I'd consider myself a realist, alright? But in philosophical terms I'm what's called a pessimist.
Nem: férfi
Kor: 35 év
Vér: aranyvérű
Születési hely: Ottery St Catchpole
Iskola/ház: Griffendél
Munka: auror
Családi állapot: jobban tennéd, ha ezt a kérdést többet nem tennéd fel
Patrónus: aranysakál
Pálca: kökény, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Szar és kevésbé szar tulajdonságaim
The king of dad jokes - A gyerekei bizonyára aggódni kezdenének, ha nem kéne egy nap legalább egyszer felsóhajtaniuk, hogy "jaj, apa, ez egyáltalán nem volt vicces". Mégsem haragszanak rá a szörnyű szóviccekért, hiszen az apjuk erején felül próbál megadni nekik mindent. Egyedül főz, mos, takarít a sok-sok túlóra mellett, maradék idejében pedig - még ha a végkimerülés szélén is áll - egyszer sem mond nemet egy közös társasjátékra vagy impulzus-tortasütésre. Utóbbi változó eredménnyel sikerül, a cukrászokat megszégyenítőtől a füstmérgezéssel fenyegető szénné égett piskótáig bármi lehetséges. The bravest ginger - Hitvallása, hogy a bátorság nem a félelem hiánya, hanem annak leküzdése. Kisebbik lányának, Celiának egyszer azt mondta, hogy épp olyan bátor szívre vall először egyedül aludni anyja tragikus halála után, mint szembeszállni egy ukrán acélhasú sárkánnyal. Ezt a kislánynak már nem árulta el, de úgy véli, a bátorság olykor mégis hatalmas bajba sodorhat minket. Ha az igazságérzete egy tündérmanónyival kisebb lenne és vakmerőségből is kevesebb jutott volna neki, talán nem fokozták volna le az aurorparancsnokságon, amiért az egész minisztériumi osztály füle hallatára hordta el a főnökét egy inkompetens baromnak. Felmondana, de négy gyereket fel kell nevelni valamiből... From prodigy to underling - Tizennyolc évesen azt mondták neki, hatalmas karrier vár rá. Számtalan megoldott ügy, jó hírnév a Varázsbűnüldözési Főosztályon, még az irodai karácsonyi partik lelke is ő volt, egészen a felesége haláláig. Néhány hetes szabadságra küldték, aztán néhány hónaposra, hogy hozza rendbe az életét, a gyilkosság felgöngyölítését bízza csak a kollégákra. A nyomozást eredmény nélkül zárták, Lyle véleménye szerint túl gyorsan, túl kevés belefektetett energiával, elvégre egy mugliról volt szó. Az incidens után érzelmileg labilisnak és alkoholistának minősítették, kötelező jelleggel szakemberhez küldték és onnantól kezdve csak nevetséges lopások és csendháborításos ügyekhez küldték ki. Ha Edevis tükrébe nézne, talán megkeseredetten azt látná, ahogy a főnöke megfullad a kávétól, amit neki kell megfőznie, hiszen "Weasley, maga úgyis ráér"... The sad and sour - A Weasley-k mindig úgy gondolták, Lionel a család bohóca és az örökös optimista. Lyle mostanság a szarkazmus két lábon járó, rikító vörös hajú mintaszobra. Ő, aki régen egy vállrándítással és apadhatatlan derűvel reagált a legrosszabbra is, most mindenhol veszélyt sejt. Aggodalmát gúnyos szemforgatás és irónia mögé rejti, új hobbija pedig a veszélyforrások beteges kiküszöbölése. És ki ne felejtsük a takarítást, szerinte a stresszoldás legjobb módszere a mosogatás, amit őszintén szólva a gyerekei nem bánnak, mert ki az az elmebeteg, aki szeret mosogatni? De inkább a citromos mosogatószer illata, mint az alkoholé. Igaz, utóbbit még a mosogatószernél is gyakrabban érzi.
