogy miattam vesztettük el aput. Ezért mikor otthon vagyok, melletted, a korábbinál is jobban igyekszem megadni feléd minden szeretetet, pótolva azt is, amit tőle már nem kaphatsz meg.
Szóval...
A szívem fekete
Gyere fess rá
Kedves kis színeket
Pirosat, sárgát;
Fesd át! Fesd át!
Fesd át színesre!

Szóóóóval... hogyan is kezdjem. Sosem voltam jó abban, hogy igazán közel kerüljek másokhoz, de talán te vagy az egyik ilyen személy az életemben, akihez meglepően könnyen tudok viszonyulni. Talán a gyermeki ártatlanságod miatt, vagy amiatt mert végre olyan kisgyerekkel találkozom, akinek nincsenek különösebb problémái, nem kínozzák őt lépten nyomon, és nekem sem kell szörnyűségeket tennem vele akarata ellenére. A fentebb emlegetett dolgokból, már lehet hogy látod, hogy nem vagyok teljesen tipikus tizenhat éves, és lehetséges, hogy amikor először találkoztál velem még meg is ijesztettelek, (nem tudhattad akkor, de te jobban megijesztettél, amikor először láttalak) az idő elteltével viszont teljesen beloptad magadat a szívembe és lényegében bármit megtennék azért, hogy mosolyogni lássalak: még akkor is, ha ehhez olyan dolgokat kell tennem, ami teljesen a természem ellen való. A lényeg, a lényegben, hogy nagyon szeretlek, még ha néha ezt nehezen is mutatom ki feléd.