Életem története
Életképek vörösben, egy őrült macskával
2012 - Lyle, ezt ti sem gondolhattátok komolyan... Elaine elképedve szemléli a közös alkotásunkat Tristannel. A nappali közepén dobozokból, párnákból, építőkockákból álló labirintus kering, valahol félúton ott fekszik a macska, Margit is. Alszik és közben horkol vagy dorombol - ennél az állatnál nehéz megítélni -, de az biztos, hogy nem a labirintusból való kijutáson ügyeskedik. A végére tonhalkonzervet tettünk, amitől az egész szobában olajos halszag terjeng, de hát ki gondolta volna, hogy Margitot még ez sem motiválja? - Ez valójában egy tudományos kísérlet - magyarázom heves pislogások között, Tristan hasonlóan ártatlanul rebegteti a pilláit, az ő édesen kisfiús arcával még hihető is lenne, ha közben nem szorongatná a seprűt, amivel Margitot akarta noszogatni fél perccel ezelőtt. - Gondoltuk, hogy jót tenne egy kis fejtágítás, mielőtt Tristan elkezdi a sulit. - Nem tudom, hogy mit tanítanak abban a Roxfortban, de ilyet biztosan nem. - Elaine összeszűkült szeme általában azt jelenti, hogy "nem érdekel a hókuszpókuszod, szétcsapom azt a hülye vörös fejedet, Lyle Weasley". A bujkáló félmosolyából viszont tudom, hogy igazából nem haragszik. És különben is, mindjárt vége a nyárnak, Tristan pedig elutazik a Roxfortba, akkor még visszasírja a labirintusépítő kisfiát... Eközben Margit szőrgolyót hány az új szőnyegre.
2016 - Weasley, maga már megint részeg? Az elmúlt fél évben már ki tudja hányadik alkalom, hogy felteszik ezt a kérdést. Mintha ez számítana, pedig mindenki tudja, hogy nem ez a fontos kérdés. Igen, ittam, a kurva életbe, de miért ezen botránkozik meg mindenki, amikor valaki odakint embereket gyilkol? Valaki, akit képtelenek voltak elkapni, mert beijedtek néhány jól megfizetett ügyvédtől. Valaki, akinek a családneve önmagában többet jelentett, mint a varázsjog. Hetekre kényszerszabadságra küldtek és közben ígértek fűt-fát. Visszajöttem, könyörögtem, hogy hadd segítsek a nyomozásban. Másik ügyet adtak, valami bűnbandát a Zsebpiszok közben, fene se tudja már, mert egy percet sem pazaroltam rájuk. Mikor rájöttek, hogy ahelyett Elaine gyilkosai után kutakodok, három hónap betegszabadságot kaptam. Pihenjen, csak Weasley, bízza ránk a dolgot. Foglalkozzon a gyerekeivel, ne igyon ennyit és szedje össze magát. Szabadságra mentem, nem tehettem mást, de ők lófaszt sem csináltak a távollétem alatt. - Menjen haza, szörnyen néz ki, szégyent hoz magára. - A folyosón mindenki kettőnket bámul, a magas beosztású aurort és szegény, szerencsétlen Lyle Weasley-t, aki mostanság mindenki együttérzőn vállon vereget és kávét hoz neki, mert biztos nem telik rá. Elegem van. - Szégyent? A kurva életbe, maguk hoznak szégyent az auror szakmára - fakadtam ki. - Beijednek egy kibaszott, beltenyésztett aranyvérű kölyöktől? Vagy talán lefizették? Az sem lepne meg, maga egy korrupt disznó, inkompetens idióta, maga egy fa... Ez a pont, ahol berángat az irodájába. Hányingerem van és a szemetesbe tudnék rókázni - vörös az is, értitek -, de tartom magam, amíg fojtott hangon magyarázza, hogy takarodjak haza és csókoljam a talárja szegélyét, amiért nem rúg ki. Másnap bagoly érkezik, hasogató migrénnel bontom fel a levelet. Felfüggesztenek és elküldenek egy pszichomedimágushoz, hogy rendbe szedjenek. Galacsinná gyűrve hajítom a pergament a kukába, majd reggelit készítek Celiának és Brutusnak. Legalább Tristan és Lynette nincsenek itthon, túl nagyok már ahhoz, hogy hazudjak nekik.
2019 - Apa, el fogunk késni! Celia pánikolva rohan előre a King's Crosson, a bőröndjére erősített kalitkán visít a bagoly. A hátam mögött Tristan Margittal viaskodik, aki sosem hajlandó állathordozóban - a gyerekek szerint macskaböriben - utazni, miközben Lynette a bátyja fülét rágja, hogy hadd üljön a hetedikes barátaival egy vonatfülkébe. Egyedül Brutus nyugodt, még otthon kapott egy szívószálas almalevet, aminek a fele az ingemen kötött ki abban a pillanatban, mikor felkaptam a kisebbik fiamat a gyorsabb haladás érdekében. De nem panaszkodom, szeretném Lynette háromnegyedórás tollászkodására, Celia elveszett pennakészletére vagy éppen Tristan őrült macskájára fogni a késést, de egyedül az én hibám. Elfelejtettem ébresztőt állítani, sosem ment a szervezés és rögtönözni három kamasz gyerekkel és egy ötévessel mondhatni lehetetlen. Különösen, ha az említett ötéves nem hajlandó megenni a reggeli gabonapelyhét, amivel ezidáig semmi gondja nem volt, ezért húsz perc vérre menő vitával telik el. És aki már próbált vitatkozni egy Brutus korú gyerekkel az tudja, hogy esély sincs a győzelemre. Libasorban hajtom át a három gyereket a kilenc és háromnegyedik vágányra, futólépésben követve őket. Három búcsúcsók három vörös fejre - Lynette fintorogva hátrál, nehogy leégessem a barátai előtt. - Futás, le fogjátok késni a vonatot... - Miközben Brutus integet a testvéreinek, a maradék almalevet is rám borítja, de észre sem veszem. Csak arra tudok gondolni, ahogy Elaine búcsúzkodott négy évvel ezelőtt, talán pont ugyanitt álltunk, egymásba karolva és azt mondta meghatódva: néhány év és mind kirepülnek a fészekből... Hihetetlen, hogy egyszer majd kettesben maradunk, nem? Egyikünk sem tudhatta, hogy mi sohasem maradunk majd kettesben, öregen és ráncosan.
Ha tükörbe nézek
Magas, vékony férfi rikítóan vörös hajjal és kék szemekkel... egyszóval igazi Weasley. Borosta nélkül valószínűleg még nem sokan látták és ez így is marad, gyűlöl borotválkozni, nem is igazán érdekli. Az arca fáradtságot tükröz, a szemei alatt sötét karikák húzódnak és ha ránézel, valószínűleg elsőre ez jut eszedbe: "olyan képet vág, mint aki gyűlöl mindent és mindenkit". Ezzel tulajdonképpen nem is jársz messze az igazságtól. Többnyire auroregyenruhát hord, hiszen az ideje nagy részét a munkahelyén tölti. Civilben nem a jólöltözöttség megtestesítője, nincsenek felesleges galleonjai új ruhákra, a gyerekek öltöztetése fontosabb.
Családom
Édesapám
Bilius Weasley. A kapcsolatunkat leginkább a hiány szóval lehetne jellemezni. Alkoholista volt, a sors iróniája, hogy gyerekkoromban elhatároztam, hogy sosem fogok hasonlítani rá. Nem volt rossz a viszonyunk, nem voltak nagy vitáink, egyszerűen nem ismert engem és a többi gyerekét, az ideje nagy részét Lángnyelv whisky ivással töltötte, főállású munkanélküliként - igaz, ő ragaszkodott az álláskereső megnevezéshez. Korán meghalt, állítólag előtte látta a Zordót, szerintem csak túl részeg volt és a szomszédban lakó juhászkutyát nem ismerte fel.
Édesanyám
Rosemary Weasley. Kedves, gondoskodó nő volt, aki férje minden baklövését és hibáját elnézte, a gyerekeit pedig szerény körülmények között, de szeretetben nevelte. Rajongott az unokáiért és ő sütötte a világ legfinomabb hókiflijét. Hat éve hunyt el, valahol mélyen örülök neki, hogy nem láthatja mi lett belőlem.
Testvéreim
Két öcsém és egy húgom van - Hector, Lucan és Morgana. Fiatalon jó kapcsolatot ápoltam mindegyik testvéremmel, az utóbbi években azonban kerülöm őket. A családi rendezvényeken megjelenek, Morgana gyakran vigyáz a kis Brutusra, de ettől függetlenül igyekszem minél ritkábban találkozni velük, mert nem bírok a szemükbe nézni. Az öcséim nem könnyítik meg a közös karácsonyokat, szerintük gyenge vagyok és nem is próbálom magam túltenni a történteken, ennek pedig minden alkalommal hangot adnak.
Feleségem
Elaine Weasley. A legcsodálatosabb nő a világon, az utolsó szőke hajszáláig tökéletes volt. Egy mugli fesztiválon találkoztunk, tisztán emlékszem rá, ahogy végigtomboltunk egy koncertet és minden igyekezetemmel arra összpontosítottam, hogy ne csináljak semmi túl varázslósat. Mert Elaine mugli volt. Azt hittem, közös életünk legnehezebb vallomása az lesz, mikor beavatom a varázsvilág létezésébe. Hamarabb meggyőztem, mint gondoltam, azt mondta, ilyen lökött srác csakis egy másik világból jöhet, meg sem leptem igazán. Egyikünk rokonai sem lelkesedtek a házasságunkért, de elfogadták, a gyerekek érkezésével végleg megenyhültek. Végül kiderült, hogy a legnehezebb vallomás elmondani a gyerekeidnek: anyátokat meggyilkolták. Öt évvel ezelőtt kezdtem el megszállottan nyomozni Julius Carrow után, akit egy sárvérű lány megerőszakolásával gyanúsítottak - az ügyvédjei kimosdatták, de a legjobb barátommal és kollégámmal, Rodney Lestrange-el nem temettük el az ügyet, különösen nem azután, hogy Carrow-t pár hónappal később egy gyilkossági nyomozásban is előszedték. Nem találtak konkrét bizonyítékokat, az ügyvédjei újra megmentették. Tovább nyomoztunk, nem bírtuk futni hagyni azt a szörnyeteget. Egészen addig, amíg 2016 nyarán Elaine-t holtan nem találtam az otthonukban. Megerőszakolták, majd brutális kegyetlenséggel kivégezték. A holttest felett, a falra vérvörös betűkkel írták fel: anyáddal szórakozzál, Weasley. Az életem örökre és menthetetlenül darabjaira hullott. Julius Carrow-t másfél éve Azkabanba zárták, de ez hogyan is enyhíthetné a bűntudatomat? Én tehetek mindenről.
Gyermekeim
Tristan, mert kicsi a bors, de erős Második keresztnévként a Borsot választottuk neki Ellel. Mikor megszületett, ő volt a legkisebb csecsemő, akit valaha is láttam. A fején aprócska, vörös pihék kunkorodtak és álmában is őrült karmesterként hadonászott piciny ökleivel. Csak akkor aludt el, ha valamelyikünk karjában lehetett és később is lehetetlen indokokat talált ki, miért kell köztünk aludnia. Most már tizenhét éves nagyfiú, igazi felnőtt férfi lett. Nem a kora miatt, már három évvel ezelőtt fel kellett nőnie. Rengeteget segít otthon, vigyáz a testvéreire, amíg én dolgozom, nyáron diákmunkát vállal, hogy legalább a saját iskolai holmijait meg tudja venni. Néha úgy érzem, túl segítőkész, ha arra kérnék, még a varázspálcáját is odaadná egy rászorulónak vagy hazahozna egy elmebeteg utcamacskát. Ó, utóbbit meg is tette... Lynette, aki miatt megtanultam, micsoda stressz lányos apának lenni Kislányként számtalanszor gondterhelten felsóhajtott és közölte velünk élete nagy fájdalmát: miért van az, hogy a hercegnőknek nincs vörös haja, apu? Ezt a mérhetetlen igazságtalanságot sosem tudtam megmagyarázni neki, így akkor sem szidtam le, amikor az összes mesekönyvben, piros zsírkrétával átszínezte a királylányok szőke haját. Nagyon aggasztott, mikor elsős korában répának csúfolták, de amikor negyediktől elkezdtek körülötte legyeskedni a fiúk, megtanultam, mi a lányos apák legnagyobb félelme. Egyedül az a tény nyugtat meg, hogy Tristan helyettem is beveri bármelyik kölyök képét, aki összetöri Lyn szívét. Életem egyik legbüszkébb pillanata volt, mikor elmesélte, hogy Lumpsluck professzor szerint ő az egész évfolyam legtehetségesebb diákja bájitaltanból. Celia, mert néha a tizenhárom éves kislányok a legtökösebbek A küzdeni akarás százötven centi magas, földi megtestesülése. A kezdetektől fogva szorongó kislány volt, ezen természetesen nem javítottak az elmúlt évek. Elaine halála után csak úgy volt hajlandó kilépni az utcára, ha Tristan vagy én fogtuk a kezét, képtelen volt egyedül aludni és rettegett mindentől. Szép lassan azonban elkezdte feldolgozni a félelmeit, újabb és újabb kihívások elé állította magát. Néha egy tizenegy éves pici lány bátrabb az oroszlánszívű auroroknál is... Nagyon aggódtam az iskolakezdés miatt, de egyelőre jól vett minden akadályt. Remekül tanul, de a kedvence mégis a repülés. Bárcsak tudnék venni neki egy saját seprűt... Brutus, hát te is, fiam? Sokan alábecsülik az ötéveseket, ők bizonyára nem ismerik Brutust. Az agya mintha szivacsból lenne, a kora ellenére olyan szavakat képes megtanulni, amit talán a felnőttek többsége sem ismer. Két felolvasás után megtanulja a kedvenc estimeséit, amiket aztán szóról szóra felmond az unokatestvéreinek, mikor Molly vigyáz rá. A szabályok viszont úgy tűnik, nem akarnak megmaradni abban a zseniális kobakjában. Makacs és olykor hisztis, de hát melyik ötéves nem az? Csak legyen boldog, ha ezért halmokban állnak a játékok még a konyhapulton is, amiket huszadszori felszólításra sem pakol el, akkor az nem nagy ár érte...
Apróságok
Amortentia
Alkohol, pizza
Mumus
időszakosan változik, hogy a feleségem holttestét vagy üres üvegek képét ölti magára a mumus
Edevis tükre
a családom épen, egészségesen és hiánytalanul
Hobbim
régen szerettem a kviddicset, most már főként csak iszom. Nem mintha lenne szabadidőm, éjjel-nappal dolgozom.
Elveim
egy ideje nincsenek
Amit sosem tennék meg
Nem lennék képes ártani a gyerekeimnek - legalábbis nem szándékosan, az alkoholizmusom így is pont eleget árt nekik
Ami zavar
megvetés, függőség, a napok értelmetlen monotonitása, nagyképű újoncok az aurorparancsnokságon, akik csak a kapcsolataik miatt kerültek be oda
Ami a legfontosabb az életemben
A gyerekeim
Ami a legkevésbé fontos számomra
Saját magam
Amire büszke vagyok
A gyerekeimre
Ha valamit megváltoztathatnék
Nagyjából mindent megváltoztatnék a jelenlegi életemben
Nagyon nehéz nem együttérezni veled, legyen szó bármiről, amikor ilyen borzasztó éveken vagy túl. El sem tudom képzelni, mennyire elviselhetetlen az, ha az ember elveszíti azt az embert, akit mindennél és mindenkinél jobban szeret, pláne még ezt ilyen fiatalon. Az pedig végképp nem könnyít a dolgon, ha utána egyedül kell négy gyereket felnevelni teljesen egyedül, szinte semmi segítséggel. De minden elismerésem a tiéd, az akarat, hogy változtass, ha nem is volt olyan erős mint akartad, legalább ott volt, és megtetted, ami tőled telt azért, hogy letedd a poharat és mindent megtegyél a gyerekeidért. Ha nem is tartod magad annak, igazán jó apa vagy. És ki tudja, talán egyszer sikerül megnyugvást találnod a téged ért borzalmak után és lesz valaki, aki végigsegít a további akadályokon. Senki sem szeret egyedül megöregedni. Egy gyors foglalózás után készen is vagy, aztán belecsaphatsz az igazi kalandba a játéktéren!
